Az ember legjobb barátja

- Rodman! Hé Rodman! Merre vagy kutyuskám?- Az utolsó szólítást meghallva futott egyenesen a gazdájához. -Ó, hát itt vagy öreg. Merre voltál? El kell mennünk a boltba, mert nem lesz vacsoránk, és akkor te sem kapsz enni! Na induljunk!- Ahogy kiléptek a napfényre, kellemes volt az idő, a város pedig itt volt pár kilométerre a kis erdőn keresztül, úgyhogy gyalog indultak el, közben hallgatták a madárcsicsergést, és az aprócska állatok neszeit. Csak nappal mentek gyalog, éjszaka sohasem, csak busszal, ami a falu közepén állt meg, mert veszélyes lett volna, egyedül kint mászkálni a sötétben. De ez még távol volt. Rodman finom szagokat érzett, és szeretett volna felderítő útra menni, de a kiképzésen engedelmességre tanították. Úgyhogy nyugodt léptekkel haladt az Ember mellett, vezette, mint egy ceruza a vonalat. Az utat szinte minden nap megtették, és a kutyának már vérében volt az irány, és ösztönszerűen ment előre, nyakában a pórázzal.

A városban sokan ismerték a Gazdát, és sokan köszöntek neki, megálltak vele beszélgetni, vagy megsimogatni a kutyát, amit az hálásan fogadott minden alkalommal. A boltban is szerették őket, mert a Férfi nagyon rendes ember volt. A vásárlás után elmentek Rixonhoz, sört iszogattak, közben megbeszélték a napi meccsek eredményeit, vagy a politikát, vagy az időjárást. A Menedékbe -mert ez volt a hely neve- sok jó ember járt, és a Pórázfogó szeretett ezek között az emberek között lenni, mert elüldözték az otthoni magányát. Ott Csak Rodman volt neki, akivel néha "beszélgetett" .

Záróra után a buszmegállóban várták a hazamenetelt, és a jármű jött is nemsokára. Felszáltak, és egy idegen, hang fogadta őket.
- Na merre lesz a menet uram?- Kérdezte a sofőr, és közben széles vigyorral az arcán megrázta a kezét a vak szeme előtt, majd mégnagyobb vigyorral mutogatni kezdett. Redman morgott, és ez helyrebillentette a vezetőt.
- A kis faluba, kérem!- Az ajtók becsukódtak, és már indultak is.

Jason szabadnapos volt, úgyhogy ma Fred helyetesítette, de még sosem találkozott ezzel a vén trottyal. Elhatározta, hogy megszivatja az ürgét. A szadista hajlama felébredt, mint amikor gyerekkorában macskákat, és kutyakölyköket kínzott, savval és egyéb eszközökkel. Akkor teljesen kielégült az érzéstől, amit a "szemétkedés" okozott neki. Minid így hívta, szemétkedés. Már ki is találta, hogy fog bajt okozni a vénembernek! Az erdőben balra kanyarodott, és elindult az erdő közepe felé.
- Elnézést uram, de miért fordult balra? Hiszen a falu egyenesen van.
- Valami felújítás miatt lezárták az utat. De megkerülöm, mindjárt kiteszem a falu szélén. Ocsmány vigyor folyt szét a száján, és alig bírta visszatartani a kárörvendő nevetését.
Tíz perc múlva megállt, és kitette őket.

- Na most merre, Rodman?- A kutya szaglászott a levegőben, de nem érzett semmit. Ez nyugtalanította. Elindult egyenesen, és közben folyton a földet vizsgálgatta az orrával.
- Vajon hova hozott minket ez a seggfej?- Tűnődött hangosan a Gazda. -Öreg! Te tudod, hogy merre megyünk, igaz?- A hangja nyugtalan volt, és ezt nem vette jó néven a kutya.
Ekkor hirtelen megállt. Valami szagot érzett a levegőben, nyomasztó, veszélyes szagot. Farkasoknak a szagát. De ha ő felfedezte, akkor bizonyára már ők is megérezték, hogy itt vannak. Megtorpant, és bár a gazdája nem láthatta, felborzolta a szőrét.
- Mi a bajd Rodman? Miért álltál meg?- De már a morgásból értette, hogy valamilyen más állatokat érzett meg. Ismerte ezt a fajta morgást. Egyszer, mikor a városban volt, egy férfi meg akarta támadni, és ugyanilyen morgást hallatott. Rémisztő, vérfagyasztó hangot. Ugyanilyen volt ez is. Ekkor megérintette a kutyája hátát, és az úgy összerezzent, hogy majdnem megharapta a kezét. Ahogy a bundáját simogatta, úgy remegtek az izmok az állat testében, mintha egy elektromos vezetéket szorongatna. Valósággal szikrázott. Hirtelen a semmiből több másik morgást is hallott.

Redman körbenézett az öt farkason, és méregette őket. Majdnem kétszer akkora volt, mint egy farkas, de ezek öten voltak. Elkezdték körbe fogni, és ezt nem hagyhatta. A főordas szeme egyértelműen fenyegető volt. Úgy látszott őt veszélyesebb ellenségnek látták, mint a gazdáját, ezért csak rá figyeltek. Nem hagyhatja, hogy valami baja essen az Embernek. Ekkor egy hatalmas üvöltést hallatott, és nekitámadt a vezérnek.

Rich szórakozottan sétált haza a barátnőjével, úgy, mint mindig, amikor vele lehetett. Nagyon szerették egymást, és most volt az első éves fordulójuk, ezért a városban vacsoráztak, egy étteremben. Most hazakísérte a nőt, és közben alig figyelt a körülöttük lévő világra. Ekkor hirtelen a szórakozottságát morgások, ugatások, vonítások sorozata szakította szét. A hangok a fa mögül jöttek balról, és nem tudta rávenni magát, hogy ne menjen oda, és ne nézze meg mi az. Valahogy úgy érezte, kötelessége odamenni. A lány nem akarta odaengedni, de mégis ment, ő pedig ott maradt az út szélén. -Nem lesz semmi baj- mondta neki, és benézett a fa mögé.
A látvány szörnyűbb volt, mint remélte.
Egy vörös szőrű véres testet látott, ahogy ezernyi sebből vérzett egyszerre. Két farkas marcangolta a gyomránál, a szájában pedig egy döglődő ordas próbált szabadulni, de az állkapocs nem engedett. Mellettük egy döglött fekete bundás állat feküdt feltépett torokkal, és egy ötödik farkast is látott, amint egy ember körül körözött. A férfi kezében fehér bot volt, és azzal hadonászott maga elé, hogy távol tartsa magától a támadóját. - Ez vak- jött rá Rich, és végre meg tudott mozdulni a bénultságából. Felkapott egy nagydarab követ, és a férfi felé indult. A vörös szőrű kutya meglátta, és mintha megkönnyebbülés látszott volna a szemeiből, újult erővel harapott rá a szájában lévő torokra. Rich felemelte a követ, és egy hatalmas dobással nekivágta férfi előtt álló dögnek. Egy hangos reccsenéssel szakadt be a koponyája, és élettelenül esett a földre.
- Ki az? Ki van itt?- Kérdezte a vak, még mindig a botjával hadonászva.
- Nyugalom, jöjjön gyorsan! Ha észrevesznek nekünk végünk.- Megragadta az öreg karját, és futásnak eredtek, a barátnője felé. Mikor kiértek a fa mögül, a nő ott ácsorgott, de amikor látta, hogy futottak, ő is megindult. -Roppant okos lány- gondolta Rich, és mégjobban csodálta a lányt, aki nem kérdezte meg hogy minek rohannak, hanem egyből cselekedett.

Mikor már messze jártak, megálltak pihenni, és az öreg leült egy kődarabra.
- Mi van Rodmannel?- kérdezte, de már sejtette a választ.
- A kutya lefoglalt három farkast, hogy megmentsem magát.- felelte Rich, és látta, hogy egy könnycsepp indul meg az ember szeméből.
Sajnálta szegényt, mégsem foghatta fel, hogy a Gazda mit veszített el egy szadista sofőr "szemétkedése" miatt.