Ájulás 1

Laura úgy pattant fel az ágyból, mintha a közelben bomba robbant volna. Azonnal éber lett, pedig egy perccel ezelőtt még lázasan álmodott. Érzékszervei tökéletes állapotba kerültek, tisztán látott mindent a szobában, pedig a redőny –majdnem teljesen leengedve – csak a hajnali derengést engedte át. A csend szinte fájó volt, ekkor jött rá, hogy a robbanást csak álmodhatta. Lehet, hogy ő kiáltott – gondolta –, de az ágy másik felén nyugodtan aludt a férje. Megborzongott, de nem a lakás volt hideg, hanem teste nyirkossága kezdett párolgásba, kiszabadulván a még melegebb takaró alól. Nehéznek érezte bőre nyirkosságát, lassan keresni kezdte a papucsát, de nem találta, egy pillanatra visszadőlt még a párnájára.

Felkelt és mezítláb a fürdőszobába sietett. Gondosan bezárta az ajtót, megengedte a zuhanyt, és ledobta pizsamáját. Ahogy felemelte a lábát, hogy belépjen a kádba, combjai között megérezte a friss levegő fuvallatát. Önkéntelenül is az öléhez nézett és felfedezte, hogy olyan csatakos, mintha egész éjjel szeretkezett, vagy simogatta volna magát. Nem mert odanyúlni, nem akarta tudni, hogy csak a saját, vagy férje nedve is csordogál onnan. Nem emlékezett az éjszakára, tudat alatt is elhárította a lehetséges emlékeket, de ebben jelentős segítségére volt az előző este elfogyasztott, önmagához képest jelentős mennyiségű pezsgő. Mégsem volt másnapos, ellenkezőleg, érzékszervei szokatlanul frissek voltak.

A záporozó vízzel előbb leöblítette magát, majd egy erős fürdőszivaccsal gondosan végigdörzsölte minden porcikáját, hajlatát, legrejtettebb zugait. Szándékosan használta az idegen anyagot, nem akarta, hogy tenyere érintse önnön bőrét, amíg az nem makulátlan tiszta. Lemosta a habot, egy puha törölközővel alaposan leszárította magát. Elővette kedvenc testápolóját és csak ekkor ért közvetlenül saját testéhez. Nagyon kellemesnek találta, ahogy a hűvös krém a víztől forró bőrét simogatta. Más alkalommal ilyenkor már érzékei is felébredtek, most azonban tárgyilagos maradt.

Ahogy a hóna alatt krémezte magát, megérzett egy apró kis sörtét, elővette a borotváját és kiigazította a hibát, majd ellenőrzésképpen tenyere a lábára csúszott, de ott nem talált hibát. Kiegyenesedett és kisebb terpeszben az ölét is alaposan megvizsgálta. Nem talált semmi olyat, ami zavarhatná sima bőre harmóniáját, még egy pihe sem zavarta csupasz szeméremdombját. Az előző nap gyantáztatott öle most olyan volt, mint egy kisbabáé. Tetszett önmagának, ezt egy félmosollyal nyugtázta. Kevés sminket tett a szemére, arcára, pici szájfényt az ajkaira.

Felhúzta testszínű combfixét, gondosan elrendezte nem túl hosszú, de arányosan izmos combjain. Belebújt félmagas sarkú cipőjébe, felvette előre odakészített topját. A fehér anyag, mint második bőr tapadt rá, ezt is gondosan eligazította, majd kiengedte a haját. Ahogy a tükörben megpillantotta magát: harisnyában, cipőben, topban, meztelen öllel, annyira megtetszett a látvány, hogy önkéntelenül is végigsimított magán. Erre a mozdulatra mellbimbói felmeredtek, szinte átszúrták a vékony topot. Ettől megijedt.

Gyorsan lehúzta a topot és egy hozzáillő melltartót vett, majd visszabújt a felsőbe, egy rafináltan csipkézett fehér tangát, majd combközépig érő világoskék szoknyáját öltött magára. Újra a tükörbe nézett és ismét csak tetszett neki a látvány. Otthagyta a fürdőszobát, szekrényéből elővette jó előre összekészített sporttáskát. Nem volt nehéz, nem sok mindent csomagolt. Néhány fürdőruha, egy papucs, pipere holmik, pár top, egy sort, egy másik mini és egy farmer. No meg a vonat- és repülőjegye, az útlevele. Benézett még a hálóba, a férje úgy aludt, mint akit agyonvertek – ő még többet ivott az este. Halkan bezárta a szobaajtót, az előszobában felvette napszemüvegét, amikor meglátta a kis üzenő tömböt. Nem állta meg, hogy legalább annyit ne firkantson rá: ELMENTEM.

A lakást is halkan zárta be, ahogy a lépcsőházban is úgy sietett le, hogy cipője ne kopogjon. Senki sem járt az utcán, pedig a hajnali derengés már napsütéses reggelé vált. Két sarokkal arrébb elcsípett egy taxit. Kivitette magát az állomásra, megkereste a vonatát, de volt még ideje, így vásárolt pár újságot, ivott az egyik kioszknál még egy kávét. Cigarettát kívánt, de szándékosan nem gyújtott rá, kínozni akarta magát az élvezet hiányával. Felszállt a vonatra, megkereste a kupéját, csomagját elhelyezte, leült és olvasgatni kezdett, egyedül volt, zavartalanul. Mikor a szerelvény megmozdult, felgyorsult, csak akkor vette elő a cigarettát.
Mélyen leszívta a füstöt, a lapokat letette és az egyre gyorsabban elsuhanó tájat nézte. Az express már csak a végállomáson, innen 200 kilométerre áll meg. Esélye sincs addig visszafordulni. Végre elérkezett az idő, hogy megengedhette magának a visszaemlékezést, az elmélyültebb gondolkodást. Elöntötték az emlékek, de a gyomra is összeszorult a bizonytalan jövőtől.

Egy közösségi portálon ismerkedtek meg. Közös ismerős révén bukkant rá a férfi, aki addig ismeretlenül szokatlan izgalmas, szemtelen, de mégis bókoló levélben kérte, ne utasítsa vissza ismeretségét. Döntése előtt megnézte, mit lehet tudni róla. Szimpatikus arc nézett rá, az adatlap szerint független, értelmiségi, tömör, szellemes, de nem fellengzős önismertetővel. Ellenben közel húsz évvel idősebb, mint ő. „Baj nem lehet belőle” – gondolta és visszaigazolta az ismeretséget.

Nem sokkal később megkapta az első levelet: „ha már ilyen kedves volt, akkor áruljon el magáról még többet”. Visszaírt, hogy előbb ő lenne kíváncsi, mit érdemes tudni a férfiról, majd magáról is írt. Így kezdődött. Levél levelet követett, egyre többet és többet tudtak egymásról, amikor felvetődött az online beszélgetés ötlete. Némi nehézség árán letöltötte a megfelelő programot, majd végre „valós időben” is levelezhettek. Képeket küldözgettek egymásnak, ismerkedtek a másik életével. A beszélgetések egyre bensőségesebbek lettek, amikor „elcsattant” az első virtuális csók. Ösztönösen viszonozta, de azon vette észre magát, hogy közben a férfi arcát nézi a kis ablakban, s az jár az eszében: milyen lehet élőben a csókja?

Egyszer csak – ki tudja már, melyikük indította el, de inkább a férfi – sikamlós, pikáns dolgokról kezdtek beszélgetni. Lassan izzott a monitor, egyre többet árultak el szexuális szokásaikról, igényeikről. Pár nap után már mindent tudtak egymásról, és mindketten türelmetlenül várták, hogy „együtt lehessenek”. Aztán elérkezett az a pillanat, amikor az egyik erotikus beszélgetésnél a férfi megemlítette, hogy mennyire felizgult, és mit csinálna most vele. Ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Visszakérdezett. Ez volt élete első cyberszex élménye. Megtette azt, amit már évek óta nem: simogatni kezdte magát közben, s amikor a férfi arról írt, hogy vadul és erősen, mélyen tövig beléhatol, akkor elélvezett.

Zavarba jött az új élménytől, így még sosem szerzett magának örömet, de egy pillanat múlva a férfi kérdésére elárulta, hogy bizony ő most elélvezett. Önnön merészségétől felbátorodva kérdezte, hogy „Ő” hogy áll? A férfi válasza akár meglepő is lehetett volna, mégsem döbbent meg. Kemény péniszéről írt és orális szexet igényel. Az előzőektől felbátorodva leírta, hogy mit csinálna vele, hogyan kényeztetné a vékony ujjaival, nyelvével, szájával, hogyan engedné le torkáig a kemény dárdát és miként nyelné le a férfi örömének gyümölcsét.

Imádott szopni, s eddigi partnerei szerint nagyon jól csinálta, így meg sem lepődött, amikor a férfi megköszönte neki az „élményt”. Aznap még egyszer „szeretkeztek”. Újra simogatta magát, elélvezett, majd amikor a férfi „belé élvezett”, akkor ismét. A férfi ezen az estén írta le először: „Szeretlek!” Kicsit furcsa volt így olvasni az oly sok mindent jelentő szót, meg is kérte, hogy ilyet csak akkor írjon le, ha komolyan is gondolja.

A férfi komolyan gondolta. Egyre többet beszélgettek, s egyre többet „szeretkeztek”. Napjuk jórészét a számítógép előtt töltötték, lassacskán minden gondolatukat a másik foglalta el. Pár hét múlva már ő is leírta a szót: „Szeretlek!” Természetesnek tartotta. Ha egyedül volt, akkor is csak a férfi járt az eszében, néha magányában is simogatta magát, s az ismerős arcot képzelte az öléhez, ahogy nyalja mind érzékenyebb csiklóját.

Kialakult egy „menetrend” kettejük között. Előbb az általános, napi érdeklődés, beszélgetés, apró, de fontos kérdések, semminek tűnő, de mégis lényeges megjegyzések, figyelmességek, majd a szex. Hol vad, gyors élvezések, hol lassú, melankolikus erotika, máskor pedig az érzékeket végletekig fokozó, a lakást az élvezet sikításával betöltő rafinált szeretkezések. Ezután újabb beszélgetés, mind több apróbb és nagyobb magánéleti titkok megismerésével. Már tudta, hogy a férfi miért vált el, mennyit csajozott korábban, ismerte a munkáját, ízlését, majdnem mindent, amit érdemes tudni a másikról. Laura is elárult magáról már szinte mindent. Mesélt gyerekkoráról, tinédzserkori hülyeségeiről, szüzességének elvesztéséről, házasságáról, szeretőiről, válásáról, újabb házasságáról, családjáról, egykori munkájáról.

Az egyik ilyen beszélgetéskor döbbent rá, hogy házassága mennyire semmitmondó, mennyire ki van szolgáltatva azzal, hogy férje nem engedi dolgozni, otthon tartja, mint egy díszbabát. Laura rájött, hogy fogoly lett saját házasságában, s az utóbbi években a mind ritkábbá váló szex sem elégíti ki. Egyre vonzóbb lett számár a férfi szabadsága. Néha már valamiféle közös élet utópiája is felmerült, de nem vette túlzottan komolyan, míg a férfi arra nem kérte, találkozzanak végre személyesen is. Előbb belement, de az utolsó pillanatban lemondta a randevút.

Megijedt önmagától, a saját érzéseitől, ölének követelőzésétől. Aznap éjjel kiprovokálta szexet a férjétől. Nagyon nem kellett erőlködnie, a teste a szülés ellenére tökéletes volt, szexuálisan izgató, a férfiakat bármikor tűzbe hozó aurával. Nem hagyott békén neki, egymás után többször is kemény aktusra késztette. Előbb nyalatta magát, tudatosan vigyázva, hogy csak a férje nyelvétől élvezzen, majd keményen meglovagolta, akkor már ontotta öle a nedvességet. Majdnem együtt élveztek el, de nem hagyta abba. Nyalogatni, csókolgatni kezdte férje lankadt szerszámát, majd a szájába vette, és keményre szopta. Akkor feltérdelt és hátulról dugatta meg magát az újabb sikoltásig. Színtiszta szex volt, csak az élvezés számított. Mikor már szinte fájt az öle, akkor hanyatt lökte a férjét, ráhajolt saját ölétől nedvesen csillogó farkára, majd mélyen a torkára engedve kiszopta, míg amaz az ujjaival ingerelte még kemény, de már szinte fájón duzzadt csiklóját a ki tudja hányadik orgazmusig.

Akkor a férje eldőlt, s azonnal el is aludt. Azt hitte, ő is hamarosan követi, de inkább a fürdőbe ment. Megmosta az ölét, fogát, majd visszafeküdt. Nem jött álom a szemére. Újra és újra a távoli férfi arca, szerelmi vallomásai jártak a fejében. Nagy nehezen elaludt, de a férfival álmodott. Reggel újabb próba mellett döntött. Miután férje magára hagyta, felhívta legutolsó szeretőjét. Péter fiatal, bármikor szexre kész srác, aki másra nem is jó, csak keményen kielégíteni egy nőt, akinek aztán pár napig semmi oka panaszra. Szerencséje volt, a srác otthon volt és készségesen várta.