Andi mellei

Nem pehelysúlyú, sem gizda modellalkat, fiús fenékkel, lapos hassal. Igazi nő. Órákig el tudnám nézni puhán omló idomait. Ahogy a haját igazgatva áll előttem, nevetve mutatva: ez vagyok!
Keblei megremegnek feje rándításától. Mély vonal húzódik közöttük, labdává szélesedő teltségük leér, egészen a könyökéig, miközben ő elgondolkodva, ujjaival a nyakához ér. Aztán kezeit összekulcsolja a háta mögött, és én elakadó lélegzettel nézem mellei pompáját. Akkorák, hogy szemből nem látszik tőlük vékony dereka, gömbölyödő csípőjének szélességével vetekedik izgalmas teltségük, mellbimbói mégsem néznek farkasszemet velem, pár méterrel a lábai elé merednek bujaságukban. De Andi pillantása merészen furakodik szemeimbe, belőle az élet csillogása árad, szélesen mosolyogva figyeli elragadtatásom.
Combjai annyira szép vonalban domborodnak, hogy fel kell sóhajtanom a gyönyörűségtől. Mindenhol tömött a teste, mégsem fordul hurkába sehol. Mintha a fenekét és a combját egy darabból formázták volna, nem látszik vágat közöttük.
Mondom, órákig tudnám nézni dombjait, ő azonban ennél többet akar. Érett gyümölcseit kidüllesztve végigsimít testén, a bugyiját egy mozdulattal letolja, és táncoló mozdulatokkal jobbra-balra ringatja csípőjét, úgy közeledik hozzám. Én ülök, de a farkam már úgy áll, mint egy cövek. Közvetlenül a szemem elé kerülnek duzzadt mellei, és ő a tenyerébe fogja azokat. Remegteti, rázogatja, gyúrja előttem saját testét, és bimbói kiemelkedtek terebélyes udvarukból. Megigézve hajtom hátra fejemet, szám kinyílik, és Andi, az édes Andi kitalálja, mit szeretnék. Egyik mellét az arcomra ülteti. Érzem súlyát, ajkaimmal szívom puhaságát, kezeimmel markolom húsát, mikor halkan felnyög. Az egész arcomat betakarja egyetlen melle is, és én rátapadok vérrel teli bimbóira, mellei közé fúrom fejemet, miközben ő sóhajtva rám ül.
Csak ekkor érzem, mennyire fel van izgulva, mert farkam nedvesen csusszanva tűnik el húsos szeméremajkai között. Hörgő hang hagyja el torkát, csábosan a szemembe néz, egyik mellét felemeli, és bimbóját beszippantja, önmagát kényezteti előttem. Szembogara kajánul nevet, mert tudja, mennyire felizgat ez a látvány. Kéjesen nyalja, szopogatja, miközben végig engem néz, csípője pedig megindul előre-hátra. Egy szemernyit sem enged ki lüktető farkamból, azt gondolja, az már az övé, és szőröstől, bőröstől elnyelheti. Úgy mozog rajta, hogy közben érzékien dörzsöli ágyékát, aztán átkarolja vállamat, lehunyja pilláit, míg mellei puhán mellkasomhoz ütődnek. Nagyon piciket mozog a medencéjével, körkörösen, mintha táncolni akarna velem. Velem és rajtam.  Rázza és ropja táncát az ágyéka, duzzadó makkom testének titkaiba szánt, benne feszülök egészen a legmélyén.
Kezeim önkéntelenül indulnak el, megragadom telt kebleit, egymáshoz szorítom őket. Megváltozik az alakjuk, puhán terülnek szét, eközben egymás mellé kerülnek mellbimbói. Mint két iker, néznek rám vöröslően kerek szemeikkel, éhesen várják kényeztető nyelvemet. Először felváltva nyalom és szívom duzzadó keménységüket, majd melleinek puha húsát simogatva összeérintem vérrel teli hegyüket. Mohón nyelem el a két bimbót egyszerre, mire Andi rettentő mélyet sóhajt. Karjai szorosabban fonódnak rám, lihegve mozog rajtam.
A nyelvem vadul ficánkol a számban, kellemes fogságba ejtem kedvesem izgató bimbóit. Újra szívom, nyalogatom, kezeim satuba fogják két oldalról, és Andi is tudja: nincs menekvés, már nem engedem el. Kemény húsa megremeg, izzadt testével egészen hozzám simul, fejemet még jobban magához húzza. Már ugrál rajtam, rekedten sikongat, ágyékunk tocsogva csapódik egymásnak, mégsem engedem ki a számból melleit. Ő vadul nyomja magába a farkam, mintha azt akarná, hogy felnyársaljam vele, miközben alig kapok levegőt. Ekkor kicsúsznak a számból ékességei, mire ő megrázkódik, panaszos sóhajjal rázza vállait, így helyet adva ajkaimnak a lélegzetvételhez, miközben tovább dörgölődik hozzám. Kapkodva veszem a levegőt, hogy újra elmerülhessek pompás halmai között, és amikor édes bimbóit újra a számba szívom, minden eddiginél erősebb nyögés szakad fel a torkából.
Egyazon ritmusra lüktet összeforrt testünk. Fejemet oldalra mozgatva iszom egyszerre édes gyümölcseit, ő keményen dolgozik a farkamon, mozdulatai egyre mélyebb gyönyörbe rántanak, jóleső zsibbadtság ömlik szét tagjaimban, de a nyelvem csak jár fel és alá, jobbra-balra, körbe és körbe, ezzel egyre hangosabb sikolyokat csalva ki Andiból. Mellbimbói éhesen tolakodnak a számba, már nem dörzsöli hozzám a csiklóját, csak ugrál a medencéje valami ősi késztetés ritmusára, mintha egyre gyorsabban akarna vágtázni a közeli cél felé.
Combjaink nedvesen csúszkálnak egymáson, lábai közül izzadtság és hüvelynedv csorog ágyékomra, de én csak őrülten nyalom és nyalom bimbóit, ezzel olyan remegő önkívületbe taszítva lovagló testét, hogy hangosan kiáltozni kezd:
- Izgasd! Igen! Egyszerre… gyorsabban, gyorsabban!
Már-már azt hiszem, szétpattanok a feszültségtől, amikor egy vulkán erejével tör ki belőle az elragadtatottság sikolya, s vonaglik meg rajtam hirtelen rándulással, hogy aztán lassuló lüktetéssel omoljon rám teste, és halk, boldog nyögésekkel adja hírül, milyen magasra jutott fel. Akkor elégedett sóhajjal nyugtázom örömét, szeretettel szorítom magamhoz, de izgalmam is a tetőfokára hág. Már csak pár pillanat, és megtörténik az én álmom is!
Andi pihegve csókol a nyakamba.
- Most megkapod a jutalmadat, kedvesem! – suttogja búgó hangján, és a lábaim közé térdel. Lelógó emlői között izzadtság csillog, attól csak a farkam felülete fényesebb Andi nedveitől. Ő csintalan arckifejezéssel markolja mag melleit, égnek álló férfiasságomat közéjük illeszti, majd gondosan betakarja velük. Most szembe néznek velem bimbószemei. Mindkét hüvelyk és mutatóujja között egy-egy van belőlük. Barnás bimbóudvarból merednek fel ezek a még mindig vérrel teli csodák, megnyugtató pillantással közlik: teljesen befogadtunk selymes puhaságunk közé. És már nem is látom a farkamat. Andi mellei védelmezőn rálapulnak, aztán árnyékos vágatuk közül mégis kidugja fejét a makkom. Lilásvörösen nézeget egyetlen szemével, de egyáltalán nem ijed meg, amikor kedvesem ajkai körülölelik.
Aztán Andi játszani kezd. A farkam hol előbukkan, hol eltűnik, mialatt melleit összenyomja, széthúzza, gyúrja, nyomogatja, majd rázogatja fel és le, egyszerre és ellentétesen, úgy simogatja felmeredő szerszámomat, ami hálásan ficánkol két puha labdája között. Ekkor megfogom Andi csuklóit, kezét összébb szorítom, és ő tudja, hogy most már erősebb kényeztetésre vágyom. Mellei béklyóba fogják farkamat teljes hosszában, és ő lassan mozog fel és le velük, látványuk olyannak tűnik, mint két feneketlen fenék félholdja, amelyek önálló életre kelve babusgatják a közéjük került szerencsés kukacot.
Makkom kibújik néha közülük, de leginkább kellemesen dörzsölő szorításukban szeret lenni, kivéve, ha Andi ajkai rácuppannak. Kedvesem végre felnéz rám, nyelvét kiölti addig, amíg eléri a ki-kibukkanó makkom hegyét, miközben mellei között egyre gyorsabban gyúr. Már le sem veszi szemeimről a tekintetét. Látom rózsaszín nyelvének húsát, bimbói meleg színének kavalkádja fel-le ugrál előttem, mellének fehér vonalai puhán változnak kemény férfiasságom döfködése nyomán. Izzadtság fénylik, nyál csöpög, fehér nedvek csúsztatják vértől lüktető farkamat, és amikor gerincemben vadul felcsap a tűz, úgy érzem, mennyei kezek szorítják és pumpálják forró gyönyörrel kiöntő életnedveimet.
Aztán mikor ziháló lélegzetvételem csitul, és a kéj hullámai is elülnek, akkor újra meg kell fognom Andi dús örömöt adó melleit, hogy ujjaimban érezzem bűvös vonzásukat, és mert elfog a vágy, hogy sikamlósan összekeveredő nedveinkkel megmasszírozzam lágy bőrét.
Hatalmas udvarából vöröslő bimbók emelkednek ki ekkor, mint két kíváncsi hajtás, úgy kandikálnak elő, és én nem tudok ellenállni nekik, rá kell tapasztanom ajkaimat élettől duzzadó keménységükre, annyira követelőzően merednek felfelé… újra és újra.
Hát ilyenek Andi mellei...