Az angyal, aki elvesztette szárnyait

Esteledett. Angyal készülődött. Szokásos módon átgondolta a teendőit, mielőtt új szolgálati helyére indult, de a szokottal ellentétben, most erősen izgult. Hiába őrzött már sok csacsogó-totyogó, folyton potyogó apróságot, azért az mégis merőben más feladat volt, mint a mostani.
Egészen más csetlő-botló gyermekek hóna alá nyúlni, elkapni, vagy más irányba terelni a magukra rántott vázát, virágcserepet, forró levest, mint egy 30 év körüli független, jóképű, sportos fiatalembert megóvni a maga gerjesztette veszedelmektől. Mert E. mindig is vonzotta a bajt! Nem mintha rossz lett volna… egyszerűen csak fiatal volt, néha kissé féktelen, túlságosan is élettel teli. Sehogy sem akaródzott megkomolyodnia! Például hajlamos volt arra, hogy örült tempóban száguldozzon az utakon új, tűzpiros Ferrarijával, kacagva a láttára elsápadó autósokat, riadtan szétspriccelő, sűrűn keresztet vető gyalogosokat. Ezen kívül a férfira szinte ragadtak a nők! Eddigi őrangyalának ezzel is igencsak megnehezítette munkáját! Ezért is kérte az áthelyezését.

E. magas, fekete hajú, életvidám férfi volt. Nem is sejtette, hogy micsoda változás áll be az életében azzal, hogy eddigi őrzőjét más váltja fel.

Angyal magasan képzett szakembernek számított, tisztában volt a dolgokkal ELMÉLETBEN. Mert, mi tagadás? Eddig csupán 10 év alatti gondozottjai voltak.

A férfi egy szál fehér boxeralsóban, dudorászva borotválkozott a fürdőben, mikor új őrzőangyala megérkezett. Angyal zavarba jött, bele is pirult a látványba.
E. kedvtelve nézegette magát a tükörben, miközben megpróbálta eltüntetni az arcára sötét árnyékot vonó borostát. Néha belegrimaszolt a tükörbe, majd jót kuncogva saját magán tovább dudorászott. Mire elkészült, és magára kapta divatos, jól szabott ruháit, az ég alját színesre festették a lemenő nap sugarai.
- Nagyon jól néz ki! – állapította meg Angyal.
A férfi már a nyakkendőjét igazgatta, majd visszalépett a tükör elé, hogy megszemlélje a végeredményt. Meg volt elégedve azzal, amit látott. Mielőtt indult, még benyúlt a szekrénybe, és kedvenc parfümjével beillatosította magát. Egy futó, magabiztos vigyorral búcsút intett önmagának, majd egy fogai között elmorzsolt „mindent bele kiskomám!” mondattal lekapcsolta maga után a villanyt, és az ajtóhoz sietett. Kabátját a karján vitte, másik kezében elegáns bőrtáskáját tartotta. Az ajtó bezárásával elbíbelődött kicsit, majd fürge léptekkel leszaladt a lépcsőn.

Elegáns környéken, egy modern, portással őrzött bérházban lakott. Bankban dolgozott. Bár jól keresett, eszébe sem jutott saját lakást venni. Pénzét javarészt kocsira, utazásokra, extrém sportokra költötte, és felélte. Szerette a nagybetűs ÉLETET. Mindig volt körülötte 1-2 barátnő, de a nősülés még fel sem ötlött benne. Nem ismerte még a szerelmet.
Most is randevúra igyekezett.
Angyal meghúzódott a sportkocsi szűk hátsó ülésén, és egyre kíváncsibban nézett az előttük álló éjszaka elé.

Egy csendes utcában, gyönyörű kovácsoltvasból készült kapu előtt állt meg a kocsi. A férfi kiugrott, és becsöngetett. Pár perc múlva szaporán kopogó női léptek zaja verte fel a csendet. Szép arcú, telt keblű, szőke lány szállt be az autóba. Erős parfümillat lengte körül. Bájos vonásait kissé öregítette a rákent smink. Festett, aranyszőke hajkoronáját hátravetve kacéran nézett E-re.
- Szia! Hová megyünk? – kérdezte kissé kényeskedő hangsúllyal.
- Majd meglátod! Meglepetés. – válaszolt a férfi titokzatoskodva.
- Naaaa… Légysziiii… – nyafogott a lány.
Az autó motorja mély hangon felhördült, majd elcsendesedett, amikor suhanni kezdett velük az úton. Angyalnak égnek állt a haja látva, hogy E. vezetés közben egyik kezével a nő combjait simogatja, sőt azt is megengedi, hogy a lány átkarolja a nyakát, és a fülét harapdálja.
- Hogy lehet így vezetni!? Mekkora felelőtlenség! - szörnyülködött minden kanyarnál összerezzenve, idegesen felborzolódott szárnytollait igazgatva.
Szerencsére sikerült minden veszélyt elhárítania. Épségben hazaértek.

A lány hallatlanul hegyes orrú, tűsarkú cipőjében ügyetlenül bukdácsolt a macskaköves kocsibejárón, de szemei izgalomtól csillogtak. Látszott, hogy nem ismeretlen a hely, ahol jár.
A párocska már a lépcsőházban és a liftben is folyamatosan csókolózott. Angyal el sem tudta képzelni, hogy az emberek mi örömet találnak ebben?
A férfi kinyitotta a lakásajtót és betessékelte kedvesét, akit valójában nem is kellett nagyon tessékelni. Belibbent az ajtón, és néhány átható pillantással felmérte a lakást. Nem volt semmi ellenvetése a helyszínt illetően. Hamarosan már a hálószoba franciaágyán ölelkeztek. A férfi italt kerített, töltött magának és a leánynak is.
Angyal minden eshetőségre készen meghúzódott a szoba távolabbi sarkában.

A pohár italtól kellemesen ellazulva a férfi átölelte a lányt, és miközben csókokkal halmozta el, vetkőztetni kezdte. A szoknya pillanatok alatt a földre került, a blúz sem maradt fenn sokáig. A karcsú női testen hamarosan csak egy tanga, és a csipkés melltartó fehérlett. Keményen, feszesen meredeztek a lány szilikonos mellei.
Ő sem volt tétlen. Kihámozta a férfit a nadrágjából, végül szinte letépte róla az inget. Kicsit hátralépett és nagy élvezettel nézte E. izmait, de nem sok ideje maradt a nézelődésre, mert ő átölelte, magához húzta, és csókokkal borította el a testét. A melltartó könnyű pillangóként máris a földön landolt…
Mohó száj ismerkedett a lány melleivel. Míg az egyik bimbót szopogatta, harapdálta, addig szabad kezével a másik bimbót pödörgette.
Elfeküdtek a franciaágyon. A férfi keze a tangát próbálta lesimogatni a lányról, aki segítőkészen megemelte a fenekét és máris teljes meztelenségével ingerkedett.

Angyal a háttérből figyelte a történteket. Mindez számára teljesen új volt! Valami furcsa bizsergés töltötte el a testét. Szárnyai kitárultak, mintha repülni készülne, és remegés járta ár a belsejét. Furcsán érezte magát. Nem tudta hogy mit tegyen. Nem akarta nézni, ami a szeme előtt zajlott, mert zavarba jött tőle, de kötelességtudata és a kíváncsiság, nem hagyta, hogy elfordítsa a fejét.

A pár ott ölelkezett az ágyon. A férfi a lány testét csókolgatta. A gömbölyű mellekről lassan lefelé araszolt, a köldök, majd a borotvált szeméremdomb felé. A forró csókok keltette vágy hatására a lány combjai szétnyíltak, és a férfi kényelmesen elhelyezkedett közöttük. Csókjai csakhamar a combok belső oldalát cirógatták…

Angyalt valami furcsa, bizsergető érzés arra késztette, hogy közelebb merészkedjen. Az ágy mellé settenkedett. Mozgását könnyű légáramlat kísérte. A férfi szájával és nyelvével érintette épp a nedvességtől csillogó szeméremajkakat. Angyalt ez teljesen meglepte, mert ilyenről még sohasem hallott. Ahogy nézte a férfi ténykedését és hallotta a lány elfúló, gyönyörteli sóhajait, arra a meggyőződésre jutott, hogy nem kell közbelépnie, mert nem fenyegeti semmilyen veszély a védencét!

A férfi belefúrta fejét a lány ölébe, nyelvével fel-le szánkázott a lány csiklója környékén. Néha-néha megszívta az elődomborodó érzékeny kis csomócskát. A lány jóleső sóhajai, arra ösztönözték, hogy ennél többet is tegyen. Változtatott eddigi pozícióján. A karcsú női test fölé került úgy, hogy feje a lány combjai között volt, míg a lány feje olyan helyzetbe került, hogy könnyűszerrel szájába vehette izgalomtól meredező férfiasságát. A lány mohón nyalogatta, szopogatta, az orra előtt fényesen feszülő, bársonyos, hímtagot, míg a férfi ujjával is bekíváncsiskodott a forró, szűk barlangocskába, míg a nyelvével ingerelte a csiklóját.

Angyal egyre nagyobb kíváncsisággal és izgalommal leste, hogy mi történik! Zavarban volt, mert nem tudta, hogy ilyenkor mi a teendő! Érezte ugyan, hogy nem fenyegeti a védencét közvetlen veszély, bár látta, hogy a lány bekapja, szinte elnyeli a szájában lévő péniszt.
- Csak le ne harapja! – villant át a fején az aggodalommal teli gondolat.
Tanácstalan volt. Egyre nehezebben koncentrált a feladatára. Észrevette, hogy lába között nedves valami! Mikor oda nyúlt, hogy meggyőződjön arról, mi történik vele, keze valami síkosat és meleget tapintott.
- Mi lehet ez? – álmélkodott.
Ekkor véletlenül megérintette csiklóját – mert bár angyal volt, mégis csak nőnek született. Az érintés villámcsapásként érte! Egész teste beleremegett! Azt hitte, menten elájul! Ez valami isteni büntetés lehet, mert nem vigyázott eléggé védencére? Vagy talán épp ajándék, amiért jól végezte eddig a dolgát? Mert nem követte megsemmisülés az érintést, hanem valami kimondhatatlanul jó, de számára idegen, izgalmas érzés járta át a testét.
- Mégsem hibázhattam, ha ez ennyire jó…

A pár közben újra pozíciót változtatott. A férfi hanyatt feküdt és hagyta, hogy a nő föléje kerekedjen, aki így kényelmesebben játszhatott hatalmasra duzzadt hímtagjával. Hol a szájába vette, hol csak a makkot szopogatta, mint valami édességet, hol nyelve hegyével nyalogatta fel a makk csúcsán kibuggyanó nedvet, hol pedig bekapta az egészet és szinte teljesen elnyelte azt. Végül fogaival enyhém megharapdálta, majd ismét szeretgette, dédelgette ezt az örömet adó jószágot.
A férfi a lány alatt fekve nyalogatta a szeméremajkak közötti területet, a csiklót, a hüvelybemenetet, majd először az egyik, majd mindkét ujjával elmerült a lány hüvelyében. Ennek frenetikus hatással volt, mert a lány hangos sóhajtozással, és félszavakkal adta párja tudtára, hogy jó helyen, nagyon jó tesz vele…

Angyal az egyik ámulatból a másikba esett! Ilyen dolgokról ö nem hallott kiképzése során, és máskor, máshol sem esett szó eddig előtte ilyesmiről. Törte a fejét, míg végre beugrott a megfelelő kifejezés: „testi szerelem”! Valahonnan a tudata mélyéről előkerült a szó!
- Ez lenne hát az?
A látottak néha meglepőek voltak, máskor első pillanatban némi undorral töltötték el, de kíváncsisága nőttön-nőtt, feloldva minden negatív érzést. Az, ahogy a lány élvezetében sóhajtozott, kedves szavakat mondva a férfinak, megerősítette őt abban a hitben, hogy itt semmi olyan nem történik, ami ártalmas vagy bűnös volna, semmi olyasmi, amiért közbe kéne avatkoznia.
Bensőjében a látottak hatására egyre fokozódott az izgalom, nemi szervének megnedvesedése, az alhasában növekvő bizsergető jóérzés, szívének szapora dobogása, mind-mind olyan jelek voltak, amikkel nem tudott mit kezdeni, hát figyelt tovább, hátha az események megadják számára a magyarázatot.

A leány most megfordult arccal a férfi felé, fölé guggolt, megfogva annak hímvesszejét, és magába igazítva azt, lassan rácsúszott. Arcán kéjes mosoly játszott, miközben tövig magába fogadta a tekintélyes méretű rudat! Előre hátra csúszkált a férfi ölében, néha köröző mozdulatokat téve. A férfi a derekát és a melleit simogatta. A lány mellei ott harangoztak az arca előtt, így néha sikerült neki egy-egy csókot lehelni a bimbókra. A lány egyre jobban felgerjedt! Úgy lovagolt a férfin mintha valami versenyen lenne. Néha talán ugratni akart, mert annyira felemelkedett, hogy a hímtag majdnem kicsúszott belőle, de aztán visszazuhant, hogy újra felnyársalja magát!
Egyszerre csak megmerevedett, hátát kihomorítva, hangosan, szinte hörögve szedte a levegőt, aztán ráborult a férfira. Az érezte, hogy a lány hüvelye néhányszor görcsösen összeszorul szerszámán. Átölelte a lányt és kedves szavakat sugdosott a fülébe.

Angyal a látottak hatására még jobban felizgult. Kezével odanyúlt, ahol előbb azt a villámcsapásszerű érzést élte át. Most újra érezte, de nem hagyta, hogy megszűnjön, hanem továbbra is ott tartotta a kezét! Szárnyai közben vadul csapdostak friss szellőt keltve, maga körül kavarva a levegőt a szobában!

A pár a légáramlat hatására megborzongott. A férfi átölelte kedvesét, majd áthengeredve rajta fölébe került és testével védelmezte, melengette a lányt. Magukra húzott egy könnyű takarót, és így, egymásba feledkezve merültek álomba.

Az angyal irigyen nézte őket egy ideig, majd kiosont a szobából. Lelkében vihar dúlt. Nem tudta mi történt vele, csak azt érezte, hogy egyszer-s mindenkorra megváltozott benne valami. Nem akarta már külső szemlélőként, mindig más életét élni, hanem saját, igazi életre vágyott. Érezni akarta az ízeket, illatokat, a simogatás, ölelés örömét, az élet minden izgalmát.
Meg akarta ő is ismerni a szerelmet, a boldogságot, de a fájdalmat és a félelmet is… hiszen a jónak csak akkor örülhetünk igazán, ha az élet árnyoldalait is megtapasztaltuk már. Ezt régen tudta.

Kint, a házak közé már régen leszállt a sötétség. Az angyal az előszoba hatalmas tükre elé lépett és lecsatolta szárnyait. Érdeklődve nézte, amint testének körvonalai egyre élesebbé válnak a konyhából ide világító sárgás derengésben. Kíváncsian meredt sápadt, mégis kedves arcára, nyúlánk alakjára. Nem csak másként látta önmagát és a környezetét, de másmilyennek is érezte. Bőrét megborzongatta a levegő, érezte arcának, teste izmainak minden rezdülését. Eszébe jutottak előbbi izgalmas tapasztalatai, és a lábai közé nyúlva megérintette ismét a csiklóját. Megint belé hasított a különös érzés, de most valami más… heves vágy is társult hozzá. A legérdekesebb az volt, hogy egyszerre minden olyan világosnak és érthetőnek tűnt számára. Érezte, és tudta, hogy NŐ. Csodálatos volt!
- Igen! Az élet maga a legszentebb csoda! – gondolta, majd magára vette a bent szunnyadó lány ruháját, és kiosont az ajtón.
Lent az utcán megborzongott az éjszaka hűvösétől, mégsem fordult vissza. Mellei a hidegtől megkeményedtek. Különös, eddig ismeretlen érzés volt számára az összecsücsörödő bimbók keltette feszülés. Karján libabőr futkosott, arcát megnedvesítette az éjjeli harmat.
Csak ment, kószált az elhagyatott utcákon, és élvezte az élet szabadságát.

Egy kihalt parkban, az egyik padon magányos alak üldögélt maga elé meredve. Az Angyal arra indult. Közelebb érve látta, hogy 40 év körüli férfi gubbaszt egyedül a sötétben. Arca szomorú volt, az egész alakot a magányosság szomorúsága lengte körül. A lány léptei alatt megcsikorduló kövek zajára a férfi összerezzent és felpillantott. Szemei elkerekedtek a csodálkozástól az üde alak láttán.
- Jó éjszakát. Megengedi, hogy kicsit ide üljek? – kérdezte az angyal.
- Ha nem fél tőlem, kedves… mostanában inkább elmenekülnek előlem az emberek…
- Nem fázik? Hűvös a mai éjszaka. Miért nem otthon pihen ilyen késői órán?
- Otthon… valamikor volt otthonom. Ma már csak négy fal vesz körül, és néhány tárgy. Nincs senki, akinek hiányoznék.
Az angyal hosszan, szomorúan nézte a férfi meggyötört arcát, majd hirtelen felderült a tekintete. Kissé közelebb húzódott, és mesélni kezdett neki. A fiatal párról mesélt, akik az imént előtte szeretkeztek, és arról, hogy ő még sosem tapasztalta meg milyen a szerelem.
Szavai nyomán a férfi szemei felcsillantak. Hamarosan teljesen lefoszlott róla a komorság, és egyre csillogóbb szemmel nézte a felé mosolygó fiatal arcot.
- Hogy hívnak? – kérdezte kissé izgalomtól rekedt hangon.
- Angelika…
- Angelika… akkor te Angyalka vagy! Egy igazi angyal!
- Talán… - mondta sejtelmes mosollyal a lány.

Az angyal sokáig mesélt. Amikor elhallgatott, a férfi már mosolygott. Megérintette hűvös kezével a lány arcát, majd felé hajolt, és lágyan, az ajkait alig érintve megcsókolta. Érezte a lányon átfutó remegést.
- De hiszen te fázol! – szólt, és köré kanyarította a saját kabátját.
- Köszönöm. – súgta a lány, és viszonozta a könnyű csókot.
- Gyere, Angyalka, hazakísérlek. Nem való egy ilyen ártatlan teremtésnek éjszaka egyedül kószálni az utcán! – szól, és átkarolta a didergő alakot.
A lány jóleső érzéssel simult a férfi karjába. Ismerkedett az érintés örömével. Lassan megindultak visszafelé a házhoz, ahonnét az angyal érkezett.

A távolban felderengett a hajnal, és egy templom harangszavának foszlányait sodorta a szél feléjük, amikor a kapualjba értek. A férfi két tenyerébe fogta a lány arcát, és csillogó szemekkel suttogta:
- Légy boldog Angyalka! És köszönöm…
- Búcsúzóul megcsókolnál? – kérdezte a lány lesütött szemekkel.
A férfi magához szorította a légies alakot, majd száját az övére tapasztva hosszan és szenvedélyesen megcsókolta. Érzékelte a kezei közt reszkető lány felgerjedt izgalmát, de nem mert többet adni, mint amennyit ő kért.
A lány végül kibontakozott az öleléséből, és szelíd mosollyal búcsút intett, majd belépett a kapun. Míg felsietett a lépcsőn, a férfi ott állt, és hallgatta az egyre halkuló lépteket.
- Igazi Angyal ez a lány… - suttogta maga elé, de nem tudta, mennyire közel jár az igazsághoz.

A lakásba lépve az angyal kibújt a másik lánytól bitorolt ruhából, majd a fürdőszobába ment, hogy átfázott tagjait átmelengesse egy jó meleg fürdővel. Beült a fürdőkádba, és hamarosan már kényelmesen elernyedve pihent a kádban, és élvezte, amint a melegvíz körülnyaldossa a testét.
Egyre jobban ráébredt önön testének valóságára. Érzékei felébredtek, és teret kívántak maguknak. Lehunyta a szemét, és felidézte a csókot, az ölelést, meg a testének feszülő férfi keménységét… és újból átérezte az iménti izgalmat. Egyik keze a lábai közé tévedt, és ismerkedni kezdett önmagával. Ujjai a síkos forróságot matatták, majd a hüvely szivacsos barlangjába tévedtek, végül a szétnyíló szeméremajkak közt ráleltek a csikló érzéki dombocskájára. Az édes, belsőjében mindent megremegtető izgalom hamarosan egészen magával ragadta. Cirógatta, dörzsölgette azt a különös, örömet adó pontot, és közben lehunyt szemekkel felidézte a szerelmeskedő fiatalokat. Aztán egyre inkább magát képzelte a lány helyébe és vágyott arra, hogy megismerje a férfi csókjait, gyengédségét. Vágyott a szerelmére…

A simogató, ingerlő újjak játéka felkorbácsolta a vérét. Lélegzete felgyorsult, szíve izgatottan dübörgött a bordái közt, és már egészen közel járt a kéjhez, amikor kinyílt az ajtó. Az angyal maga elé kapta a karjait, és ijedt, szégyenkező mosollyal nézett föl.
A parányi fürdőszobában csodálkozó arccal állt a fiatalember, és szinte kővé dermedt a megdöbbenéstől.
- Épp rólad álmodtam. Vagy téged álmodtalak? Nem is tudom… Hogy kerülsz ide? Ki vagy? – kérdezte.
- Csak az őrangyalod… - rebegte a lány a rajtakapottak zavarával.
- Milyen szép vagy így kipirult arccal! De a szárnyaid hol vannak? – mosolygott a fiú tréfának vélvén a választ.
- Elvesztettem őket. Azt hiszem örökre…