Anytime 11.

-May... !
-Cssst!- mászott a lány Josh ölébe, amint az felült. -Ne beszélj! Azért jöttem, hogy szeretkezzünk...
A férfi halványan elmosolyodott miközben végigsimította Amy arcát.
-Szeretkezzünk?!
-Igen.
-Ebben a cuccban?! Amit én most szívem szerint csinálnék veled, azt aligha nevezhetnénk szeretkezésnek...
-Akkor minek nevezhetnénk?
-Féktelen kefélésnek... mondjuk...
Amy megborzongott a gondolattól. Ismerte már Joshua féktelen oldalát , leginkább abból kapott idáig... Hazugság lett volna azt állítani hogy nem élvezte... És persze abból fogant meg Chloe is.
-Akkor csináljuk!- bújtatta ki Josh-t egy szempillantás alatt a fehér polójából, majd csókolni kezdte a nyakát.- Csak először még hadd kérdezzek valamit.... Szereted Victoriát?
-Ugyan már, May...- suttogta Josh rekedt hangon. -Nem. Nem szeretem... Csak téged akarlak...
Amy egyre vadabbul csókolta, amikor a férfi ajkait vette célba, Joshua is aktivizálta magát.
-Ugye tudod hogy hová vezet ez?!- húzta el a fejét a lányétól. -Nem hiszem hogy le tudnék állni...
-Josh! Dugj már meg, könyörgöm!
Mégegyszer nem kellett mondania, Joshua nagy lendülettel kimászott az ágyból hogy aztán az éjjeliszekrényébe túrjon. Halk ,szakadó hang jelezte hogy óvszert bontott.
-Feküdj hasra!- adta ki az utasítást. A lány engedelmeskedett, közben fél szemmel a férfit leste, érezte hogyan fájdul meg a hasa az izgalomtól. Josh hosszú percekig váratta még mielőtt végre feltérdelt mögé és lehúzta róla a bugyiját, ekkorra már remegett keze- lába, annyira várta hogy végre történjen valami.
-Akkor most térdelj fel...
-Jó...
Amy négykézlábra állt,a következő pillanatban viszont újra az ágyon hasalt, mert Josh akkorát lökött rajta, hogy a karjai nem tudták megtartani. Éles fájdalom hasított a testébe, akkorát nyögött a kispárnába hogyha az nincs és nem dörög az ég, a lentiek is meghallották volna.
-Josh... -sóhajtotta, de aztán inkább az ajkába harapott és némán tűrte hogy a férfi felrántsa az ágyról majd olyan erővel kezdje döngetni hátulról, mintha az lenne a célja hogy kettéhasítsa. Még a szüzessége elvesztése sem fájt neki ennyire, ösztönösen próbált centiről centire eltávolodni Joshua testétől, de a férfi újra és újra visszarántotta az ágyékához hogy egy mélyre hatoló lökéssel újra teljesen elmerülhessen benne. Olyan erősen tartotta, hogy esélye sem volt szabadulni.
Josh olyan gyorsan mozgott hogy a lány meg sem tudott szólalni, csak nyögött és nyögött folyamatosan. Remélte hogy idővel ő is talál majd némi élvezetet ebben, de a gyönyörnek még a közelébe sem került, maximum az tölthette el némi jóérzéssel, hogy hallotta hogy a férfi mennyire élvezi.
Joshua nyögött, zihált, sóhajtozott és hörgött , persze diszkréten ahogyan szokott, mindössze egyszer állt meg szusszanni egy kicsit, ekkor már patakokban folyt róla a víz. Úgy kapkodta a levegőt mintha maratont futott volna de nem bánta, ráfért már ez a fajta fáradtság. Egy hosszú pillanatig elidőzött Amy hátán, végighúzta a mutatóujját a gerincén, megsímogatta a combjait, aztán megragadta a csípőjét, és folytatta izomból a döngölést.
Pár percig bírta csak, aztán megfeszült a teste és robbanásszerűen elélvezett. Úgy megszorította a lány derekát, hogy az ujjai nyoma még másodpercekig vöröslöttek Amy bőrén, de a lány ezt észre sem vette. Vége volt, csak ez számított.
-Istenem, May...- sóhajtotta Joshua a fülébe. - Csodálatos vagy!
-Te is.- suttogta válaszul Amy. Így is gondolta, függetlenül attól hogy Josh nem finomkodott vele.
-El kell szívnom egy cigit!- mászott le a férfi az ágyról. Kidobta a használt gumit, felhúzta az alsónadrágját, majd rágyújtott. Némán figyelte a lányt, aki miután visszavette a bugyiját, szégyenlősen bújt be a takaró alá. Az alkohol hatása jelentősen csökkent, Joshua csúnyán szólva kikefélte belőle a dögöt és újra a félénk Amy lett tele gátlásokkal.
Nem tudta, most mit csináljon, felkeljen és visszamenjen a szobájába, vagy maradjon fekve? Nem tudta mit szoktak csinálni a szeretők ilyen helyzetben...
Joshua mosolyogva húzta le róla a takarót miután elnyomta a csikket, aztán felmászott az ágyra és a lány fölé térdelt. Egészen közel hajolt az arcához, de nem csókolta meg, Amy-re bízta a kezdeményezést, aki először bátortalanul simította végig az arcát, aztán engedett az érzelmeinek és a nyaka köré fonta a karjait hogy lehúzza magához.
Szenvedélyesn csókolózni kezdtek, Josh közben gyakorlott mozdulattal varázsolta le róla a melltartót, éppen olyan profin, mint anno a Fordban. Mire Amy tiltakozhatott volna, a puha anyag helyett a férfi ajkai tapadtak a mellbimbójára, ugyanekkor az egyik kezét lassan a bugyijába csúsztatta. A lány tudta mi következik és várta is, a vágytól felbátorodva tette kezét Joshua kézfejére hogy sürgesse, mert minnél hamarabb magában akarta érezni az ujjait. Már nem érdekelte hogy újra fájdalmat fog-e okozni neki, kívánta. Tudta hogy nem fogja sokáig bírni, amint Josh ujjazni kezdte, már kéjesen nyöszörgött is.
Hamar elélvezett, újra a kispárnát használta hangtompítóként. Még fel sem ocsúdott,  Joshua ismét a legérzékenyebb pontját kezdte kényeztetni, csak ezúttal a nyelvével. Amy mindkét kezével a haját simogatta, nem tudta és nem is akarta kontrollálni a nyögéseit, teljesen átadta magát a gyönyörnek, amit a férfi okozott neki.
Egy hosszú pillanatra Josh elhúzódott tőle hogy aztán óvatosan ránehezedjen. A lány engedelmesen szétnyitotta a lábait és amikor a férfi a feneke alá csúsztatta a kezét, megemelte picit a csípőjét.
Joshua alaposan felizgatta, így a behatolás könnyen ment, nem érzett fájdalmat, csak egy enyhe feszítő érzést ami hamar elmúlt ahogy a férfi lassan mozogni kezdett benne.
Szinkronban nyögtek amikor éppen nem csókolóztak, Amy tartott attól hogy esetleg valaki elhalad a szoba előtt és meghallhatja őket, ezért próbált minél több időt a férfi szájában tölteni hogy némiképp halkítson rajta. Ez persze nem volt olyan egyszerű, mert Josh mindig elkapta a fejét amikor ki akart szakadni belőle egy-egy artikulálatlan hang, és ez egyre gyakrabban fordult elő ahogy haladt a csúcs felé. Most nem volt olyan csöndes mint amilyen általában lenni szokott, hangot adott annak hogy hogyan érzi magát.
Végre úgy szeretkeztek ahogyan Amy szerette volna. A férfi már nem sietett, mindkét kezével megkapaszkodott az ágytámlában és úgy ringatózott előre- hátra. Csak akkor kezdett el vadulni, amikor a lány erre kérte, akkor viszont erőteljesebb lökéseket produkált, Amy válaszul a karjaiba kapaszkodott, mind a tíz műkörmét a férfiba mélyesztette miközben egyre elnyújtottabban nyöszörgött. Közel volt a csúcshoz, és ezt Joshua tudtára is adta, egyre csak hajtogatta neki hogy mindjárt elmegy, közben csókolta, harapta, karmolta , aztán egyszer csak megszűnt körülötte a világ és kitört belőle valami sikoltásféle. Néhány hosszú pillanatig azt sem tudta hogy hol van és mi történik csak kontrollálhatatlanul remegett egész testében, mire kitisztult a feje, már Joshua karjaiban feküdt.
Hiába feküdt a szeretett férfi mellkasán, mégis pityeregni kezdett mert ismét tudatosult benne hogy Joshua nem az övé, bármennyire is szeretné. Megkapta egy éjszakára, de felesége van, máshoz tartozik.
-Te sírsz?- szólalt meg Joshua néhány pillanat múlva. Amy meglepődött mert némán sírt, a férfi nem hallhatta, mégis lebukott.
-Honnan tudod?-  kérdezett vissza szipogva.
-Összekönnyezted a mellkasomat. Mi a baj? Ennyire rossz volt?- adott egy puszit a homlokára mosolyogva .
-Dehogyis... Nagyon jól éreztem magam veled.
-Ennek örülök ,mert én is. Csodás volt...
-A legjobb ajándékot szerettem volna adni a születésnapodra..!
-Mi köze ennek ahhoz?
-A különleges ajándék... Emlékszel? Ennél különlegesebbet nem adhat egy nő...
-Én tőled kértem valami különlegeset, nem egy akármilyen nőtől!
Amy érezte hogy elpirul.
-De mit tudnék én adni...?!
-Tényleg nem tudod?
-Nem tudom. Nem tudom mire gondolsz...
-Mindegy, hagyjuk. Aludjunk.
-Itt maradhatok veled?
-Persze.
-Most haragszol, Josh ?
-Csak rosszul esik hogy azt gondoltad, szexet kértem tőled...
-Csak azt hittem...
-Azt hitted, így akarlak becserkészni?! Persze, hiszen te azt hiszed hogy minden nőt megdugok aki szembe jön velem...
-Talán nem?!- Amy maga sem értette miért mondta ezt, de már késő volt gondolkodni, kimondta.
-Nem.- suttogta Josh szomorúan. - Lehet nehéz elhinni, de nekem is van szívem.
-Bocsáss meg... Csak már a gondolat is fáj, hogy mással is lehetsz...- suttogta Amy maga elé. -Féltékeny vagyok, pedig tudom hogy nincsen hozzá jogom... De nem tudok mit tenni ellene, csak egy kis fruska vagyok akinek elvetted az eszét...
-Ne mondd ezt! Egy erős, szexi nő vagy, aki egyedül maradt egy kislánnyal, mégis remekül helytáll. Tényleg... Chloe megvolt már, amikor az apja elhagyott titeket?
-Nem.
-Akkor miért tartottad meg?
-Akartam valamit belőle. És Chloe napról napra egyre jobban hasonlít rá...
-Csodálatos kislány...
-Isten éltessen, Josh! És ne haragudj!
-Felejtsük el... Most aludjunk, korán ki szeretnék menni a lovakhoz, még mielőtt elkezdődik a szülinapi mizéria...
-Jó éjt!
-Szép álmokat!!
-Én tényleg nem...
-Cssst... aludj, May!
Amy nem akart még aludni, de túlságosan fáradt volt ahhoz hogy sokáig élvezhesse a helyzetet. Egy rövid ideig hallgatta Joshua szuszogását, aztán elnyomta az álom.

Arra ébredt, hogy valaki bekopogott hozzájuk. Josh a mutatóujját az ajkaira tapasztva mutatta Amy-nek hogy maradjon csendben, majd kimászott az ágyból, belebújt az alsónadrágjába és éppen csak annyira amennyire muszáj volt, kinyitotta az ajtót.
-Jó reggelt, Josh! - Victoria volt.
-Jó reggelt... Bocs, de nem tudtam aludni az éjjel, fáradt vagyok...
-Nyúzottnak is látszol. Csak azért jöttem hogy megkérdezzem, nem láttad May-t? Nincs a szobájában, nincs sehol... Szükség lenne rá a konyhában. Nincs itt?!
-De. Egész éjjel dugtunk...
-Ne gúnyolódj! Nem is tudom miért kérdeztem ezt... Vagyis tudom, de bízom abban hogy nincs igazam. Mindenesetre ha bárhol látod, mondd meg neki hogy jöjjön le. Biztosan Shirley valamelyik vendégével van...
A férfi erre inkább nem reagált.
-Oké.. Megmondom neki. Akkor én most visszamennék aludni ha nem baj...
-Rendben. Jó pihenést! 
Josh bevágta az ajtót, majd Amy-re pillantott.
-Hallottad... Valamit tudnod kell a mai nappal kapcsolatban. Gondolkodtam, és arra jutottam hogy igazi családot szeretnék és bár lehet hogy hibát követek el, de muszáj lépnem. Remélem támogatni fogsz...
A lány nagyot nyelt.
-Van valami közöm hozzá?
-Igen. De majd megtudsz mindent időben.

Amy segített Victoriának a készülődésben ami leginkább abból állt, hogy ő csinált mindent., Victoria parancsolgatott. Josh tiz óra körül került elő izzadtan és mocskosan, a lányt mégis kirázta a hideg ahogy elhaladt mellette. Kapott egy halvány mosolyt és egy finom érintést a derekára amikor a felesége nem figyelt, de aztán megtört a varázs, mert egy váratlan vendég beletrappolt az idilli jelenetbe.
-Szép napot mindenkinek!
Amy majdnem elájult. Ez Kate volt, szélesen mosolyogva állt meg a konyhaajtóban.
-Kate!- ölelte meg Victoria szintén széles mosollyal. - Azt hittem, már el sem jössz!
-Ki nem hagynám ezt a bulit.
-Maxi állandóan téged hiányol...- Josh is megölelte a nőt, persze csak barátilag, de Amy teljesen megsemmisülve figyelte őket. Olyan jól mutattak egymás mellett hogy nem is értette, hogyan is gondolta hogy esélye lehet a férfinél egy ilyen gyönyörű szerető mellett.
-Akkor talán üdvözölnöm kellene...
-Gyere, keressük meg...- fogta kézen Josh és már húzta is ki a konyhából.
-Később találkozunk!- kiáltott utánuk Victoria.- May, megtennéd hogy az ajtó bámulása helyett megkeresed Jasmine-t?
-Persze. Máris megyek...
Ez pont kapóra jött, mert a lány biztos volt abban hogy Joshua a szobájába vitte Kate-et hogy ott aztán végre egymásnak essenek. Még látta is őket belépni az ajtón, nem gondolkodott sokat, hallgatózni kezdett. Nyögéseket várt, esetleg sikolyokat, de semmit nem hallott. Persze, nyilván diszkréten csinálták...
Meg kellett keresnie Jasmine-t, úgyhogy lassan elszakadt Joshua szobaajtajától, de nem tudta kiverni a fejéből ezt a dolgot, próbált beletörődni abba hogy Josh csak kapott a potyameneten, de nem érez iránta semmi komolyat. Persze nem is mondott ilyet...
Délre elég sokan megjelentek, Margaret fogadta a vendégeket a szalonban, Amy segített neki. Már azt hitte, rosszabb nem lehet a hangulata, de Kate után megjelent a másik ember is, akinek egyáltalán nem örült. Jonathan.
-May! Szia!
-Szia. Hogy kerülsz te ide? Gondolom nem Josh hívott meg.- vetette oda neki félvállról.
-Nem. Victoria. Azt mondta, fontos feladatom lesz.
-Te fogod mondani a köszöntőt? Mert akkor itt vér fog folyni...
-Csak nem... Figyelj, sajnálom a múltkorit... Csak vicc volt.... Nem akartunk bántani.
-Mindegy már... Fátylat rá.
-Tényleg?! Szuper!
-Érezd jól magad, jó szórakozást...- hagyta magára a férfit hogy visszamenjen Jasmine-hez és Victoriához. Már terítettek, elkelt a segítség.
Josh, Kate és Maxi is csatlakoztak hozzájuk, pillanatok alatt feszültté vált a hangulat. Amy éppen azon gondolkodott hogy hogyan tudná kivonni magát a társaságból, amikor Joshua kézen fogta a feleségét, majd elhagyták az étkezőt.
Maxi a szalvétahajtogatásban segített, Kate kedélyesen elcsevegett Jasmine-nal, közben sűrűn Amy-re pillantott. Ahányszor találkozott a tekintetük, mindíg küldött felé egy kedves mosolyt, s bár mindíg kedves volt vele, Amy biztos volt abban hogy most gúnyolódik.
Jasmine pontban délben megkérte a vendégeket hogy foglaljanak helyet az asztalnál, Jonathan villámgyorsan helyet foglalt Amy mellett, nehogy valaki megelőzze. Éppen kezdte puhítani újra, amikor Joshua és Victoria megjelentek kézen fogva. A lányt rossz érzés kerítette hatalmába, de álmában sem gondolt arra, ami ezután hangzott el, Josh bejelentette hogy este hatkor megújítják a házassági esküjüket hogy ezzel is kifejezzék az egymás iránt érzett szerelmüket.
Mindenki tapsolt és éljenzett, csak Amy-t fojtogatta a sírás és Margaret-et, bár őt a meghatódottságtól.
Még az a kevés étvágya is elment, ami volt, ráadásul magán érezte Shirley gúnyos, kárörvendő pillantásait is. Nem foglalkozott azzal hogy mit fognak szólni, felállt a székéről, és a szobájába sietett. Az ájulás kerülgette, alaposan lesokkolódott, olyan gyorsan pakolta össze a cuccait, amennyire csak tudta. Haza akart jutni minél hamarabb.
-May... Annyira sajnálom, én nem tudtam erről...
Annyira sírt, hogy azt sem hallotta meg, amikor Jasmine belopódzott mögé.
-Igazi családot akar... Megértem....
-De azok ti lennétek!
-Mindegy, ez van... De nem fogom végignézni ahogy elveszi újra Victoriát. Be tudnál vinni a városba?
-Sajnálom, de Victoria megkért hogy segítsek neki... És téged is... Szeretné ha a koszorúslánya lennél.
-Azt már nem.  Akkor keresek mást...
Megtörölgette az arcát, szomorúan Jasmine-re mosolygott, aztán lesétált újra a vendégek közé, akik ügyet sem vetettek rá, kivéve Kate-et.
-May, volna egy perced?- lépett mellé a vörös hajú nő.- Fontos lenne hogy beszéljünk!
-Később beszélünk, rendben?- rázta le hamar. Jonathant kereste és mivel sehol nem bukkant rá, kisétált a kertbe.
Nem számított rá, de Jonathan helyett Joshuát találta a virágok között. Zavarba jött, de megkeményítette magát és a cigarettázó férfi elé lépett. Eredetileg nem akart elköszönni tőle, de volt mondanivalója a számára.
-Josh! Nagyon szép volt a monológod a szívedről ami nyilvánvalóan kőből van... !
-May!
-Csst, Ne mondj semmit, az én hibám. Hittem valamiben amiben nem kellett volna... Félreértettelek, bocsáss meg... Azt gondoltam, de mindegy is hogy mit gondoltam, igazad volt, tényleg nincs nagy tapasztalatom a férfiakkal, nem tudok különbséget tenni közöttük. Bedőlök néhány mosolynak és szép szónak... Te persze sokkal profibb vagy, nem voltam nehéz ellenfél, igaz?! Csak egy buta lány aki elhitte ezt a látszatházasság dumát, közben meg... Na mindegy... Örülök hogy összejön neked az igazi család... Sok boldogságot, ég veled!
Amy elfordult hogy Josh ne lássa sírni, a könnyeit maszatolva masírozott vissza a házba. Szerencséjére pont belefutott Jonathan-ba, szó nélkül kézenfogta és a szobájába vitte. Nem is gondolta volna hogy Joshua utánuk megy és ugyanúgy hallgatózni kezd mint ahogy ő tette, csak őt Victoria hívó szava rángatta el az ajtótól.
-May... Mi ez a pálfordulás?
-Sürgősen haza kell mennem.
-Én leszek Victoria tanúja.
-Hatkor lesz az... esküvő.... visszaérnél....
-Vigyelek el?
-Igen. Nem kérném, ha nem lenne fontos...
-Rendben. Tartozom ennyivel. Szeretném ha megint jóban lennénk.... Van erre valami esély?
-Talán.- hazudta a lány. Eszébe sem volt új esélyt adni a férfinak.
-Akkor menjünk is... A kocsinál találkozunk...
Amy még Jasmine-től sem búcsúzott el, viszont egy kést magához vett hogy aztán párszor belevágja Josh autójának a kerekeibe amikor Jonathan nem figyelt. Mint egy romantikus vígjátékban...A lelke mélyén tudta hogy Joshua nem fog otthagyni csapot-papot hogy őket kövesse, de biztos ami biztos, megtette az óvintézkedéseket.


Chloe tortája tökéletesen sikerült, Amy nem is gondolta volna hogy ilyen finom lesz élete első saját süteménye. Hosszú napok teltek el mióta faképnél hagyta a díszes “násznépet”, azóta a telefonját sem kapcsolta be, nem akart senkivel sem beszélni. Victoria nyilván tombolt hogy cserben hagyta de nem érdekelte. Soha többé nem akarta látni.
-Amy...- lépett mellé az édesanyja amikor befejezték a mosogatást. - Nagyon finom lett a torta...
-Köszönöm... Nekem is ízlett.
-Csak ne lennél ilyen szomorú...
-Nem vagyok... Az én kis gyönyörüségem nagy napján... Olyan aranyos volt abban a ruhácskában, nem?
-De. Egy kis angyal. De érted aggódom... Napok óta olyan letört vagy...
Melanie félrehúzta a konyhaablak díszfüggönyét. Az elmúlt órákban többször is megtette, egyre gondterheltebb arckifejezéssel.
-Mi a baj, anya?
-Nem tudom... Az a kocsi már órák óta itt áll...
Amy is kinézett az ablakon és megpillantotta az autót.
-Azt hiszem... Azt hiszem, tudom hogy ki ez...- dadogta ijedten.
-És ki?
-Josh....- suttogta hang nélkül.