Történetek
a a
2015.06.02 | Rozványi Dávid | Regény | Megtekintések száma: 575
Ábrahám megkísértése - 27. Visszafelé Mória hegyéről
A többi olyan álomszerű volt… Az orvosok rohangáltak, nem mondták ki, de éreztették Avraamékkal, hogy ne örüljenek, hiszen valószínűleg csak pár órás haladékról van szó…
De a kisfiú egy óra múlva kinyitotta a szemét és inni kért. És este már enni is. Az álma meg nyugodt volt, tiszta, gyermeki.
Sarahhal folyamatosan ott ültek mellette, egy percre sem hagyták egyedül. Nem mertek reménykedni: ha másképpen vette a levegőt, ha csak megmozdult, beléjük nyilallt: csak nem…?
De a kisfiú állapota stabilizálódott és néhány nap múlva, mintha már a javulás jelei is mutatkoztak volna. Avraam megbeszélte Sarahhal, hogy most már egyikük kicsit hazamehet pihenni. Az asszony indult haza elsőre, úgymond, csak lezuhanyozni, és talán egy félórára ledűlni, de csak egy fél nap múlva ért vissza… Bocsánat kérőleg mesélte, hogy ájulásszerűen elaludt és ijedten kérdezte, hogy mi történt a kisfiúval?
De a kisfiú egészséges volt és egyre élénkebb, egyfolytában csacsogott és játszani akart.
Avraam hazaindultában benézett az orvoshoz. Elég erősnek érezte magát, hogy megkérdezze, hogy reménykedhetnek-e Sarahhal.
Az orvos becsukta az ajtót és széttárta a kezét.
- Sajnos jekke* vagyok, nem katolikus…
- Tessék? – csodálkozott el Avraam.
- Nézze… Ha keresztény lennék, akkor azt mondanám, Ichakkal csoda történt és indíthatják a szentté avatási eljárásomat, mert nincs rá magyarázat. Megpróbáltam utána nézni a szakirodalomban, de ilyen stádiumban még nem gyógyult meg senki.
- De meggyógyult? – erősködött Avraam, hogy az orvos szájából is hallja.
- Teljesen. Őszintén szólva, akár már ma hazaengedhetnénk, de babonás vagyok, még egy hétig bent tartjuk, aztán elengedjük. Persze, a tengeri fürdőzéssel még várjanak, de ha megerősödik, sétálni már nyugodtan mehetnek.
- Azt mondja, csoda történt?
- Agnosztikus vagyok, így ezt nem mondhatom ki, de tény: nincs rá tudományos magyarázat. Mondom, a katolikusok szentté avatási eljárást indíthatnának ezzel. Sajnos, nálunk nincs ilyen. Pedig képzelje, milyen jól nézne ki, ha az ajtómon nem az szerepelne, hogy doktor, hanem az, hogy szent… - nevetett fel az orvos.
Avraam vele nevetett, ki tudja hány hónap óta először:
- Amennyi keresztény zarándok érkezik hozzánk, az jó reklám lenne! Biztosítaná a forgalmát.
- De félretéve a viccet, Ichak orvosilag gyógyultnak tekinthető, csak gyenge. De ne feledjük el, hogy nincs orvosi magyarázat a gyógyulására, így arra sincs biztosíték, hogy valóban életben marad. Pihenjenek Sarahhal, tudom, kimerítette önöket az az elmúlt pár hét – nyugtatgatta az orvos.
- De reménykedhetünk? – kérdezett vissza Avraam.
- Én azt hiszem, ez több, mint remény. Majdnem bizonyosság, legszívesebben ezt mondanám, ha tudnám és érteném a miértet.

A „miért”… Hogy kilépett a kórházból, Avraam is ezen gondolkozott. Hogy vajon miért? Miért gyógyult meg a fia? Miért most? Ha nincs rá természetes magyarázat, akkor a Sátán vagy Isten segített?
De ha Isten, miért várt eddig?
Eszébe jutott Jób története. Isten és a Sátán ott is csak játszottak Jóbbal, hogy mennyit bír ki. Packáztak vele, fogadásból, mint most vele is. Jób az istenkáromlás határáig őszinte volt, ő képes lett volna, ha nem is Istent, de ami azzal majdnem egyenértékű, a zsidóságát és Izraelt megtagadni. Jóbnál látta az Úr, hogy nyert a sátánnal szemben, ezért könyörült rajta és abbahagyta a kínzását.
De vajon benne mit látott? Gyermekkorától kezdve sohasem hitt benne, amióta Ichak kórházba került, lélekben annyiszor káromolta. Talán csak az utolsó éjszaka mormolt el pár szót, ami imaként is felfogható.
Ha Isten jó, miért kellett ez a rengeteg szenvedés? Ha viszont igazságos, miért akkor segített rajtuk, amikor már eljutott addig, hogy megtagadja?
Nincs semmi magyarázat, gondolta, ahogy körülnézett az üres lakásban. Mégis… Ez a lakás nem lesz sokáig üres. Hamarosan újra hazatér Sarah és Ichak, és újra boldogok lesznek. Boldogabbak, mint eddig bármikor, mert az elveszett és mégis visszanyert életnél nincs nagyobb boldogság.
Épp felrakott magának egy kávét, amikor az ajtón kopogtattak. A szomszédasszony volt.
- Végre hazaérkeztek! Sarah már mesélte, hogy Ichak jobban van, hála az Örökkévalónak! Mindig mondogattam, hogy nincs szörnyűbb, mintha egy gyerekkel történik valami, hogy ezt miért hagyja Isten, azt én nem tudom, de áldassék az ő neve, mindig ezt mondom, ha nem tudom, hogy mi miért történik. Kis ember vagyok, de… - ömlött belőle a szó.
Avraam egy darabig bólogatott, mint aki figyel, de amikor elkezdett kotyogni a kávéfőző, közbevágott:
- Nagyon köszönöm, de ha nem haragszik, sietek, mert még vissza akarok menni a kórházba.
- Persze, persze, ez most a legfontosabb, hogy a családjával legyen, nem is akartam volna zavarni, képzelem milyen fáradt, embertelen, amin keresztül kellett menniük. No, de nem is azért jöttem, hogy zavarjam, tudom én, ilyenkor kell egy kis pihenés… Miért is jöttem? – gondolkodott el a néni. – Igen! Egy öregúr volt itt, hosszan kereste magukat, de aztán elment. Valami… Mindjárt eszembe jut a neve, Efraim bácsit mondott…
- Köszönöm, majd beszélek vele – bólintott Avraam.
- De hagyott itt valamit, valami levelet, azt mondta, Európából hozta. Nem tudom, hogy onnan mi jó jöhet, de itt hagyta nálam, csak ezt akartam mondani. Tessék – vett elő a köténye zsebéből egy gyűrt borítékot. No, de nem is zavarok tovább – és ezzel kiviharzott a lakásból.
Avraam letette a levelet az asztalra, kisimította, aztán lekapcsolta a kávéfőzőt, mielőtt felrobbanna. Megitta, lezuhanyozott és kicsit lefeküdt, mielőtt visszaindult volna a kórházba.
A levél meg elfelejtetten ottmaradt az asztalon a többi posta között.


* német anyanyelvű zsidó
Folytatni szeretném a történetet
Folytatások
’48-ban megtörtént a csoda. Ben Gurion kikiáltotta a zsidó államot és a filmhíradó képein láttam, ahogy kétezer év után Erecben újra felhúzzák a Dávid-csillagos lobogót. És újra kö...
Előző részek
Avraam odalépett a fiához. A maciját felvette a földről és odarakta a kisfiú arcához. Hiszen a macija nélkül soha sehova se akart elmenni, azt mondta, a maci vigyázza az álmát. Hát...
- Nagyon fáradt vagyok… Azt hiszem, elalszom… Aba, ugye nem fogsz itt hagyni? Ugye végig fogod a kezemet? És ugye nem engeded, hogy elmenjek? - Hová mennél, Ichak? - Ahol nin...
Megőrültem – nevetett fel magában. Már én is imádkozok? Aki nem hisz Istenben, csak az erőben? Még gyerekkorában, ott Egyiptomban hitt. Őt nem érte olyan trauma, mint Saraht és az ...
-...Még mindig magyarul álmodok, gyakran veszem észre, hogy magyar dalokat dúdolok. Volt egy dal, már nem tudom a szövegét, mégis, állandóan itt motoszkál az agyamban, nem tudok sz...
Érezte az öregember sátáni csapdáját. Ha azt mondja, hogy haljon meg a fia, de éljen az igazság, akkor ugyanolyan fanatikussá válik, mint a náci gyilkosok. Ha viszont azt mondj...
- Én mondtam, mit akarok – mosolyodott el Walhall. – Egyetlen mondatot, amiben elismeri, hogy igazunk volt, hogy mi németek Hitler alatt valóban emberfeletti teljesítményekre voltu...
- Tudja, öregszem… Nem emlékezik, hogy hogy hívták azt a hegyet Középföldén, ahol a törpék egy várost hoztak létre a barlangokban? Mória, akarta kimondani Avraam, de elharapta a...
Avraam gyalog ment haza, nem tudott volna buszra ülni és a halál örök körforgásán gondolkozott. A nácik megpróbálták meggyilkolni a zsidókat, miközben az életre, a Lebensraumra, az...
Be kell bizonyítanunk, hogy vannak olyan emberiesség elleni bűnök, ami alól nincs feloldozás. Mert nincs olyan embertelenségre épülő ország vagy birodalom, ami egyszer ne bukna meg...
Gyűlölöm azt, hogy zsidó vagyok. Nem akarok zsidó lenni. Egyszerűen csak élni akarok, hagyjanak békén!
A parancs az volt, hogy adott mennyiségű zsidót le kell gyilkolni. Mint tudja, kezdetben kisipari módszereket használtak: tarkón és árokba lövést. Ez egyrészt gazdaságtalan, másrés...
Természetesen tisztában voltam a Nürnbergi Törvényekkel, hogy a zsidók és a zsidónak minősülő személyek állampolgári és gazdasági jogait erőteljesen korlátozták, azonban, mint a né...
...sokan úgy gondolkoztak, hogy végtére is a kommunisták szabadítottak minket fel a fasiszták alól, tehát kötelességünk melléjük állni. És mivel az én apám úgymond a nácik szekerét...
Egy diktatúrában sohasem a gazembereket üldözik, mert azok már egyszer bebizonyították, hogy minden gazemberséget szó nélkül teljesítenek. A veszélyesek mindig azok, akikben van er...
Mi németek fegyelmezett nép vagyunk. Mindig azt csináljuk, amit mondanak nekünk. Hitler azt mondta: „egy nép, egy birodalom, egy vezér”, és mi elfogadtuk, hogy a demokrácia felesle...
- Nézze, bennünk sohasem volt gyűlölet önök iránt. Sőt, azt hiszem, titokban csodáltuk is magukat. Már akkor is. Maguknak minden sikerült, amiért mi csak küzdöttünk. Mi nehezen dol...
...meghalt hatmillió zsidó, köztünk az anyám és a nagyanyám, de nem rendült meg a hitem. És most meg fog halni a fiam, egy azaz egy fő, és már nem tudok hinni. Pedig az az egy hol ...
- Látja, ugyanazt mondja, amit én is – mosolyodott el Walhall. – „Nem vállalhatok felelősséget”. Én sem vállalhattam felelősséget ami akkoriban a zsidókkal történt, ahogyan ön sem ...
...nekünk a vereségen kívül mással is szembe kellett néznünk: azzal, hogy közben látszólag virágzott minden. Tombolt a hedonizmus. Berlinben olyan nagyvilági élet zajlott, amit a K...
Nem tudnak mindenkit megölni, aki részt vett ebben vagy képes lenne rá. Ha nem értik meg, hogyan lehetett, hogy mintapolgárok, példás családapák reggeli után egyenruhát öltöttek, n...
...hogyan lehet hinni egy olyan Istenben, aki hagyja, hogy ez a gyermek elsorvadjon a kezei között? Egy darab lélegző hús. Ha nem lenne infúzióra kötve, fel tudná kapni, táncolhatn...
Háborús időket éltünk, nem tudtunk olyan körülményeket biztosítani, mint a békés időkben, de ezeknek a kísérletek volt értelmük, tagadom, hogy csak kínozni akartuk volna a foglyoka...
Ahogy mondani szoktuk, a legrégebbi zsidó vicc a Biblia, a legújabb pedig Izrael. Itt semmi sem normális, semmi sem működik, ez a Walhall-ügy mitől lenne más? ’48 óta mindent elcse...
...mi voltunk a szupermenek, akik ’48-ban a semmiből létrehoztunk egy országot, aztán ’56-ban hülyére vertük az arabokat. Aztán a világ tudomására hoztuk, hogy mi sem vagyunk legyő...
- Nem tudnak ezek a doktorok semmit sem, csak játsszák az Istent. Hazudnak. Nem merik kimondani… - Mit? Hogy a fiunk meg fog halni? Hogy nincs gyógyszer a betegségére? Ne is mon...
Izrael felett mindig kék az ég, gondolta a férfi, amikor kilépett a repülőtérről. Bármilyen rémtörténeteket is hallott az itteni vámvizsgálatról, szerencsésen túlesett rajta: bár a...
Hasonló írások
Hozzászólások
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak