Az élet körhintája 2.

Második fejezet

Éjjel feküdtünk az ágyon. Azt hittem, Évi elszendergett. Háttal feküdt felém. Megfordultam és közben a székem hozzáért seggéhez. Nem aludt. Hátranyúlt, megragadta azt ami megérintette. „Áll a faszod!” mondta. „Mire gondolsz?”
„Arra hogy mással basztál. Ezt tudom, érzem, hogy nem annyi volt az egész, hogy a Szöllősi megbaszott! Te is akartad. Biztos mozgattad a segged.”
„Hát érts meg végre, nem tehettem róla. Felizgatott. Bedugta a farkát a számba. Nem akartam bevenni, de hetek óta nem nyúltál hozzám. Ki voltam éhezve. Értsd meg, kellett a fasz!”
Nem tudtam mit mondani.

Évi tovább beszélt: „Tíz éve vagyok hűséges feleséged. De az utóbbi időben nem vagyok kielégítve. Ha lefekszem, nem tudok másra gondolni, mint hogy milyen jó lenne most egy nagy, kemény fasz. És ott volt egy nagy, kemény fasz. Az orrom előtt, meg a számban. Egy új fasz! Egy idegen fasz! El tudod képzelni, hogy milyen érzés az? Különösen, ha az ember ki van éhezve? Te nem izgulnál fel egy új pinán? Ha valaki az orrod alá dugná?”
Különös: Ha hétköznapi témákról beszélünk, rendszerint nem használunk „trágár” kifejezéseket. Ja, igen, ha valami cinikusat vagy gúnyosat akarunk mondani. Például, ha meglátjuk a máodik szomszédunkat, egy nem éppen fiatal asszonyt, akiről tudjuk, hogy pénzért szívesen lefekszik, a lakásából kilépni, kifestve, kiöltözve, akkor előfordul hogy mejegyezzük; „A Manyi viszi megint a picsáját vásárra”. De különben használjuk – ha a szó olyan témára kerül – a „vagina, hímvessző, közösülés, önkielégítés, stb.” kifejezéseket. De ha szekszuális területre kerülünk négyszemközt, akkor csak „pina, fasz, meg baszás” a szótárunk. Ösztönszerűen. Minden szituáció a megfelelő kifejezéseket igényli, nem lehet elvárni, hogy idulatoktól, hangulattól vagy érzésektől függetlenül mindig egy „alapszókincset” használjunk.

Az én családom eléggé szókimondó volt, de Évi eleinte nem szerette az erősebb kifejezéseket. Csak miután észrevette, hogy azok mind rám, mind őrá erősen erotizáló, szekszuálisan izgató hatást keltenek, amint egy kis gerjedelem keletkezik bennünk, ösztönszerűen kizárólag csak a hangulathoz illő, erotizáló kiejezéseket használjuk. Évi most is azt mondta: „Áll a faszod!” meg „Kellett a fasz”. Másvalaki azt mondta volna, hogy „kedvem támadt a szeretkezésre”. Szerintem Évi kifejezésmódja őszintébb, becsületesebb. Azt mondta, amit érzett: „Kellett a fasz!”
„Tényleg csak a főnököd erőszakoskodása okozta?” kérdeztem. És Évi a tőle szokott őszinteséggel válaszolt: „Tudod, a Szöllősi egy jóképű férfi. Olyan kanos. Gyakran észrevettem, hogy milyen szemekkel néz. Szinte a pillantásával megbaszott. Gyakran benedvesedett a pinám erre a hatásra. Nem akartam őt, nem kívántam őt, de értsd meg a helyzetet: Egy jóképű férfi úgy néz rád, mintha rögtön meg akarna hágni. Erre minden nő ugyanúgy reagált volna.”
„De másképp nem közeledett hozzád. Vagy?”

Évi válasza kissé lassan jött: „Hááát, – néha modott olyat is, hogy hogy szerinte szexuális téren nem vagyok kielégítve. Erre azt mondtam neki, hogy a férjemnél jobbat nem kaphatnék.”
„Azt mondtad?”
„Igen. Persze nem kerülte el figyelmemet, hogy néha, ha mellettem állt és valamit diktált, kidudorodott a nadrágja. Látszott, hogy felállt a fasza. És az is látszott, hogy elég nagy faszt visel a lába között. Észrevettem, hogy direkt úgy állt hogy az a szemembe ötlött. Megvallom, néha nagyon felizgatott. Volt úgy, hogy kimentem a WC-re és masztiztam.”
Mikor ezt hallottam már állt a faszom, de éreztem, hogy ezekre a szavakra még jobban megmerevedik. Évi meg is jegyezte, hiszen a markában fogta a lőcsömet: „Te, a farkad nagyon megdagadt. Izgat az amit mondok?”
A pinájához nyúltam, de nem is kellett beledugni az ujjamat, hogy érezzem, mennyire nedves. „Úgy látom, téged is izgat az amiről beszélsz!” Évi kezének szorítása a faszomon erősebb lett.
„Más nem volt köztetek?”
„Nem!” mondta a feleségem határozottan, de rövid szünet után hozzátette: „Hacsak ... tudod, úgy ültünk, hogy mindketten a másiknak csak a felsőtestét láthattuk. Arra nem gondoltam, hogy ha valaki alulról az asztalom alá néz, láthat az ölemtől kezdve a cipőm orráig. Aztán egyszer észrevettem, hogy Szöllősi lehajolt, mintha valamit a földről akarna felvenni, de sokáig nem bukkant fel a feje. Akkor gondoltam arra, hogy talán az asztal alá nézhet. És úgy ültem – nagyon meleg nyári nap volt és nagyon rövid ruhát viseltem – hogy a térdeim eléggé szét voltak tárva. Parányi átlátszó bugyi volt csak rajtam, ha Szöllősi csakugyan oda nézett, majdnem a pinámat láthatta. Gyorsan összecsuktam a térdeimet és Szöllősi feje rögtön felbukkant az íróasztala fölött. Akkor biztos voltam benne, hogy a pinámra lesett.”

Nem tudtam ellenállni; Évi félig háttal feküdt nekem, a faszom hegyét a segge vágatához irányítottam és a combjai között előre, a pinája felé nyomtam. Évi felemelte az egyik lábát, így hozzáfértem és a faszom behatolt a hüvelyébe. Lassan elkezdtem ki-be mozgatni.
„Meséld tovább!” mondtam és Évi visszakérdezte: „Ennyire izgat ez téged? Ennyire kanos lettél? Hát jó, elmondom. Kis idő mulva láttam, hogy Szöllősi jobbkarja az asztal alatt volt és gyorsan mozgott. Teljesen úgy nézett ki, mintha verné a faszát. Talán, ha az asztal alá néztem volna, láthattam volna, hogyan mozog a keze a nagy, merev, álló faszán. De az is lehet, hogy nem masztizott, csak úgy tett, hogy megismerje a reakciómat.
Természetesen nem mertem lehajolni és az asztal alá nézni, de irgalmatlanul begerjedtem. Gondold meg: egyedül üleök egy férfivel egy szobában és az – legalább is az volt a látszat – veri a faszát. Ott a szemem előtt!

Önkéntelenül előbbre csúsztattam a seggem a széken, széttártam a lábaimat, felhajtottam a szoknyámat, félrehúztam a bugyim közepét és elkezdtem ujjazni. Őrülten jó volt. Közben arra gondoltam, hogy ha Szöllősi most az asztal alá nézne, világosan láthatná a pinámat. Nem törődtem azzal, hogy látja a karom mozgását. Szinte pillanatok alatt elmentem, de úgy, hogy a végén nem tudtam egy kis sikolyt visszafolytani. Szerencsére még iskoláskoromban megtanultam, hogy ha elélvezek, a hangjaimat egy tüsszentésre változtatni, hogy a szüleim ne vegyék észre – a szobaajtóm mindig nyitva volt, mindent hallhattak – hogy a pinámmal játszottam. De tudom, hogy a főnökömet nem tudtam becsapni. Ő pontosan tudta hogy mit csináltam. Láttam a mosolyán.”
„Szóval közösen maszturbáltatok!” mondtam. „Akkor nem csoda, hogy ma olyan merész volt. Jaj te, én elélvezek! Jaj, jaj, baszom a pináááááádat! Jön nekem!” És rettentően lepetéztem. Éreztem, hogy a feleségem hevesen ujjazta magát, aztán ő is eljutott a csúcsra.

Egy darabig csend volt, de egyikünk se tudott elaludni. Ezernyi gondolat cikkázott az agyamban. Hogy lesz ez tovább? Mi fog még következni? Hogyan tudnám megakadályozni, hogy egy iegen ember „használja” a feleségemet. Nem azért vettem el, hogy másnak legyen a szeretője. De az is foglalkoztatott, hogy miért vagyok ennyire felajzva, miért izgat szexuálisan a tény, hogy a feleségem egy másik férfivel baszott. Mindig féltékeny voltam rá és most áll a farkam arra a gondolatra, hogy egy másik pasas megdugja.
Még rosszabb: egyszerűen tudomásul kellett vennem, hogy nem csak izgat, de szinte vágyok arra, hogy egy másik élvezze a testét. Mi a fene! Talán mazochista lettem? Ennek véget kell vetni. Nem lehet halogatni, már holnap kész tényeket kell teremteni, lefékezni ezt az irányt, amelyikbe a szexuális életünk jutott.
„Fel fogom jelenteni”, mondtam. „Már reggel megyek a rendőrségre és elmondom, hogy megerőszakolt!”
„Jó”, mondta Évi. Megint hallgattunk, de az volt az érzésem, hogy az ő agya is úgy forog mint az enyém. Egyszercsak megszólalt: „Sajnos abból még nagyobb baj is keletkezhet”
„Hogy érted ezt?” kérdeztem.
„Tudod, gondolkoztam a dolgon. Szöllősi egy ügyvéd. Méghozzá jó ügyvéd. Ravasz mint egy róka, alattomos és harcképes. Még alig vesztett el pert. Ha te feljelented, bizonyítani is kell, hogy megdugott. De nincs rá bizonyítékunk. Nincs kék folt, nincs vérző seb, egyszerűen letagadhatja. És azt állíthatja, hogy csak meg akarjuk zsarolni. Még nagyobb bajba is kerülhetünk.”
„De hát nem hagyhatom, hogy továbbra is ...”
„Hát akkor holnap egyszerűen nem megyek be az irodába.”
Hátulról átfogva tartottam, most a hátára fordult. A kezem a mellét fogta körül. Gondolkoztam.
„Nem tudom, hogy az segít-e?” mondtam. Attól még nincs bizonyítékunk. Bizonyítékokat kell gyűjteni. Például, ha beleharapna a combodba és ott a fogsora nyomát egy orvos igazolná”, mondtam, bár nem voltam arról meggyőződve, hogy jó az ötlet.
„Mit bizonyítana az?” kérdezte Évi. „Egyszerűen ezt mondaná, hogy én kezdeményeztem, hogy én kínálkoztam fel neki és önként hagytam magam megbaszni.”
Igaza volt. Az ötlet tényleg nem volt jó. De aztán eszembe jutott valami: „Mi lenne, ha a hivatali titkait kutatnád át? Szerintem minden ügyvéd gazember, mindegyiknek van rejteni valója. Egyszerűn korábban fogsz bemenni, vagy tovább maradsz az irodában. Ahogy mondtad, egy idő óta hozzájuthatsz minden iratához. Kutasd át. Biztosan találsz előbb utóbb valamit kézzelfoghatót. Aztán lemásolod az iratokat és feljelentjük. Csalást, adócsalást vagy valami más bűntényt biztosan fogunk tudni rábizonyítani. És ha a dutyiban csücsül, akkor bemész hozzá és elmondod, hogy ez a baszásért van.”

Évi hallgatott, aztán csendesen megkérdezte: „Szóval bemenjek holnap?”
„Hát persze”, mondtam. „Csak úgy tudunk neki gáncsot vetni.”
„És ha megint meg akar baszni?” Tényleg, mi van, ha megint dugni akarja? Sokáig tartott, amíg ki tudtam mondani: „Ha kezdeményez valamit, mondd azt, hogy várjon, majd máskor, egyelőre tisztába akarsz jönni magaddal. Mondd neki, hogy neked is jobban esik majd, ha türelmesebb, te is jobban fel tudsz készülni. Húzd az időt.”
„És ha megfog? Ha a lábam közé nyúl? Vagy a mellemet kezdi el fogdosni? Vagy megint előveszi a faszát? Mi lesz, ha megint begerjedek? Nem tehetnék róla, mint ahogy te se tehetsz arról, hogy feláll a farkad arra a gondolatra, hogy megcsallak!”
Erre nehéz volt válaszolni. Végül is kinyögtem: „Hát az tényleg előfordulhat. Nem állítom, hogy örülnék neki, de ha nem lehet másképp,,,,”
„Szóval hagyjam magam megbaszni?”
„Talán csak egy kicsit fogdosni....”
„S az neked mindegy? Nem, nem mindegy! Érzem” mondta Évi és megmarkolta a faszomat. „Ilyen betonkemény nem voltál már évek óta! Izgat téged az, ha engem valaki megdug? Élvezed te azt?”
Nem tudtam mit válaszolni.
„Értem!” mondta Évi. Felém fordult, a szabad kezével átfogta lágyan a herezacskómat. „Ha neked az jó, akkor hagyom magam megbaszni.”
„Neked az jó?” kérdeztem.
„Tudod!” mondta Évi. Megmarkoltam a pináját. Csurom lucskos volt. Öt is izgatta a dolog. Ráfeküdtem. Ö széttette a lábát és a lyukához vezette a makkomat. „Tudom, hogy ez kell neked” mondta, aztán egy nagyot lökött a fenekével felfelé, úgy hogy tövig beleszaladt a faszom.
„Megbaszlak te!” hörögtem és elkezdtem kurni. Évi az egyik kezével átkarolta a nyakamat és magához húzta a fejemet. „Kurva vagyok?” kérdezte. „Nem vagy kurva!” mondtam. „De az vagyok. Kurva. A te kurvád!” És nyitott szájjal elkezdett csókolni. Egymásba folyt a nyálunk, a nyelveink heves harcot vívtak egymással. Hevesen basztam és ő hevesen viszonozta a lökéseimet. ´Állattá tett engem a gondolat, hogy a feleségem más faszát fogja élvezni és – biztos voltam benne, mert ennyire bujának már nagyon régen nem éreztem őt – ő is vágyott egy idegen faszra.
„Basszál! Basszál Édes! Basszál meg nagyon!” hörögte Évi és én visszahörögtem – egymás szájába nyögtük a szavakat – „baszom a picsádat te kurva! Te édes kurva te! Jaj! Most megy! Hrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!”
Éva is ordított. Összefolytak a nemi váladékaink.
Másnap reggel bement Évi az irodába.