Álom 14

A hócipője is tele volt. Miért pont őt kellett ebbe az istenháta mögötti kisvárosba kiküldeni?
Ha tudta volna a KözGáz-on, hogy ilyen ostoba dolgokat is kell végeznie, tán ott is hagyta volna. Dühöngött magában. A vidéki cég viszonylag nagy volt, a maga háromezer dolgozójával, de egy ekkora cég könyvelését leellenőrizni, valami embertelen unalom.
Már egy hete dolgoztak a kollégáival, ráadásul négy idősebb hölgy. Igaz, hogy kedvesek, aranyosak, de hát ötven körüliek…

Se erotika, se közös téma, semmi! Mint minden délben, most is összecihelődtek, és harsány csevely kíséretében elvonultak, igen vonultak, a közeli közértbe valami fogyókúrás ebédet vásárolni maguknak. Fejenként, uszkve másfél kilót, cirka két óra alatt…Kornyadtan pöckölgette a belső telefon ósdi tárcsázóját. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, felvette a kagylót, a füléhez szorította, és abszolút vaktában sodort négyet a tárcsán, merthogy a belső számok négyjegyűek voltak. A második csengetés után, egy női hang:
- Igen!
- Beszélgetni szeretnék! – nyögte bátortalanul a mikrofonba.
- Nem érek én rá… - puff, lecsapta.
Újabb négy sodrintás.
- Lakatos műhely!
- Bocsánat téves
- Semmi baj. – mondta a borízű férfihang.

Egészen belejött.
- Tessék vízmű! – a háttérben iszonyú zúgás. Válasz nélkül lecsapta.
- Itt a porta! Kovács vagyok! – az idős férfihangnak, kellett vagy tíz másodperc mire ezt mind elmondta. Vigyorogva tette le az elnézéskérés után.
- Számlázás, tessék! – csip-csirip, fiatal női hang.
- Beszélgetni szeretnék!
- Most? Délelőtt, munkaidőben? Ki vagy? Honnan hívsz? – vau, ez az én emberem, gondolta, de aztán végül pár perc után elakadtak.

- Igen!?
- Beszélgetni szeretnék!
- Ha, ha, ha, ha, ha – csengő, fiatalos, vidám, szinte erotikus fiatal női kacaj.
- Rendben van, de most fontos munkám van, hívj vissza tíz perc múlva!
- Nem tudlak!
- Hogyhogy, hát most is beszélünk? – értetlenségében is vidám, csengő hang.
- Nem tudom a számodat!
- Akkor, hogy hívtál?
Elmondta. Ismét az a gyönyörű kacaj.

- Hiszen akkor nem is tudod, ki vagyok! – beszéd közben is kacagott.
- Ez visszafelé is igaz! – állapította meg, mire már együtt nevettek.
- Akkor én mondok egy számot, tíz perc múlva ott hívj! – mondta a lány.
Most először kívánta, hogy a kolléganői, ráérősen étkezzenek. Izgatottan várta az idő múlását. Már kilenc perc múlva csengetett.
- Halló! – nemcsak az idősebb nő hangja, hanem a háttérzajok is mások voltak, mint az előbb. Rémülten nézte a papírját, nem tárcsázott-e félre. Ijedten csapta le. Újra próbálta.
- Igen!? – újra az a csengő hang, bár, a mögöttes hangkulissza idegen volt.
- Nem a helyeden vagy?
- Persze, hogy nem! Akkor könnyen leleplezhetnél, hogy ki vagyok! – nevetett a lány.

Most tudatosult a fiúban először, hogy teljesen anonim helyzetben van, a lánynak fogalma sincs róla, kivel beszél. Napokig beszélgettek ebédidőben, szinte mindenről, és a fiú úgy találta, hogy igen vonzó egyéniség van a vonal túlsó oldalán. Váltogatták a helyszíneket, amiket megadtak egymásnak, így a számokat is. Egy hét elteltével még nem tudták ki, kicsoda! Igen jó játék volt, a fiú nagyon élvezte, hogy nap, mint nap törni kell a fejét, nehogy lebukjon. A kolléganői nem sejtettek semmit, csak örültek, hogy a kisfőnök jókedvű, és mindennap kituszkolja őket ebédelni. Egy idő után, bizalmas, ám a személyre nem utaló információkat is árultak el egymásról! Persze, hogy szóba került az erotika is, a szexualitás is.

Virágnyelven, szőrmentén, eszmét cseréltek, és a fiú, döbbenten, önmagán meglepődve állapította meg, hogy csaknem szerelmes a soha nem látott nőbe! Már tudta, hogy szőke, hosszú hajú, a lelki társa. Kiderült az életkora is. A fiú úgy találta, huszonhárom évével, egy okos tájékozott nő. Azt állította magáról, hogy független, ám a személyes találkozó ötletei elől ügyesen kicsúszott mindig, azzal a kifogással, hogy tetszik neki ez az ismeretlenesdi.
Egy alkalommal, szinte orgazmus közeli állapotba került, pusztán a beszélgetéstől. Döbbenten állapította meg magáról, hogy ilyen még nem fordult elő vele. Természetesen nem véletlenül került szóba az erotika…
- A napokban az egyik kollégám kisgyerekére vigyáztam néhány percig, míg az apja elintézett valamit. Teljesen zavarba jöttem. A kislány mindössze négy éves, és a lábai közé szorított óriás macin hintázott, de úgy, hogy a párzási mozdulatokra asszociáltam. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy ez itt mindjárt elélvez!

- Butaság! – Válaszolta a lány. – Egy négy éves kislány nem tud elélvezni! Az egy másik dolog, hogy a simogatás, minden szexuális töltés nélkül is kellemes érzést kelt. Egy kisgyerek ágyéka simogatásra különösen érzékeny, de minden erotika nélkül!
- Látod, ezt nem tudtam! De, furdal a kíváncsiság, téged is lehetne úgy simogatni, hogy ne legyen erotikus jellege?
- Nem hiszem! Egy ivarérett ember, szerintem bármilyen az ágyékát ért, nem fájdalmas, ismétlődő érintést, egy idő után öntudatlanul is némi erotikával ruház fel. Legalábbis én így vélem. Bármilyen cselekvés, akár munka, vagy mondjuk olvasás közben, például az asztal sarkának dőlök, egy idő után azon kapom magam, hogy fészkelődök, ha úgy tetszik, vakartatom magam a sarokkal!
- Tulajdonképpen, ha belegondolok a férfiak is hasonlóképpen vannak – vakkantott közbe a fiú.

- Ugye! – Bátorodott fel a lány. – Az meg aztán kifejezetten kellemes, sőt… ha, az ember lánya tusolás közben a kézi zuhanyrózsából spriccelő vizet magára irányítja. A múltkoriban az esti tusolásom alatt a combjaim közé kaptam kézitust, hogy míg a fürdőszivaccsal végig dörzsölgetem magam, ne kelljen vissza akasztani a helyére. Egy ügyetlen mozdulattól megfordult, és nem lefelé, hanem felfelé, egyenesen az ajkaim közé zuhogott! Hát, ne tudd meg! Valami isteni volt! A finom forró víz, nagy nyomással, ahogy szétteregette először a nagyajkaimat, végig verve az érzékeny bőrfelületeket, aztán gondolhatod, hogy nem véletlenül szétnyíltak a kisajkaim is… Azt hittem rögtön lekarmolom a csempét a falról a gyönyörűségtől! A tűhegyes vízsugarak folyamatosan pásztázták a csiklómat, a hüvelybemenetem környékét, az ajkaim belső felületét… Mennyei volt! Ott, és akkor, ha maga az ördög nyit rám, azt is magamra rántottam volna.

A fiú nyirkos kézzel, szaporán kapkodva a levegőt, tartotta a kagylót. Erősen feszült a nadrágja, és csak semmitmondó hümmögésekre futotta szókincséből.
- Volt egy másik hasonló is. – Folytatta a lány, belemelegedve a locsogásba. – Nemrégiben az irattárba küldtek, valami ezeréves papírt előkotorni. Buta, mély polcok vannak ott, és befelé három sorban az akták. Ha a belsőt akarod megnézni, be kell hajolni, szinte ráhasalni a külső papírhalmokra. Na, egy szál magam a döglesztő nyári melegben ott keresgélek, amikor a sok papírlap a pólón keresztül hajlongás közben végig pergett a mellemen. Te! Azt hittem rögvest leesek a létráról. A bimbóim úgy kiugrottak a helyükről, majd kibökték a pólómat.

Tök nem érdekelt semmilyen papír! Vagy öt percig csak himbálóztam a létrán, a dossziék felett. Arra eszméltem, hogy a bugyim kezd nedvesedni. Na, akkor megálltam. Ott azért még nem tartok, hogy az irattárban egyedül maszturbáljak. De, mit mondjak, ma is libabőrös lesz a hátam, ha visszaemlékszem. Veled ilyenek nem esnek meg?
- De, azt hiszem igen. Csakhogy én olyan családban nőttem fel, ahol ez, ha nem is tiltott, de legalábbis tabu téma volt. – Kezdte nehezen a fiú. – Unokahúgommal volt afférom, már jó pár éve. Együtt nyaraltunk a nagymamánknál néhány napot. A szülők valami dolgukra mentek, minket meg odacsaptak a nagyinak. Az meg szegény mit kezdjen két, tizennégy éves hibbant kamasszal. A Gyöngyi, merthogy így hívják, már a délutáni érkezésekor kikötötte, hogy ő abban az ágyban akar aludni, amelyiket én foglaltam el, korábban érkezve néhány órával.

Naná, hogy nem adtam át önként. Erre azt mondta, este márpedig ő oda fekszik. Vidéken voltunk, se diszkó, a nagyinak tévéje sincs, szóval semmi, csak dög unalom. Gondoltam, legalább kialszom magam, és hamar lefeküdtem, nehogy a Gyöngyi megelőzzön. Alighogy bevackoltam, hallom jön felém, és emeli a plédet. Fintorogva jegyezte meg, hogy ő most akkor is ide fekszik, legfeljebb ketten alszunk az ágyban meg, hogy ő ruhátlanul szokott aludni. Erre már megfordultam, akartam mondani, hogy hehe, jó vicc volt. Mit mondjak! Szikrát nem kaptam! Tényleg nem volt rajta semmi. Tündéri pici, hegyes keblek, sötét pelyhes ágyék… Nem láttam én addig meztelen lányt élőben, legfeljebb a suliban a srácoknál egy-egy magazinban. Lényeg, a lényeg, már mászott is be mellém! Se köpni, se nyelni, nem tudtam! Akkurátusan hozzásimult a hátamhoz, felvette azt a kérdőjelformát, ahogy én feküdtem.

A hátamat sütötte a melle, a fenekemen, az alsógatyán át is érezni véltem a szemérem szőrzetét.
- És volt valami? – Érdeklődött kíváncsian a telefonban a lány.
- Rokonnal? Nem! Dehogy! A legmegdöbbentőbb az volt, hogy pár perc múlva elkezdett szuszogni, mint aki alszik. Nem hittem el, és nem mertem mozdulni. Talán egy órát is szenvedtem mozdulatlanul mire elzsibbadván mindenem, elhatároztam, hogy megfordulok. Tátott szájjal, elcsorgó nyállal, száz méter mélyen aludt! Óvatosan felkeltem, és kitakartam, hogy megbámuljam. Fogtam a kis zseblámpámat, és precízen végig néztem minden porcikáját. Számomra, az ismeretlen erejével hatott a látvány. A nagyajkai összezáródva, úgy néztek ki, mintha egy sárgabarackot néznék azon a felén, ahol a bevágásszerű képződmény van a gyümölcsön. A gyönyörű, formás popsija, a farpofák közt sötétlő nyílással. Finoman megtoltam az egyik lábát, hogy hátha szétnyílik a puncusa. Sikerült a dolog.

Felhúzta az egyiket, a másikat meg kiegyenesítette, így beleláttam a kisajkaihoz is. Szőrtelen finom bőr, párás csillogás… Volt már korábban is erekcióm, de orgazmusom még nem. Mivel nagyon feszült a makkom, az egyik kezemmel hátrahúztam a fitymámat, hogy ne fájjon. A térdem is megcsuklott a hirtelen rám törő kéjtől. Tudtam mi történik, csak váratlan volt! Pánikszerűen törölgettem magam egy zsepibe, és bújtam zaklatottan a másik ágyba aludni, miután betakartam a rokont. Reggel arra ébredtem, hogy fázok, mert nincs rajtam a takaróm. Látom, hogy az én takarómba csavarodva ül széken, és meredten bámulja az ágyékomat. Mint minden reggel akkortájt, úgy ébredtem, hogy sátoroztam. Azaz, hanyatt fekve, a vizelési ingertől merev fallosszal a mennyezetet célzom. Ráadásul, az ostoba slicces alsógatyák átka, hogy ilyenkor kibújik a lyukon az ember szerszáma.

Indulatos kérdésemre, hogy mit bámul, valami olyat válaszolt, hogy jé, mennyire el tudom magam engedni. Na, persze, hogy elkottyantottam, hogy éjjel ő is eleresztette magát. Meglepetésemre, nem felháborodott, hanem letorkolt, hogy ébren sokkal többet megmutat, ha kérem. Úgy telt el a néhány nap, hogy többet megtudtam anatómiából, mint korábbi életemben összesen. Ha, a nagyi eltotyogott a piacra, leginkább pletykálkodni, tuti volt, hogy három, négy óránál hamarabb nem jön vissza. A kertjét magas kőkerítés óvta, úgyhogy, alig tette ki a lábát, ledobtuk a ruháinkat, és úgy idétlenkedtünk a napon. A legjobban azt szerette, ha pózolhatott előttem, mindenféle lehető, és lehetetlen tornagyakorlatokat mutatott be, ilyenkor a fenekét és az ágyékát sütötte a nap, és azt kérte tőlem, lassan húzogassam a fitymámat. Ő pedig azt figyelte, mikor spriccelek. Úgy találta, hogy az a legcélravezetőbb, ha labdára, párnára emelve a derekát, fenekét az égre mutatva, kezeivel szétnyitja a kisajkait is, feltárva a hüvelybemenetet, meg úgy mindent a fenekétől a szőrös vénuszdombjáig.

- Nem semmi rokonlány! – vetette közbe a lány.
- Többet aztán nem kerültünk közel egymáshoz, hazavitték, elköltöztek, valahol középiskolába járt, mára már ő is felnőtt ember.

A fiú végül addig próbálkozott randevút kérni a telefonos szerelmétől, hogy az ráállt. A megbeszélés szerint az egyik park szobra melletti padon várták egymást a késő esti órában. A fiú érkezett előbb, és bosszankodott, hogy a padon egy apró kislány ücsörgött. Az ilyennek már rég ágyban lenne a helye, dohogott magában, a virágcsokrát szorongatva. Már negyedórája toporgott, amikor megszólalt a telefonból jól ismert hang ezúttal élőben.
- Bocsáss meg nekem! Nem akartalak becsapni! Csak szerettem volna magam teljes embernek érezni! Kérlek, ne haragudj rám!

Döbbenten fordult a hang irányába, és tátott szájjal követte a szemével a padról felálló fiatal testi fogyatékos, púpos nőt, amint elballag előtte, végigsimít a rózsákon, és elsiet a buszmegálló irányába…