Aranykalitka 1. rész

Adott egy kis város, ahol mindenki ismer mindenkit, mindenki tartozik szívességgel mindenkinek és mindenkinek van néhány mocskos titka. Itt élünk mi. Attila volt a mi kis városunk ünnepelt focistája, aki külföldön is nagy sikereket ért el, majd hazatért és tudásával a helyi csapatot erősítette. Egészen addig, amég le nem csukták és az ország egyik legnagyobb bunda-botrányának gyanúsítottja nem lett. 22 hónapot töltött előzetes letartóztatásban, míg végül haza nem tért, hogy poros kis városunkban töltse az idejét házi-őrizetben. A közhiedelemmel ellentétben azonban a focisták nem ostobák. A mi kis labdarúgónk ugyanis nem a saját lakásába költözött, nem… Eljött az ideje, hogy behajtsa a barátain a nekik tett szívességeket. Így költözött be a helyi kis komplexumba, ami egy szórakozóhelyből és egy 8 szobás hotelből állt medencével és jacuzzival az udvarán.
A helyiek nagy része nyáron előszeretettel használta a kis strandot, így ismerkedtünk meg. Falatnyi bikiniben sütöttem a hasam, utáltam mindenkit magam körül, ahogy ez a kisvárosokban lenni szokott, őt pedig kerülte mindenki. Ha akarták sem tudták volna összekeverni senki mással, hiszen ott virított a kis bokaperec a lábán, bűneinek ékes bizonyítékaként. Nekem is ez tűnt fel először, amikor odajött hozzám. Másodszor a kidolgozott felsőteste, barna szemei és őszülő haja. Talán ez alkalmas pillanat arra, hogy elmondjam: megveszek az idősebb férfiakért. 20 éves korom ellenére sosem találtam vonzóbbat az ötvenes pasiknál, George Clooney számomra az etalon.
-    Csatlakozhatok? – kérdezte. Bár nagy volt az esély arra, hogy lerázom, ahogy mindenki tette, semmi félelem nem volt a szemében. Azt hiszem, a börtön vagy ezt teszi az emberekkel, vagy megtöri őket. Úgy látszott, ő elfelejtette, mi az a szorongás.
-    Amennyiben nem fogod idevonzani az összes retardált idiótát, aki itt van körülöttünk, csak nyugodtan. – mondtam, miközben levettem a napszemüvegemet. Elismerősen mérte végig derékig érő szőke hajamat, nagy melleimet (köszönet érte az exemnek) és hosszú lábaimat.
-    Azt hiszem, inkább elriasztom őket – nevetett, miközben leült a mellettem levő napozóágyra.
-    Remek, akkor gyere minél közelebb. Hánynom kell ettől a bandától. Sok mindent le tudok nyelni, de ennyi pletykát és rosszindulatot nehezen.
-    Mégis mennyi mindent? – kérdezett vissza pajkos vigyorral. Először nem értettem, de aztán kapcsoltam.
-    Az élet kemény. Néha a legjobb, amit a keserű dolgokkal tehetsz, hogy lenyeled őket. Ez már csak ilyen. – kacsintottam.
-    Bölcs gondolat. – ezzel le is zárta a beszélgetést és élvezte a napsugarakat. Egy óra is eltelhetett, mire újra megszólalt. – Kérsz valamit inni? Egy limonádét esetleg?
-    Persze.
-    3 decit?
-    Igen. 4 cent vodkával. Anélkül felesleges elkezdeni – mondtam, mire ő is elnevette magát. Megérkezett az italunkkal, a kezembe adta és lazán végigsimította a karomat. Áramütésként ért az érintése, a hőség ellenére is libabőrös lettem. Nem vagyok prűd, sosem voltam. De mivel az egyetemen csődöt mondtam és hazaköltöztem, nem találtam magamnak senkit a porfészekben. 5 hónapja nem voltam együtt senkivel, nem vonzott senki. De most feléledt bennem valami, amiről már azt hittem, hogy elveszett. Ilyenek ezek a házi-őrizetben pihenő negyvenes focisták. Az érintése után másra sem tudtam gondolni, csak arra, mennyire lehet vajon kiéhezve ez a férfi, ennyi börtönben töltött idő után. És hogy mennyi mindent tudnánk mi nyújtani egymásnak.
-    Itt leszel az esti buliban is? – kérdezte.
-    Talán… attól függ, milyen lesz a társaság. – flörtöltem vele. Azt mégsem kérdezhettem, hogy  ő itt lesz-e, hiszen… nos, aligha mehet innen bárhová.
-    Tarthatnánk egy kis házibulit a szobámban. Amennyiben szereted a whiskyt is, nem csak a vodkát.
-    Miét nem ezzel kezdted?
-    Tehát 10-re visszajössz?
-    Talán. Bár megnézném azt a whiskyt már most, hogy biztosan legyen kedvem visszajönni később. – erre szó nélkül felállt, intett egyet és elindult a szobája felé. Én meg követtem, a vizslató tekintetek ellenére. Ahogy beléptem, bezárta mögöttem az ajtót, mögém lépett és átkarolta a derekamat. Lassan kezdte simogatni a hasamat, majd kikötötte az apró bikinialsómat. A vállára hajtottam fejem – meglepődtem, milyen magas: én is 175 centi vagyok, mégis csak a válláig értem – és hagytam, hogy végigcsókolja a nyakamat, miközben már a mellbimbóimmal játszott. Nem tévedtem, valóban ki volt éhezve. A mozdulatai sürgetőek voltak, maga felé fordított és mélyen a számba nyomta a nyelvét. Lazán felemelt és az ágyhoz vitt. Engem sem kellett félteni, az 5 hónap megtette a hatását és már rángattam is le róla a fürdőnadrágját, amiből előtűnt hatalmas férfiassága – nem okozott csalódást. Mélyen a számba vettem a farkát, a szeméremszőrzete csiklandozta az arcomat. Azt hittem, miután párszor végigsimítom a nyelvemmel, már el is megy, tekintve az előzményeket, de nem. Erősen tartotta a fejemet, minden lökéssel egyre mélyebbre fúrta magát a számban. Simogattam a fenekét, felnéztem rá, összeakadt a tekintetünk. Ugyanaz volt mindkettőnk szemébe írva: vad vágy, elfogadás és sürgetés. Kirántotta magát a számból és hátralökött az ágyon. A hűtőhöz ment, a szájába vett egy jégkockát, majd visszatért hozzám. Jéggel a szájában végigcsókolta forró testemet, körözött vele a mellbimbóimnál, de nekem ez nem volt elég. A vállába fúrtam a körmeimet és elkezdtem lefelé tolni. Nevetett egyet, majd széttárta a combjaimat, elismerően hümmögött egyet és munkához látott. Nos, el kell mondanom, ilyen élményben még nem volt részem. Nem finomkodott, úgy kezdett nyalni, mintha az élete múlna rajta, vagy legalábbis mintha a legfinomabb whiskyt érezné a puncimon. Erős nyelvcsapásokkal kényeztetett, játszott a csiklómmal és felnyomta nyelvét a hüvelyembe. Lehet, hogy ő nem okozott csalódást, én viszont túlértékeltem magam. Egy perc sem telt el és már éreztem, hogy az orgazmus első hullámai elérik a testemet. Ő is megérezte és még nagyobb fokozatra kapcsolt, én pedig csak kapaszkodtam a vállába és próbáltam nem sikítozni a gyönyörtől, miközben belém vezette a farkát. Mikor teljes hosszában éreztem, elértem a csúcsot, nem bírtam tovább. Mikor kicsit magamhoz tértem, ő még mindig bennem volt, figyelt és várt.
-    Most, hogy megvolt a bemelegítés, szeretnék még pár gólt rúgni – kacsintott, én pedig el sem tudtam képzelni, hogy milyen élményt nyújthat a továbbiakban, ha pusztán a nyelvével ilyen érzésekben részesített.