Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Álom? Álom...

A zsalugáteres ablakok résein élesen vágott be a fény.
- Fél hat --- gondoltam. Gondoltam? Tudtam. Már évek óta ezt látom.
Most --- mást is.

. . .

A fiúsan rövid barna haj az orrom csiklandozta. A jobbkezem elzsibbadt. Kicsit megmozdult a haj. A hozzá tartozó fejjel együtt --- aztán felém fordult.
Lentebb a hasa, az a lapos, feszes has is nekemfeszült.
Feszült? Inkább --- simult.
Álom és ébrenlét határán eszem a tegnapi napon járt.

...

Sajó mély hangja tépte szét a tanya csendjét. A kerítésen kívül egy erdésszzöld autó állt.
Mióta? Nem tudom. Az istállóban voltam. Széna, abrak a két tehénnek, lovaknak.
A komondornak Bogár, a puli, éles csaholással kontrázott. Erre mentem előre, a ház sarkához.
Akkor láttam meg az autót.
- Ez ... ez ... az a kocsi! --- Igen, ez... AZ! Nem néztem rendszámot, nem néztem én semmit. Csak a volán mögött ülő alakot ... a régen látott, mindig hiányzó, kedves arcot.
V. arcát.
Kerestem a kocsiban a többieket. A hozzá tartozókat.
Egyedül volt.
- Mi van? Be se engedsz? Nagyon poénos.
Ha lett volna kétségem --- ettől elmúlott. El kellett oszolnia.
Mennyit hallottam!
Kezeim maguktól nyitották a kaput. A kutyákat hátraparancsoltam, a kocsi bejárt a tanyaudvarra.
Kiszállt. Láttam, futni akart hozzám.
- Várj! Előbb mutatkozz be Sajónak és Bogárnak!
- Muszáj?
- Muszáj. Vagy ott akarsz éjszakázni?
Magam mellé parancsoltam az ebeket.
- Lassan gyere ide --- kértem. Úgy! Először Bogárnak, a pulinak! Lassan nyújtsd a kezed! Nyitott tenyérrel... úgy! Szólítsd a nevén!
Bogár végigszaglászta a kinyútott kezet. Meg volt elégedve a vizsgálat eredményével, mert két csengőt vakkantott és megnyalta.
Sajó lustán cammogott oda. Ínyét --- csak úgy miheztartás végett --- felhúzta. Ő is végigszaglászta a tenyeret, a kinyújtott kart. Ő is elégedett volt az eredménnyel. Egészen odaállt a mozdulatlan, rövidnadrágos alak mellé. Csak jelezte, hogy ott van és vár egy símogatást. Megkapta.
Odamentem én is.
- Na, most már sorrakerülhetek! --- nevettem.
- Mire jó ez --- kérdezte a hosszadalmas és régen érzett csókok, ölelések után.
- Egyedül élek, három kilométeren belül nincs szomszéd, nincs senki. Minden állatom úgy van szoktatva, hogy a házat és engem is őriz, véd. Majd meglátod.
Egyből a búbos-uralta konyhába léptünk.
- Ezt... ezt te csináltad?
- Segítséggel.
Észrevettem, a kinti meleg után megborzongott a hűvös konyhában. Adtam neki egy pulóvert.
- Inkább hozzád bújok! Te melegíts meg!
- De akkor nem kerülnek be a cuccaid. Meg a kocsit is be kell hozni a fészer alá.
Gyakorlottan vezette az autóját. Gyorsan bepakolt. Nekem a konyha maradt, tűzgyújtás, vacsora-előkészítés. Nem számítottam vendégre, hát csak éppen összeütöttem valamit, ami a kezembe került.
- Szomjas vagyok --- csippentett a szemével. Úgy mint régen, az ősködben, az üvegablak mögött, mikor először láttam meg. Mikor is? Évekkel ezelőtt.
- Mivel kínálsz meg?
- Inni akarsz vagy csókolózni?
- Mindkettőt --- hangzott a gyors válasz.
A csipkeszörpös pohár bepárásodott. Apró kortyokban itta. Itatott engem is --- mint régen, a HELYÜNKÖN!
Visszafiatalodtam majd` tíz esztendőt. Pedig már akkor is, ott is túl voltam a hatvanon!
- Fékezd magad, Csillagvirág! Mindjárt eszünk. Csak befejezem a salátád . A salátánkat.
A sülthús láttán meglepődött. Hát még az ízétől.
- Mi ez?
- Gödölye.
- Igyunk hozzá bort, jó? De előtte valami finomat!
Gyanakodva fogadta a stampedli vízszínű italt. Friss bodzaillat keveredett a konyha egyéb illataival.
- Ez finom. Kérek még.
- Vigyázz vele, csalóka!
- Olyan mint te?
- Még nálam is csalósabb.
Evés közben kevés szó esett. Néha úgy éreztem, elhallgat valamit. Elfogyott az üveg kadár is, amit még vacsora előtt hoztam fel a pincéből. Az új üvegért ő is lejött velem. A kutyák már jó ismerősként lábatlankodtak körülötte.
A borfelhozás nélküle gyorsabban ment volna!
Még sötétedés előtt bejártuk a sövényen belüli területet. Kicsit elakadt a szava, amikor meglátta körben a majd kilométeres élősövényt.
- Ez mind a tied?
- Meg kívül a tízszerese. Ez a büszkeségem.
A gépek nem nagyon érdekelték. De az istállóból alig lehetett kiimádkozni! Ahogy belépett, minden szempár feléje fordult. A tehenek egykedvűen bámultak rá. Eldöntötték, jó ember --- tovább nem izgatta őket. Igaz, korábban sem.
A lovak már nem voltak ennyire egyértelműek. Mirza, a herélt almásderes nagytestű, állapotát meghazudtolóan ideges természetű ló volt. Ezért is állt az istállóajtóhoz legközelebb. Ha illetéktelen akart bemenni --- egyszerűen kirúgott...
- Mirza --- nyugtattam. - JÓEMBER!
Csillag, a hároméve szürke kanca, Sólyom az almásderes mén, Fenék, a kétévespej kanca és legbelül - a “szülőszobán` Ráró, “aki` éppen mindenórás volt, egyszerre fordultak felénk. Mindegyik dobbantott egyet a lábával egymás után.
- Köszöntek - figyelmeztettem. - Illik viszonozni!
Sorban odament mindegyikhez egy-egy marék zabbal. Mirza elégedett röhögéssel fogadta a köszöntést. Elégedettsége átterjedt a többi lóra is.
Lidi és Julcsa szemrehányóan bőgtek fel. Kérdés volt ebben a bőgésben, szemrehányás, hogy velük senki nem törődik.Odamentünk hozzájuk. Barátságos vállonveregetés után megnyugodtak.
Még vissza kellett mennünk a lovakhoz. Ráró egyre nyugtalanabb lett. Lábával az almot kaparta, húzta össze egy csomóba.
Friss almot kapott, jó bőven.
- Alighanem gyarapodunk az éjszaka - mondtam.
-Honnan tudod?
Férehúztam Ráró farkát. Pérája egyre jobban duzzadozott, tágult. Hoztam a meleg vizet, rongyot, elletőkötelet. Ráró egyre nyugtalanabb lett.
- Te nem bírod a vért, ugye?
- Maradok, amíg bírom.
Elletőkötényesen, kesztyűsen álltam előtte. Korábban így nem látott. Egy kölcsönös futó csók - csak úgy, egymás nyugtatására és benyúltam a kancába. Egy szutyak akadt a kezembe. Szabályos, jó fekvés, Rárónak könnyű dolga lesz - nyugtattam meg V-t.
Mintha igazat akarna adni, horpaszán remegés szaladt át, szemei kidülledtek... nyomott egyet... és megjelent egy csillagos csikófej a két mellső lábbon nyugodva.
Még egy nyomás ... és többen voltunk! Egy gyönyörű, csillagos pirospej kancacsikóval!
- Töröld meg az orrát és fújj bele!
Megtette, le is csutakolta és anyja fejéhez tette.
Ráró tisztára masszírozta a lányát, aki csetlő-botló mozgással próbált felállni. Harmadszorra sikerült.
Egymást átölelve néztük a családi idillt. Még csókolózni is elfelejtettünk. Gyönyörű, csillagos, teliholdas nyári éjszaka volt.
- Gyere igyunk valamit a csikód egészségére!
- A z én csikóm - csodálkozott V. - De hová teszem?
- Itt marad és Te meglátogatod. Minél gyakrabban!
- Mi lesz a neve?
- Én adjak neki? A Tied, Neked adtam. Te pucoltad meg, Te tetted az anyja fejéhez..., persze, hogy a Tied! Ezért kell neked adni a nevét is. Bent megbeszéljük, rendben?
Igyekeztünk befelé.Meleg este volt, alig mozdult a levegő. Egymást átölelve lépkedtünk.
- Meg akarlak csókolni - súgta.
Összehajoltunk és elsüllyedt körülöttünk a világ. A régen érzett fogak finoman játszottak velem. Beleborzongtam, jólesően. Szorosan egymáshoz símultunk, karjaim egyre szorosabban fonódtak derekára, vállára.
Nem tudom, meddig álltunk ott, a tanyaudvaron. A két kutya zökkentett ki bennünket a révületből. Nem tudták mira vélni a helyzetet.
Bementünk a házba.
- Hol akarsz aludni?
- Ahol te.
Az udvari szobába vezettem. Alacsony, fagerendás mennyezet, széles, csergével fedett ágy és vele szemben egy cserépkályha uralta a helyiséget. Mellette ajtó a fürdőszobába. A fürdő majdnem akkora mint a szoba. Kényelmesen elfér benne egy nagy, kétszemélyes kád.
- Minek neked ekkora kád?
- Szeretem a kényelmet - feleltem. - Most meg amúgy is szükség lesz rá. Vagy nem?
- De... - lehelte V.
- Csillagvirág, elhiszed amit mondokl? Ebben a kádban és ebben a házban Te vagy az első! Emlékszel?
Egyszer régen, a HELYÜNKÖN azt mondtam Neked, utánad nem kell senki. Tartottam magam ehhez a “nem-kell-más-nő`-höz.
- Ez... igaz?
- Igaz.
Átöleltük egymást és szánk, kezünk felfedezőútra indult. Foggal-körömmel kényeztettük egymást. Lesímogattam V-ről a pólótés a nadrágot, ő rólam szintúgy. Melltartóban és tangában állt ellőttem én meg egy szál gatyában.
Éreztem a bimbó meredezését a bőrömön. A bőrünk egyre forróbb lett. A vállára hajoltam, nyelvvel, ajakkal símogattam le a melltartója pántját. Körmeivel a tarkóm karmolászta... lágyan, észbontó finomsággal. Ölét erősen hozzám préselte.
Azért a Keblek Völgyében elidőztem egy kicsit. A bimbók is az ajkaim közé kerültek egy kicsit. Hiszen majd kibökték a takarójukat!
A másik pánt is lekerült, kiügyetlenkedtem a kapcsokat is. A két halomról lehullt a lepel. A mellek félgömbjei fehéren világítottak. De régen is láttam élőben őket... - gondoltam...
... de szólni nem tudtam. Szám tele volt. Ajkaimmal cikáztam közöttük. Míg a cickókat kényeztettem, ujjaim, körmeim V. hátát vették kezelésbe. Végig, lefelé a gerinc két oldalán, egészen a tanga vonaláig.
Ujjaimmal benyúltam. Ölét kicsit eltoltam magamtól, hogy bőre és a textil között tenyereim előlről is lejjebb sodorhassák bugyiját. Letoltam, egészen combközépig.
Számmal mellei alá értem. Ajkam, nyelvem a has bőrén kalandozott. Beleleheltem a köldökébe. Nyelvemmel is hozzáértem.
Fejem egyre jobban lefelé haladt. Térdemet behajlítva mind közelebb értem V. öléhez.
- “Ott` még mindig borotválod? Mert kicsit bökős vagy.
- Kuka - nevetett, nem változtál semmit!
- Kukáné, te sem!
- Zavar a bökősség?
- Nem - és hogy bizonyítsam is, símogattam nyelvvel, ajakkal.
V. álltában széjjelebb nyitotta combjait. Öle kicsit szétnyílt, a rózsaszín redők láthatóvá váltak. Nyelvemmel közéjük simítottam. Felnyögött.
- Még - súgta.
- Kicsit várj - kértem és a kádhoz vezettem.Lesímogattam róla a pólót és a bugyiját. Ő a nyelvével kalandozott rajtam. Elektromos szikrák pattogtak a bőrömön. Egymást átölelve léptünk a kádba.
- Tényleg velem vagy itt először? - kérdezte hitetlenkedve.
- Igen - súgtam, inkább leheltem a fülébe. Éreztem, hogy megborzong.
- Csináld még - kérte.
Átölelve tartottam. A fülébe leheltem ... újra és újra. Borzongása egyre erősödött. Keze felfedezőútra indult rajtam. Nyelve az ajkamat símogatta, fogaival lágyan harapdált. Borzongása rám is átterjedt. Szemben ültünk a kád vízben. Átöleltem és teljesen szorosan magamhoz húztam. Forrón csókoltuk egymást. Csak a hátához fértem az ujjaimmal. Mellei nekem feszültek. Ölelésemben is lágyan himbálta felsőtestét - jobbra, balra. Cickói az én szügyömet símogatták.
Kezeia víz alatt rám kulcsolódtak. “Ott` egyre vérbőbb lettem. Tenyerével megemelte a csípőm, csak annyira, hogy falloszom kiálljon a vízből. Hüvelyk- és mutatóujjával körbefogta, lágyan, finoman hátrahúzta a bőrt és kicsit megharapta a makkomat. Aztán eltüntette ajkai között. Másik kezével combom alját simogatta. Nyelve, ajkai egyre erősebben tapadtak szerszámomra. Ujjai rámarkoltak a heréimre, határozottan, mégis gyengéden. Finoman, jaj, de milyen finoman morzsolgatták!
A hátán lefelé, a gerinc mentén haladtam a kezemmel. Tompora két félgömbje megemelkedett a vízben. Kezeimmel megemeltem és...
- Tenyérbemászó segged van - súgtam.
- Kuka - göcögött két nyelvmozdulat között.
- Még most is undorodsz a mag ízétől?
Nem tudott válaszolni. Testem megfeszült és már tört is ki belőlem. Alig volt időm kivenni V. szájából.
- Most te - és elémtérdelt a kádban. Combjai közé fogadta az arcom. Öle - éppen a szám előtt - hívogatóan, csábítóan világított. Nyelvemmel a peckéhez értem. Összerándult.
- Rossz?
- Dehogy. Ooooolyan jóóóóóóóóóóóóóóóó! Csináld még!
Nyelvem vitustáncot járt a csiklóján.Kezeim feszes, izmos farpofáit markolászták, gyúrták. Hirtelen az ő teste feszült meg. Lihegése egyre erősödött, izmai szinte görcsbe rándultak. Aztán ernyedten dőlt hozzám.
Lóvaglóülésben ült a combomra. Mellei a víz mozgásától lágyan érintgették a bőröm. Megint csókoltuk egymást. Hozzám símulva, lágy karmolással siklottak lefelé a kezei. Egészen a tagomig. Ujjai közé vette, úgy dédelgette.
- Te meg engem! - lehelte.
Ujjaimmal csiklóját, ajkait kényeztettem. Hamarosan újra készen álltunk. Feljebb csúszott, egészen a combom tövéig. Magába vezetett.
Hamar megtaláltuk a közös ritmust. A víz lejjebb-feljebb hullámzott egymásnak feszülő testeink között. Egyre gyorsabban, gyorsabban, ahogy testünk mozgása is. Éreztem a tenyerem alatt egyre feszülő hátizmait.
Agyamtól hullámok indultak egyre erősödőn ágyékom felé. Éreztem a mindinkább erősödő izomtónust. Alig volt időm V-t magaról leemelni. Magom szétoszlott a kád vizében. V. is megfeszült, hörgött, feszes teste eldőlt a kádban.
Lassan, nagyon lassan le- és megnyugodtunk. A kádból kiszállva egészalakos fürdőlepedőkkel szárítottuk egymást. A frottír bolyhai lassan nedvesedtek a tenyerem alatt.
Nem tudom mennyi idő telt el. Másodpercek? Órák? Nem is lényeges. Csak az, hogy újra érzem V. bőrét!
Újra érzem? Így, fürdés után?
Hiszen most érzem így először. Évtizede egyszer már majdnem volt így. De elmaradt. Miért is? Nem tudom.
V. lágy, de határozoztt mozdulatokkal dörzsölt. A fürdőszoba nyitott ablakán beszökött egy szellőfoszlány. Meleget, illatokat és neszeket hozott.
Kinéztem az ágy feletti faliórára. Éjfélt mutatott.
- Nem vagy fáradt?
- Vegyél egy papucsot! Ott találsz - mutattam az éjjeliszekrényre. - Nagy lesz, de nem esel el benne.
- Poénos vagy - jött a válaasz csípőből. - Hová megyünk?
- Megnézzük Rárót meg a csikaját. Tudod... meg kell nézned a “keresztlányodat`!
- Így? Meztelenül menjek ki?
- Szerintem sem Sajót, sem bogárt nem zavarod. Ráró meg nem Veled van elfoglalva. Ő - ANYA. Az anyák adakozó bőkezűségével.
Az istállóban Mirza röhögve üdvözölt bennünket. RFáró éppen szoptatta kicsinyét. A csikó bőszen szivattyúzott az elapadhatatlan anyai forrásból. Anyja felhörkent, mikor oda akartunk lépni hozzá. Nem gorombán, nem haragosan, de figyelmeztetően.
- Várjunk egy kicsit - súgtam V-nek.
Egymást átölelve vártuk a szeánsz végét. Nem kellett sokáig várni. Sajnos!
Bár nem töltöttük hiába az időt. Nyelveink vitustáncot jártak egymáson. A kiscsikó elégedett mocorgása hozott vissza bennünket a földre.
Ráró elégedett röhögéssel n yugtázta a V-től kapott zabot. (Hogy mikor vételezte - fogalmam sincs róla!)
- Menjünk be. Nem vagy éhes?
- De - lehelte.
- Te?
- Én is. Rád - súgtam a fülébe.
Valahogyan szentségtörés lett volna megtörni az éjszaka csendjét hangos szóval.
- A kutyák mit csinálnak?
- Komolyan érdekel?
- Igen.
- Menj a hálószobaablakhoz.
V. nem kérdezett. Csak ment. Aztán - állva maradt. A szája meg szinte tátva a csodálkozástól, mikor egy fekete szőrgombóc - éktelen csaholással és csengő vakkantásokkal - penderült elé.
De már hallattszott a kuvasz mély vakkantása is. Amolyan “Jövök már!`-formán. Sajó a fenekére ült V-től két-három lépésre. V. megpróbált ellépni az ablaktól. Sajó figyelmeztetően villantotta ki tépőfogait.
- Sajó! Bogár! - csattant tiltón a hangom. A két kutya tanácstalanul nézett rám.
- Névvel szólítsd őket magadhoz. V. ellenkezés nélkül megtette. A kutyák odamentek hozzá, a fürdőhab illatától undorodva végigszaglászták.
Többet nem törődtek vele.
- Ez mire volt jó? - kérdezte V.
- Láthatod. Idegen nélkülem itt nem mozoghat. A saját érdekében. Sajó nem bántja - amíg nyugodtan áll. Téged is itt állatott volna az ablaknál, ha nem szólok rá. A pumi a csengő, a komondor a fegyver.
- És ha megetetik őket?
- Az nem fordulhat elő. Reggel majd meglátod. De menjünk be! Egyszerre elég volt ennyi tanulás. Meg egyébként is... éhesek is vagyunk.
Alig néhány csók, ölelés, símogatás - és már bent is voltunk.
Vágtam egy jókora szelet gödölyehúst.
Én nem kapok? - nyafogta V. (Szokásával ellentétben.)
Befalta ő is.
Gyors kéz- és fogmosás - és már a hálóban is voltunk. Az óra már fél hármat mutatott. A csergével letakart ágy szinte hívott bennünket.
- Ez ... nem fog szúrni? - kérdezte V.
- Feküdj rá, próbáld ki!
- Gyere te is! Siess! Karjait felém tárta.
Mellédőlve vad csókolózásba kezdtünk.
- Tényleg nem szúr.
Suttogta? Lehelte? Nem tudom. Ajkai bársonyával voltam elfoglalva. Kényeztettük, izgattuk egymást, hosszan, lágyan. Újra magába fogadott. Egyre gyorsuló zihálása miatt alig hallottam a meglepő szavakat:
- Gyereket akarok tőled.
Megdöbbentem. Tíz évvel korábban még volt rá lehetőség.
- Ne vegyél komolyan - súgta könnyes szemmel. - Csak hülyéskedtem.
- Ezzel... talán... nem kellene!
Az én szemem is “izzadt`.
A kielégülés után elaludtunk.
És most ébredek.
És nem tudom, mi történt.
Velem.
Vele.
Velünk.
Pedig - semmi sem történt.
Ami megtörténhetett volna - tíz évvel korábban kellett volna megtörténnie.
...
Zsibbadt karral ébredtem. A fejétől zsibbadt. Úgy ébredtünk, ahogy elaludtunk. Nem mozdultunk egész éjjel.
Kinyitotta a szemét.
- Kávét nem kapok? Tudod, a pesti helyett...
- Rögtön hozom - dobbant a szívem. Tán... mondtam is.
Kávé az ágyba, én is mellébújtam.
- A csikó... az enyém?
- A tied.
- De akkor nekem kell nevelnem.
- Bizony...
Elgondolkozott. Elgondolkozott? Hangosan gondolkozott. Vagy csak kihallattszott?
- De haza nem vihetem...
- Akkor ... neked kell itt maradnod.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: