Az ínség hét esztendeje

Amikor kinyitottam apámék ajtaját, egykedvű voltam. Persze az voltam előző nap is, meg előtte is, meg ha visszagondolok a házasságom utóbbi másfél évére, végig. Még talán akkor is, amikor megismertem Tibit azon az egyetemi bulin. Csendes fiú volt, szelíd szemű, volt benne valami otthonos a sörszagú házibuli mámorában. És nem tapogatta a mellem. Irtóztam attól, ha egy fiú nyálasan csókolt és a mellem tapogatta. Ő más volt, száraz ajkú, visszafogott, gyengéd. És én azt hittem, ez kell nekem. Mert féltem a férfiaktól. Az izmos szőrös combtól, a mellkasuk göndör szőrzetétől, attól, ahogy megfeszül a bőr az izmokon...

Megálltam a nappali közepén és kinéztem a kertre. Apám kedvenc szabadtéri grillezője. Összerándultam, mint az utóbbi hét évben mindig. És a lelkem mélyén susogott az a furcsa hang: te mindvégig Gábortól féltél.

Gábor apám üzlettársa és legjobb barátja. 38 éves, barna szemű, sűrű, hosszú hajú. Vagy legalábbis az volt, amikor 3 éve utoljára láttam. Építész, mint apám. Mint én. Emlékszem, 14 éves voltam, az ölébe ültetett a szokásos májusi grillpartin.
- Szóval te is építész leszel, te lány – nevetett és meghúzta hajam. – Egy nagyon csinos építész.
Zavarba jöttem. Aztán felcsattant Zsuzsa, Gábor felesége hangja:
- Gábor, drágám, hozod már a faszenet vagy még ezt is a házigazda csinálja?

Nem néztem rá, csak felálltam Gábor öléből és elsomfordáltam. Nem szerettem Zsuzsát.

Amikor két év múlva apám egy este vacsoránál bejelentette, hogy elváltak, valami gonosz, kegyetlen öröm fogott el. Vad táncot akartam járni. Felrohantam az emeletre, feltéptem a fürdőszoba ajtaját és bezárkóztam. Egy perc alatt ledobáltam a ruháim és a tükör előtt mustráltam magam. „Szép, igazán szép” - gondoltam. 165 centi tömény lányság, sötétszőke hosszú haj, kék szemek, kerek almamell, helyes kis göndör szőrzet a combok között. Eszembe jutott, ahogy Gábor két éve az ölébe ültetett. Felmeredt a mellbimbóm. Tágra nyílt szemekkel bámultam magam a tükörben, lelki szemeimmel láttam, ahogy egy szál levágott szárú farmerben mögém lép, átölel, megsimogatja a felmeredő mellbimbóm, finoman a nyakamba csókol, a hátamhoz simul a szőrös mellkasa, a lágy combomhoz a kemény izmos combja...és ekkor valami ismeretlen nyilallást, aztán émelygést éreztem a hasamban. Nagyon erős volt, megszédültem, de tudtam, hogy ez az igazi vágy. Nem az, amit Csabával a tavalyi osztálykiránduláson éreztem, amikor a kempingbe becsempészett üveg bor elfogyása után a Tisza-parton a fák alá vezetett, nyálasan csókolni kezdett, a pólóm alá nyúlt és a mellemet markolászta. De Csaba csak egy pillanatra suhant át rossz emlékként a fejemen, aztán megint Gábort láttam félőrülten, ahogy a lábam közé csúsztatja a nagy érdes tenyerét, az ujjával rátalál a ...rátalál, édes Istenem...aztán már nem számított, hogy az én kezem, lázasan simogattam magam, amíg hangosan nyögve el nem élveztem.

Aztán elszégyelltem magam, de ez úgy másnap estig tartott, amikor az ágyba bújva arról álmodoztam, hogy a fejét hajtja a lábam közé, szétterül a haja a combomon és a forró nyelve a kisajkaimon kalandozik. Talán akkor este már azt is kimondtam magamban: csikló. Aztán megismétlődtek a forró álmodozások egy évig, minden áldott este. Egyre kéjesebben simogattam magam, a mellem, a csiklóm, az ujjaim betévedtek a vágatba, ami forró és nedves volt. Mindig. Minden este. Talán három hónap múlva jutottam el odáig, hogy a farkára gondoltam. Egy este magamat simogatva hihetetlenül plasztikusan láttam magam előtt a forró, lüktető hímtagot, és rögtön így gondoltam rá: Gábor farka. Egy férfié. Nem olyan, mint amit Csaba próbált a kezembe adni a szúnyogos Tisza-parton. Nem is tudtam, milyen egy férfi farka, sosem láttam ilyet, de Gáborét rögtön éreztem a kezemben. És ráhajoltam. Fogalmam sem volt, milyen lehet egy farkat dédelgetni a számmal, milyen lehet az ondó, ahogy kifröccsen belőle, azt hittem, olyasmi íze van, mint saját magamnak..

Most ahogy álltam apáék nappalijában és a kertet bámultam, kellemetlen volt rádöbbenni, hogy most sem tudom, milyen, amikor kifröccsen. Pláne nem a számba. Már házasok voltunk Tibivel, amikor egy éjjel, miután mellém bújt az ágyban, elkezdtem a nyelvemmel kalandozni lefelé a testén. A hasát csókolgattam, érezhetően merev volt a teste, feszengett. Aztán megcsókoltam a makkja hegyét. Elhúzódott.
- Klári... – suttogta. – Ezt...ilyet...már csinált nekem egyszer egy lány. De te nem olyan lány vagy. Te a feleségem vagy.

Döbbenten feküdtem a hátamra. Én...olyan lány vagyok? Milyen lány? Milyen lány az, aki a férjének örömet akar okozni? És akkor belémhasított, hogy mekkora hazugságban élek két éve. Amit gyengédségnek hittem, lagymatagság, ügyetlenség, tapasztalatlanság. A libidó hiánya, nem tudom. Elegem volt a lekapcsolt villanyból, az ártatlan puszikból, a langyos szexből, és ... a szárazságból. Igen, a szárazságból! A szája, a farka, a teste szárazságából. Akkor kirohantam a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót. És persze eszembe jutott az az este apámék házában 5 évvel ezelőtt, amikor először maszturbáltam a tükör előtt Gáborra gondolva. És már siklott is a kezem a combom közé, vadul simogattam, vertem a csiklóm, masszíroztam a mellem, tövig mártottam az ujjaim a forró, nedves hüvelyembe, és hangtalanul sikoltottam, hogy „Gábor”, miközben rángott a testem az orgazmustól. Aztán amikor felszállt a lila köd és magamhoz tértem, elszégyelltem magam. Gábor nincs, nem is volt soha. Gábor megvet, lenéz, hülye kis magakellető tyúknak tart. Azóta a rettenetes 17. születésnapi grillparti óta.

Abban az évben nevezte ki először apám a májusi grillpartit az én születésnapi bulimnak „mert már bárkivel koccinthatsz, kicsim, elég nagy vagy hozzá”. Most is elfelhősödik a szemem, ha apámra gondolok. Tagbaszakadt, szép férfi, még most, ötvenévesen is. És csupa-csupa szeretet. Bárcsak nekem is olyan mázlim lett volna férfiakkal, mint anyámnak. De akkor persze csak megcsókoltam apát, felrohantam a szobámba és rögtön elkezdtem ruhákat próbálgatni. Minden este más ruhát próbáltam fel, aztán lassan kicsomagoltam belőle magam, simogatva a szabaddá váló bőrt, azt gondolva, hogy ezt Gábor teszi majd. A fürdőszobában, a konyhában,. a garázsban, sőt, talán a kocsiban. A kocsiról fantáziáltam a legmerészebbet. Hogy kézenfogva behúz a garázsba, forró csókok közepette beültet az első ülésre, felgyűri finoman derékig a ruhám, félrehúzza a bugyim és a nyelvével kényeztet. Szopogatja a csiklóm. És azt lehelli a húsomra, hogy „szeretlek”, miközben elélvezek. Aztán ő ül be, én leguggolok előtte, a farmerján keresztül a farkát simogatom, aztán a számba veszem, érzékien szopogatom, nyalogatom, ő egyre hangosabban veszi a levegőt, aztán magához húzza fejem és egy szenvedélyes csók után a szemembe nézve azt mondja:
- Szeretlek. És most az enyém leszel. Örökre.
Ennél tovább nem jutottam, mert az ujjaim ekkora mindig a csúcsra juttattak.

Istenem, Istenem, de naív voltam, gondolom most így, ennyi év után, lerogyok a kanapéra és a kezembe temetem az arcom.

Végül egy mélykék miniruhát vettem fel, mély kivágással. A melltartómat akkor vettem le, amikor Gábor megérkezett. Tudtam, hogy szép mellem van, lányos, hetyke, formás, azt akartam, hogy lássa. Megittam néhány pohár bort és próbáltam szemezni vele, de kerülte a tekintetem. Viccelődött, jókedvű volt, bókolt a családi barátok feleségének. Aztán Anya beküldött a konyhába a hússzeletekért. Leguggoltam a hűtő elé, hogy kivegyem a tálcát.
- Segíthetek? – kérdezte egy csodálatosan mély, rekedt hang. És fölémhajolt. Átnyúlt a két kezével a vállam felett, hogy kiemelje a tálcát. Ahogy a karunk összért, megremegtem. Libabőrös lettem mindenütt. Gábor egy pillanatra megmerevedett, aztán nagy lendülettel kiemelte a tácát, megfordult és a konyhaasztalra tette. Aztán csak állt fölötte merev háttal. Nagy levegőt vettem, hozzáléptem, és a derekára tettem a kezem. Úgy pördült meg, mint akit ütni készül. Megragadta a vállam:
- Megőrültél, Klári? Mi a fenét csinálsz?

A szeme lángolt. Sosem láttam eddig az aranycsíkokat azokban a gyönyörű barna szemekben.
- Ne rajtam próbálgasd a szexepiled, kislány. Az apád legjobb barátja vagyok, ha elfelejtetted volna.
Tágra nyílt szemekkel bámultam, és reszketett a szám széle.
- Csak nem gondolod, hogy ilyen tapasztalatlan, szűz kiscsajokra bukom?
Lehunytam a szemem és rettenetesen megalázva éreztem magam. A tenyere még mindig szorította a karom, azt hittem, beleroppan. Aztán alig észrevehetően végigsimított a hüvelykujjával. Felnyögtem és önkéntelenül kinyitottam a szemem. Az övé lángolt.
- Csókolj meg, kérlek – magam sem hittem el, hogy ki mertem mondani.
Egyetlen másodpercre felrobbant valami a szemében, aztán összeszűkült, ellökött magától, és azt mondta hideg, kegyetlen hangon.
- Persze, kicsim. Csókoljalak meg. Még talán meg is simogathatlak. És ahhoz mit szólnál, ha letépném a ruhád, az asztalra löknélek, és tövig vágnám beléd a farkam? Az már nem kéne?
Egy másodpercig tartott a döbbent csend. És ma sem tudom, hogy csúszhatott ki a számon:
- De.

Gábor néhány pillanatig meg sem tudott szólalni, aztán csak annyit mondott feldúltan:
- Nem tudod, mit beszélsz, hülye kis liba!
Mire becsapódott az ajtó, már csorgott a könnyem. Soha többé nem beszéltünk, láthatóan került az elmúlt hét évben. Azaz egyszer igen, amikor mégiscsak együtt ültünk egy családi vacsorán, udvariasan érdeklődött az egyetemről, és mély együttérzéssel biztosított arról, hogy Salánky professzor tényleg hülye. De általában nem jött vagy nőkkel jött. Szőkével, feketével, vörössel. Mind nagymellű volt és kihívó. Egyszer egy este hallottam, ahogy apáék a konyhában beszélgetnek.
- Laci, miért jön Gábor olyan ritkán mostanában? És ha jön, miért olyan egykedvű? Régen vidám volt, kedves, most meg szinte mogorva.
- Nem tudom, Panni. Talán most érzi úgy, hogy örökre magányos marad...Nem valók hozzá ezek a nők. Bár nem tudom, Zsuzsa sem volt az igazi. Egyébként mostanában elég sokat iszik, ha kártyázik...és Zoli szerint, szóval, kurvázik is.
- Nagyon sajnálom, Laci. Nagyon sajnálom őt. Nagy kár érte.

Csak nagyon ritkán maszturbáltam rá gondolva az egyetem alatt. Amikor már nem bírtam tovább. Lehúztam a bugyim egy WC-ben, a falnak dőltem, megint jött az émelygés, a száját éreztem az enyémen, aztán belémvágta a farkát ott, a WC-ben a falnak dőlve, és hörögve belém élvezett.

De leginkább semmire nem gondoltam. És elmentem néha moziba valamelyik okosabbnak látszó évfolyamtárssal, aki nyálasan csókolt és tapogatta a mellem. És akkor jött Tibi, és azt hittem, minden más lesz. Nem lett. Most már mindegy.

Huszonötéves leszek. Itt ülök félórája gyermekkorom kedvenc kanapéján és az álmaim siratom. Pedig a füvet jöttem lenyírni, amíg apáék a Balatonon vannak.
Felkelek, mint egy holdkóros, elindulok kert felé. Kinyitom a teraszajtót, alig látok a könnyeimtől... és Gáborba ütközöm. Hátralépünk, zavarban vagyunk.

- Szia, Klári.
- Szia – nyelem a könyeim. Átható tekintettel nézi az arcom.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Ne hülyéskedj velem.
- Semmi, semmi.
Csak a barna szemeket látom a könnyeimen keresztül. Az aranycsíkokat nem.
- Úgysem hiszem el.
Közel van az arca, enyhe alkoholszaga van a leheletének.
- Tibor – nyögöm bizonytalanul. -, a férjem...
- Nem jó a házasságod?
Merev az arca.
- Nem... mi nem, nem jó... - nehezen bukik ki, de már úgyis mindegy. Csak most döbbenek rá, mennyire benedvesedtem az emlékektől.
- Mi nem jó?
És akkor hét év bánata, keserűsége, elfojtása robban ki belőlem.
- Mi? Hogyhogy mi? A szex, a baszás, hogy nem vágja belém tövig a farkát a konyhaasztalon! – már sikítok a végén.

És most jön a szégyen, a végső gyalázat, és mindjárt összesek. De a következő pillantban már csak a testét érzem mindenütt magamon. A száját az enyémen. Borostás, kemény a szája, még hideg. Marcangolja az enyémet. Harapja a szám, aztán a nyakam. Felnyögök az élvezettől. Nem merem kinyitni a szemem, szorosra zárom. Ez nem lehet igaz, nem lehet igaz...
- De én megadom neked – mondja hörögve, elcsuklik a hangja. – Végre megadom.
A nyakamat harapja, csókolja, össze-vissza karistol a borostás álla, fáj is egy kicsit. Aztán a keze a lábam között, de csak félrelöki a bugyit és két ujját rögtön belém nyomja. Soha életemben nem voltam ennyire nedves, sűrű, mint a méz, ragadós.
- Teljesen fel vagy izgulva – lihegi. – Már most készenállsz rám.
- Igen, igen, igen – nyöszörgöm a nyakába.
- Előbb kinyallak – csókol bele a számba.

Ezt még sosem mondták nekem. Most már teljes eksztázisban vagyok. Felemel, átkulcsolom a lábammal a derekát, az ágyhoz visz, közben végig csókol. Erős izmos, pimasz nyelve van, erőszakosan nyalja végig az enyémet. Ledob a kanpéra, felgyűrődik csípőig a nyári ruhám. A bugyit egy mozdulattal tépi le, és már le is akar csapni a szájával.
- Várj! – előrehajolok és kibontom a haját. Még mindig gyönyörű, dús, hosszú, de már ősz szálakkal. Szétterítem, lázasan simogatom. A szemembe néz égő tekintettel.
- Tárd szét magad nekem.
Végig a szemébe nézek, ahogy széttárom a combom.
- Nem így. A pinád is húzd szét.

Beleborzongok a szóba, de rádöbbenek, hogy mindig is ezt kerestem. Igen, pinám, pinám van, és úgy érzem magam, mintha a tomboló viharban nevetnék egy hegy tetején. Lassan végigsimítva a nedves kisajkaimon, széthúzom a nagyajkaim és feltárom a csiklóm. Annyira elmerülök a szemérmetlenségemben, hogy lehúnyom a szemem és hátrahajlok a párnára. A mutatóujjamat megmártom a hüvelyemben és bekenem vele a csiklóm. Gábor felhördül, aztán a nyelvét érzem a pinámon. Először körbenyalja a kis- és nagyajkaim, csak utána veszi a foga közé a csiklót. Felváltva szopogatja és harapdálja
- Csodálatos ízed van, mindig így képzeltem – morogja szinte áhítattal. Aztán megkeményíti a nyelvét és egyre vadabbul ostromolja a csiklót
- Nem bírom tovább, mindjárt elmegyek – nyöszörgök.
- Igen, igen, kicsim, élvezz a számba. Add magad nekem.

Vad rángatózás közepette élvezek el, ő pedig szorosan fogja a csípőm, és a foga közé szorítva nyalja tovább a csiklóm. Nem hiszem el, hány borzongás fut végig rajtam, könyörgök, hogy hagyja abba, hogy nem bírom tovább, de a nyelve minden érintésétől újra és újra megtörténik. Aztán elcsendesedek, csak pihegek. Hirtelen elszakad tőlem, de nem látom, még mindig lehunyom a szemem. Érzem a hűvös fuvallatot a teraszról, nyitva maradt az ajtó. Megy le a nap. Széttárom a combjaim, hogy érezzem. Olyan vagyok, mint egy bimbó, ami most pattant ki. Aztán megérzem a testét felettem. Kinyitom a szemem, hogy lássam az aranycsíkokat. Mosolyog, de feszült az arca.
- Most én jövök. Nem bírom tovább.
Csak most érzem, hogy közben levetkőzött, meztelen. Nekem feszül a szőrös, kemény teste. Kicsit felemelkedik és megfogja a farkát.
- Nézd – mondja. -, nézd, ahogy beléd vezetem a faszom.
Már nem látom tisztán a lemenő nap aranyfényében, csak sejtem, hogy pont olyan, mint amilyennek képzeltem. Nem igaz, tudom. Hajszálra olyan. Lassan nyomja belém tövig.
- Szorítsd rá az izmaid...nagyon szűk vagy.
- Szűz maradtam neked – mondom, és tudom, hogy színigaz, bármennyire nem az fizikailag.
- Tudom. Értem – nyögi. Izzad a homloka.
- Szorítsd meg és engedd el. Sokszor.
Megteszem, amíg bírom, és közben újra fellángolok.
- Most megbaszlak.
- Igen, a tiéd vagyok – sóhajtom.

Már úszik az izzadtságban, minden síkos, cuppog a testünk, a farka, pinám, a szeretkezés nehéz szaga terjeng a levegőben. Sosem éreztem még ezt a szagot. Most veszítem el a szüzességem. Egyre gyorsabban kefél, liheg, vonaglik az arca. A derekára fonom a lábam, felemelem a csípőm, hogy mélyebbre hatolhasson belém. Egyre hangosabban liheg.
- Most, most jövök – kiabálja, aztán hörögve belém élvez.
A mellemre borul, csapzottan, izzadtan, szétterül rajta a haja, csak a mellbimbóm ágaskodik ki a hajtömegből. Lustán cirógatja a nyelvével, aztán kicsit később kihúzza a farkát és megint simogatja a csiklóm. Lassan, kéjesen visz újra az orgazmusig, most inkább több kis borzongás, semmi vadság. Aztán csend. Csak öleljük egymást, csatakosan, izzadtan, a lábam közül csordogál az ondó gyermekkorom kedvenc bútorára. Elmosolyodok.
- Nem fogom tudni megmagyarázni apáméknak, miért adtam tisztítóba a kanapét a szabadságuk alatt.
- A gyors válást még kevésbé – hangzik a válasz a sűrűsödő homályból. Hirtelen kijózanodom: férjem van, válás, nem védekeztünk, egy szó sem esett arról, hogy szeret...Fel akarok ugrani, de vasmarokkal visszanyom, és az ajkamra teszi az ujját.
- Ssss! Majd csak megbocsátják a kanapéügyet az eljegyzési grillpartin. Ismerem Laciékat. Nagyvonalúak.