BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Ábrahám megkísértése - 26. Egy angyal Mória hegyén

Álmában Ichakkal egy gyönyörű hegyen sétáltak és fontosnak tűnő semmiségekről beszélgettek. A hegy nem olyan kopár volt, mint Izraelben általában, inkább a paradicsomkerthez volt hasonlatos. Érezte, valamikor a régmúltban járnak, amikor a rómaiak még nem vágtak ki minden fát az országban, talán pont Mória hegyén.
Könnyed léptekkel haladtak felfele.
- Aba, hová megyünk?
- Mória hegyére, fiam.
- És miért megyünk oda?
- Imádkozni, fiam.
- Aba, meg akarsz ölni? Fel akarsz áldozni?
- Én… - és Avraam nem tudta folytatni a mondatot.
A hegy csúcsán egy hatalmas kőbálvány emelkedett fel, Walhall vonásaival. A bálvány kitátotta a száját és megpróbálta beszippantani a kisfiút. Avraam minden erejével szorította a kezét, látta, ahogy a kisfiú sikít, de már nem hallotta a hangját. Érezte a kezében a kisfiú kezét, ahogyan görcsösen kapaszkodik belé, de a bálvány egyre erősebben szívta...

Felébredt. A kórházban volt és a kezében a fia élettelen keze. És igen… az álombéli szorítást még mindig érezte. Felnézett, az orvos ott állt mellette. Kérdés nélkül is lehajtott fejjel nemet intett.
Vége…
Egyszerre szakadt rá a végtelen fájdalom és valami megkönnyebbülés. Nem történt más, egy ember meghalt. Egy. Nem millió, mint a háborúban, vagy a koncentrációs táborokban.
Az elmúlt hónapokban mindig úgy gondolta, hogy valami szörnyű, túlélhetetlen lesz Ichak halála. Most mégis… Itt ül, ugyanúgy, mint amikor még élt, a nap ugyanúgy besüt az ablakon. Csak egyszerre minden súlytalanná vált. Mintha az egész világot a víz alól nézné.
A doktor a vállára tette a kezét. – Azt hiszem, jobb lenne, ha maga közölné a feleségével, hogy… Megtörtént.
- Igaza van. Megkeresem Saraht.
- Az udvaron van.
- Köszönöm.
Avraam odalépett a fiához. A maciját felvette a földről és odarakta a kisfiú arcához. Hiszen a macija nélkül soha sehova se akart elmenni, azt mondta, a maci vigyázza az álmát. Hát vigyázza az örök álmát is.
Hogyan mondja meg Sarahnak, hogy meghalt a fia?
Hogyan tudja hordozni a terhet, hogy ha tegnap azonnal igent mond Walhallnak, akkor Ichak talán életben maradt volna?
És hogyan tudja elviselni azt, hogy képes lett volna megalázkodni, megadni mindent a gonosznak – és az, miután kiüresítette magát, eldobta, mint egy gyűrött papírt? Elveszítette a lelkét és a fiát is. A gonosz képtelen másra, mint tetszetős, logikus hazugságra. Talán ez mindennek az értelme. Hogy ahogy Isten nem létezik, ugyanúgy a gonosz sem. Vagy, ha léteznek is, nem szólnak bele a világ dolgaiba. Szórakoznak velünk, de valójában a sorsunk a saját kezünkben van. Saját magunknak rontjuk el.
És ha valami szörnyűség történik, mint a koncentrációs táborok, vagy Ichak halála? Akkor az sem több, mint egy véletlen, ami nem befolyásolja az élet nagy statisztikáját. Csak egy komédia.
Egy abszurd komédia, amit csak egy zsidó tud kitalálni.
Még egy utolsó pillantást vetett a fiára… Nézte, hogyan karolja át a macit, ahogyan álmában mindig.
Sóhajtott egyet és elindult megkeresni a feleségét. Amint kilépett az ajtón, jutott eszébe: ő csak a kisfiú arcához tette a macit! És azóta senki sem volt Ichak közelében.
Él…
Nem érdekelte, hogy ez talán csak egy pillanatra szól, hogy talán órákon belül újra át kell élnie az elválás gyötrelmét, csak ez az egy gondolat töltötte be: ÉL A FIAM.
Talán mégiscsak… Talán mégiscsak él az Úr, és elküldte angyalát…
Folytatások
’48-ban megtörtént a csoda. Ben Gurion kikiáltotta a zsidó államot és a filmhíradó képein láttam, ahogy kétezer év után Erecben újra felhúzzák a Dávid-csillagos lobogót. És újra könnyeztem, pont úgy, mint magyar lakta területek visszacsatolásnál. És akkor engem is megkísértett a gondolat, hogy alijázzak. Mégis, valami visszatartott. Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy „magyar haza”...
Ha Isten jó, miért kellett ez a rengeteg szenvedés? Ha viszont igazságos, miért akkor segített rajtuk, amikor már eljutott addig, hogy megtagadja?
Előző részek
- Nagyon fáradt vagyok… Azt hiszem, elalszom… Aba, ugye nem fogsz itt hagyni? Ugye végig fogod a kezemet? És ugye nem engeded, hogy elmenjek? - Hová mennél, Ichak? - Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme. - Igen, a tengerpart… - És a macim… - mondta félálomban Ichak. - Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.
Megőrültem – nevetett fel magában. Már én is imádkozok? Aki nem hisz Istenben, csak az erőben? Még gyerekkorában, ott Egyiptomban hitt. Őt nem érte olyan trauma, mint Saraht és az askenázi zsidókat a zsidóirtásban. Nem, ő csak egyszerűen a szülőföldjén hagyta a hitét. Izrael olyan más volt. A kibucok, a repülők, a tankok, a városok… Úgy érezte, ezeket nem az Úr adta meg, hanem a zsidók teremtették meg a semmiből. Életében először lett büszke arra, hogy zsidó, hogy Izrael a hazája. Nem tagadta...
-...Még mindig magyarul álmodok, gyakran veszem észre, hogy magyar dalokat dúdolok. Volt egy dal, már nem tudom a szövegét, mégis, állandóan itt motoszkál az agyamban, nem tudok szabadulni tőle. Tudod… Jibóne hamikdos, ír Cijajn tömálé – kezdte dúdolni a nő. Ha felépül a Szentély, Sion városa benépesül… - Ez zsidó dal, nem? - Most már igen. De apám sokszor elmesélte, hogy ez egy magyar dal volt. Egy zsidó dal magyar dallamra, nem groteszk? - Groteszk, mint a zsidó sors. - Neki, ezt is sokszor...
Érezte az öregember sátáni csapdáját. Ha azt mondja, hogy haljon meg a fia, de éljen az igazság, akkor ugyanolyan fanatikussá válik, mint a náci gyilkosok. Ha viszont azt mondja, hogy minden mindegy, csak éljen a fia, akkor a saját vére életéért jóváhagyta milliók halálát – pont mint a nácik, akik azt mondták, hogy a saját vérük, a saját népük fennmaradásáért nem nagy ár mások halála.
- Én mondtam, mit akarok – mosolyodott el Walhall. – Egyetlen mondatot, amiben elismeri, hogy igazunk volt, hogy mi németek Hitler alatt valóban emberfeletti teljesítményekre voltunk képesek, akik nélkül ma nem tartana itt a világ. Von Braun nélkül az amerikaiak nem készülnének a holdra szállásra, a Junkers-motorok nélkül nem lennének lökhajtásos utasszállítók, a pótélelmiszereink segítenek legyőzni az éhezést, és a mi kutatásaink nélkül, például a gerincvelői reflexek terén, nem tartana itt az...
Hasonló történetek
Fanni mindegyiket szemügyre vette és 4-5 darabot a kezébe is vett, s tiszta erőből marokba szorította a kezét. Eddigre viszont benyitott édesanyja, de már nem tudta megakadályozni a dolgot. A lány kezéből, az ujjai között vér kezdett csorogni. Anyja ránézett, és eleinte meg sem tudott szólalni, nézte lánya kezét, ahogy az ujjak szorítása egyre gyengébb lesz, s végül kiejtette a tenyeréből a szilánkokat...
Magasztos érzés kerítette hatalmába. Tartozott valahová. Az amazontábor. Igen. Az ilyen otthon volt, de akkor nem értékelte. Hogy elveszítette sokat jelentett neki. Sokat töprengett azon, hogy mért történt minden. Gina hogy halhatott meg? És miért űzte el az új királynő? Hisz Lofi ismerte gyerekkorától. Vajon mikor együtt játszottak a fák árnyékában, akkor is arra gondolt, hogy, majd ha felnő, megöli a királynőt, s ő fog uralkodni? Hogy elűzi majd kedvenc játszópajtását? ...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned