- Áh, bocs! Biztosan zavarok, csak egy pillanatra! Férj most lent játszik a kertünkben a kisfiúnkkal, most tudtam meg, hétfőn este utazik külföldre, négy napra! El kell mondanom, milyen boldog vagyok! Négy nap pihi! Nincs szoptatás, beöntés, meg műfütyi... El kellett újságolnom!
- Hja, - nyekegtem egyet.
- Már el is terveztem! - kérésem nélkül folytatja - Nagyon jó kisleány leszek, napközben is betartom a három óránkénti fejést, de este és reggel is tökéletesen leszívatom magam a géppel. De a teát, amit meg kell innom. Az Uram rám parancsolt, mert így még több tejem lesz. De nem hangos cuppogással és nem üvegből kell leszopnom és nem tartja az Uram a kezében a cumisüveget. De mint egy normális nő, bögréből iszom és este olvasok és sokáig tévézem, sőt éjszakai filmeket is nézek! Ha nincs hozzá kedvem, akkor sem élveztetnek el erőszakkal újjal, nem birizgálják minden áldott este a csiklómat és nem kell műfűtyit elviselnem! Juj, de boldog vagyok! Tévézhetek! Élhetek!
- Nocsak, nocsak?! Talán szexfilmeket is nézel?! - nevettem fel.
- Áh, boldog vagyok, hogy békén hagyják a lyukaimat. Szép, romantikus filmeket, meg pattogatott kukoricát is készítek és gyümölcslét is iszom. Sokat, mert már az Uram rám parancsolt, hogy a melleim fejését el ne hanyagoljam és sokat igyak, mert tele csecsekkel várjam. Már most teljesen depis, hogy cici nélkül el sem tud majd aludni! Azon agyal, hogy hűtős termoszbögrében visz magával anyatejet az útra! Reméli felengedik a gépre. Majd nem mondja meg, hogy milyen tej, csak annyit, hogy tej, meg szüksége van a szervezetének erre.
Nem bírtam ki, muszáj volt elújságolnom!...
- Jól tetted, akkor jó otthoni pihit Neked! Mi is most indultunk, kétnapos hawai, itthon, Miskolctapolcán. Gyerekkel együtt! Puszi sok Neked!
Ezzel elbúcsúztam az aranykalitkában kuporgó, most éppen örömködő Judittól.
*
Csemeténk hátul, ujjacskája a szájában. Óh ég, aztán nehogy megtartsa felnőtt férfiként is ezt a jó szokását! - gondoltam. - Mert valóban jól vagyunk kitalálva, mi nők, mert csudi jól esik ám egy kis mellkényeztetés. De a rabságból nem kérnék...
Az autónk vidoran nyelte az utat, mi ketten, Antival összekacsintottunk. Micsoda fergetegesen, forró éjszakánk volt!
De jó is élni! Szerelemben égni... enyhülést kapni, egymás karjaiban... No ez olyan szép mondat volt, de nem árulom el Antinak. Még elbízná magát!
Vörös, göndör, szertelen fürtjeimet megráztam és huncutul egy puszit dobtam a "pilótámnak"...
Igen. Ezt kellene elmondani, kikiabálni, hogy a tűzet táplálni kell, nemcsak megrakni, de folyamatosan ingerelni, csittítani, ölelni, égni és égetni egymást... Kielégíteni és kielégülni, szeretni és szeretve lenni! No a végén elmegyek költőnek?! Micsoda romantikus gondolataim vannak! De hát mitől ne lennének?!
Ez pedig nagyon jó! Pláne, így, ha így - KIKIABÁLNI! Ha papíron, akkor papíron, mivel nem kiabálhattam égnek-szélnek... Anti még elbízná magát, csemeténk pedig békésen cuppog...
De miért is idegesít ez engem?!
Ez a cuppogás!...
Becsülettel végigolvastam az egészet, de sem a stílus sem a történet nem tetszett.
Sajnálom.