Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Auróra éneke

Parttalan világba kerültem hirtelen. Gomolygó köd ölelt át mélán, mint meleg dunyha csöndes téli éjszakán. Felettem az acélszürke ég hideg pusztasága terpeszkedett, mintha át akarná ölelni a világot. Körülöttem párát lehelt a vén Velencei-tó, s víztükrére nézve sápadt fiatalember arcra meredt rám furcsán, szótlanul. A márvány-víz merev keménységgel tartotta hátán csónakunk, melyben ketten ültünk mozdulatlan-éberen: édesapám s én. Nem tudtam, hogy mennyi ideje ültem a ladik végén, percek vagy órák teltek-e el azóta, hogy a földi világtól eltaszítottuk önmagunk. S most vas cölöphöz kötve, a csönd rabjaként várunk.

Vad nyüzsgéshez, színek tivornyájához szokott szemem fuldoklott a fojtó ködben, fülemben nem dübörgött gépek zaja, nem visszhangzott emberek szava, csak a némaság semmije szorított csöndben, időtlenül, elveszve a holt vízen. Hideg levegő mardosta tüdőmet, ezernyi illata a nádi világnak, melyet most féltékeny köd takart, s mely valahol ott a messzeségben ringatta énekes madárkák reménnyel telt álmait. Messze tőlünk halvány folt törte át a ködfalat. Fekete csónak rajzolódott ki lassan, s mint gonosz tolvaj, némán suhant, mintha nem érintette volna az acélzöld tavat. Mord öregember állt a csónak végén, csáklyával tolta ladikját, s ős-Kharónként szállította társa lelkét a csendes tavon át. Üdvözöltük őket, mint a halálba menőt: néma pillantással, s míg gondolatunk méla szárnya utolérte őket, az idő keze fehér fátylat font közénk, s eltakarta ladikjukat szemérmesen.

Valahol lenn a sötét mélyben talán ádáz csata dúlt, de kint a hideg hajnal-ködben néma vakság leple takarta a tájat. Meleg kabátomba dideregve húztam vissza ködtől ázott nyakamat, s szívemben egy érzés hideg ujja érintett meg hirtelen. Nem kísértettek a földi világ rémképei, s lelkemben nem voltak már remények, sem forrongó terveim, csak régi társam, a vén magány. Ültem ott a ladikdeszkán, gondolatokba roskadva, mikor öntudatlanságomból egy hattyú dala rémisztett fel. Hangja összezúzta a némaság tükrét, mely a márványos vízen ezernyi darabra törhetett, s zúgása hosszú percekig visszhangzott fülemben. Úgy tartja a régi monda, hogy hattyú csakis akkor fakad dalra, ha a halál szelét érzi. S akkor ott zengett egy jeremiád, évtizedek bújával, vadul tépte a táj szemfödelét s beleborzongott lelkem a túlvilági hangba. De valahonnan a ködfátyol mögül, halk füttyel ébredt az első nádi lámpagyújtó, aki világosságot visz a homályba, s akit követnek majd a többiek.

A csöpp madárka vidám dalra zendített hirtelen, s mint fáradt gyermek, oly nehezen ébredt fel a tónak ezernyi népe. Madár-hadak árnyai suhantak át az acélos égen, s a ködfalat is ostromolni kezdte a felkelő Nap első derengő fénycsóvája. Mint angyal elől az ördögök, úgy tűnt el a gyáva köd, s messze-messze felsejlett egy moszatszagú, öreg kikötő sziluettje. Lassan mi is elindultunk, felszedtük a vaskarót, s néma csendben értünk be a régi révbe, hol megannyi csónak pihent a vízen és álmukat őrizte bölcsen a vén tó. Megálltam ott, a kikötő kövén, s percekig néztem a párás messzeséget, a homályba bújó nádfalat, s a fiatal gólyapárt a móló végén. Jó érzés volt a hideg magány, a madarak halk dala, a mohaszagú dohos kikötő látványa. Rájöttem akkor, hogy a legszebb dolgokat a hajnal rejti féltékenyen. Se könyv, se film, se vén regösök nem írhatják le pontosan, hogy milyen érzés csendben állni, s hallgatni mi legszebb énnekem, milyen csodás az ifjú auróra éneke.
Hasonló történetek
6599
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
4398
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Tűzmadár ·
Nagyon szépen ábrázoltad a természetet, a hangulatod. Tetszett.

Lord Scipio ·
Hát, a pontozás jelenlegi állása szerint sokan nem osztoznak a véleményeden. Kár. Szerintem elég hangulatos kis szösszenet lett :innocent:

Köszi a hozzászólást!
Tűzmadár ·
Újra megnéztem, én kétszer tizeseztem.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: