Az eminens

Tanár úr - A kivétel és a többiek

Végre! Utolsó tanítási nap az iskolában - ujjongtam magamban. Már rég nem vagyok diák, így hónap további részében is itt kell lennem (pl. osztályozó értekezleten, tanévzáró megbeszélésen stb.), mégis örültem ennek a napnak. Persze a gyerekek mind kicsattantak a jókedvtől a közelgő nyári szünet miatt, már amelyik kémiából is össze tudott szedni egy kettest. Ettől függetlenül szinte mindenki örült,  talán még akinek nem lett meg az a kettes, az is.
Egy valaki lógott ki, mindig és mindenben. Sokan nem is mondanák, hogy kilóg, hiszen úgy gondolják, jó tanulmányi eredmények mellett nem lehetnek nagy problémái. Nem szentelnek neki valami sok figyelmet. Talán én sem eleget. Csak egy idő, mondjuk 1-2 év alatt, feltűnnek nekem az ilyen dolgok...
Időnként egy-egy retardáltabb osztályban magam elé képzelem, ahogy felnyújtja a kezét, és halálosa nyugalommal megválaszolja a legnehezebb keresztkérdést is. Néha hadar és kapkod, annyi mindent szeretne mondani vagy kérdezni.
Sok okos és tudásszomjas diákkal találkoztam már, de ő mégis más. Nem tudom, miért. Talán, mert állandóan a szemembe néz órán, jelezve, hogy figyel és valóban érdekli a mondandóm. Másokkal nem sokat társalog, mert az osztálytársai nem igazán szeretik őt, talán ő sem őket...
- gondoltam magamban.
Igazából fogalmam sem volt, honnan ez a sok gondolat, amikor miniruhás lányok tobzódnak körülöttem egy fotóért cserébe. Hagyományosan most voltak a tanár-diák meccsek. A lányoknak nagyon megtetszettem a mezemben, egyébként is tetszek nekik. Szinte mindnek. Egy, az az egy mégsem jött, most sem.
Ahá, így jutok mindig vissza az előzőekben emlegetett leányzóhoz! De hogy miért jutok ide pontosan, miért ennyiszer? Nem tudom. Talán tetszik nekem.
Időközben észrevettem, hogy egy-két fiatal kis liba elragadtatta magát. Túl közel dörgölőztek hozzám a fotók készítése közben. Persze nekik talán ez fel sem tűnt. Nem voltam partner a dologban, de ellenkezni sem ellenkeztem. Mindenesetre nem is szóltam semmit...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A lány - Az érzelmek

Áh, mit ennek már az, hogy a lányok nagyrésze olyan szorosan simul hozzá, amennyire a feleségének kéne - dühöngtem magamban.
Először még én is oda akartam menni hozzá, de pár másodperc alatt meg is gondoltam magam. Elég volt szemügyre venne a körülötte ugrándozó csitrihadsereget, már elment az egésztől a kedvem. Ráadásul úgy látszott, a drága tanár úr élvezi is ezt a felhajtást.
Így persze igazságtalan, hogy a legnagyobb rajongó - azaz jómagam - sajnálja le ezeket a lányokat. Valójában nem a rajongás, hanem a rajongás oka szülte bennem a csípős kis megnyilvánulásaimat. Ők leragadtak a kék szemeinél, míg engem a stílusa fogott meg. Már nem az a stílusa, amelyik csak úgy habzsolja a nőket, hanem aki intelligens, jó ízlésű és hasonló érdeklődési körű, mint én.
Persze engem nem vett észre: ma sem, tegnap sem, tegnap előtt sem és még az előtt sem. Nyilván tudott a létezésemről, hiszen tanított. De mint diákot, egy kalap alá vett a többiekkel, pedig nem voltam velük egy kalap alatt. Végigpörgetve az elmúlt évek eseményeit, rájöttem, másokkal sokkal kedvesebb és közvetlenebb, velem néha kimért és távolságtartó. Velük poénkodik. Velem nem. Úgy mint velük, úgy velem soha...
Még utoljára visszanéztem az udvarra. Sütött a nap. A szerteágazó faágak beárnyékolták a sportpálya széleit. Ott álltak a többiek, a tanár úr körül. A tömeg már oszladozni kezdett, de a terebélyes lombkorona árnyékában még mindig ott virított a tanár úr, ezúttal a suli szőkeségeivel karöltve.
Most mondjam, hogy nem érdekel? Mondhatom, de nem így van. Mondhatnám, hogy szánalmasak! Igen, azok. De ugyanígy én is (csak más módon)...
Hacsaknem.. megvaaan! - ujjongtam magamba. Az erkölcstelenség gondolata egy pillanat alatt körül lengte érzéseimet, minden porcikámat. Tudtam, mit fogok tenni. Azt is tudtam, hogy így én is egy leszek a sorban, a lányok közül, talán a legrosszabbik. De a legmerészebb, aki talán az elszántságéval nyeri a legtöbbet. És ha nem működne a dolog? Akkor is van a kezemben egy erős ütőkártya! - közben mosolyra húztam a szám, és gyorsan berohantam a suliba, hogy előkészítsem a TERVET...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tanár úr - A folyosókon

Miután minden leányzóval lefényképezkedtem, az összekötő épületbe mentem. Ez a sportcsarnokot és az öltözőket, illetve az iskola többi részét kötötte egybe. A helyiség üvegszekrényeiben és polcain számtalan serleg és érem sorakozott, elismerve iskolánk sporteredményeit.
Sokan lézengtek arrafelé, és ezúttal is gratulált pár diák és kolléga a szép játékhoz. Meguntam a tömeget, és úgy döntöttem, keresek magamnak egy csendesebb helyet, ahol akár zavartalanul telefonálhatok. Az emeletre igyekeztem, a töri szertárba. Persze előtte elmentem mosdóba, hogy kicsit rendbeszedjem az ábrázatomat. Miután megállapítottam, hogy elég szalonképesen festek, kiléptem a folyosóra. Az emeletre érve a lézengő diákokat figyeltem, akik később egyre kevesebben lettek. Kifelé igyekeztek, ugyanis megkezdődött a második focimeccs. Abban a csapatban hál' Istennek nem voltam benne, ezért pihenhettem. Addig is felhívom Andit - gondoltam. Andi a szeretőm. Nem hazudok: az életem a szex körül forog. Habár nem hagyom figyelmen kívül a csinosabb diáklányokat, de azt hiszem, megtanultam nekik ellenállni. De a Nők, az Igaz Nők, nem hagynak hidegen. A töri szertár pont megfelel, hogy újabb találkát beszéljek meg Andival. Az ajtó nyitva, tökély - mosolyogtam, majd rutinos mozdulattal kétszer is kulcsra zártam a bejáratot, és beljebb léptem a zsúfolt szobába...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A lány - A nagybetűs TERV

Először kicsit tartottam attól, sikerül-e a tervem. Eszembe jutott, mi van, ha nem ő nyit be a szertárba. Akkor nagy bajban lennék - húztam el a szám. De ha logikusan végiggondoltam, egy a millióhoz az esélye, hogy ne ő lépjen be az ajtón. Másnak nincs egyébként sincs kulcsa, illetve nem is használja rajta kívül ezt a szertárat senki.
Amikor meghallottam a közeledő léptek zaját, melyhez csettintgetés társult, már tudtam, hogy nyert ügyem van. Csak ő sétál így a suliban.
Mégegyszer utoljára megigazítottam magamon a kockás inget. Nem is akárki ingje volt az, hanem a tanár úr ingje. Ezért jöttem ide. Tudtam, hogy itt hagyta a ruháit, amelyeket a meccs előtt vett le. Én csak az ingjét és a bugyimat hagytam magamon, majd leültem a szertárban elhelyezett kanapéra...
És hirtelen belépett Ő. Úgy láttam telefonálni akart, de amikor meglátott, majdhogy leejtette a készüléket.
- Mégis mi a fenét művelsz? - kérdezte tőlem halkan, de hangjában ideges szikrák szálldostak. Mindeközben én nyugodtan feltápászkodtam a díványról, és odasétáltam mellé.
Óvatosan megérintettem, majd a pillanat erejét kihasználva megcsókoltam. Először visszakozott, ezért erősen magamhoz szorítottam. Aztán elengedett. A száját már nem szorította olyan görcsösen, mint az előbb: széttárta ajkait. Magához húzott, és átfogta a derekamat. A csók nem vadult, nem vált túl szenvedélyessé sem, de mélyült és egyre érzékibb lett.
Lágyan csókolt, finoman. Nyelvünk pillangótáncot járt. Az egyik kezemmel gyöngéden simítottam végig a tarkóján újra és újra, a másikkal a pólója anyagát markoltam,
Nem szívesen, de kihátráltam a csókból és karjaiból. Letérdeltem elé, majd vigyázva a gatyája felé nyúltam. Ő kérdőn nézett rám, de végül megértette. Nem szólt semmit, én folytattam. A férfi gyorsan lerúgta magáról edzőcipőjét és zokniját, majd nadrágját, végül trikóját is.
Óvatosan nyúltam alsónadrágja szegélyéhez, majd elkaptam onnan a kezem. Inkább lágy kört írtam le ujjaimmal hasán. Megsimogattam a finom, sötét szőrt. Zárásként egy forró csókot leheltem köldöke alá, majd felnéztem rá.
Láttam, hogy megmarkolja a mellettünk lévő kanapé anyagát. Láttam, ahogy légzése egyre szaporábbá válik. A díványra toltam őt. Ott ült előttem, minden ruha vagy takarás nélkül. Férfiassága megkeményedve meredt elém.
- Legszívesebben a térdemre ültetnélek itt és most, de akkor félő, nem tudnál lábra állni - mondta rekedten, nyögvenyelős hangon.
Nem szólaltam meg, nem is reagáltam. A hajamat a fülem mögé tűrtem, majd fejemmel erekciója felé közeledtem. Félve nyaltam meg a tetejét. Először köröztem egy kicsit a nyelvemmel a makkján, majd óvatosan a számba vettem. És jobb ötlet híján - akárcsak egy nyalókát -, szopogatni kezdtem. A férfi elégedett morgásokat hallatott magából, és még erősebben markolt a kanapé garnitúrájába.
Tovább léptem. Egyre és egyre mélyebben engedtem magamba a férfi kőkemény péniszét. Kezdetben úgy éreztem, megfulladok, majd enyhülni kezdett ez a kellemetlen érzés. Először csak lassan, majd egyre gyorsabb tempót diktálva folytattuk. Időközben ő is előrehajolt, és egy gumival hátrakötötte a hajamat. Megfogta a fejemet, és lazán irányította mind két kezével. Pár másodperc elteltével úgy éreztem, mintha férfiassága saját életre kelne a számban: lüktetni kezdett, melyet halk, de erőteljes nyögések kísértek.
Nem tudtam miért, de azt éreztem, tovább kell mennem, többet kell adnom. Összeszedve minden bátorságomat tövig magamba engedtem a férfit, majd újra, de már határozottabban...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tanár úr - A mélyben

Gondolkozni sem tudtam tisztán, nem hogy uralkodni magamon. Ez a kis bestia, a kis eminens egyszerűen megőrített.
Már akkor éreztem, hogy hiábavalóan próbálnék ellenállni neki, amikor megláttam az ingemben. Azon kívül csak egy szál bugyi volt rajta. Mellei is buján domborodtak a kék anyag redői alól, mely kihangsúlyozta szemszínét is.
Egy utolsó, kétségbeesett próbálkozás volt, amikor a csók kezdeténél összeszorítottam a szám. Később már akkor el tudtam volna élvezni, amikor a nyelve hegyét a makkomhoz érintette. Kíváncsi pillantása is belefúrta magát az agyamba (már ha azokban a pillanatokban rendelkeztem aggyal). Ahogy elbizonytalanodik, azt is láttam, holott nála tökéletesebben még nő nem is elégített ki orálisan. Hazudnék magamnak, ha azt mondanám, soha nem találtam vonzónak ezt a kis eminenst. De álmomban sem gondoltam volna, hogy ő fog ennyire vadállattá változtatni. Volt már dolgom olyan felnőtt nővel is, aki úgy furulyázott, hogy közben el tudtam volna aludni...
Amikor teljesen magába engedett, akkor nyugtatni próbáltam az állatiasan előtörő énemet. Nem akartam a szájába élvezni, tényleg nem. Mégis baromira jól esett. Őt viszont cseppet sem érdekelte ez az egész, valahol tudhatta, mi fog bekövetkezni pár másodpercen belül. Már harmadszorra engedte magába egész férfiasságomat, amikor minden kötél szakadt...
Csak a benyomások és az érzések maradtak meg bennem. Ahogyan egy pillanatra megremegett a teste, mikor robbantam, és amilyen édesen kivette a szájából lüktető péniszemet. Nem kiköpte, gyengéden húzta ki, és simogatta végig nyelvével.  Bónusznak szánta? Mindig ilyen bónusz szeretnék...
És az a sok érzés: a színkavalkád, amikor elveszted a fejedet, és súlytalan vagy, mégis újra átéled az együtt töltött pillanatok extázisát. Mintha ki akarna belőled törni valami. A szíved? Az agyad? Talán az egész tested robbanni készül? Igeeen, talált! Mintha meghaltál volna, és szikrázó fényben lebegsz. De ami vár, az nem a halál, hanem az élet. A tiéd és az övé.
Amikor észhez tértem, a lány hosszú, sűrű haját néztem, ahogyan szétterül a mellkasomon. Szemei lámpafénynél szürkések, félhomályban kékek, napfényben zöldek. Nem tudom, mikor, valószínűleg az elmúlt évek során figyeltem ezt meg. Most kéken csillantak fel kíváncsi szemei. Figyelte minden mozzanatomat.
Elképzeltem, milyen lenne vele szeretkezni. Valójában szeretkezni! Nem egy koszos iskolai szertárban, egy öreg és megkopott kanapén. Széles csípője, formás mellei tökéletes harmóniában álltak keskeny derekával, íves vállaival és karjaival. Istennőnek láttam! Bár egy ilyen élmény után  bárki annak látná. Az én szememben apró hibáival együtt - amelyek csak még szebbé tették - tökéletes volt. Akár itt, ahol a falakról szigorú diktátorok néznek vissza ránk, és akár most, utolsó tanítási napon, amikor ki-ki saját csapatának szurkol kint a sportpályán, az ölembe kaptam volna. El sem engedtem volna. Talán ő sem akart volna eljönni, belement volna a világon mindenbe. Mégis úgy éreztem, ez a lány, valaki olyat érdemelne, aki jobb nálam. Aki nem csalja meg gátlástalanul a feleségét. Akinek nem bukkan fel minden sarkon egy-egy szeretője. Aki fiatalabb, korban jobban illik hozzá. Aki nem egy kopott kis szertárban, akarja ájulásig dugni. Nem, ő nem engem érdemelne!