Az én favágóm 5. - A lebukás

Mintha a keménység mögé láttam volna. Matt rejtett énjébe. Éjjel kinyílt egy-két lélek-szirom, de még rengeteg ragasztás volt. A férfi olyan arcát láthattam, amit addig titkolt, és hogy tetszett az nem elég jó szó rá.
Másnap mire felébredtem eltűnt mellőlem, még jó, hogy Szombat révén nem kellett iskolába mennem, fél tizenegyre járt az idő nem is csoda, hogy egyedül ébredtem. A testem őrizte az éjszaka nyomát, alig mozdultam, az izmaimba fájás költözött, a fenekem nyílalt. Szám mosolyra húzódott, az ujjamat végighúztam rajta, boldogság kerített a hatalmába, bensőséges érzés. A lepedő Matt illatát hordozta, a párnámon egy-két hajszála. Magamhoz szorítottam a vánkost, és csak feküdtem. Amikor később felöltöztem nem mertem kimenni, csak bénáztam a kilinccsel görcsösen. Féltem. A találkozástól, a hogyan továbbtól.
- Szajha vagy Ruben! Megdugták a segged! Most már meleg maradsz, meleg kis fruska! – ilyen gondolatok hasítottak belém, amitől a falat tudtam volna kaparni. Aztán persze kivitt az éhség, a szomj és a kíváncsiság.



Miche odalent főzőcskézett, Mattot nem láttam. Finom illatok keringtek, nem tudtam, hogy Miche igazi szakács, a kerámia lapon lévő óriási serpenyőben színes paprikacsíkok, kukorica, és hús rotyogott, hát chilis Mexikóira egyáltalán nem vágytam. A férfi helyesen nézett ki a nyúlánk alakjával, fekete haja tincsesen libbent minden mozdulatánál, a farmeres hosszú combjaira jól esett ránézni. Olyan lendülettel mozgott, hogy még egy depressziós is jókedvre derült volna a láttán. Hiába mosolyogtam rá, a jöttömtől szomorúvá, majd dühössé vált az arckifejezése.
- Na mi van? Jó volt az éjjel? Leigázták a kiscsikót? - kapta el a vállam. - Pedig én fiatalabb vagyok Mattnál, hozzám jobban illenél!
- Nem mindegy? – dacoskodtam - Nem tartozik rád!
- Hát persze, azt akarod bemesélni, hogy nem történt semmi? Nagy szexparty volt igaz? Megfarkalt ugye? – Épp válaszra nyitottam a számat, amikor morajlástól rezzentünk össze, az volt az a pillanat, amikor beért Matt és az ölnyi, hasított fát kiejtette a kezéből!
Megdermedtünk, a pillanat szobraivá váltunk. A szeretőm arca vörösleni kezdett, Miche még mindig a karomat szorította és túl közel állt hozzám, bűnösen közel, és ezt mind látta Matt és az utolsó szavakat valószínűleg hallotta is.
- Hát itt meg mi folyik? - Miche gyorsan arrébb ugrott, de már késő volt, Matt elkapta a kockás ingét és belelihegett az arcába.
- De kíváncsi vagy! Miért van neked ahhoz közöd, hogy mi történt az éjjel, na, mondjad csak?
A kávéscsésze, amit idegességembe ragadtam meg, felborult. Végigfolyt a vajszín konyhapulton a meleg italom, a csendbe csak Matt zihálása hasított, Miche kemény vonallá préselte a száját. Egy szerencsétlennek éreztem magam, ugyanakkor körém kúszott a vágy, ahogy Matt izmos karjára pillantottam. Még abban a feszült helyzetben is kívántam.
- Beszélj! Tetszik neked a kis csikó?
Majd meghaltam a félelemtől, hogy mi lesz. A papírtörlővel bénáskodtam, próbáltam magam után rendet tenni.
- Ne merj még egyszer hozzányúlni, és ha nagyon kíváncsi vagy hát kérdezz tőlem! Megértetted?
- Meg - eredt meg a nyelve ekkor már az albérlőnknek is. - Nem kell mellre szívni, csak épp szemtelenkedett a fiú, engem nem érdekel!
- Hát ne is érdekeljen! - dörgött Matt, aki végre elengedte Michét, összekapta a fahasábokat, és a kandalló elé vitte.
Menekültem volna ki, ahogy a Miche is elhúzott - félrehúzva a serpenyőt-, de Matt elém állt.
- Mit akart? Talán rád mozdult?
- Á…- dadogtam - nem.
- Ha piszkál, szólj, kidobom a fenébe!
Elvörösödtem, arrébb húzódtam, és lassan kezdtem kifelé somfordálni. Az arcom lángolt, remegtem.
- Ne menj sehová! – parancsolt rám. - Eszünk most és kimegyünk a vágásra!
- Én is? - kérdeztem meglepetéstől elkerekedő szemekkel.
- Te és Miche is, kidöntünk pár fát, kell a tüzelő, az időjósok egész hétre havazást ígértek, az pedig errefelé azt jelenti, hogy a hó akár betemetheti a házat is! A kamrát dugig kell tömni fával, fel kell készülni a kemény időre.
- Értem…

Miche nemsokára visszatért, ebédeltünk és a terepjáróval felhajtottunk, saját fenyves-erdőnkbe. A városban majdnem mindenkinek volt egy kis része, amiből általában, csak saját célra lett fa kivágva, azzal a szigorú feltétellel, hogy tavasszal új csemeték kerülnek a helyükre. A kisvárosban élők nemigen vágták a fát, mert gázzal fűtöttek a legtöbb házban-lakásban. Nálunk is be volt vezetve, míg élt az anyám azzal tüzeltünk, de Mattnak bizonyára hiányzott a favágás, ezért üzemelte be a kandallót, és azért kapcsolta le a gázt mindenhol spórolásra hivatkozva. Majdnem minden ajtó tárva nyitva  egész nap a házban, hogy a nappaliból a meleg odaáramolhasson. Fáztam sokszor éjjel, de Mattal nem lehetett egyezkedni…
Az út felfelé döccenős, kanyargóst, a hó porzott a kerekek alatt, a két favágó elöl ült, míg én hátul, akár egy kis utánfutó. Amikor kiszálltunk a friss hegyi levegő a tüdőmbe áramlott, a magas, óriásoknak tűnő fenyők pedig tiszteletet ébresztettek bennem. Megsimogattam az egyiknek a kérges törzsét, mintha évszázadok érzései rohantak volna meg. Szóval elérzékenyültem, bántott, hogy monstrumokat fognak megölni Matték. Addigra ők már a láncfűrészeket élesítették, az egyik, sárga sthil idegen civilizáció szörnyeként börrent bele a békés csendbe, a madarak vijjogva rebbentek szét az ágakról, visszhangot vert a félelem.
Miche rám nézett, az egyik fának dőltem, a kabátom, a bolyhos sapkám, a csizmám ellenére is fáztam. A hó akkor már hevesen hullott, mintha haragra gerjedtek volna a felhők is.
- Nem kell aggódnod, ezek a fák az emberek szolgálatára vannak. - kiáltotta oda nekem.
Hát ebben nem voltam olyan biztos! Matték épp ahhoz a fához mentek, amit előtte megsimogattam, amikor a fűrészt az oldalához illesztették rám tört a kétségbeesés. Önkéntelenül cselekedtem, odaugrottam, és félre vertem Matt kezét.
- Neee, ne bántsátok, nem akarom! – Csak a szerencsén múlott, hogy Matt nem sebesült meg, félelmetesen lengett ki a fűrész, mintha harapta volna a levegőt, tátogó vérebként. Akkor bele sem gondoltam, mennyire veszélyes dolgot művelek. Megráztak, mint Krisztus a vargát, lekiabálták a fejemet, felelőtlen lükének neveztek, majd belöktek az autóba, és szabályosan letéptünk a völgybe, a faborítású házunk udvarába.
Mattnak olyan vörös volt az arca, mint a chili, Miche csak a fejét csóválta.
- Gyerek, gyerek, sokat kell még neked tanulnod! Azt se tudod, mi az élet! - érvelt Miche.
- Takarodj a szobádba! - kiabált rám Matt, megszégyenülten kullogtam fel, majdnem sírtam, a túlérzékenységem tisztára, mint egy kis csajnak.

Később Miche jött be hozzám, egy tálcán étellel, teával.

- Nincs semmi baj, de máskor a beindított fűrészt tartó kezet hanyagold! Majdnem balesetet okoztál, nagyon felelőtlen vagy Ruben, ezt így nem szabad! Gondolkodnod kellene, mielőtt cselekszel!
- Ti meg gyilkosok vagytok, minden favágó az! - kiabáltam hevesen. Az ágyam közepén ültem törökülésben, mint egy lefogyott buddha. Miche odaült az ágy szélére, egy barackot nyomott a fejemre.
- Kölyök vagy még - kezdte simogatni a karom.
- Nem! - dacoskodtam.
- Dehogy is nem. De nagyon tetszel - folytatta.
Közelebb fészkelődött, a hátam mögé ült, a karjait körém fonta.
Pár korty teát ittam, ő tartotta a számhoz a poharat. A leheletét éreztem a tarkómon, jól esett a közelsége, vigasztaló volt. Szendviccsel etetett. Amikor a harmadik is elfogyott, arrébb tolta a tálcát, belecsókolt a nyakamba, forrón és nedvesen, megborzongtam tőle egészen. Végigáramlott a gerincem mentén, futott az érzéshullám. Égetett, a bőröm felforrósodott.
- Ruben - szorított meg a karom - nem tudod, milyen hatást tudsz kiváltani az emberből, el sem tudod képzelni mennyire kívánatos vagy! Ha kell, ökölre megyek érted Mattal!
- Én nem – lihegtem zavarodottan.
- Szerintem igen. - Ledöntött maga alá, csókolózni kezdtünk, az övé voltam. Mámoros vett körbe, pedig igazából nem éreztem semmit iránta. A helyzet hozta, a lelkiállapotom, a kedvessége csábított, akkor és ott vigasz kellett. A pólómat felhúzta, a hasamra tapadt a szája, puszilgatott felfelé, a keze a lábam közé szorított. Szaporán vert a szívem, izgalom öntött el. Hagytam magam elbűvölni.
A mellbimbóim keményedtek, a szívásoktól libabőrös lettem. Miche illata isteni, édeskés arcvíz, amit nagyon szexinek találtam. Az én kezem is elindult vándorútra, felbátorodva nyúltam az inge alá, a gerincét simogattam,  a vállát, majd előrecsúszott a kezem a hasa felé. Miche hosszú lábai a testem köré szorultak, éreztem a hőjét, nekem nyomogatta az ágyékát. Kemény volt és forró, miattam. A tekintetem elhomályosult, a pupillámra ráült a vágy.
Nemsokára meztelen lettem, Miche a lábam között, a golyóimat szopogatta, hol az egyik felét vette be óvatosan, hol a másikat. A herém imádta a ténykedését, a farkam úgy állt, hogy már szinte fájt. A keze a péniszemet húzogatta, dobáltam a fejem, a lepedő vörös ködben káprázott, a csípőmet emelgettem, a szám vágyakozva nyílt ki.
- Ujjazz meg, légyszi - kértem szégyentelenül előrefelé tolva a fenekem.
- Kis mohó vagy - majd Miche alám nyúlt és belenyalt a fenekem közepébe. Készültem a szédületes mámorra, nyögtem bele a világba. Nem bírtam ki, lenyúltam, megragadtam Miche mutató ujját és a lyukhoz irányítottam, hogy végre dugja be. A fekete hajú megpuszilta a fenekem, majd oda köpött ahová kell, és végre elkezdett ujjazni. Olyan hangosan élveztem a helyzetet, hogy csak úgy visszhangzott, amikor pedig saját ujjamat a férfié mellé nyomtam Miche volt, aki kéjesen felhördült.
- Kis ribanc, kis élvezős szajhám! Mindig egy ilyen túlfűtött kölyköt akartam, mint te! Csúcs vagy szépségem, csúcs!
- Nedvesítsd be egy kicsit!
Miche ekkorra már remegett, ledobta magáról a ruháját és a szám fölé térdelve adta a farkát nekem. A hosszú rúdnak két kézzel kaptam utána, a végét azonnal a számba engedtem. Sós íz áradt szét bennem, keveredett a nyálammal, izgató volt, egy perverz szukának éreztem magam miatta.
- Azt a büdös, mocskos, geci, kurva életbe! - Matt állt az ajtóban! Döbbenten, fájdalmas arccal.
Azt hittem megszakad a szívem. Csak nézett kissé széttárt karokkal, a szemében iszonyat és megvetés a hihetetlenséggel párosulva. Elrohant. Azonnal szétugrottunk Michével, vörösen néztünk egymásra.
- A fenébe, elugrott a boltba, nem tudtam, ennyire hamar megjön! – túrt idegesen a hajába a férfi.
El nem tudom mondani, mit éreztem.
Azt hittem vége a világnak. Marták a könnyek az arcomat, gombóc feszítette a torkom, valami nagy fájdalom repesztett belül mellkas-tájt, és éreztem egy kezdődő csodának vetettem véget az árulásommal.
- Na, Ruben, jól van. Megpróbálok vele beszélni, ha nem látsz többet széttépett!
Remegtem kívül-belül, a résnyire nyitott ajtóhoz álltam hallgatózni, a körmeim a világos-szín, lakkozott fa felületébe mélyedtek.
Egy nagy ökölcsapás vágott Miche harcába, de semmi több.
- A jó kurva anyádat! – kiáltott rá Matt Michére.
Mich fájdalmasan dörzsölgette az arcát.
- Gondolom, most el kell mennem ugye? Kidobsz!
- Nem kell, maradj csak és legyetek boldogok! Téged választott a suttyó!
Letaglózva álltam, nem erre számítottam. Matt nem követelt magának, és ez rosszabb volt mindennél.

A hangulat onnantól fogva megfagyott, sokszor már nem is hármasban ettünk este sem, mindenki önállóan, kerülgetve a másikat leprás módjára. Ha mégis véletlenül úgy adódott, hogy összetalálkoztunk, csak vakkantottunk a másiknak. Michét sokszor visszautasítottam, nem bírtam vele szexelni, hideggé váltam vele, mintha csak az ő hibája lenne minden. Pedig benne voltam az árulásban, nagyon is.
Mattot lestem, amikor csak lehetett, a férfi kissé lefogyott, és egyre divatosabban öltözködött. Új farmereket, pólót és arcvizet használt, mintha csak a fájdalmamat akarná tetézni. A tanulás sem ment, a vágyakozás és bánat ette a lelkemet.
Amikor azt hittem egyedül vagyok, Matt szobájába mentem egyik késő délután. A szék karfájára vetett ingét magamhoz vettem, belélegeztem az illatát, szorítottam magamhoz, mint egy kis hülye. Ledőltem végül az ágyára, és ara eszméltem ráznak, ébredés. Sötétség honolt a helyiségben, lassan vettem ki a széles vállak körvonalát. Nem volt időm megijedni.
- Tűnés innen! - Matt kegyetlenül kiadta az utamat, de én nem akartam elmenni.
- Maradni szeretnék - vinnyogtam. - Megbántam a múltkorit, kérlek, hadd maradjak!
- Szánalmas vagy. Talán nem elég nagy a másik brékó?
- Nem is szexeltem vele az óta, nekem nem kell! – kiáltottam.
- Pedig vele kell eztán, mert engem már nem érdekelsz!
Valahonnan erőt merítettem, talán a szerelemféle érzésből, amit akkorra már a férfi iránt éreztem. A nyaka köré kulcsoltam a karom, a szájára tapasztottam a szám. Puszilgattam az összepréselt, akaratos vonalat, és nehezen, de lassan szétnyílt.

Folyt. köv.

2012