Már a második éve voltam kollégista, mikor novemberbe egy új lány érkezett a csapatunkba, és egyedül került egy szobába. Én is egyedül voltam egy másikba, és sokszor kérte, költözzek át, de megvoltam egyedül. De aztán egyre jobban megismertük egymást, és különösen erős barátság kötődött. Senki soha nem állt ilyen közel hozzám. Alexa után megfogadtam, hogy nem leszek többé szerelmes. Nem is volt semmi baj, Judittal nagyon jól elvoltunk, és nem is gondoltam rá úgy. Aztán megismerkedett egy fiúval és észrevettem, hogy féltékeny vagyok, nem akartam, hogy vele legyen. Féltem, hogy kevesebb időt töltünk együtt és elveszítem. Nem tudom miért... aztán ahogy ezen agyaltam, néha megfordult a fejemben, hogy vajon milyen lenne vele.
Aztán január közepén egyik este mikor visszamentünk kollégiumba, kimentünk pár barátunkkal a parkba iszogatni. Judit megígérte, hogy ma nem alszik ott a srácnál, hanem velem/velünk tölti az estét. Aggódva néztem rá, tudtam, hogy a srác nagyon tudja befolyásolni. Ekkor különös és lágyan csengő hangon a fülembe súgta, hogy : "Tudod, hogy te sokkal fontosabb vagy". Megnyugodtam. Jó hangulatba kezdődött az este, nagyon örültem, hogy ott van, és nagyon jól esett a közelsége. Részegen meg mégannyira bírtam a fejét. Egyszer csak odajött hozzám, hogy akar velem beszélni, félrehívott. Szívem nagyot dobbant, vágytam rá... erre a várt csoda helyett nekem szegezte a kérdést, hogy nagy baj lenne-e, ha mégiscsak elmenne a sráchoz. Egy világ omlott össze bennem, éreztem, hogy ma valaminek történnie kell, erre nem... nem, mert elmegy hozzá. Azt mondtam, hogy ő tudja, majd fogtam a poharam és arrébb ültem. Pár perc múlva utánam jött, hogy, ha zavar akkor nem megy. Nem válaszoltam, majd egy kis idő hallgatás után közölte, hogy nem megy, velem marad. Lelkem újra dalolt. Megöleltem.
Visszabotorkáltunk a kollégiumba, kicsi hatása volt már az alkoholnak. Az éjszakás nevelőt vártuk, egymással szembe ültünk az ágyon és -piásan gátlástalan az ember- mondtam neki, hogy szép a szeme és , hogy nagyon édes. Először furán nézett rám, még nem tudta, hogy leszbikus vagyok. Aztán kérdezte, hogy ezeket miért mondom. És akkor elmondtam neki...Egyáltalán nem fogadta furcsán, csak, hogy ő nem ilyen, de a buliba bármikor benne van. Elment a nevelő, mi pedig rágyújtottunk. Egyszer csak megszólalt:
- Tudod... bogarat ültettél a fülembe.
- Mármint?
- Kíváncsi vagyok milyen lehet lánnyal.
Totál izgultam, nem tudtam mit csináljak vagy mit mondjak. Aztán hála isten a kínos csendet megzavarták a szomszéd szobából érkező lányok, akik átugrottak hozzánk egy cigire. Aztán mikor elmentek, azt hittem Judit gondolata elmúlt, de újból nekem szegezte a kérdést:-Akkor kipróbáljuk? Én nem voltam ennyire úgymond szabad szellem, nagyot nyeltem és azt mondtam, hogy nekem mindegy. Utolsó slukkokat elszívtam és tudtam, hogy itt lesz a pillanat, velem szembe feküdt. Eljátszottam kicsit a parázzsal az elnyomásnál, izgulósan ő is felkuncogott. Aztán ránéztem, és szép lassan megcsókoltam. Sokkal jobb volt, mint fiúval. Sokkal érzékibb és gyengédebb. Hosszú percekig csókolóztunk, aztán mellé feküdtem. Simogattam az arcát a hátát, majd vezényelte a kezem a puncija felé. Elkezdtem simogatni a csiklóját, majd egyre hevesebben ujjazni. Majd azt kérte, hogy nyaljam ki, még sose csinálta neki senki. Viszont én sem csináltam még soha. Lassan lehúztam a nadrágját, puszilgattam a hasát, combjait és gyengéden végignyaltam a csiklóját, majd egyre hevesebben. Azt mondta, hogy ez jó, csináljam még. Így egyre önfeledtebben és vadabbul nyaltam, mígnem elélvezett. Megcsókoltam, lefeküdtem mellé. Reggel mintha misem történt volna, de jó volt az első kalandom lánnyal...