Az hírdetés

Elhagyott a barátnőm. Nélküle üresnek tűnt a lakás, az egész életem. Nem volt kinek reggelit készíteni, nem szólhattam kihez az esti TV-műsor közben... Szörnyű érzés volt. És ezzel együtt elkezdődtek a bajok, melyek ahhoz az eseményhez vezetnek, melyeknek most mesélője szeretnék lenni.
Megváltoztam. Megváltoztam, és tudtam róla. Rossz volt a hangulatom, a közérzetem, és gépies robotként éltem mindennapjaimat. Kikapcsolódás csak az volt, ha a TV-t bámultam üveges szemmel, de ekkor is a belülről suttogó, önmarcangoló hang beszélt hozzám.
Egy nap azonban Stan, a barátom, megpróbált változtatni ezen...
- John?
- Igen. - feleltem elhalóan.
- Gyere, igyunk valamit... - próbálkozott.
- Nem.
- John... Akkor sétáljunk.
- Nem.
- Nézzünk mozifilmet. - mondta reményveszetten.
- Nem.
- A rohadt... Áh. John. Ha ennyire kiakasztott a dolog, hívj egy kurvát, feküdj le vele, és megkönnyebbülsz. Dugd meg, hat hónapja nem voltál nővel. Aztán szépen told ide le a képed! - kiáltotta haragosan, és lecsapta.

Szöget ütött a fejemben a dolog, így hát nem volt mit tenni. Tényleg hívtam egy utcalányt. Nem kellett sokáig keresgélnem: egyezményes jel volt, hogy a társkereső hirdetések végén lévő G betű a dolgozó lányokat jelenti.
Az én választottam Christie lett. Gondoltam, hogy ez nem az igazi neve, de nem volt baj. Mikor Christie bekopogott, új kalandtól kissé felvidulva nyitottam ajtót.
Csak egy sárga top és egy kék szoknya volt rajta. Ki volt festve, kissé talán erősen is, csizmája kopott volt egy-két helyen. Haja vállig érően minimalista volt, de buja pillantással mért végig.
- Szia. - lehelte finoman, majd mellettem behúzódott a lakásba. Körülnézett, majd csak ennyit kérdezett:
- Merre?
Mutattam neki az utat, s mikor a hálóba értünk, ledobta picit válltáskáját. Végigsimított az ágytakarón, majd megjegyezte:
- Szép berendezés.

A volt barátnőm ízlését dicsérte éppen. A falak zöldek voltak, enyhe mintákkal. A lámpák szintén zöldek, a mennyezeti halogének és az éjjeliek is. Egy szekrény és egy egészalakos tükör volt a franciaággyal szemben.
- Mit szeretnél? - kérdezte tőlem.
Nyeltem egy nagyot. "Most mindent lehet, nem a barátnőm, soha nem látom többé." - gondoltam.
- Hm. Szeretnék egy orálisat külön-külön... És ha meglovagolnál... Ha seggberakhatnálak... És végül... Mellbekúrlak.
- Értem... - fejben számolt picit, majd kibökte: - 500 dollár. Sajnálom, ez a tarifa...
- Előre fizessek valamennyit?
- Nem kell, bízom benned... - somolygott. - Mivel kezdjük?
- Talán... Leszophatnál. - A szoba közepére álltam, és kihívóan kigomboltam a nadrágomat.

Ő szó nélkül elém térdelt, és lehúzta. Dákóm már kőkemény volt. Nehezen, nagy gumireccsenéssel lehúzta az alsógatyám is, miközben én a pólómtól szabadultam meg. Először csak felmért, majd kérdezett:
- Öhm... Mekkora ez?
- Huszonegy. - rémlett fel bennem egy régi emlékkép: barátnőm pajkosan méreget a centijével.
- Szép. - mondta, majd újra munkához látott.

Először csak végignyalta a herék aljától a makk tetejéig, majd szájába vette. Megremegtem a mennyei érzéstől, hogy ismét egy puha, meleg, nedves szájban lehetek. Lendületesen szopni kezdett, mély, szívó mozdulatokkal. Nem tudta bekapni az egészet, így sokszor kézzel rásegített a tövére. Mikor érezte, hogy közeleg a vég, szorosra húzta ajkait, és tarkójára tette a kezem. Nem haboztam, indulatosan pumpálni kezdtem, és meglett az eredmény: háromszor-négyszer szájába élveztem. Mind lenyelte, majd fényesre nyalta a dákóm, és elhagyta.

Feltápászkodott. Kérdeznie se kellett, kibújtattam topjából. Feszes mellein mellbimbói már meredeztek, s én kicsit morzsolgattam őket. Szoknyáját fönnhagytam, és finoman az ágyra ültettem. Fejem bedugtam kézzel szétnyitott lábai közé, és előérzetem nem csalt: nem volt bugyija. Közeledtem a nedvesedő puncihoz, és ő is egyre jobban élvezte. Profihoz méltó módon a csókokat nem kommentálta, az előnedvek felszívása is hangtalan volt.

Mikor elkezdtem szívni pináját, és csak szívtam, szívtam, egyszerre megtört a hallgatás, és nagyot sikítva, a szoknyán keresztül megmarkolta fejem. Ütemre kezdte mozgatni, s én hagytam magam, nyelvem keményen pörgött. Pár perc múlva sikítva elment, nyögése betöltötte az egész lakást. "Na, a szomszédok örülhetnek." - gondoltam. Mikor teljesen kijött minden leve, felszívtam, fejem kihúztam, s lerántottam szoknyáját is.
Az ágyra feküdtem hanyatt, és széles mozdulattal farkamra mutattam. Megértette a célzást, de először a hasamra ült rá. Ott melleit leengedte, s egy darabig incselkedett velem, majd lassan hátracsúszott. Ekkor megfogtam seggénél fogva, s ő galoppozni kezdett. Lassan, gyorsan, tempóját váltogatva siklott föl-le dákómon... Néha egészen hátrapucsított, néha kihúzta magát. Mikor érezte, hogy a kemény tempót nem bírom, lassabbra váltott, de végül bedurvult, és hatalmasat spricceltem ismét. Még egy kis ideig siklott az ondótól síkossá vált falloszon, hogy ő is elmenjen, majd lihegve, egy végső nagy sikollyal leszállt rólam. Mellém feküdt, s úgy pihegte:
- Te diktálsz.

Gondoltam, most úgyse tudok elélvezni, úgyhogy neki akartam örömet szerezni. Hasára fordítottam, s vette a lapot: négykézlábra állt, s felém pucsított.
Megfogtam fenekét, s egy darabig csak csiklandoztam makkommal, majd hirtelen erősen beledugtam péniszem. Felsikkantott, majd eleresztette magát, hagyta, hogy dolgozzak. Pumpáltam, mint az őrült, forgattam, nyomtam, teljesen a hátára hajoltam végül, s mielőtt elspriccelhettem volna, rándult egyet az egyik lába, s felordított:
- Igen! Igen!
Lihegve kihúztam belőle magam, s megnéztem arcát, mely a kéjtől fintorba torzult.
- Fantasztikus. Tudod, mi maradt? - kérdeztem.

Nem tartott sokáig. Először csak feltérdelt, s mellei közé raktam farkam, s kézzel verte, majd két kézzel összeszorította melleit, s elkezdte felsőtestét ütemesen mozgatni. Előnedvektől síkos lett, majd hirtelen egy kisebb adag bal mellére csapódott. Élvezettel felfogta ujjal, s lenyalta.
Még egy darabig néztünk egymásra. Majd lezuhanyozott, fölvette a ruháit, s én kifizettem.
Mikor az ajtóhoz kísértem ki, megkérdeztem tőle:
- Mióta vagy a szakmában?
Elmosolyodott, s halkan felelt:
- Nem vagyok prosti. Csak egy kis kalandra vágytam. Otthon vár a férjem...
Elhűltem. Úristen, mit tettem?
- Nyugi, hallgatok. - jegyezte meg rémült arcom láttán. - Ötszáz dollárért bármit elhallgatok.
- Ennyi a hűséged ára? - nyögtem ki.
- Igen. Szóval, ha van még pénzed, felhívhatsz később
is...

Rámmosolygott, majd finoman becsukta az ajtót, s én ott álltam az előszobában, megdöbbenve. Majd bementem a hálóba, s előkerestem az újságot. Felírtam a telefonszámát egy cetlire, s az éjjeliszekrényre ragasztottam...