BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Angyalszárnyak 4 rész

Éjszaka szörnyű álmom volt. Álmomban, egy kislány látogatott meg engem. Próbált valamilyenféle segítséget, de én nem értettem mire akar kilyukadni. Aztán a kislány futott. Én utána eredtem. A lány átlépett egy kapun, utána léptem volna, de nem tudtam. A kaput ugyanazok az arany motívumok díszítették, mint a könyvtári piros ajtót. A kislány a kapu túl oldaláról, kérlelt, hogy menjek utána, mert mutatni akar nekem valamit. Próbáltam áthatolni az ajtón, de csak nem sikerült. Ekkor a kislány valami, számomra ismeretlen nyelven kezdett beszélni. Felriadtam. Fölültem az ágyamon, és hitetlenkedve vettem észre, hogy a nap már rég felkelt. A fénye átszűrődött az ablak előtt lógó függönyön, és ez által igen csak kellemes színt varázsolt a szobának.  Felálltam, és becsoszogtam a fürdőszobába. A mosdókagyló fölötti tükörből egy lány bámult vissza rám. Bele telt egy időbe, mire rájöttem, hogy én vagyok az, csupán emberibb formában. Régi szép szőke hajam színe, most rézvörösre váltott át. Arcomat apró szeplők keretezték. Egy maradt csak ugyanolyan rajtam, és az a szemem volt. A nagy zöld szemek, melyben annyi titokzatosság és bizonytalanság lakozott. Így elnézve magam, megállapítottam, hogy az új énem inkább hasonlít egy zöld ocsmány ruhás vörös hajú törpére, mint sem egy bukott angyaléra. Tisztában voltam vele, hogy ha valaki megbukik, akkor, megváltozik. Csúnyább lesz. Ez is egyfajta büntetés az angyaloknak, mert egész életükben szépek voltak, de ha megbuknak, elveszik a szépségüket. Ekkor Derek jutott eszembe. Ő abszolút nem csúnya most sem. Talán még szebb lett volna azelőtt mielőtt megbukott? Iszonyatosan kíváncsi voltam a történetére. Meg akartam kérdezni. Tovább bámultam magam a tükörbe. Ugyan az a vézna alak. Legalább ez megváltozhatott volna. Gondoltam magamban gúnyosan. Ekkor eszembe jutott a szárnyaim helye. Óvatosan lehúztam magamról a pólót, és elkezdtem lassan lehámozni magamról a fáslit is. Bár persze tudtam, hogy Derek azt mondta ne tegyem, ne vegyem le. De ugyan ki nekem ő, hogy meg mondja, mit csináljak? Nekem senki sem mondta meg idáig sem, és ez így is fog maradni. Felszisszentem, mikor a fáslit sikerült teljes egészében lehámoznom magamról. Háttal álltam a tükörnek és vizsgálódva áttekintettem a vállam fölött. Hátamon két óriási nagy seb húzódott. A friss levegő csípte a hegeket. Ekkor ajtónyikordulás hallatszott. Gyorsan felkaptam magamra a pólót, és kimentem a fürdőszobából. Derek, épp az ablakon bámult kifelé, mikor becsaptam a fürdőszoba ajtóját, jelezve, hogy ott vagyok.
- Á, hát itt vagy. Már kezdtem azt hinni, hogy újabb szökési kísérlettel áltál elő, és mehetlek megkeresni. – Arcán gúnyos vigyor jelent meg.
- Hát, megnyugodhatsz. Itt vagyok, bár sohasem tudhatod meddig. – Közelebb léptem hozzá, és próbáltam érzelmeket leolvasni az arcáról. Annyi kérdésem volt. Biztos voltam, hogy ő minden kérdésemre tudja a választ. De vajon merjek kérdezni? Merjem megkérdezni, hogy mi ez a hely? Hogy kerültem ide? Ki ő?
Elmosolyodott. Éreztem magamon a tekintetét, ahogy végig mér tetőtől talpig. Egy pillanatra megállapodott a tekintete a derekamon, ahol kissé pólóm felgyűrődött, így látszani engedte a hófehér bőrömet.
-Levetted a kötést. – Közölte szárazon, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. Kezdtem kínosan érezni magam.
- Le – válaszoltam egyszerűen. Ha ő így akkor én is. Ekkor közelebb lépett, olyan közel, hogy szinte teljesen beférkőzött az intim szférámba. Lassan, gyengéden megfogta a derekam, és a pólómon keresztül végig simította a hátamon a kezét. Mikor sikerült kitapogatnia a sebe, felszisszentem. Elégedett sóhaj hagyta el a száját. Hátrálni kezdett, végül megszólalt.
- Gyere, bekötözlek. – Arcán ismét vigyor jelent meg. Aztán gyorsan megfordult, mintha csak azt szeretné, hogy ne vegyem észre ezt a mosolyt, de már késő. Elindult az ajtó felé, és én szó nélkül követtem.
Előző részek
Itt a folytatás. Clair. Bukott angyalok. Egy világ ami egyszerre kábít el és megrémít. Remélem tetszeni fog az újabb rész :) és örülnék ha kommentekbe írnátok a véleményeteket, mert próbálok ezekből a kritikákból tanulni előre is köszönöm :) Jó olvasást :) amy ^^
Itt a folytatás.. Ha esetleg az első rész nem nyerte el a tetszéseteket, lehet, hogy ez jobban fogja :)) Legalábbis remélem :)
Angyalok. Bukott angyalok. Kiejtem ezt a szót és mindenkinek egy izmos félisten bukott angyal jut az eszébe. Ez a történet más. Főhősöm angyalokhoz, képest... különbözik.. nagyon is...
Hasonló történetek
- Uram mégis mit tegyünk? – kérdezte Sebhelyes, és a férfi felé intett fejével. - Arra tanítottál, hogy ne öljünk embert, hacsak nem akar minket megölni. - Nem is akarom, hogy megöld - válaszolt Kito. Már rég akartam egy cselédet, hogy ne mindig Ferina végezze a piszkos munkát. Ő már teljes bandatag. Nem lehet innentől fogva ugráltatni. Viszont egy ilyen mindig jól jön a háznál. Cipeljétek a táborba! Ha sokat mozgolódik, keverjetek le neki egy-két pofont! ...
Magasztos érzés kerítette hatalmába. Tartozott valahová. Az amazontábor. Igen. Az ilyen otthon volt, de akkor nem értékelte. Hogy elveszítette sokat jelentett neki. Sokat töprengett azon, hogy mért történt minden. Gina hogy halhatott meg? És miért űzte el az új királynő? Hisz Lofi ismerte gyerekkorától. Vajon mikor együtt játszottak a fák árnyékában, akkor is arra gondolt, hogy, majd ha felnő, megöli a királynőt, s ő fog uralkodni? Hogy elűzi majd kedvenc játszópajtását? ...
Hozzászólások
További hozzászólások »
szerenella ·
Nemcsak a "kislány" sok. A második mondatban nem kell megismételni, hogy "álmom", az "engem" is felesleges. "Próbált valamiféle segítséget..." hiányzik egy szó: kérni, kunyerálni, elérni? A "kislány" a következő mondatban sem kell, és "futott" helyett "elfutott", mert nem tesióra. A ragok pótolják az "én" személyes névmást, az "utána eredtem" különírva azt jelenti: később elkezdtem sarjadni, fakadni, származni, helyesen: utánaeredtem.
Így nézne ki eddig:
Éjszaka szörnyű álmom volt. Egy kislány látogatott meg. Próbált valamiféle segítséget kérni, de én nem értettem, mire akar kilyukadni. Aztán elfutott. Utánaeredtem.
Nagyon jól írsz és nagyon hibásan. Az egyikhez gratula!
Amy134 ·
Köszönm szépen :))

Marokfegyver ·
Lehetne sorolni a hibákat. Pl. Felriadtam... kezdettel új bekezdést kívánt volna a történet, s aztán még néhányszor. A kedvenc részem előtt nem a tükörbe, hanem tükörben bámulta magát a főhős... A hibák többnyire olyanok, amik így is - úgy is helyesek, csakhogy ha emígy írod, akkor is mást jelent, ha amúgy, akkor is...
Viszont, ahogy a tükörben nézegeti magát, az nagyon tetszett! Kedvesen, kritikusan, ironikusan, ugyanakkor sajnálkozva. Erre a módszerre mondják, hogy a szerző szerethetővé tette a hősét. A cselekményben rejlő feszültség kíváncsivá tett.
Csodálom, hogy Szerenella nem ajánlotta fel, ezért megelőzöm: ha úgy gondolod, hogy megjelenés előtt nem ártana átnézni a következő részt, s elküldöd nekem, egy-két nap alatt átnézem, és a javításokat kelezve visszaküldöm.
Mindenesetre most nyomtam egy tetszett-et!
Amy134 ·
Ó hát igen. azért köszönöm :) az jó lenne :)) ^^

oszapo ·
Furcsa volt a kezdés, de aztán egészen jól belejöttél. Kiváncsian várom a folytatást!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned