Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Az álom tovább folytatódik

Az előző rész azzal ért véget, hogy Linával közös gyerekünk fel nőtt már annyira, hogy tud segíteni az anyjának engem ellátni.

Mostanra már egyetemista korú lett a fiú. Be is iratkozott az egyetemre. Joghallgató lett.   Már az első nap, első órájáról elkésett. Miattam. Nekem segített felkelni az ágyból. Az előadó terembe érve, csak a felső sorban talált helyet, ahova leülhetett. Innen jól belátta az egész termet. Amíg az oktató magyarázott, Ő végig nézett az évfolyamtársain. A legkülönbözőbb egyének voltak. Fiúk és lányok vegyesen. Egy valaki lógott ki a sorból, aki nem a padban ült, hanem mellette. Egy tolókocsis lány volt. Az ölében egy laptopot tartott. Ezen írta az órákról a jegyzeteit. Figyelmesen hallgatta az előadást. Nem nézett se jobbra, se balra. Ellentétben néhány évfolyamtársával, akik egymással beszélgettek. Biztos már rég óta ismerték egymást. Talán egy iskolából jöttek. Az óra végén, mindenki ment a következő előadó terembe, ahol más tananyagot hallgattak. Úgy mentek el a lány mellett, mintha ott sem lett volna. Senki meg nem kérdezte, hogy segíthet e. Az én fiam ment oda egyedül.
-    Szia! Segíthetek?
-    Köszi. Megoldom.
-    Szívesen segítek. Az apám is mozgássérült. Tudom, hogy kell. Anyámnak én segítek apámat ellátni.
-    Hát, jó. Akkor elfogadom.
-    Merre szeretnél menni?
-    A folyosó másik végére. Büntetőjog órám lesz.
-    Nekem is. Egyébként Bodrogi Lacinak hívnak.
-    Engem Kerekes Ritának. Örvendek.
Még bőven volt idejük az óra kezdésig, mikor oda értek az előadóteremhez. Laci leparkolta Ritát az első sor elé, és megvárta, míg mindenki helyet foglal. Majd hátra húzta Rita kocsiját a padsor mellé. Ő ült mellette. Mindketten figyeltek az órára is, de lopva egymást is nézték. Néha össze mosolyogtak.   A nap végén, Laci megkérdezte:
-    Hogy jutsz haza? Esetleg elvigyelek?
-    Nem kell, köszi. Apám jön értem.
-    Értem. Rendben. Akkor én megyek. Szia.
-    Szia! És köszi, a segítséget. Holnap találkozunk.
Laci, a fiam, mégsem sietett annyira. A kapu előtt megvárta, míg újra meglátja Ritát. Egy velem egykorú férfi tolta a kerekes székét. Az autóhoz érve, az ölébe kapta, és betette az ülésre. Azután betette a széket is, és elmentek. Laci haza indult. Egész úton Rita járt az eszében.
-    Milyen helyes lány. Szép szőke haj, kék szem, formás lábak. Kár, hogy nem tudja használni.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak az eszében, amíg haza nem ért. Már – már azon kapta magát, hogy tetszik neki a lány. Aztán haza ért. Az anyja fogadta az ajtóban.
-    Szia, fiam! Milyen volt az első nap?
-    Szia, anya! Jó volt. Képzeld! Van egy évfolyamtársam, aki mozgássérült. Én segítettem neki egyik teremből a másikba eljutni. A többiek tudomást sem vettek róla.
-    Ez szép tőled! Fiú, vagy lány az illető?
-    Lány. És nagyon helyes. Ugyanazokra az órákra jár, amikre én.
-    Egyszer elhozhatnád!
-    Ha az apja elengedi, elhozom. Most is Ő jött érte. Pedig felajánlottam, hogy hazaviszem.
Másnap reggel, Laci igyekezett engem kiszedni az ágyból, hogy időben el tudjon indulni az egyetemre. Hamar be is ért. Nem látta sehol Ritát. Kiment a kapuba, és várt. Nem hiába. Megérkezett az autó, ami a lányt hozta. Amint meglátta, hogy Rita ül a kocsiban, azonnal oda szaladt.
-    Szia! Hadd segítsek!
-    Jó reggelt fiatalember! – szólalt meg az apja Laci mellett. Hogy képzeli? Még elejtené a kislányomat. Van így is elég baja. Nem kell, hogy még nagyobb legyen. Menjen innen!
-    Apu! Ő Laci. Tegnap már meséltem róla. Tudod! Az Ő apukája is mozgássérült. Ő emelgeti az apját. Gondolod, hogy felajánlotta volna, ha nem lenne biztos magában?
-    Bocsánat! Ne haragudj! Csak nagyon féltem a kislányom. Miattam lett ilyen. Balesetünk volt.
-    Megértem. Semmi gond. De tényleg vigyázok a lányára. Mellette leszek egésznap. Haza is viszem.
-    Megtennéd? Az nagyon jó lenne, mert volna egy kis elintézni valóm.
-    Nyugodjon meg! Épségben leszállítom.
-    Rendben. Akkor otthon találkozunk. Szia, kicsim.
-    Szia, apa!
Miután a lány apja visszaült az autóba és elhajtott, Laci megfogta a kerekes szék két fogantyúját, és betolta Ritát az épületbe. Üresek voltak a folyosók. Ez a kis közjáték annyi ideig tartott, hogy elkéstek az első óráról. Nem akartak nagy zajt csapni a bevonulásukkal, így a folyosón várták meg az óra végét. Mindketten meséltek a családjukról. Kiderült, hogy abban a balesetben, amiben Rita lebénult, az édesanyja életét vesztette. Ezért vigyáz rá ennyire az apja. Lassan vége lett az órának. Ki özönlött a tömeg a folyosóra. Siettek a következő óra helyszínére. Laci és Rita is elindultak. Megint egymás mellé ültek. És ez így ment, minden előadáson. Aztán az órák után, ahogy ígérte, Laci hazavitte Ritát az apjával közös lakásukba. A lány élvezte, hogy tömegközlekedési eszközön utazott most először, mióta balesete volt. Apja még nem volt otthon, de volt lakáskulcsa, hogy be tudjanak menni. Rita körbe vezette Lacit a lakásba, ami ugyanúgy volt akadály mentesítve, mint a miénk. Egy ideig beszélgettek, aztán Laci megkérdezte:
-    Itt hagyhatlak? Nem lesz gond? Haza kéne mennem. Anyámnak biztos szüksége van rám.
-    Menj csak nyugodtan. Nem lesz semmi baj. Voltam már egyedül párszor. Köszi, hogy haza hoztál.
-    Szívesen. Máskor is. Szia!
-    Szia!
-    Maradj csak! Ki találok egyedül is.
Lackó elindult haza felé, és azon gondolkodott, mit fog szólni az anyukája, hogy nem jött haza időben.
-    Nem baj. Majd elmagyarázom neki, hogy miért késtem. Biztos megérti.
És ahogy gondolta, az én kis feleségem rögtön kérdőre vonta a kisfiát.
-    Hol jártál? Apádnak már kellett volna a segítséged.
-    Másnak segítettem. Haza vittem az évfolyamtársamat. Akiről már meséltem tegnap.
-    Jól van. Meg van bocsájtva. De, csak mert segítettél másokon.
-    Kérsz enni?
-    Kérek.
-    Moss kezet, és ülj asztalhoz! Mi már ettünk.
Aztán a szokott módon telt az este hátralévő része. A fiam segített nekem beülni a kádba, hogy az anyja megfürdessen. Aztán bevitt a szobába, és elköszönt. Kettesbe maradtunk Linával.
-    Jól nevelt gyerek lett belőle.
-    Szerintem is. Nem elég neki az apjával és az egyetemmel foglalkozni, még egy mozgássérült lánynak is segít.
Ilyen dolgokról beszélgettünk, aztán az én kis feleségem elkezdett velem kacérkodni. Nem hiába. Sikerült neki feltüzelnie. Egy jót szeretkeztünk mielőtt elaludtunk volna. Harmadik nap reggel, megszólalt Laci fiam telefonja. Később kellett neki az egyetemre menni, ezért úgy gondolta, tovább alhat. A telefon közbe szólt.
-    Jó reggelt! Sziasztok! Apa! Ki kell, hogy szedjelek az ágyból, mert el kell mennem.
-    De azt mondtad, ma később mész be az egyetemre.
-    Úgy is van, de előtte el kell mennem Ritáért. Az apja nem ér rá már akkor bevinni.
-    Jól van. Akkor kénytelen vagyok felkelni én is. Szép tőled, hogy így foglalkozol ezzel a lánnyal.
-    Ha meglátnád, hogy milyen szép, rájönnél, hogy miért foglalkozom vele ennyit.
-    Tetszik?
-    Igen.
-    Akkor hajrá! Hódítsd meg!
Közben a feladatát elvégezte, már csak Linának volt velem dolga. El is rohant a gyerek.
-    Este jövök. Sziasztok!
-    Szia, fiam!
Rohamléptekkel ment barátnője otthona felé, hogy el ne késsen. Becsengetett a kaputelefonon.
-    Szia! Laci vagyok.
-    Szia! Gyere be!
Bement a házba, fel az emeletre. Rita már az ajtóban várta. Pizsamában volt.
-    Miért nem vagy még felöltözve? El fogunk késni.
-    Nincs kedvem ma bemenni.
-    Akkor minek hívtál ide?
-    Gyere be! Majd meglátod.
A fiú bement a lakásba, követte a lány tolókocsiját. Most nem segített neki az előre haladásban. Bementek a lány szobájába. Az ágy úgy volt, ahogy Rita felkelt belőle. Oda gurult az ágyhoz, lefékezte a kocsiját, és átült az ágyra.
-    Elvinnéd innen ezt a tragacsot? Útba van.
A fiú megfogta a tolókocsit, és elfordult vele az ajtó felé. Mire visszafordult, Rita már levette pizsama felsőjét. Ott ült meztelen felsőtesttel, pizsama nadrágban.
-    Segítenél? Egyedül nem tudom levenni a nadrágot.
Lacinak tátva maradt a szája a látványtól. Már ruhában is látta, hogy szép mellei lehetnek Ritának, de most meg is győződhetett róla. Hirtelen mozdulni is elfelejtett.
-    Gyönyörű vagy! – ennyit tudott kinyögni zavarában.
-    Ha segítesz, a többit is megcsodálhatod.
Azonnal a lány előtt termett, és várta, hogy mit mond, mit tegyen.
-    Megemelem magam, és Te lehúzod rólam a pizsama nadrágot. Rendben?
-    Rendben. – mondta zavarodottan a fiú.
Megfogta a lány pizsama nadrágját, - ahogy anyjától látta, amikor engem öltöztetett – és amikor Rita megemelkedett, egy húzással lehúzta róla. Ekkor érte a következő meglepetés. Egy szép, borotvált punci látványa tárult elé. Hirtelen alig fért el nadrágjában. Legszívesebben azonnal hanyatt döntötte volna Ritát. De nem tette, mert félt, hogy mindent elrontana, amit eddig felépített. A lány is észre vette a dudort a nadrágján. Ő is kedvet kapott, hogy megnézze, mit rejt a fiú nadrágja.
-    Dobd le azt a pizsamát, és gyere ide! – szólt a lány, a még mindig mereven bambuló fiúra.
Laci össze rezzent, és ledobta, ami a kezében volt. Közelebb lépett a lányhoz, aki rögtön a nadrágjával kezdett el foglalkozni.
-    Mit csinálsz? – kérdezte a fiú.
-    Kiszabadítom ezt a szerencsétlent a nyomorából. – felelte a lány. Végül is Te már láttál engem, de én is kíváncsi vagyok rád.
Laci tudta, hogy innen már szabad az út. Segített hát, megszabadítani magát nadrágjától. Alsónadrágját Rita már egyedül húzta le róla. Majdnem szájba is verte Lackó mereven álló hímtagja.
-    Szép darab! Kedvem lenne bekapni. Aztán meg magamba fogadni.
-    Én is szeretnélek téged érezni.
-    Akkor meg mire várunk? Nincs itt senki rajtunk kívül.
Laci mintha csak erre a mondatra várt volna, azonnal megcsókolta Ritát, aki a nagy hévtől rögtön hanyatt dőlt. Valahogy mindketten teljes testükkel az ágyra kerültek, és kezdetét vette egy szép szeretkezés. Egész délelőtt ágyban maradtak. Csak mire Rita apja haza ért, addigra öltöztek fel. Meglepődve látta, hogy lánya otthon van, és nincs egyedül.
-    Sziasztok! Már itthon vagytok? Most akartalak felhívni, hogy menjek-e érted.
-    Szia, apu! Ma nem voltam az egyetemen. Ugyan Laci értem jött, de nem éreztem jól magam.
-    És itt maradt veled egésznap?
-    Igen.
-    Nagyon rendes tőled fiam, hogy így törődsz a lányommal.
-    Nem esik nehezemre. Ő is megtenné értem. Igaz?
-    Igen. Főleg a mai nap után. – kacsintott barátjára Rita.
-    Én akkor megyek is. Holnap találkozunk. Hívj, ha kellek. (és ezt szó szerint értette)
-    Rendben. Köszi, mindent. Jó pihenést! Szia!
-    Viszlát! Szia!
Azzal hazament, de egész idő alatt a ma délelőtti történések jártak a fejében. Arra gondolt, hogy másnap hazaviszi a szüleinek bemutatni a lányt, akiről már annyit mesélt nekik.
Előző részek
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: