Az élet nem olyan egyszerű

Forró égető érzés cikázik a testemben. A szívem akár egy leláncolt állat, próbálja lerázni magáról béklyóit, ezért egyre nagyobb erőfeszítést ad bele. Minden porcikámban érzem „őt”, de ki ez az ő? Testem minden porcikáját átjárja egy földöntúli bizsergés. Nem látok semmit, csak érzések léteznek, csak ők uralják a teret. Az égető érzés már-már perzselő. Félek, hogy megéget. A hőség robbanásszerűen járja át mindenem. Kemény szikla torony magasodik ki a tengerből. Hullámok csapnak fel a sziklára. Mindent átjár egy nedvesség érzés, amely a sziklákról lecsorduló, sós víz okoz talán.
Slipknot zeneszám szárítja ki a tengert és zúzza porrá a sziklát. Fájdalmas nyitom ki a szemeim, a fény apró tűszúrások sokaságaként bántják a szemem. Homályosan nézek körbe, majd hajamba túrva vakarom meg a fejem. Kinyomom a telefonon az ébresztőt és ekkor veszem észre, hogy lent nincs minden rendben. Egyből tudom, hogy a nedvesség érzés mire utal. „Nedves álom.”
-    Ez király! – mérgesen tekintek le, majd megszabadulok szennyessé vált alsógatyámtól.
Hirtelen eszembe jut az álmom és így már minden tisztává válik. Nagyon zavaró és kellemetlen tud lenni az ilyen. Főleg ha az ember nem tudja miért is történik vele ez. Ilyenkor az ember általában tudja, hogy pajzán álomban volt része az éjjel. Töröm a fejemet, de nem ugrik be semmi mit álmodhattam.
Gondolkodás alatt már eljutottam, a fürdőszobába és alsóneműt cseréltem, még mindig roppantul zavar a dolog. Készülődök lassan a suliba, eltelt a nyár, az ősz hűvös szellői már éreztetik hatásukat. A gondolat, hogy visszamenjek, fojtogat, de ez az utolsó évem, s még akár jót is tartogathat számomra.
Megismertem egy új srácot, aki most költözött ide Michigan államból, egy barátnőm távoli rokona ezért bemutatta nekünk, hogy könnyebben be tudjon illeszkedni. A mi sulinkba fog járni. Kedvelem, ő is szeret kosarazni, mint én. Szerintem könnyen beilleszkedik majd. Új dolgok, új emberek, ki nem állhatom ezeket. El sem tudnám képzelni, hogy egy teljesen új helyre költözzek. A változás lehet rossz vagy jó, de sosem lehet tudni mi sül ki belőle.
A gimnázium unalmas és közhelyekkel teli, de mindenki csak be akar illeszkedni, ennek ez a rendje. Mindenkinek meg van a helye ebben a kis királyságban. Egy vizsga az életre, ami megpróbál felkészíteni a fő attrakcióra, ami a bíbor függöny mögött vár ránk, az elcseszett életre. Annál már csak a diákélet rosszabb. Minden ember nem jöhet ki egymással ez már csak így van. Van, akinek ez nem tetszik a másikban, míg másnak teljes más dolog szúrja a szemét. Az élet egy örök póker játszma, amiben kártyaként hánynak, vettnek, majd megnéznek és eldöntik, hogy jó lapok vagyunk vagy rosszak, s ha rosszak akkor inkább eldobnak.