Álom?

Szép napos késő tavaszi délután volt. A park tele kutyasétáltatókkal, családokkal. A fiú sétálgatott csak, élvezve a napsütést, és hirtelen meglátta ülni a padon Őt. A kutyáját hozta ki, de ő nem sétálgatott, csak ült és olvasott. A fiú melléült, de távolabb, nehogy tolakodásnak tűnjön, és lopva belelesett a könyvbe. A formájából látta, hogy verses kötet. Csak ültek egymás mellett csendben, és néha egymásra pillantottak, igaz soha nem egyszerre. Mikor egy pillanatra összetalálkozott tekintetük, a lány lesütötte szemét, és gyorsan elfordult, csak egy apró mosoly mutatta arcán, hogy jó érzéseket keltett benne az a pillanat. Kínos zavarokat a lány kutyája oldotta fel, aki piszkos mancsaival, a férfi ölébe támaszkodott.

Nem győzött bocsánatot kérni kutyája viselkedéséért, mondván ilyen még soha nem fordult elő. És a kutya mintha cinkos mosollyal nézett volna a fiúra, aki nyugtatta a lányt, hogy semmi gond, majd kimossa, és örül, hogy ilyen játékos barátot talált. A lány mosolygott, és még egyszer elnézést kért, de már csak mintegy kezdeményezve a beszélgetést. A fiú megkérdezte mit olvas olyan elmélyülten, s mikor megtudta, hogy egy Ady kötetet, kissé elmosolyodott. Bár nem nagyon ismerte Ady-t, de amiket olvasott tőle, azok nem álltak közel hozzá amellett, hogy nagyon tetszenek neki a versei. Mindketten szerették a költészetet, és észre se vették, elkezdtek beszélgetni versekről, költőkről, olyan hévvel, hogy szinte rohant mellettük az idő. Mindketten érezték, ez a nap, nagy ajándékot hozott, akárcsak egy jó beszélgetőtárs személyében is. Mert a költészet mellett, mindenről szó esett, átcsaptak egyik témából a másikba, míg végül már azt se tudták, honnan indultak. Sok közös vonást, gondolatot fedeztek fel egymásban, és nagyon jól érezték magukat. Nevettek, mosolyogtak, még akkor is mikor körbenézve látták, egyedül vannak a parkban, és már besötétedett, csak a lámpák fénye világított.

A lány kutyája szemben ült velük, és feszülten figyelte őket. Ekkor csendben maradtak. Mély, sokat mondó csend volt, szinte kínos. Amit a lány tört meg, kissé remegő hanggal mondta, hogy sajnos mennie kel, de örült a találkozásnak, és reméli találkoznak még. Gyorsan adott egy puszit a fiúnak, és elsietett. Vissza-vissza nézett, és
látta délutáni partnere ott ül a padon, és mosolyogva néz utána. Boldogságot érzett, nem tudta egészen pontosan miért, de mikor hazament, hosszú idő után először dúdolt, míg vacsorát készített.
Egész héten csak az járt a fejében, vajon hétvégén megint kint lesz-e a fiú, aki szintén csak a lányra gondolt. Sokat megtudott róla, többek közt, hogy kedvenc virága a sárgarózsa, és a rózsaszín. Mivel szeretett kertészkedni a telkükön meg egyébként is voltak futó rózsák, épített egy kis gloriettet, és három oldalára, rózsát ültetett. Sárgát, rózsaszínt és vöröset.

Szombaton úgy adódott, hogy nem tudott kimenni, de reggel elsétált oda, és egy szál rózsához kötve, levelet hagyott a padon. Amiben bocsánatot kért, hogy nem tud jönni, de szeretne találkozni, és ha nincs ellene kifogása, várja este 8-kor egy étteremben. A lány elpirult, mikor olvasta a levelet, és könnyűnek érezte magát. Előbb hazament, hogy elkészüljön, bár nem használt sminket, mégis sok időt vett most el a készülődés. Valahogy egyik ruháját se találta megfelelőnek, végül egy bézs lapszoknya, és fehér fűzős felső mellett döntött. A vállára terített egy kardigánt, ha hideg lenne este, és elindult a /\"/megbeszélt/\"/ helyre. Mikor odaért, azt hitte, rossz helyen jár, vagy a fiú verte át, mert az étteremből semmi zaj nem szűrődött, sőt mintha zárva lenne. De pontban 8-kor kinyílt az ajtó, és a fiú állt ott. Mosolygott, a lány zavarban érezte magát, de nézte őt. Tartotta neki az ajtót, míg belépett, és lesegítette a horgolt kardigánt.

A lány ekkor látta, hogy az étterem teljesen üres, egyetlen asztal van csak két személyre megterítve, és az egész helyiség rózsákkal beborítva. Az asztalokon, a székeken, de még a padlón is virágok voltak, és az ő asztalukon, egy hatalmas csokor sárgarózsa. Leültek az asztalhoz, és akkor jelent meg egy pincér, egy üveg félédes rose-val. Töltött nekik, majd elment. Koccintottak, de sokáig nem szólaltak meg. Csak nézték egymást, kortyolták a bort, és mosolyogtak félszegen. Meghozták az ételt, és evés közben, elkezdtek beszélgetni, össze-vissza. Lassan elfogyott a bor, majd még egy üveg. A desszerthez itták meg az utolsó kortyokat. Sétáltak az utcán, a levegő kissé hűvös volt ezért a fiú ráterítette kabátját a lány vállára, és átkarolta.
Egymást ölelve sétáltak, beszélgettek, míg megérkeztek a lány lakásához. A kapuban állva elakadt a szavuk. A lány gondolkozott behívja-e, de végül kiolvasta a fiú szeméből, hogy nem haragszik, ha úgy érzi korai. Megcsókolta /\"/barátját/\"/ és belépett a kapun. Még visszafordult, majd becsukta maga mögött az ajtót, és neki dőlt. Nem tudta helyesen tette-e, hogy nem hívta be udvarlóját.

Reggel csöngetésre ébredt. Egy futár volt, három szál virággal és egy levéllel. /\"/Egy sárga a találkozásért, amikor új értelmet nyert az élet, egy vörös a másodikért, amikor megdobbant a szívem, egy rózsaszín a bocsánatért, hogy most kicsit messze tértem. Tegnap csodálatosan éreztem magam, és szeretném, megismételni, de (és kérlek ne haragudj) egy kis időre el kell utaznom. Pár hét mindössze. Jelentkezem. Millió csók!/\"/ A lány örült a levélnek, de nem tudta mire vélni a hirtelen utazást. Azt hitte, a fiú ilyen udvariasan akarja lerázni. De utána minden reggel a futás ébresztette virágokkal, és levelekkel. Majd egy délután, csak egy hatalmas csokrot látott. Mikor fizetni akart, a fiú leengedte a csokrot, és rámosolygott kedvesére.
A lány olyat tett, mint még talán soha. A nyakába ugrott, és megcsókolta. Hosszan, szenvedélyesen csókolóztak. Majd a fiú annyit mondott:/\"/ Gyere. Mutatni szeretnék valamit./\"/ Felöltözött és ment utána. Autóba szálltak, és kimentek a telekre. Már besötétedett mire kiértek, de a hold fényesen világított, így minden jól látható volt a kertben. Egész úton beszélgettek, de mikor a lány meglátta a gloriettet, elakadt a szava. A hold ezüst fényében is jól látszottak a rózsák, ahogy a három különböző szín benövi az oldalát, majd a tetején elkeverednek egymással. A fiú kézen fogva vezette be a lányt, és belül, közelről talán még lenyűgözőbb volt ez a virágáradat.

Langyos este volt. Megcsókolták egymást, és lassan letérdeltek, a már előre leterített pokrócokra. Kellemes puha volt, és előkerült egy üveg rose. Ittak egy kortyot, és félretették a poharat. Csókolták egymást, miközben kihámozták a másikat ruháiból. Meztelenül térdeltek egymással szemben, és nézték a másik testén sikló holdfényt. Elheveredtek a pokrócon, és a fiú elkezdett kalandozni szeretője forró testén ajkaival. Minden pontjára csókot lehelt, lágyan kóstolgatta kedvesét. Szenvedélyjel csókolta izzó bőrét, és a lány egyre nagyobbakat sóhajtott az érintésektől. A fiú, kényeztette őt, ajkaival, kezeivel. Szerelemmel szívta be bőre illatát, és figyelve minden rezdülésre.
A lány a feje fölött lévő rózsatengert nézte, miközben a fiú feje combjai közt simította őt. Karjait kinyújtotta a feje fölött, lábait társa nyakába rakva egyszerre élvezte az érintést, és a virágégbolt látványát. Sóhajai, nyögéssé váltak, és gerincét megfeszítve élvezte a gyönyört.
A fiú felé hajolt, csókot lehelt a szájára. Megcsókolta ajkát és közben lágyan, lassan beléhatolt.
A lány felnyögött, és karjaival átölelte szerelme nyakát, lábaival derekát.

Elkezdtek mozogni lassan, mint a nyugodt tenger hullámai. Nézve egymás szemében a vágyat, a szerelmet. Majd ajkuk újra egybeforrt, és miközben csípőik hullámtáncot jártak, nyelveik gyengéden masszírozták egymást. Szenvedélyesen szeretkeztek, tele érzelemmel. A lány szeméből könnycseppek gördültek az arcára, amit a fiú ajkával itatott fel onnan. Az öröm könnyei voltak. Úgy érezték, eggyé vált testük mellett, lelkük is összeolvadt. Finom, kéjes mozdulatokkal jutottak a gyönyör kapujához, amin egyszerre léptek be. Mélyen belenézve egymás szemébe, ahol önmagukat látták.
Az örömöt, boldogságot, teljességet, SZERELMET! Hosszú csókba forrtak össze újra, majd elheveredtek. A lány oldalt feküdt a fiú előtt, befészkelve magát szorosan ölelő karjai közé. Lihegtek halkan, és szorította magához életét a fiú. A lány jól eső érzéssel, mosollyal az arcán aludt el, s reggel a nap simogató sugaraira ébredt amiket megtörtek a színes rózsaszirmok, de kedvese még mindig úgy ölelte, mint éjjel. Fejét hátra fordította, látta ő is felébredt, s egy csók után ismét előrenézett.
Fejében letisztultak a dolgok, csak öröm volt benne, és az érzés, hogy jó szeretni valakit.