Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Anita

Ha megkérdeznének, mi az a három dolog, ami a legjobban megragadott benne, azt mondanám: a nőiessége, a nevetése és az életvidámsága. Anitával a munkahelyemen találkoztam; a sors úgy hozta, hogy mindketten ugyanazon a napon kezdtünk a vállalatnál, egy multinacionális termelőcégnél, ő mint anyagbeszerző, én pedig mint minőségbiztosítási mérnök. Minthogy mindketten újonnan érkeztünk, íróasztalaink alig pár méterre álltak egymástól, és korban is közel álltunk egymáshoz – ő 25, én 27 –, természetesen elég sokat beszélgettünk. Mint hamar kiderült, több közös érdeklődési körön is osztoztunk: mindketten sci-fi és fantasy rajongóknak tartottuk magukat, jöhetett Asimov, Star Wars vagy Gyűrűk Ura és hasonló társaik minden mennyiségben, könyvek, filmek, számítógépes játékok, miegymás. Idővel ebédszünetben együtt jártunk ki a helyi szupermarketbe ebédet venni magunknak, mivel mindketten vegetáriánus és lehetőleg egészséges étrendet követtünk, a munkahelyi ebédlőnek nevezett valójában-csak-egyszerű-büfé viszont nem bővelkedett ilyen ételekben.


Nálam úgy fél fejjel alacsonyabb, nagyjából százhetven centi magas, sötétszőke hajú, kék szemű, szép arcú, arányos testalkatú lány volt. Nem nádszál-vékony, de semmiképp sem telt, hanem amolyan „pont tökéletes”. Nem topmodell, de mindenképpen helyes, és véleményem szerint nagyon nőies. Haját nem festette, viszont tucatnyi különféle módon viselte, szinte hetente változtatva: szabadon vállára engedve (a természet lánya), lófarokban (a vagány csaj), kétoldalt egy-egy tincset befonva és a többit oldalt és hátul leengedve (a tünde lány), félig szeme elé engedve (a végzet asszonya), haját feltűzve és hátul csattal összefogva (a díva), kontyban (a klasszikus szépség), kétoldali copfban (az iskolás lány), egyenesen szálúan, hullámosítva, … mindegyik jól állt neki. Arcát nem sminkelte, amitől egyfajta – mostanában kihalófélben lévő – természetességet árasztott. Fülbevalót nem viselt, csak egy vékony nyakláncot; hüvelykujjain egy-egy ezüstgyűrűt; bal bokáján sokszor egy vékony bokaláncot. Legtöbbször csak ízléses mértékben dekoltált blúzt és bokáig érő bő szoknyát, vagy egyrészes hosszú ruhát viselt, ami még hozzáadott a belőle sugárzó nőiességhez. Nyáron sokszor kibújt a szandáljából az íróasztalánál ülve, vagy éppen járkált az irodában mezítláb (senki nem emelt kifogást ellene, sőt, idővel egyfajta divatot indított el néhány hölgy kollégája körében), ami a hosszú szoknyával párosítva számomra sokszor fantasy történetek, játékok hősnőjévé tette hasonlatossá. Pozitív gondolkodású, a dolgok jó oldalát látó, vidám természettel áldotta meg a sors. Sokszor nevetett, csilingelve, felszabadultan, ragyogó arccal, ilyenkor úgy éreztem, mintha csak kisütne a nap az irodában, valahogy szebb lett tőle az élet.


Nagyon bejött nekem, de tudtam, van valakije, így nem próbáltam ráhajtani, inkább csak élveztem, hogy a munkahelyemen a közelében lehetek, hogy beszélgethetek vele közös témáinkról, munkahelyi pletykákról, vagy bármi másról. Azért persze sokszor elgondolkoztam, hogy ha nem lenne párja, bejönnék-e neki mint pasi, összejönne-e egy randi és talán egy komolyabb kapcsolat. Bár véleményem szerint viszonylag jó alkatot és markáns arcélt örököltem, nem voltam kimondottan férfi modell, sem az a edzőteremben-kigyúrt-fehérjeturmixon-élő típus, bár rendszeresen fallabdáztam és úsztam, és súlyfelesleggel szerencsére sohasem küzdöttem. Korábbi barátnőm azt mondta, hogy „kedves barna szemeim és őszinte mosolyom” van. Erről jut eszembe, akkor már pár hónapja nem volt sem tartós, sem alkalmi kapcsolatom, és életemet kezdtem egyre inkább üresnek érezni egyedül.


Ugorjunk úgy tíz hónapot előre az időben, november közepére. Cégünknél hivatalosan ekkor fejeződött be az addigi legfontosabb új termékünk gyártási bevezetése, méghozzá teljes sikerrel; máris jókora előrendelési listát tudhattunk magunkénak. A vezetőség ezt megünneplendő minden irodai dolgozót – úgy negyvenen lehettünk – meghívott egy pár hét múlva tartandó, péntek délutáni, fővárosi éttermi ünneplésre-partira (nem hiába, a multi cégeknek van pénzük). Majdnem mindenki igent mondott az ajánlatra, már csak azért is mert így nem kellett azon a pénteki napon dolgozni: délelőtt utazás, délután parti. Plusz ugyebár az ingyen ebéd-vacsora-pia is erős érvnek bizonyult... Szállást is foglaltak éjszakára egy nagyobb hotelben mindazoknak, akik tovább akartak maradni, vagy csak nem akarták a péntek esti csúcsforgalomban pocsékolni az idejüket. Anitával megbeszéltük, hogy egy autóval megyünk (minek fárasszuk mindketten magunkat a vezetéssel és fogyasszuk két autóval az üzemanyagot amikor egyel is lehet), és élünk a felajánlott hotel-lehetőséggel, így tovább maradhatunk a partiban és mindketten pezsgőzhetünk-koktélozhatunk is. Máris felvillanyozott az így kilátásba került beszélgetés; beszélgetéseink mindig örömet jelentettek számomra, és – reméltem – számára is. Most aztán lesz több óránk beszélgetni az autóban odafelé és visszafelé, és talán még több időnk a parti folyamán! Ennél többen nem igazán reménykedtem, mert azóta is az említett barátjával járt.


Végül elérkezett az a bizonyos decemberi péntek. A több mint kétórás autóutat végigbeszélgettük (nem tűnt egy órának sem), majd amikor délután egy óra felé megérkeztünk az étterembe, magától értetődő módon egymás mellé ültünk az egyik cégünk számára lefoglalt asztalnál, és tovább beszélgettünk erről-arról. Két óra tájékára nagyjából mindenki megérkezett, leadtuk az első rendeléseket, hamarosan elkezdődött az evészet-ivászat, élő zene, később tombola. Még egy „csapatjátékot” (valójában egyszerű csapat-kvízt) is szerveztek számunkra. A fő fogás végeztével elég hamar szakmai terület (van aki ilyenkor is csak a munkára tud gondolni) vagy érdeklődési kör szerinti beszélgetőcsoportok formálódtak, én persze továbbra is Anitával alkottam egy „mini-csoportot” az egyik kisebb asztal végén. Néhányan öt óra felé leléptek, de a többség hét-nyolc óra körül kezdett szedelődzködni. Mi kilencig maradtunk, majd „átautóztunk” az étterem parkolójából a gyakorlatilag az út túloldalán álló hotel parkolójába – gondoltam azon a százötven méteren csak nem kapnak el a rendőrök az elfogyasztott pezsgő miatt. Sajnáltam, hogy vége a napnak, szívesen töltöttem volna még jó néhány órát Anita társaságában. Nehezemre esett jó éjt kívánva a szobám irányába fordulni – és mintha egy pillanatra az ő arcán is hasonló gondolat tükröződését láttam volna… vagy talán csak képzelődtem?


A szobámban igencsak hűvös idő fogadott, talán úgy tizenkét-tizennégy fok lehetett. Megnéztem a fűtőtestet: jéghideg. Pedig a hőfokszabályzót már valaki a maximum állásba tekerte. Nagyszerű – elromlott a fűtés. Ráadásul meglepően hangosan behallatszott az alant futó főút péntek esti-éjszakai forgalmának zaja. Az ablakhoz lépve hamar rájöttem az okára: az ablak nem záródott rendesen, vagy fél centis hézagon át jött be a zaj és a decemberi ködös-kipufogógázos szmog, és süvített be a hideg. „Szuper” éjszakának néztem elé. Szerencsére a szobából nyíló fürdőszoba ajtaját becsukták, így ott kicsit kevésbé tűnt fagyosnak az éghajlat, és hál’istennek volt meleg víz is a tusolóban. Letusoltam, majd ágyba bújtam. Ott aztán öt perc alatt eldöntöttem, hogy ez így nem fog működni: túl hideg és zajos a szobám az alváshoz. Bosszúsan felöltözködtem és lementem a recepcióra reklamálni az ügyben. A recepciós hölgy sűrűn elnézést kért, és fogadkozott, hogy az előző műszakos kollégája szerint reggel még hibátlanul működött a fűtés, az ablak állapotáról pedig „ezelőtt még nem kaptak tájékoztatást”. Őszintének tűnt amit mondott, nem tudtam rá igazán haragudni, elvégre csak a munkáját végzi, ha nem szólnak neki a problémáról, ugyan honnan tudhatná. Mondta, hogy reggel azonnal hívnak szerelőt (nagyszerű, sokra megyek vele), addig is megpróbál nekem másik szobát találni (ez már jobban hangzik). Egy perc számítógép-bogarászás után viszont sajnálattal tárta szét a kezét: minden szobájuk foglalt. Fel tud viszont ajánlani egy másik szobát az üzletláncuk egy másik szállodájában – a város túlsó felén. Ahová viszont nem volt kedvem fél óra-egy órás vezetés árán átvergődni, hogy reggel meg majd autózhassak vissza. Pláne nem az elfogyasztott alkohollal a véremben, nem mintha a két pohár miatt falnak mennék az autóval, de még csak az kellene, hogy esetleg megszondáztassanak a rend éber őrei… A recepciós továbbra is sűrűn elnézést kért, említette, hogy a szobáért annak „nem megfelelő rendelkezésre állása miatt” természetesen nem kell fizetni – ami persze nem nagyon érdekelt, hiszen úgyis a cég fizette. Lemondóan legyintettem, megköszöntem a segítséget, és visszalifteztem az emeletemre, visszaballagtam a szobámhoz.


Már majdnem helyeztem is volna az ajtómat nyitó mágneskártyát a zárba, amikor pillantásom a folyosó túloldalán átellenben lévő ajtóra esett. Anita szobája! Amikor nem egész egy órája elbúcsúztunk aznapra, láttam, hogy oda ment be. Azonnal belém hasított az érzés, hogy milyen szívesen beszélgetnék vele még néhány órát – plusz (egy kis önzéssel) hozzátettem a gondolatot, hogy annál kevesebbet kellene majd a hideg-zajos szobámban töltenem. Vajon alszik már? Órámra néztem: háromnegyed tíz múlt. Nem valószínű. De nem illetlenség ilyenkor bekopogni hozzá? Ha azt nézem, hogy már elvonult a szobájába, akkor valószínűleg tapintatlanság... De ha azt nézem, hogy egy valamirevaló péntek esti buli este tíz előtt el se kezdődik… Fél percig fontolgattam a kérdést, majd úgy döntöttem, lesz ami lesz, bekopogok.


– Pillanat! – hallottam csilingelő, álmosnak cseppet sem tűnő hangját, majd némi neszezés után kisvártatva nyílt az ajtó. Arca széles mosolyra derült amikor meglátott. A partiról ismerős hosszú, bokáig érő bő szoknyáját viselte, de immár mezítláb, és egy másik blúz volt rajta. Haja továbbra is a „tünde lány” stílusban pompázott (nekem ez tetszett a legjobban), de a hajvégei itt-ott nedvesen csillogtak.


– Arra gondoltam, hogy talán lenne még kedved beszélgetni egy kicsit? De csak ha tényleg van kedved. – kérdeztem az akartnál egy kicsit reménykedőbb hangon.


– Persze! Gyere csak be! – mondta vidáman, és szélesre tárta az ajtót. – Tökéletes időzítés, épp végeztem a tusolással. Mit szólnál ha először is kifosztanánk a minibárt? – kérdezte nevetve. (Istenem, de szép a mosolya!)


– Kitűnő ötlet! – helyeseltem lelkesen mosolyogva.


Anita szobájában kellemes meleg uralkodott. A mennyezeti lámpa helyett a fali világítótesteket kapcsolta fel (nem is tűnt fel a szobámban, hogy ilyen is van), ami hangulatossá tette a teret. Miközben kirámolta a minibárból a kólát, chipset, mogyorót és más egyéb kevéssé egészséges ételt (néha mindenkinek ki kell rúgni a hámból!), beszéltem neki a szobámban tapasztalt állapotokról.


– Akkor jó, hogy megelőztél és átjöttél hozzám, – mondta – ugyanis úgy öt perc múlva készültem átmenni hozzád, hogy folytassuk a Buck Rogers versus Flash Gordon versus Csillagok háborúja versus Az utolsó csillagharcos értekezletünket – mondta kacagva. Nagy örömmel töltött el a gondolat, hogy ő is át akart jönni hozzám!


A szobában állt egy kényelmesnek látszó kanapé, amolyan „két-kövér-embernek-vagy-három-soványnak-elegendő” méretű, erre telepedtünk le. Beszélgettünk mindenféléről, filmekről, könyvekről, ufókról és más paranormális jelenségekről no meg a kihagyhatatlan legfrissebb összeesküvés-elméletekről, kajákról, az aznapi partiról, munkahelyi pletykákról, egyebekről… közben pedig végignassoltuk a minibárt. Amikor csak tudtam – lehetőleg nem túl feltűnően – legeltettem a szemeimet Anitán. Nagyon tetszett; nem tudtam betelni vele. Számomra ő volt a Nő, a megtestesült feminin istenség. Tudtam, már hónapok óta egyre inkább nem csak mint emberként szeretek a társaságában lenni, hanem az irányába ható mind erősebb és erősebb szexuális vonzerő egyre ellenállhatatlanabb húzóerejét is élvezem. Napközben, hétvégén, este elalvás előtt is egyre gyakrabban Ő járt a fejemben. Most hát maximálisan élveztem a közelségét a pamlagon. Idővel testhelyzetet váltott, többé-kevésbé oldalra fordulva, félig ülő, félig fekvő pozíciót felvéve, lábait pedig felhúzta a kanapéra. Ilyen közelről korábban még sosem volt lehetőségem megcsodálni formás lábfejeit. Jellemző, hogy kifestetlen lábkörmei dacára is hihetetlenül nőiesnek találtam őket; bal bokáján pedig ott csüngött a kedvenc bokalánca. Kicsit feljebb haladva elégedetten konstatáltam, hogy bő szoknyája a félig oldalra fordult testhelyzetéből kifolyólag rásimul lábszárára, combjára, fenekére, sejtetve a ruha alatt rejtőző formás körvonalait (mit meg nem adtam volna most valamilyen képregényhős-adaptációs vagy sci-fi filmben szokásos, ruhán átlátó „röntgen látásért”!). Még feljebb a nem túl vastag anyagból készült blúz… mintha nem viselne melltartót? Ez a kérdés jó darabig foglalkoztatta a fantáziámat, nem tudtam egyértelműen eldönteni. Még feljebb pedig az a gyönyörű mosoly, azok a csillogó szemek!


Persze az idő (galád módon!) megint csak felgyorsult (bezzeg munkahelyi meetingek alatt meg alig vánszorog!), és hamarosan hajnali fél egyet mutatott az óra. Próbáltam húzni az elkerülhetetlent, de tudtam, most már tényleg illenék nyugovóra térni és hagynom Anitát is aludni.


– Azt hiszem, lassan ideje aludni mennem – mondtam enyhe sóhaj kíséretében, miután nagyjából befejeztük az előző témánk kitárgyalását.


– Kár, hogy ilyen hamar repül az idő – ő is sóhajtott, majd hirtelen megkérdezte – De hol fogsz aludni?


– Azért annyira nem vészes a szobám – mondtam, bár ez a kijelentés nem állta meg a helyét; a szobám igenis nagyon „gáz” volt.


– Aludj inkább itt – javasolta teljesen komolyan, aminek nagyon megörültem. Csak hát ott van ugye a pasija... Nem akartam, hogy probléma legyen a dologból; ha egy nő és egy férfi egyazon hotelszobában töltik az éjszakát, még ha nem is történik semmi „olyan”, az általában akkor is irritálja vagy féltékennyé teszi az illető párját… Persze nem feltétlenül kell neki megtudnia… de akkor is… Bár minden zsigerem tiltakozott ellene, de a tisztesség csak kimondatta velem:


– Ez jól hangzik, és persze szívesen aludnék a kanapédon, de… gondolod, hogy nem bánná a barátod? – kérdeztem, és reméltem, hogy nem rontom el a dolgot. Egy „Áh, dehogy!” válaszban reménykedtem.


– Biztos vagyok benne, hogy nem bánja... – mondta, majd kis habozás után hozzátette – ugyanis nem vagyunk már együtt. – Hirtelen nem is tudtam mit mondjak, ő pedig látva a meglepődött és kérdő tekintetemet folytatta – Az utóbbi időkben már nem voltunk meg túl jól… múlt héten pedig szétmentünk... végleg szakítottunk. – Arcán egy rövid pillanatra fájdalom árnyéka suhant át, de aztán egyből el is tűnt. Visszaemlékezve múlt hétre, rémlett, hogy egyik nap úgy tűnt nekem, mintha átmenetileg veszített volna valamelyest a szokásos jókedvéből és sajátos élénk, életteli ragyogásából, aurájából. Talán akkor történhetett, gondoltam.


– Sajnálom. –  mondtam együttérzően (bár közben valahol mélyen bennem felvidult a kisördög, hogy most talán eljöhet az én időm; tudom, önző gondolat, de a férfiember már csak ilyen...)


– Nem, nem kell. A helyzet alaposan megérett a változásra. Meg aztán: „minden vég valami újnak a kezdete”. – idézte, és arcára visszatért a csodálatos mosolya. Ez is annyira ő volt, ő, aki mindenben megtalálja a jót, minden helyzetben meglátja a lehetőséget, amit más képtelen észrevenni. Rám nézett, aztán kérdő tekintettel, mosolyogva hozzátette – Persze lehet, hogy te időközben beújítottál egy barátnőt aki bánná, hogy egy szobában alszol a kollégáddal?


– Nem, egyelőre nem találtam még meg azt a szegény teremtést, aki képes lenne huzamosabb ideig elviselni szerény személyemet – mondtam viccesen, mire mindketten jót nevettünk.


– Akkor hát eldőlt. Itt alszol és kész! – mondta játékosan ellentmondást nem tűrő hangon. Szívem majd szétrepedt örömében.


– Óhajod parancs! –  és játékosan oldalba böktem. Nevettünk.


Felállt a pamlagról, az ágyhoz ment, és elkezdte az ágymatrac alá betűrt szélű takaró módszeres kiszabadítását. Én ugyanezt tettem az ágy másik oldalán. Mikor elkészültünk, fogtam a nagypárnát és átvittem a kanapéhoz, hogy elkezdjek megágyazni rajta magamnak. Ő erre rám nézett és megkérdezte:


– Tényleg a kanapén akarsz aludni? – Dehogy akartam, de „jólneveltségemben” hirtelen nem tudtam válaszolni. Anita szerencsére gyorsan folytatta – Itt van ez a hatalmas, king size franciaágy, és igazán kényelmesnek, sőt, egészen luxus minőségűnek néz ki. –  Közben játékosan megütögette az ágy tetejét – Bőven elférünk rajta ketten is. Persze csak ha te is úgy gondolod. – Kérdőn nézett rám. Úgy éreztem, mindjárt kiugrok a bőrömből örömömben. Egy ágyban aludni vele! Ezt nem is mertem remélni korábban. Na jó, mertem, de nem gondoltam, hogy a közeli vagy akár a távolabbi jövőben tényleg megtörténhet.


– Megtiszteltetés, hölgyem! – és színpadiasan meghajoltam. Ő felkacagott. Visszavittem a párnámat az ágyra.


– Amúgy is csak egy takaró van – mondta. Tényleg, jobban megnézve most láttam, hogy az egész ágyat egyetlen hatalmas méretű takaró borította.


– De az legalább jó nagy! – nevettem. Közben belül még jobban ujjongtam: egy ágyban és egy takaró alatt fogok aludni vele!


Gyorsan áthoztam a saját szobámból a cuccaimat, minthogy ott már úgysem fogok időzni. Anita szobájában letettem őket egy alkalmas sarokba, kicsit elrendeztem a dolgokat, majd a fürdőszobában szerét ejtettük a fogmosásnak. Visszatérve az ágyhoz Anita kiszedte a haját hátul összefogó csatot, kibontotta a befont hajfonatait, majd megrázta a fejét, mire haja kibomlott és szabadon omlott vállaira, hátára. Igéző látvány. Levette nyakából és bokájáról a láncokat, ujjairól a gyűrűket. – Nem tudok aludni ha ezek rajtam vannak – magyarázta. Én lerúgtam cipőimet, levettem zoknijaimat, és elkezdtem kigombolni az ingemet. Ekkor szembesültem egy gonddal.


– Anita, van egy kis problémám. – szóltam neki?


– Ugyan mi lenne az? – kérdezte mosolyogva.


– Az a helyzet, hogy nem hoztam magammal pizsamát. Nem gondoltam, hogy egy ágyban alszunk majd, és hát… szóval én csak alsónadrágban szoktam aludni… – Izgatottan vártam, mit válaszol erre.


– Óhhh – nevetett – ne aggódj emiatt. Én speciel anyaszült meztelenül szoktam aludni. – E mondatára bizsergés járta át altestemet és éreztem ahogy füleimbe szökik a vér, hirtelen felforrósodnak. – Kényelmes, és állítólag amúgy is úgy a legegészségesebb. Ma este sem tervezem másképp az alvást. – Rám nézett, és láttam, hogy az ő arca is elpirult kissé. – De majd úriember leszel, és elfordulsz amíg levetkőzök és bebújok a takaró alá, nemde?


– Hogyne. – helyeseltem, bár természetesen nem akartam elfordulni egy pillanatra sem, mindent látni szerettem volna. –  Igazából én is ruha nélkül szoktam aludni – tettem hozzá –  De majd te is elfordulsz amíg én is bebújok a takaró alá, áll az alku?


– Áll.


– Kérsz még az ásványvízből? –  mutatott a megkezdett palackra.


– Nem, köszi.


– Meginnám, ha nem bánod.


– Csak nyugodtan.


Míg megitta a vizet, kigomboltam a maradék inggombjaimat. Amint végzett, kidobta a palackot a fürdőszobai kis kukába, majd az ágyhoz visszaérve minden figyelmeztetés nélkül lehúzta magáról a szoknyáját. Egy pillanatra lemerevedtem hihetetlen szép lábainak látványától. Tökéletes formák! Sima, selymesnek tűnő, hibátlan bőr. Feljebb pedig, a blúz aljától csak félig eltakarva, egy kicsi, vékonynak látszó csipkés bugyi – bánatomra nem áttetsző, de így talán még inkább csábító. Lábai a nőiesség puhaságával, érzéki örömökkel kecsegtettek. Anita látta a rám gyakorolt hatását, elpirult az arca miközben szája pajkos mosolyra húzódott.


– Ugyan már, ne mondd, hogy nem láttál még női lábakat!


– Ilyen formásakat még nem – mondtam az igazat.


– Köszi – mondta, és még jobban elpirult. – De az ilyen szépen kimunkált kockahas is ritka ám – mondta felém biccentve a fejével. Időközben ugyanis megszabadultam az ingemtől. Valóban sok energiát fektettem hasizmaim karbantartására, de a szoba megvilágítási viszonyai is bizonyára elősegíthették a látvány hatásosságát. – Most viszont ideje elfordulnod, mert levenném a blúzomat, és nincs rajtam melltartó. – Újabb pirulás. Annyira jól álltak neki ezek az elpirulások, egyszerre vágyat keltő, kacér, és ugyanakkor ártatlan, szűzies.


– Rendben – és lélekben vonakodva, de hátat fordítottam neki. Sejtésem a melltartó hiányával kapcsolatban helyesnek bizonyult hát! Kisvártatva hallottam, ahogy bebújik az ágyba, majd a takaró susogását ahogy magára húzza.


– Kész vagyok. – Visszafordulva láttam, hogy az ágyban van, a takaró a nyakáig felhúzva.


– Most rajtad a sor, én is ágyba bújnék. –  Anita illedelmesen megfordult az ágyban, háttal nekem. Gyorsan levettem a nadrágomat és az alsómat, majd bebújtam az ágyba. Persze én csak a mellkasom aljáig húztam a takarót. Pont mint a hollywoodi filmekben, ahol az ágyjelenetben a nőnek a nyakáig ér a takaró, a férfinak viszont csak a derekáig, mosolyogtam magamban. – Kész! – Felém fordult.


Ott feküdtünk hát mindketten ugyanazon ágyban, egy takarón osztozva. Én teljesen pucéran, és ha csak nem füllentett (miért tette volna?) ő is anyaszült meztelenül. Alig fél méterre egymástól. Éreztem, hogy a farkam nyújtózkodni kezd a takaró alatt, félmerev állapotba kerül a helyzet erotikus töltetétől. Arcunk, testünk közelebb volt egymáshoz, mint általában, és nem fedte ruha! Bódító, igéző, lenyűgöző, ellenállhatatlan érzés. Milyen szép az arca! Ilyen közelről is tökéletes, hibátlan!


Közben azon gondolkoztam, hogy mitévő legyek: most azonnal kezdeményezzek, ami talán túl gyors lehet számára, vagy várjak még, megkockáztatva, hogy tényleg csak egy-ágyban-alvás-és-semmi-több lesz a dologból. Anita közben egy új témát hozott fel, egyértelművé téve, hogy egyelőre továbbra is beszélgetni szeretne. Nem bántam, dacára, hogy az a bizonyos testrészem továbbra is mozgolódott ott lennt, a takaró alatt. Olyan sokáig reménykedtem egy ilyen helyzetben, ilyen pillanatban, hogy nem akartam semmi elsietni, siettetni, sürgetéssel-nyomulással elrontani; minden így együtt töltött percet ki akartam élvezni, érezni, ahogy egyre jobban és jobban felgyülemlik bennem a szexuális energia, és látni, ahogyan mintha az ő arca is egyre sugárzóbbá és sugárzóbbá válna (nem, ez nem csak a fali „hangulatvilágítás” csalóka játéka!). Csak aztán tényleg legyen a végén valami! –  gondoltam-reméltem.


A beszélgetés lassan, de biztosan egyre inkább az erotikus témák irányába terelődött. Először csak úgy általánosságban: mitől jó vagy rossz, működik vagy nem működik egy kapcsolat; nők és férfiak eltérő igényei; a változó szexuális szokások és hasonló témák. Később fokozatosan egyre konkrétabban ő és én kerültünk a középpontba, a mi szokásaink, a mi igényeink. Szinte teljes összhang, teljes egyetértés alakult ki köztünk, számtalan „egyikünk elkezdte a mondatot, a másikunk befejezte azt” esettel és még több „Pontosan!”, „Én is pont így gondolom!” helyesléssel. Anita, mondván, hogy melege van, kidugta a lábát a takaró alól, így ismét csodálhattam azt combközéptől lefelé. Ahogy időközben (már elmúlt hajnali kettő is, szokás szerint repült az idő) mocorogtunk-forgolódtunk az ágyban, valahogy mindig kissé közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, a takarónk is folyamatosan lejjebb és lejjebb vándorolt. Először Anita válla bukkant elő a takaró alól, majd a nyaka alja, mellkasa teteje. Aztán kidugta a kezét a takaró alól, az pedig még lejjebb csúszott, most már látszottak melleinek felső domborulatai és a köztük lévő völgy lágy íve. Még lejjebb és lejjebb. Már csak pár centi hiányzott ahhoz, hogy előbukkanjanak mellbimbói. Izgatottságom pedig ezzel arányosan nőtt. Aztán egyszer csak, ahogy beszélgettünk, egy poénos megjegyzés által előidézett nagyobb nevetés hatására kibukkant az egyik mellének bimbója. Nem zavartatta magát miatta.


– Zavar, ha nincs eltakarva a mellem? – kérdezte látván megbűvölt tekintetemet, bár szerintem persze biztos volt benne, hogy mi lesz a válaszom, így inkább incselkedésnek, flörtölésnek szánta.


– Nem, dehogy. Egyáltalán nem. – farkam tovább merevedett a takaró alatt.


Ahogy teltek a percek, még egy centi előbukkant a melléből. Azt kívántam, láthassam végre az egész mellét. De nem siettetem, a feszültség növelése a játék része volt. Ekkor trillázott egy rövidet Anita okostelefonja az ágy melletti éjjeliszekrényen. SMS vagy email – biztos valami reklám lesz, ki más emberfia küldene üzenetet az éjszaka közepén?. De ő úgy döntött, hogy bizony meg kell tudnia mi érkezett a telefonjára. Ahogy feküdtünk egymás felé fordulva, egymáshoz immár meglehetősen közel, de még nem érintkezve a takaró alatt, Anita hátranyúlt a telefonjához. Derékből fordult, csak a felsőtestét fordítva. Mivel mostanra már elég messze vándorolt az ágy szélétől, jó bőven kellett testét kicsavarva hátranyújtóznia, hogy elérje a készüléket. Ez volt az a mozdulat, amikor mellei teljes egészében előugrottak a takaró alól, sőt, a takaró lecsúszott egészen a mellei és köldöke között út feléig. Nem siette el a dolgot, továbbra is hátracsavart felsőtesttel matatott a telefonon. Bőven volt időm megcsodálni nagyjából C méretűnek saccolt, feszes, formás, gyönyörű, égnek álló melleit, mellbimbóit. Eddig félig kinyújtózott farkam most hirtelen teljesen merev lett a takaró alatt. Nem bírtam tovább magammal.


Kezemet lágyan a hozzám közelebbi vállára helyeztem. Anita egy pillanatra összerezzent, és abbahagyta a telefon nyomogatását, de nem tette le kezéből. Ekkor egy lassú, simogató mozdulattal mellére húztam kezemet. Halk, elégedett sóhajtás volt a válasz. Ezen felbátorodva lassan, lágyan, nagy átéléssel simogatni kezdtem az egész területet, hol az egyik mellét, hol a másikat, jobbra-balra, felül-alul, játszottam kicsit mellbimbóival is. Újabb sóhajtás. Hallottam, hogy leteszi (kiesik?) a kezéből a telefon, de még nem fordult vissza felém. Még egy kis simogatás. Végül visszafordult felém, ismét rendesen az oldalán feküdve. Arca kissé kipirult, szeme csillogott.


– Hogy tetszenek a melleim? – kérdezte halkan, majdnem suttogva, a szemembe nézve.


– Ugyanazt mondhatom, mint amit a lábaidról mondtam: ilyen szépeket még nem láttam. – Elmosolyodott. – Remélem nem bánod, hogy megérintettelek. Tudod, nem akarok siettetni semmit… ha neked túl gyors így…


– Pssszt! – mondta lágyan, mutatóujját a számra helyezve – Nagyon jó volt éreznem a kezedet magamon. Megérinthetnél akár máshol is. – Majd elvette az ujját a számról, az oldalához nyúlt és lassan, nagyon lassan elkezdte húzni lefelé magáról a takarót.


Megigézve néztem, ahogy centiről centire egyre több tárul fel testéből. Lejjebb csúszott a takaró. Formás kis köldök. Lapos has, selymes bőr, puhaságot ígérő, nőiességgel csábító. Lejjebb csúszik a takaró. Hasának köldök alatti része ugyanilyen vonzó-ígéretes. Oldala lágyan ível lefelé a derekáig, hogy aztán újabb lágy ívvel meginduljon felfelé a szélesedő csípője irányába. Lejjebb. Csípője széles, igézően nőies. Hasa alján még nincs nyoma fanszőrzetnek. Lejjebb. Már látszik a szeméremdombjának teteje és a kis völgyecskék kezdete a szeméremdombja és lábai között. Mindenhol bársonyos és szőrtelen (hogyan csinálja?). Lejjebb. Feltárul szeméremdombjának közepén a kis bemélyedés kezdete. Lejjebb. Istenem, látom csiklójának rejtekét! Gyönyörű, gyönyörű! És teljesen szőrtelen mindenhol. (Mindig izgatott a szőrtelen punci.) Lejjebb. A takaró elérte puncijának alját. De kívánatos! Farkam kőkeményé vált. Láttam Anitán, hogy tetszik neki a hatás, amit meztelen teste gyakorol rám. Kezével lehúzta magáról a takaró maradékát, feltárultak felső combjai. Végül lábával teljesen lerugdosta magáról a takarót. Ott feküdt előttem tökéletesen meztelenül, ruha-, smink-, ékszer- vagy bármi más nélkül ami nem ő maga – és tökéletes volt! Teste pontosan olyan volt, mint amilyennek mindig is képzeltem a ruha alatt: hihetetlenül formás. Nem sovány, nem telt, hanem pontosan az arany középúton a kettő között, ahol a női test a leglágyabb, legpuhább, legérzékibb, legnőiesebb formáját adja. Farkamat majd szétrepesztette a feszítőerő.


– Eláll a szavam. Gyönyörű vagy! – mondtam neki, megint elpirult, az eddigieknél jobban. – Nagyon tetszel. A legszebb vagy a világon! Komolyan. A modellek elbujdoshatnak irigységükben.


– Azért nem túlozz! – mondta csábosan.


– Nem túlzok. Ennyire tetszel. – mondtam és hirtelen ötlettől vezérelve egy mozdulattal lehúztam magamról a takaró engem borító felét, feltárva előtte ágaskodó farkamat.


Hallottam hirtelen levegővételét, ahogy feltárult előtte a látvány. Szeme a farkamra fixálódott. Amúgy is az átlagosnál egyértelműen hosszabb és vastagabb hímtaggal áldott meg az ég, ráadásul ennyire keménynek még életemben nem éreztem. Ehhez a látványhoz valószínűleg optikailag hozzáad még az, hogy az egész intim területemet szőrtelenül tartottam – előző barátnőm szerette így, és nekem is tetszett a dolog. Anita egy pillanatig bámulta a kőkemény szerszámomat, annyit mondott elismerően mosolyogva, hogy „Húha! Úgy tűnik tényleg tetszek neki”, majd hirtelen kezébe, marokra fogta. Most rajtam volt a sóhajtozás sora. Kezét a tövétől indulva végighúzta a makkig, majd vissza, aztán végigsimított heréimen is.


– El kell ismernem nagyon, nagyon impozáns! – mondta.


– Ühmm – próbáltam kinyögni valami választ miközben Anita ismét a farkamat simította – Köszi.


– Nem találkoztam még élőben szőrtelen farokkal, de bejön – mondta átéléssel.


Ezzel farkamat gyengéden maga felé kezdte húzni, jelezvén, hogy csússzak közelebb hozzá. Közelebb mozgattam magamat hozzá, lábunk összeért. Még mindig az oldalunkon fekve átöleltük egymást. Arcunk egész közel került egymáshoz. Szemébe néztem, megigézett annak varázslatos kék mélysége. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy „elvesztem a szemében”. Arcunk közelített egymáshoz. Egyszer csak megállított. Már nagyon közel volt arcunk egymáshoz, de még éppen tudtam fókuszálni a szemére.


– Ugye nem bánod, ami történik kettőnk között? – kérdezte. Éreztem, hogy ez a végső kérdés, mielőtt nekem adja magát.


– Dehogyis, épp ellenkezőleg. – Válaszomra Anita arcán határtalan boldogság mosolya áradt szét. – De Anita…


– Igen?


– Tudod, hogy ha most folytatjuk, nem fogunk tudni megállni... – Biztos voltam benne, hogy vad szeretkezés lesz a vége, ha most megcsókoljuk egymást.


– Tudom. És nem akarom, hogy megálljunk.


– Én sem. – Ezzel ismét szánk ismét közeledni kezdett egymáshoz.


Láttam, ahogy behunyja a szemét ahogy csókra nyitja ajkait. Szánk egymásra talált, előbb csak gyengéden, puhatolódzón, majd vadabbul, követelődzőbben. Nyelveink játszani kezdtek egymással. Szenvedélyes csókban forrtunk össze. Közelebb húztam magamhoz őt, oldalunkon fekve egyik kezemmel alulról, másikkal felülről karoltam át; ő is hasonlóan tett. Mellei a mellkasomnak feszültek. Derekamat felé nyomtam és még jobban magamhoz húztam. Farkam a hasának feszült. Az ölelkezés még szenvedélyesebbé tüzelte csókjainkat. A hetedik mennyországban jártam.


Vagy húsz percig ölelkeztünk, csókolóztunk, míg végül gyengéden elkezdtem őt hanyatt fordítani. Egyből megértette szándékomat, átfordultunk. Lábai összezárva alattam; én térdeimmel lábai mellett támasztottam meg magamat, vigyázva, nehogy túlságosan ránehezedjek gyönyörű testére. Ajkai helyett elkezdtem lejjebb szórni rá csókjaimat: nyakára vállára, mellkasára, mellei tetejére, oldalára, aljára, majd végül magukat a mellbimbókat vettem célba. Anita helyeslően sóhajtozott. Pár perc után lejjebb haladtam, hasára, majd köldökére, közben csúsztam szépen lejjebb és lejjebb összezárt lábai mentén. Észrevettem, hogy Anita simogatni kezdi a melleit; megértettem belőle, hogy kimondatlanul is azt szeretné, ha én simogatnám őket, ezért hát így is tettem. Helyeslő sóhajok. Most hogy egyszerre kényeztettem a hasát és mellet, Anita a fejemet kezdte simogatni, hajamba túrt. Nem tudom meddig folytattuk ezt; az idő kezdett megszűnni, elveszíteni jelentőségét. Lejjebb haladtam, szeméremdombját csókolgattam. Anitából az eddigieknél mélyebb, hosszabb sóhajok törtek elő, tudatva, hogy jól csinálom amit teszek.


Mint hogy lábai össze voltak zárva, nem fértem hozzá igazán puncijának legérzékenyebb és legnőibb részéhez. Feltérdeltem hát, és gyengéden elkezdtem széthúzni, távolítani egymástól őket. Anita készségesen engedte. Amint eléggé szétnyíltak lábai, közéjük telepedtem és elkezdtem csókolgatni belső combját, majd lassan haladtam felfelé, felfelé, egyre széjjelebb tárva azokat a csodás lábakat. Egyik kezemmel továbbra is elértem melleit, amiket folyamatosan simogattam, cirógattam. Végül teljesen, szinte száznyolcvan fokban széttárultak Anita combjai, előttem pedig ott incselkedett a legszebb punci, amit valaha láttam. Nagyajkainak finom domborulatai tökéles ívet zártak be. Csiklójától egyenesen, töretlen ívvel indultak lefelé vékony, csak egy egész kicsit kiálló kisajkai, lentebb közrefogva hüvelyének hívogató, nedves nyílását. A tökéletes punci, úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva.


Először a combhajlata és nagyajkai közötti területeket vettem kezelésbe nyelvemmel, majd visszatértem a szeméremdombjához, majd ismét vissza nagyajkai külső feléhez. Így haladtam fel és le puncija két oldalán, minden alkalommal épp csak egy hajszálnyit közelebb kerülve csiklójához és kisajkaihoz, közben folyamatosan simogatva hasát és melleit. Anita egyre mélyebbeket sóhajtozott, és idővel nyögdécselni kezdett. Hüvelynyílása még nedvesebbé vált; láttam, hogy vékony csíkban elkezdett túlcsordulni kéjnedve. Végül célomhoz, középre értem. Lentről felfelé haladva végigcsókoltam hüvelynyílásától egészen csiklójáig. Ahogy csiklóját először érintettem nyelvemmel, teste egy pillanatra megfeszült, majd hangosan, elégedett sóhajtott. Nagyon kellemesnek találtam puncija nedveinek ízét, csakúgy mint az illatát. Halk sikkantások és nyögések jelezték, hogy jól végzem a dolgom. Folyamatosan változtattam nyelvmunka-technikámat. Különböző irányok, egyenesen, körkörösen, gyengédebben, erősebben, lassabban, gyorsabban. Hamarosan kitapasztaltam mire reagál puncija a leginkább, és gyorsan kamatoztattam is ezt a tapasztalatomat. Meg is lett az eredménye: légzése szakadozottabbá, nyögései hangosabbá váltak, majd kiszakadt belőle egy eddigieknél jóval hangosabb sikkantás; ugyanebben a pillanatban láttam ahogyan a hüvelynyílása környéki izmai pulzálni kezdenek. Hirtelen ötlettől vezérelve ujjamat a leginkább pulzáló részre helyeztem, hogy érezzem lüktetését; éreztem is. Gyönyörködtem orgazmusában; közben „odalent” fájdalmasan keményen megfeszült a farkam, követelőzve, hogy neki is jusson már az élvezetből.


Amint orgazmusa elcsitult, ismét ingerelni kezdtem punciját, ezúttal ujjaimmal. Leginkább a hüvelynyílása vonzott; meg kellett tudnom, hogy milyen a hüvelye belül. Lassan, finoman, vigyázva fokozatosan belé nyomtam a középső ujjamat. Meleg nedvesség és selymesség fogadott. Könnyedén hatoltam olyan mélyre, amennyire ujjam hossza lehetővé tette. Természetesen a bűvös G-pontot kerestem, és érzésem szerint hamarosan meg is találtam hüvelye felső falán, nem is túl mélyen, kényelmesen elérhető helyen. Legalább is, éreztem ott egy kicsit határozottabb, kevésbé lágy területet. Kis nyomást gyakoroltam rá, ő pedig halkan felnyögött. Ezen felbátorodva elkezdtem nyomással-elengedéssel-nyomással ingerelni ezt a területet, amire nyögdécselés volt a válasz. Éreztem, jó úton járok. Hüvelye közben tágult valamelyest, így hát bedugtam még egy ujjamat, hogy jobban lefedhessem azt a bizonyos területet. Két ujjal, egyre erősebben és gyorsabban kezdtem nyomkodni azt a bizonyos részt, Anita pedig egyre gyorsabban kapkodta a levegőt, nyögdécselt, sikkantgatott. Újabb orgazmus felé közeledett reményeim szerint. Végül már szinte fel-le rángattam ujjaimat a hüvelyében – régebben láttam egy videót ahol ilyesmit csináltak, ha jól rémlik egyszerűen csak „G-pont masszázs”-nak nevezték a technikát. Úgy tűnt, működik a dolog, ám az eredmény minden képzeletemet felülmúlta. Egyszer csak éreztem, ahogy hirtelen hüvelye megfeszül, összeszűkül olyannyira, hogy szinte nyomja ki magából az ujjaimat; gyorsan ki is húztam őket. Eben a pillanatban hangos sikkantás szakadt ki belőle (ezt talán a szomszéd szobában is halhatták!), majd nem csak puncija, de egész teste rángatózni kezdett, össze-vissza kapkodta a levegőt, nyögött, arcán pedig extázis fénye ragyogott. Láttam, ahogy hirtelen spriccel egyet puncija, majd a korábbinál jóval vastagabb nedv-patakocska indul útjára hüvelynyílásából. Orgazmusa ezúttal jóval hosszabb ideig tartott, talán fél perc is eltelt, mire elültek az izomrándulások. Újabb fél percbe telt, mire meg tudott szólalni.


– Ez nem semmi volt… – mondta végül, hatalmas sóhajtással zárva a mondatát – Ilyen orgazmust eddig még nem éltem át.


– Komolyan? – kérdeztem. Előre, fölé hajoltam, és csókot leheltem az ajkára; azok viszonozták.


– Komolyan. Nem csak hosszabb és intenzívebb volt mint amikhez szoktam, hanem ezt valahogy az egész testeben éreztem, nem csak a puncim tájékán. Te aztán tudod hogy kell egy lányt boldoggá tenni! – nevetett.


Nem tudtam már válaszolni, mert csillogó szemekkel átölelt, magára vont, ajkait számra tapasztotta. Gyengéd, majd egyre hevesebb, percekig tartó csókolózásba kezdtünk. Mellkasom melleihez ért, ami – ha ugyan lehetett még fokozni beindultságomat, még jobban felajzott. Kőkemény farkam vége szeméremdombján nyugodott; most már tényleg szét akart robbanni szegény. Már egy ideje éreztem, hogy nálam is megindult az előnedvek termelése. Anita nem is váratott tovább; amint ajkaink elváltak egymástól, ragyogó szemekkel (szebb volt mint a földön járó szerelem istennője!), félig szinte suttogva így szólt:


– Gyere belém. – Két rövidke szó, de hatására testemen minden eddiginél hatalmasabb vágy hulláma söpört végig. A pillanat tökéletességét csak egyetlen bosszantó körülmény csorbította: nincsen nálam óvszer! Nem gondoltam, hogy szexre kerülhetne sor, így aztán nem is hoztam magammal.


– Már jövök is, de… nincsen nálam gumi. Probléma? – Közben fohászkodtam magamban, hogy ne legyen az.


– Nem az.


– Tablettán vagy?


– Nem. De még vagy egy hétnyire vagyok a középidőtől, úgyhogy … bevállalom. – mosolygott rám. – Gyerünk cowboy! – nevetett és a fenekemre csapott. Istenem, de szép ez a lány!


Elvileg a gondolatnak, hogy akár teherbe is ejtethetem, meg kellett volna ijesztenie. De semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett csak tovább fokozta izgalmamat, hogy mindenféle védekezés nélkül fogunk szeretkezni, úgy, ahogy azt a természet kitalálta. Persze tudtam, hogy azért az utolsó pillanatban ildomos lenne majd gyorsan kihúznom magam belőle, de ez még minidig ezerszer jobb mint a gumi, amit soha életemben ki nem állhattam.


Nem kellett kétszer mondania, máris akcióba lendültem. Kicsit hátrébb araszoltam, és megemeltem a csípőmet, amitől a farkam lecsusszant szeméremdombjáról, és hegye egyenesen a punciját vette célba. Pár pozicionáló mozdultat, és máris éreztem, hogy makkom hüvelynyílásának feszül. Lassan nyomulni kezdtem előre. Puncija szófogadóan nyitott utat farkam számára. Vastagságomhoz képest egy egész picit szűk volt a hüvelye, még így, két orgazmus után is, de mindkettőnk bőséges nedvei ennek ellenére is könnyűvé tették a behatolást. Anita becsukta szemeit és elégedett nyögéssel nyugtázta előrehaladásomat. Én megint a menyek kapujában álltam, hihetetlenül intenzív volt az érzés, ahogy bársonyos, nedves és forró, szűk barlangjában elmerültem. Lassan kijjebb húztam farkam, majd újra betoltam, egy kicsit tovább mint az előző alkalommal. Ki-be, mélyebbre. Ki-be, mélyebbre. Hüvelye alkalmazkodott a farkamhoz, helyt adott neki, körülölelte. Csodálatos volt! Úgy egy perc után már teljesen, tövig belé tudtam hatolni. Végigértem belül, makkom hegye épp méhszáját bökdöste. Az élvezetet növelte mindkettőnk „altáji” csupaszsága is, ahogy szeméremdombjaink egymásnak feszültek, bőr a bőrnek. Úgy láttam, ez jótékonyan stimulálja csiklóját is.


Ritmikus mozgásba kezdtünk, egy ütemre járt a testünk. Fokozatosan épülni kezdett altájékomon a jól ismert feszültség, újra és újra gyorsítottam egy kicsit. Szeméremdombjaink egymáson csattogtak, mellkasom és mellei egymáson súrlódtak. Anita egyszer csak lassított, oldalra nyúlt, és egy párnát nyújtott felém: – Tedd ezt a csípőm alá – kérte. Megtettem. Tökéletesen működött a terv; most még könnyeben mozogtam benne, és ha lehet, még mélyebbre tudtam hatolni. Ő is tökéletesen elégedettnek látszott; tovább haladtunk. Nyögdécseléséből, szakadozottá váló lélegzetvételeiből tudtam, hogy megint egy masszív orgazmus felé közeledik.


– Ne kíméld a puncimat! – suttogta, és lábait a derekam köré fonta, húzott magába. Gyorsítottam és lökéseimet szinte ütésszerű erejűre növeltem. Ő hangosan nyögdécselt, kezdett sikkantgatni; lökéseim ritmusára tolta felfelé a csípőjét, húzott magába körém font lábaival. Mindez, az, hogy ő is ennyire élvezi a szeretkezést, megtette a hatását. Éreztem: mélyen lent, robbanásponthoz közelít a nyomás bennem; jöttek farkam első árulkodó meg-megfeszülései. Anita teste már szinte önkívületben mozgott, és az én gondolataim is kezdtek elhomályosulni, szétoszlani a gyorsan növekvő kéj áradatában. Még végigfutott agyamban egy erőtlen gondoltat, hogy pár másodperc múlva ki kéne húznom magamat belőle, de a gyönyörérzés annyira intenzív volt, hogy sejtettem, nem leszek képes időben megtenni. Ráadásul Anita rám kulcsolódó lábai is őrülten húzták egymásba öleinket. Bizonyára ő is érezte, hogy mindjárt elérek a csúcsra, de nem mutatta jelét hogy bármin is változtatnunk kellene. Gondolataim ekkor elpárologtak, az ösztönök vették át az irányítást. Fejemet nyakába fúrtam, kezeimet vállai alatt alulról átfontam, és vállánál fogva én is húztam magamba egész testét ugyanúgy, ahogy ő is húzott magába fenekemen átfont lábaival. Maximális tempóra gyorsítottam, minden erőmet beleadtam a döfésekbe. Anita folyamatosan hangosan nyögött, sikongatott, zihált. Még egy lökés, még egy lökés, még egy... a feszültség ott lent hirtelen százszorosára fokozódott, aztán az utolsó döféssel felrobbant bennem az energia. Visszahúzni, mozdulni már nem volt erőm.


Farkam a lehető legmélyebben volt hüvelyébe temetve, makkom vége méhszájának feszülve, amikor az első hatalmas adag ondó jókora nyögés kíséretében kirobbant belőlem. Anita teste úgy látszik csak erre a jelre várt: hangos nyögve-sikítás közben hüvelye hirtelen megfeszült egy pillanatra, farkamat satuba fogva és még több ondót préselve ki belőle. A következő kilövésem talán még az elsőnél is nagyobb volt, hüvelye pedig ismét megszorongatta farkamat. Minden pulzálásomat követte az ő lüktetése, puncija szinte fejte a farkamat. Egész teste görcsös kéjbe szorult, őrülten húzott-szorított magához, akárcsak én őt; testeink hatalmas felületen szinte egybeolvadtak. Olyan őrültem szorítottuk egymást, hogy talán levegőt se tudtunk venni. Éreztem ahogy nemcsak hüvelye, de egész alhasa a megfelelő ütemben lüktet, orgazmusa igyekszik minél több spermámat mielőbb a méhébe szívni. Ondóm pedig áradt bőven, éreztem, hogy még vagy a tizedik pulzálás során is hatalmas adag spermát lövellek ki. Az extázis olyan hatalmas erővel sodort magával, hogy mindezek csak pár másodperc késéssel tudatosultak bennem. Abban a pillanatban csak az extázis létezett. Minden magától történt, ott és akkor csak az ösztön létezett. Soha korábban még nem volt ilyen intenzív, és ennyi ideig tartó orgazmusom. Anita orgazmusa pedig még tovább tartott, miután az enyém elcsitult, neki még kellett egy-két perc mire az utolsó nyögéssel kísért izomrándulásai is abbamaradtak.


Percekig csak feküdtünk egymáson, izzadtan, lihegve. Nem tudtunk szólni, még mindig az élmény hatása alatt álltunk. Meglepetésemre farkam nem zsugorodott alapméretére, hanem félmerev állapotban maradt. Nem akaródzott kihúznom magamat Anitából, annyira jó érzés volt érezni ahogy meleg nőiessége körülöleli hímtagomat. Úgyhogy benne maradtam; még később is, amikor közös lendülettel oldalra fordultunk, és beszélgetni kezdtünk az átélt csodálatos kalandról. Jó fél óra múlva jöttem csak ki hüvelyéből. Ahhoz képest, hogy mennyi ondót pumpálhattam belé, nem túl sokat láttunk viszont. A közös tusolás során aztán újra elragadott minket a szenvedély, és újra szeretkeztünk.


Miután hazaértünk, a szombati nap folyamán még négyszer szeretkeztünk, majd vasárnap ismét háromszor. A hétvége folyamán többé-kevésbé kvázi oda is költözött hozzám. Most hétfő reggel van, a munkahelyemen bűvölöm a számítógépet, Anita a szomszéd íróasztal felől mosolyog rám cinkosan-csábosan. Jól indult a napunk, reggel már szeretkeztünk egy hatalmasat, és estére is ezt tervezzük. Védekezés és megszakítás nélkül. Tudjuk, nem lenne szabad, mert már csak 3-4 napja van hátra a peteérésig. De végül is bármi meglehet, hiszen megeshet, hogy egy nő akkor sem esik teherbe, ha a legtermékenyebb napokon él nemi életet, mint ahogy az is megtörténhet, hogy elvileg nem termékeny napokon következik be spontán peteérés egy orgazmus hatására. Orgazmusból pedig Anitának bőven jutott mostanában. Megbeszéltük, hogy nem lesz esemény utáni tabletta, sem terhes teszt. Szeretkezünk amikor kedvünk tartja, aztán pár hét múlva kiderül az igazság. Lehet, hogy családot alapítunk...


Izgalmas időszaknak nézünk elébe.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Storyteller ·
Köszönöm mindannyiótoknak!

Jan997 ·
Tetszik nagyon!
Nálam is 10-es.
Az elmúlt hetek egyik legjobb írása.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: