Az esküvő

A legjobb barátom András esküvőjére indultam a párommal. Miért kell ezeket az esküvőket mindig a nyár kellős közepén 38 fokban tartani? – dühöngtem magamban az izzadságot higikendővel törölgetve a homlokomról. Nyáron, ha nincs tárgyalásom, a munkába legalább zakót és nyakkendőt nem szoktam venni, de egy esküvőre illik kiöltözni. Szerencsére a templomban kellemes hűvös volt.

A közeli hotel bankett termébe már elég éhesen érkezett meg kora este a násznép. Az ajtóban egy csinos, alacsony hosztesz lány igazított el mindenkit a megfelelő asztalhoz, a zenekar játszott, a pincérek pezsgőt kínáltak. Szóval minden jól szervezettnek tűnt. Mi természetesen a „barátok” asztalt kaptuk ahol ült még néhány ismerősöm, volt kollégák a régi munkahelyemről, ahol András is dolgozott. Sok lagziban voltam mostanában, mintha minden korombeli ismerős, barát és rokon most jött volna rá, hogy menthetetlenül házasodhatnékja van. Én voltam szinte az utolsó nőtlen, ami nem pontos kifejezés, hiszen a nőm épp mellettem ült. Persze ez sem jó kifejezés, inkább az élettársam, nagy valószínűséggel lelendő gyermekeim anyja, de a papírtól irtóztam, mint macska a forró kályhatetőtől.

Abban már előre megállapodtam az én Katámmal, hogy ez az esküvő az enyém, azaz ma én iszom. A múltkori vidéki esküvő az övé volt, abból az egyszerű okból, hogy én jobban vezetek autópályán, így ő becsiccsentve felszabadultan rophatta is a táncot.
Nincs két egyforma esküvő, és a mi esküvőink jócskán különböznek az amerikai romantikus vígjátékokban lefestett képről. Főleg ami a koszorús lányokat illeti, akikkel utána mindenféle kalandokba lehet bonyolódni. Itthon legjobb esetben is már bepasizott átlagmacák, de gyakran inkább trampli női rokonok, és ha valaki tényleg ütős csaj, akkor amellett biztosan ott virít a kigyúrt menő „vállalkozó”. Ezen az esküvőn sem volt másként.
Az összeültetett asztaltársaságok is sokszor kínosan kellemetlenek tudnak lenni, így általában unatkozom az esküvőkön, ezért az egyszerűség kedvéért berúgok, hogy legalább a kedven legyen felhőtlen. Ez egyébként főleg a vidéki hagyományos lagzikon fordul elő. Andrásé azonban egy klasszikus városi esküvő, jól szervezett, elegáns környezet, sok ismerőssel asztalnál, és ihatok is – jó estének nézett ki. De hogy ennyire!

Fogyott a sok finomság, fogyott a sok pia, egyre emelkedettebb lett a hangulat a „barátok” asztalnál, de a „rokon” asztaloknál kissé le volt ülve, már csak generációs okokból is. András is egyre többet volt a mi asztalunknál, itt érezte legjobban magát, míg a rokonságot inkább az újdonsült menyecskéjére, Ágira bízta. Ágit is ismertem, sőt Katám és Ági, ha nem is voltak jó barátnők, de jól kijöttek egymással, amikor négyesben mentünk bulizni. Ismertük egymás szüleit is futólag, sőt az ő megismerkedésük viharos, négyszereplős-brazilszappanoperás történetét is. Csakúgy, mint András nőügyeit, illetve csak egy volt, de az égig érő, bár ezt a sztorit csak én ismertem és még néhányan az asztal körül, de Katám nem. Nem is értettem Andrást, hogy pár hónappal a szeretőjével történt szakítás után miért nősül meg, de erre itt most igazán nem illet rákérdezni.

Szóval a baráti asztalnál kitaláltuk, illetve a lányok kitalálták, hogy a valóban gyönyörű, ám annál kényelmetlenebb habos-babos fehér menyasszonyi ruha helyett Ági sokkal jobban érezné magát valami kényelmesebben. Mondjuk piros pöttyösben, mert az az igazi menyecske ruha. El is húztak a kocsimmal beszerezni. Pár fiú, meg András maradt, aki megkért, hogy kérjem már föl valamelyik trampli rokon koszorúslányt, emelvén a buli hangulatát. Jól táncolok, ha van kedvem hozzá, és egy kis pezsgő mindig meghozza, így szívesen tettem meg ezt az apró szívességet. A csaj átlagos volt, szarul táncolt, de Londonból jött, élvezetes társaságot nyújtva, mikor megpihentünk kicsit beszélgetni. Majd visszamentünk a táncparkettre, de hamar eluntuk. Épp leültünk volna, mikor a csinos, alacsony hosztesz lány megkérdezte hogy vele is táncolnék-e egyet.

Kapatos volt, nem kissé, de roppant csinos, bár kicsit fiatal hozzám, maximum 20 éves, ápolt koromfekete vállig omló hajjal és sötét igéző szemekkel. Már kaptam is fel és elkezdünk sebesen pörögni az ütős zenére. Jól táncolt, hamar felvette a latin ritmust. Közelebb húztam magamhoz a csípőjét, feszes hasa az ágyékomnak szorult. Jobb lábbal a lábai közé lépve forogtunk tovább a táncparketten, combomat az ágyékához paszírozva. A mellkasomon éreztem a szuszogását, miközben a nyakára hajolva a fülébe lihegtem finoman. Kezdtem felizgulni. 100 vendég előtt, akik közül sokan ismernek. Ajvé! Szerencsére a szám véget ért és én udvariasan és távolságtartóan megköszönve a táncot a helyemre tántorogtam.
- Hűű bakker, mondtam Andrásnak. - Nem semmi csajszi.
- Te tényleg nem ismered őt? - kérdezte András. - Ági kishúga az, Bella.
- Akkor is dögös, és tüzes, úgy dorombol mint egy vadmacska, ha egyszer elkaphatnám…
- Jobb, ha elfelejted, hisz még szinte gyerek, csak 19 éves, és a barátja egy féltékeny barom.
Ezzel lezárta a témát, másról kezdtünk el beszélgetni. Egyszer csak Bella odalépett mellénk.
- Szia András, - köszönt az immár-sógorának, majd mélyen a szemembe nézett. - Jössz táncolni? – kérdezte becsiccsentve, de kacéran.
- Most nem kösz. - válaszoltam, mert tényleg elég volt a táncból.
- És mást?
Nem akartam hinni a fülemnek. András sem. - Na jó és magatokra hagylak benneteket, - és elment.
- Benne vagyok – mondtam. Benned lennék gondoltam, de még mindig azt hittem, hogy viccel.
- Ok, hol? - mondta Bella lényegre törően. - Kocsi?
- Nem jó, nincs itt. – egyébként sem tűnt volna bölcs dolognak esetleges nyomot hagyni benne.- A wc?
- Ok, menjünk! - ezzel elindul a mosdók felé. Kerek formás feneke ott ringott a szemem magasságában a vékony, elegáns, fekete kosztüm nadrágban. Nem bírtam megállni, hogy nem menjek utána. Mágnesként vonzott a nő, és a kíváncsiság, hogy vajon meddig megy el. Pedig Kata mindjárt visszaér, és keresni fog. Fúú, ebből mekkora bukta lesz!
- De nem hagyhatsz ki egy ilyen alkalmat - szólalt meg bennem a kisördög. Lelkiismeret furdalás nélkül indultam, a kiscsaj után, aki félúton visszafordult és elégedetten konstatálta, hogy hűséges ebként követem.
- Férfi vagy női - kérdezte, mikor odaértünk. Magam sem tudom, miért a nőit választottam, talán mert ott több a fülke.

Ő ment előre felderíteni üres-e. Az volt. Gyorsan beugrottunk ez első fülkébe és megcsókoltuk egymást, forrón, szenvedélyesen. Közben a kezem elindul lefelé a nadrágjába. A gumis derék lágyan engedte be kezem a szeméremdombjára, a bugyiba. Ujjaimmal éreztem a lüktető csupasz szeméremajkait.
- Full gyantázott - örültem meg, mert Katám nem volt hajlandó teljesen megszabadulni bozontjáról. Ujjaimmal játszani kezdtem a dombocskákon és közöttük, de Bella mohó volt. Kibújt szoros ölelésemből és letolta a nadrágot a fekete bugyival egyetemben, majd hevesen a lehajtott ülőkére lökött, kicsatolta övemet, letolta elegáns nadrágomat és felhúzott térdekkel, szétterpesztett lábakkal rám ült. Nagyon jó esett az ölelése, de még nem voltam kész a behatolásra. Azért némi előjáték a férfiaknak is kell, nem? Ráadásul részeg is voltam, ami ugyan fokozza a vágyat, de a teljesítőképességre sajnos nincs ilyen pozitív hatással. Ráfordítottam Bellát az ülőkékre és letérdeltem a lábai közé. A lábfejem kilógott az alul nyitott wc fülke ajtaján. Ha most valaki bejönne az előtérbe, nem lehetne kétsége afelől, mi folyik itt – gondoltam, és számmal rávetettem magam Bella finom puncijára. Végre, ő elkezdett nyögdécselni, nekem pedig a vér a megfelelő helyre áramlani. Felnéztem, itt a behatolás ideje. Ám úgy tűnt, elhamarkodtam, Bella hüvelye nem volt olyan síkos, mint kellett volna. De nem állított le. Három ujjamat a szájába tuszkoltam, hogy nyalogassa, majd nyálával megnedvesítettem farkamat, ami immár akadálytalanul hatolt be a szűk barlangba. Még mindig nem volt tökéletes, de a „visszatérési ponton” már igencsak túl voltunk. Hüvelykujjammal kezdtem a csiklóját simogatni, és Bella ráhelyezve a kecses ujjait a kezemre diktálja a számára megfelelő ritmust. Közben a belül egyre nedvesebb lett a klíma és a farkam kezdte teljesen kitölteni a barlangot. Már nem volt értelme pozíciót váltani, helyünk sem nagyon volt rá, hát így élveztük egymás hosszú ideig. Totálisan elvesztettem az időérzékemet. Eltelhetett akár 2 perc, de 20 is. Kezdtem izgulni, hogy Kata visszaér a menyecskeruhával, ne-adj-isten wc-re kell mennie!
- Siess, mert a barátom is nemsokára ideér a bulira – térített magamhoz hasonló érvekkel Bella rekedtes hangja a távolból. Gyorsítottam az ütemen és hamarosan el is mentem, beleélvezve legjobb barátom újdonsült tinédzser sógornőjébe.
De ő még nem ment el, így a csiklóizgatást egyre hevesebben folytattuk, és egyszer csak apró sikkantás hallatva megállt a keze a kezemen. Ernyedő farkammal még mindig a barlangjában kigomboltam a hófehér blúzát és kibontottam fiatal, feszes körte melleit a fehér melltartóból. Rájuk borultam, egyfajta utójátékként, majd a nyaka felé vette az irányt a szám. De amikor feljebb ért, hogy az apró cseresznye formájú ajkait megcsókolja, Bella lelökött magáról hangos cuppanással elválva egymástól.
- Ne csókolj meg, soha többet. Úgy érzem magam, mint egy ribanc.
- Ne csináld már, nem volt ez olyan rossz. - válaszoltam egyszerre gondolva a dupla megcsalásra és a közepes numerára. - Legközelebb még jobb lenne. - folytattam. A röhej az, hogy komolyan gondoltam. Katával sem működött minden tökéletesen elsőre, sokat kell gyakorolni ahhoz egymás testén, hogy maximális örömet szerezzünk a másiknak – és magunknak is. És én vonzódtam ehhez a lányhoz.
- Felejts el. – térített magamhoz a hangja. Most már mindketten kínosan éreztük magunkat az egyszemélyes fülkébe zárva, miközben elegáns ruházatunkat próbáltuk rendbe szedni.
- Ok, hogy jutok ki innen? Próbáltam praktikus lenni, mert időközben hallottam a női wc ajtaját csukódni.
- Előremegyek, és ha tiszta a levegő, akkor jelzek. Így is lett, de én előbb inkább a férfi wc-be slisszoltam, hogy szó szerint „szalonképesé” varázsoljam csapzott megjelenésemet. Mégicsak a férfi wc-t kellett volna választanom. Szerencse, hogy mindig van nálam zsebfésű. Apámtól tanultam ezt, aki világnagy piperkőc volt, míg élt. A hotel wc-je minden luxussal el volt látva, így pár perc múlva nem gyűrötten, nem vörös fejjel, nem kócosan, nem rúzsfoltos ingben, kiléptem a bálterembe.

Andrást kerestem, soká találtam meg.
- Mi van, zaklatottnak tűnsz. – kérdezte aggódva.
- Az is vagyok - vigyorogtam szélesen. - Valakinek el kell mondanom, és csak te jöhetsz szóba. Most jövök a wc-ből, ahol megdugtam Bellát.
- Te tök hülye vagy! - kerekedett el András a szeme.
- Te sem voltál valami szent mostanában. De nem ez a baj, Látni akarom még őt.
- Felejtsd el! Már régóta azzal a barom féltékeny macsóval kever, aki a szart is keveri belőled, ha megtudja, mit csináltál. És nem akarod elhagyni Katát, igaz?
Ezzel annyiban maradtunk. Magányos ivászatba torkolltam, míg Katám visszaért Áginak hozott piros pöttyös ruhájával. Innentől táncoltunk, mulattunk, jól éreztük magunkat felszabadultan. Egyszer csak megláttam Bellát a bálterem végében egyedül pityeregni. Katám épp a mosdóban volt, az ilyesmi a nőknél órákig tart, így odamentem Bellához.
- Mi a baj? – kérdeztem, megsimogatva az arcát. Ellökte a kezem.
- Hagyjál békén. Megütött az a barom állat – pityeregte. - Elmondtam neki mi történt. Hogy nem volt itt, sosincs itt, és hogy magányos voltam, kicsit ittam, és amikor kiderült, hogy gumi nélkül belém élveztél, akkor eldurrant az agya.
- Még fenn áll az ajánlatom. - mondtam, de már tudtam, hogy ezért hülye libáért nem hagynám el Katám.
Bella csak némán megrázta a fejét, hát otthagytam.

Megritkult a társaság, mi is szedelődzködtünk, búcsúzkodtunk. Mikor Ági, az ifjú ara a kezembe nyomta az alufóliába csomagolt tortát és megkérdezte:
- Zoli, hazavinnétek a húgomat és a barátját is?
Az ütőér megállt bennem, elfehéredtem. Bakker!!! Ha a nevemet is elmondta Bella, akkor a pasija Katám orra előtt fog laposra verni. Mindent elvesztek, ami fontos, nőt, méltóságot.
- Hát persze. - csacsogta Katám eközben. Már nem volt visszaút.
Aztán megláttam őket közeledni, egy hórihorgas lányt és egy hasonló testalkatú srácot. A másik húga volt. Húúúúúúúúúúú.

Mikor hazaértünk és lefeküdtünk Katám megkérdezte:
- Na milyen volt az esküvő?
- Soha rosszabbat - mondtam őszintén és nagykifliben szorosan átöleltem őt, tenyeremmel a mellére fonódva aludtam el.