Apuci Kislánya (A Megtörhetetlen 3. rész)

A kínzásomat természetesen nem felejtettem el Sanity párjának és az ígéretemet a lányával kapcsolatban. Szerencsére az ágyon bőven maradt DNS, így túl nehéz nem volt a két szőkét begyűjteni. A férfi nincs a gépben. Ami fura, mert ez azt jelenti, hogy hivatalosan még nem volt orvosi ellátása. Vagy meg lett bundázva egy doki, vagy ő maga az. Ezért fokozott ellenőrzést küldtem minden orvosra. Valamennyit rács mögé, valamennyit magamhoz juttatva. Egyikben sem ismertem se arra a hangra, se azokra a szemekre.  Hónapokig tartó keresgélés után végül sikerült. Besúgás történt, hogy valamerre látták már Sanity-t, még azelőtt, hogy elkapták volna. Körbeszimatoltam a környéken. És mit találtak? Egy majdnem ugyanolyan kinézetű, testalkatú hölgyet. Cirka 20-25 évvel fiatalabb, és semmi hivatalos adatot nem tudok róla. Csak a lakhelyét derítettem ki. Panelház egy igen barátságtalan környéken. Egy szellemváros szegletben, ahol élőlény már rég nem járt a legutóbbi démontámadás óta, ami 2-3000 évet takar. Elffalak; nem csoda, hogy még állnak. Bár szolgáltatás már rég nincs. A besúgót nem kérdeztem, hogy vagy mikor látta az anyját, odáig eljuttatott, ameddig kellett. 16 önkéntes férfi elitkatonával tartok a helyszínre, 4 ninja kíséretében. Nem merem alábecsülni azt, aki a szellemek között éjszaka életben marad. Hajnal van. Kora reggel. Már felkelt annyira a Nap, hogy ezek a lények eltűnjenek, de (remélhetőleg) a lányt még nem kelti fel. Szivacsolt talpú cipővel megyünk, hogy ne csapjunk zajt. A kitaposott növényeken jól látszik, hogy Ő merre szokott járni. Az elkapást nagyon nem részletezem. 4-en maradtunk életben, 2 ninja haveromat kapásból lelőtte 4 katonámmal tárazás és mellélövés nélkül, a többit közelharcban intézte el. Rendesen megizzasztott mindenkit, mire a sokkolók egyike (a mellélőtt altatólövedékek helyett) megrázta. Innentől meg már a kezünkben volt. Pikk-pakk gúzsba kötöttem, és jött értünk egy kocsi. Minden tétovázás nélkül hazavittek, és úgy folytatták útjukat. Hiába kérdeztem, leányzóm csak morgott.
 
-Szivi. Tudni fogom a neved, és apád elérhetőségét is. Te pedig anyád helyett is itt maradsz engem szolgálni. Csak megkönnyíted a dolgod, ha minél hamarabb megadod magad, és engedelmeskedsz. Legelőször kapsz egy igenerős nyugtatót, hogy nyugton legyél, amíg kikötözlek. Aztán bemutatom az életed hátralevő részét.-És kapja is a szurit. Morog, ugrál, amivel csak sebbé tépi a szúrást, és ugyanúgy megkapja a szert. Megvárom, amíg elhomályosodik a tekintete, akkor oldozom el, hogy kedvenc asztalomra tudjam rögzíteni. Bőven végzek vele, késsel megszabadítom a feleslegessé vált ruháktól, mindtől, és leülök mellé elszívni egy szál cigit. Több, mint háromnegyedén túl vagyok, amikor a láncok megcsörrennek a próbálkozására, ahogy szabadulna. Domborulatairól az arcára siklik tekintetem. Egy nagyot szívok a cigiből, és az arcába fújom jó hosszan. Köhögni kezd.-Jó reggelt, Csipkerózsika.-Vigyorgok rá. Megölne a szemével...
-Azonnal engedj el! Nem mondok semmit, tőlem kibaszottul nem kapsz semmit!-a homlokpánt miatt képtelen felemelni a fejét, így talán még nem is láthatta, kivel beszél. Minden esetre tetszik a kitartása. Az arcára szórom a hamut, és jót szórakozom sistergő arckifejezésén, vöröslő dühén, és hogy próbálja lefújni azt magáról.
-Ellenkezőleg, kicsi lány. Mindent el fogsz mondani, és mindenedet meg fogom kapni. Mindent elveszek tőled.-Hangom hideg, fenyegető, morgós. Nem tudom megijeszteni, de nyomatékosítja a szavakat.-De életben hagylak. Kell a tested. És tetszik az ellenállásod.-Abbahagyom a morgást, kéjessé válik a hangom.-Feláll tőle a farkam.-Fintorogva néz rám.
-Undorító vagy. Nem félek, undorodom tőled!-felnevetek. Hamarosan magadtól fogsz, kis anyám!-Ne röhögj! Lenne benned annyi gerinc, hogy ne kábíts el, hanem megküzdj velem, hogy áthelyezz! Féreg vagy, nem férfi!-Vigyorgok.
-Ha elengedtelek volna, azt a kevés gerincemet is eltörnéd, amim még van. A nyakam után. De ne aggódj, mire innen elkerülsz, annyi erőd sem lesz, hogy felemeld a kezed. Nem is foglak kábítani. Élvezd csak, amit veled teszek.-És elnyomom a cigit az alkarján. Meglepődésemre nem ad ki hangot, pedig sebesre égeti a bőrt. Mint az anyja.
-Látom, a ribanc stricije Téged is jól kiképzett. Őszintén örülök neki. Jól fogok Veled szórakozni.-Nem reagál a sértésekre.-Nos, akkor kezdjük egy lazával. A nevedre vagyok kíváncsi. Illetve, hogy hogyan tudok a legújabb csajomról beszámolni apádnak. Minél hamarabb beszámolsz ezekről, annál kevesebbet fogsz szenvedni. Persze húzhatod napokig. De azt garantálom, hogy egy hétig nem fogod bírni, nemhogy egy életen át.-Egy másik, szinte jelentéktelen dísznőm van most itt velem. Rá nézek.-3-as fiola.-Bólint, és hozza. Telített sóoldat. Mindkét sebét lekezelem, Titkolt nevű szerzeményemnek. Összeszorítja szemét-száját, de mást nem hajlandó reagálni.-Lenyűgöz az önuralmad. De, mint mondtam, meg foglak törni.-Felállok, nyújtózom egyet. Váratom. Hadd mérlegeljen, hadd találgasson, mit akarok vele csinálni.-Hajlandó vagy beszélgetni? A nevem Jones. A tiéd?-De nem hajlandó beszélni... Kicsit sajnálom, hogy tönkre kell tennem egy ilyen szemrevaló testet, ami az enyém, de nem annyira, hogy ne érjem el, amit akarok. A vörös szekrényhez lépek. Ebben vannak az extra eszközök, szerek. Nyúzókések, minotaurusznak való műfarkak, vibrátorok, amiknek kúp alakjuk miatt vége nem 10, hanem 25-30 cm átmérőjű, és kapásból 5-nél kezdődik. Fém pálcák, ezüstszálas ostor és korbács. Láva, különböző maró- és csonkolószerek. Fűrészek, csípőfogók. Csupa szépség. Nem is beszélve az 5-7-es szintű szukkubusz játékokról, az apró középkori kínzóeszközökről. Kezdetnek egy puffasztó-pogácsát veszek elő. Lenyomom valahogy a torkán, hogy utána a teljes bélrendszerében erős, feszítő fájdalmat érezzen. Ez lesz az alap. Az ellenszerét, egy üvegcsét is viszem, hogy a megtörése pillanatában kihajtsam belőle a gázokat, amik nekem most segíteni fognak. Meglep, hogy az amúgy ízletes süteményt magától és elég hamar benyeli.-Éhes voltál, szívem?-De nem méltat válaszra. Hm. 1-2 perc... És már sziszeg is. Hasa kissé megemelkedik, zörögnek a láncok, ahogy próbál gömbölyödni, mondanom se kell, fölöslegesen. Dühösen fújtat. Aranyos.-Halljam a neved!-Leülök. Várok. Hamar sziszeg, és a könnyei is megmutatják magukat. Szorítja a szemét, száját. Dobálná magát, ha elengedném.-Az, amit most érzel, enyhe szellő ahhoz az orkánhoz képest, amit ma fogsz átélni, ha nem szólalsz meg. Ha nem kapok válaszokat, tovább kínozlak, és egyre erősebben. Legalább a nevedet ki akarom szedni belőled. Annyira fölösleges ellenkezned, mint egy kígyó szemét bekötni. Ha a neved elárulod, még el is élveztetlek egyszer.-Nem hatja meg. Sóhajtok egyet, és a legsűrűbben nyitogatott, zöld szekrényből veszek elő egy-két kosarat: Csipeszeket, vibrátorokat. Egyelőre nem akarok maradandó sérülést okozni. Lelkileg sem.-Szűz vagy-e még?-Egész testében megrándul, ahogy a hasára teszem a kosarakat. Az egyik kb. 5 kg-t nyom, ami a felfújt beleknek igencsak zokon eshet.-Ha nem válaszolsz, lehet, hogy nagyobb fájdalmat fogok okozni, mint amit akarok. Ami nem okoz majd bűntudatot, elhiheted.-A pofám a padlón landol. Vállat von! Erre! Vigyorognom kell rajta. Rendben, játsszunk durván. Majd fog érdekelni. Egy bő 3 cm-es átmérőjű, 40 cm hosszú műpéniszt választok. Valószínűleg a méhszáj mögé fog kerülni, de nem rögtön. Csak most érzem meg a félelem szagát rajta. Bátor lány. Vagy inkább vakmerő. És nagyon makacs.-Megkímélhetsz attól, hogy ezt tövig döfjem beléd, ha most elárulod a neved. Bármilyen nagy a fájdalomküszöböd, ezt nem bírod majd visítás nélkül.-Nem szólal meg. A sóoldattal síkosítom, és le sem veszem a lány kerekedő szemeiről a tekintetem. Remeg félelmében, de hallgat. A bejáratához illesztem a műanyag bevonatú motort, a só csípése már nyöszörgő hangokat csikar ki belőle.-3... 2... 1... Ennyi.-2-3 másodpercet várok 2 szám között. De aztán hirtelen vágom belé a tárgyat, amíg csak lazán sikerül. Felüvölt, és... Összevizeli magát. Még jó, hogy nem a sajátommal kezdtem. Közepesre kapcsolom az eszközt, és intek a libának a széken.-Takarítsd le!-Odaülök a zokogó, leláncolt lány fejéhez.-Csak a becenevedet. Ahogy hívni szoktak. Ezt áruld el, és megszabadítalak a fájdalmaidtól.-Leköp. Letörlöm az arcomról a nyálát, és ököllel vágok a hozzám közelebb eső mellére. Visít.-Úgy látom, tiszteletet nem tanultál. Na, nem baj, máris beléd nevelem!-Már nagyon dühös vagyok. Engem nem lehet csak úgy leköpdösni!!! Egy-egy igen erős függönycsipesszel ismertetem meg a mellbimbókat, mindkettőre 15 dkg-os súlyokat akasztok, egyelőre közvetlenül. Ordít, de értelmetlenül. A súlyok még nem bántják nagyon. Hátradőlök, és megvárom, hogy ez a fostalicska végezzen. Akkor viszont leveszem a lányról a dobozokat, a földre teszem, és hirtelen fordítom függőbe az asztalt. Ezt még igazán nem is tudja értékelni. Ám hamar kezembe kerül a csipeszek mellől 2 db 10 cm-es láncocska, arra átrakom a súlyokat, és mindkettőt felemelem amennyire csak lehet, hogy elengedve szabadesést adjak nekik, minek köszönhetően megtépik a véresre harapott húst a kis fémfogak.-Ezt azért kaptad, mert leköptél!-Üvöltöm túl visítását. Az állát markolom meg igen durván.-Vagy azonnal elárulod a neved, vagy nagyon bevadulok, és mindenhol sajogni fogsz! Tüzet rakok alád, baszd meg, leégetem rólad ezt a puha kis bőrt, Te tiszteletlen patkány!-Elengedem az állát.-Mi a fasz a neved?!-Nem felel.-Nem hiszel nekem?! Nem?! ÉS ENNEK?!-Azzal a lendülettel megragadom a rezgő elemet, amit az előbb ütközésig toltam, ököllel egy jó nagyot rávágok, és rögtön tovább is szalad, egy teret betöltő üvöltés közepette. A kis láncocska már vörös a vértől, túl szoros csipeszt választottam, de jelen pillanatban örülök is neki. Sóoldatot rá! Visít is rendesen. Gyomorszájon vágom, a láncocska leng mindenfelé, ahogy testén végighullámzik az ütés. Miss Fostalicska elmenekült. Pfft! Őt fogom mindjárt megkorbácsolni. Megragadom a láncokat, és minden finomkodás nélkül letépem a csipszeket.-KUSS! Nem a rinyád, a neved érdekel!-Megszabadítom a homlokpánttól, hajába markolva kényszerítem rá, hogy a szemembe nézzen.-Áruld el a neved!-Kiszáradt szájjal próbálja ingatni a fejét. Nem tud beszélni... Kétségbeesett szemeiből ítélve megtört. Helyes. Szájába vágom a gázosító ellenszerét, de úgy, hogy majd' megfullad tőle. Aztán eltávolítom belőle a vibrit, és kikapcsolva a földre dobom.Hagyom szusszanni, amíg vízért küldök valakit. Szerencséjükre hamar kiszolgálnak. Visszamegyek a lányhoz, számba veszem a vizet, és átköpöm az övébe. Látszik rajta az undor, de lenyeli.-A nevedet!-Parancsolom hidegen. Válaszol:
-Még...-Elhalt a hangja, rekedtes, érződik rajta, hogy sírt. A szájába öntöm a vizet. Bőven folyik felhevült testére, de iszik is. Hamarosan rám néz, és folytatja:-Nem törtél meg. Még nem.-Lenyugodtam az itatása közben, de most idegből a kulcscsontjához vágom a poharam. Ezernyi apró sebből kezd rögtön vérezni. Felsikolt. Nyugodt vagyok.
-Akkor most könnyítek magamon, és a többit majd meglátjuk.-Előveszem már lüktető farkam, és egy gyors óvszerhúzás után tövig belé vágom. Hangoskodik, ahogy saját élvezetemmel törődve veszem el a testét, durván, mélyen, kegyetlenül, de nem hat meg. Teleélvezem a gumit, amit szintén a földön hagyok.-Mi a neved?-Teszem fel kicsit később a kérdést.
-Nem mondom el. Találgass.-Még rám villant egy vigyort! Érdekes harc lesz ez. De most Fostalicska jön. Mit kezdjek veled?
-Patkány vagy.-Állapítom meg szinte jókedvűen.-Közéjük foglak berakni pár órára. Aztán majd visszajössz ide.-Mézek és mogyorófélék aprólékát veszem elő. Az előbbit rácsorgatom, az utóbbit a földre téve visszafektetem a csajt. Leszórom a mézet a magkeverékkel, és leveszem a szíjakat. Nincs ereje mozdulni. Felveszem, és beviszem a patkányszobába. 50-60 rágcsálót tenyésztek itt. Lefektetem, és hagyom, hogy kicsit megcsócsálják,  amíg a másik csajjal foglalkozom.
Egy óra. Ennyi ideig tart holtra kínoznom Fostalicskát. Visszamegyek a lányhoz. Egy merő vér, el van ájulva, de még él. Lekezeltetem, és leszíjazva hagyjuk aludni. A másnap már egy másik sztori is lesz.