BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Ábrahám megkísértése - 23. Éjszaka

- Tölts egy italt… Apám emlékére – szólalt meg Sarah.
Avraam töltött: - Jó ember volt. Igaz ember.
- Igen… Az volt. Most már semmi sem köt Magyarországhoz.
- Semmi – bólintott a férje.
- Csak az emlékek, amiket szeretnék elfelejteni. A szép és a gonosz emlékek…
- Szépek? – kérdezett vissza meglepetten Avraam.
- Igen. Ott voltam gyerek. Tudod, mindennel együtt szép volt az az idő. Ott voltak a szüleim, a barátaim, a rokonaim. És amíg nem kezdődött az őrület, hagytak élni. Egy külön, kis zsidó világban éltünk. És apám jó ember volt, mindennek ellenére ő magyarnak tartotta magát. Emlékszem, hogy sírt örömében, amikor az elcsatolt országrészeket visszakaptuk. Groteszk, nem?
- Sokan hitték azt, hogy a szülőhazájuk befogadja őket. Hogy zsidóként élhetnek abban az országban, ahol születtek. De, nekünk zsidóknak itt van a hazánk, Erecben.
- Talán igen – bólintott az asszony. – De mégis… Nem tudom kivetni magamból azt az országot. Tudod, amikor Ichak megszületett, sokszor álmodoztam arról, hogy visszalátogatok vele Budapestre. Hogy megmutassam neki, hogy voltam kislány, hol éltünk, játszhatott volna a nagyapjával. Tudom, butaság és talán én magam sem gondoltam komolyan. Mégis… Fáj, hogy nem tettük meg.
- Gondolj arra, hogy apád halála után Magyarország idegen föld. Ez a hazánk – próbálta vigasztalni Avraam.
- És Ichak is haldoklik, akármennyire is nem akarjuk elhinni. Mégis… - hallgatott el Sarah.
- Mégis?
- Nem tudom kivetni magamból. Még mindig magyarul álmodok, gyakran veszem észre, hogy magyar dalokat dúdolok. Volt egy dal, már nem tudom a szövegét, mégis, állandóan itt motoszkál az agyamban, nem tudok szabadulni tőle. Tudod… Jibóne hamikdos, ír Cijajn tömálé – kezdte dúdolni a nő. Ha felépül a Szentély, Sion városa benépesül…
- Ez zsidó dal, nem?
- Most már igen. De apám sokszor elmesélte, hogy ez egy magyar dal volt. Egy zsidó dal magyar dallamra, nem groteszk?
- Groteszk, mint a zsidó sors.
- Neki, ezt is sokszor emlegette, ez jelképezte a magyar-zsidó közös sorsot. Így mondta, a magyart helyezte előre. Hogy a magyar és a zsidó szíve mélyén ugyanaz a dallam csendül. De a dallamot elnyomta az Auschwitzba menő vonat zakatolása. És hiába menekültem el, a halál itt is utolér – nézett maga elé üres szemekkel Sarah.
Avraam képtelen volt hallgatni. – Ne add fel a reményt! Még él Ichak!
- Tudsz valamit? Mondott valamit az orvos? – kérdezte kétségbeesve a nő.
- Nem - hajtotta le a fejét a férje. – Nem mondtak semmi újat.
- Akkor kérlek, hagyd el. Nem akarok reménykedni. Csodák nincsenek. Azt hiszed, könnyű úgy a fiam szemébe néznem, hogy tudom, csak napjai vannak hátra? Csak úgy tudom elviselni, ha nem gondolok bele. Ha arra gondolok, hogy ma találkoztam vele, hogy holnap fogok, és kitörlöm a tudatomból, hogy mi lesz a holnap után. A holnapután nem létezik. Mindent megadnék, eladnám a lelkemet is, hogy ne így legyen. De így lesz. És ilyenkor kifutnék a világból.
- Szeretlek – próbálta vigasztalni Avraam a legautentikusabb közhellyel.
- Tudom. És hidd el, én is. De nem tudok itt maradni melletted. Úgy érzem, új életet akarok kezdeni. Végtelenül üresnek érzem magam. Azt mondják, az ember mindig az apja képére képzeli el Istent. Ha ez igaz, az én Istenem ma meghalt. És nem voltam mellette.
- Nem te tehetsz róla. A történelem – próbálta vigasztalni a férje.
- Mi sohasem tehetünk róla, a történelem mindent igazol. Tudod, eszembe jutott, amikor anyámat megölték. Én csak álltam ott, még odanézni se mertem, pedig tudtam, hogy keres a szemével, hogy erőt merítsen belőlem. És én gyáva voltam, nem mertem egy pillantással sem elárulni magam. És utólag jöttem rá, hogy anyám még valamit mondani akart nekem. És ha a szemébe mertem volna nézni, akkor megértettem volna.
- Ne okold magad. Ez csak utólagos önvád, hogy te életben maradtál, míg ő meghalt. A túlélők között gyakran előfordul.
- Nem, nem értesz engem… Én nem egy vagyok a tömegből, akinek pszichikailag pontosan leírható tünetei vannak. Én én vagyok. Az anyám lánya, aki elárulta őt. Az apám lánya, aki elhagyta őt. Érted? Talán apám is mondani akart volna még nekem valamit, de én elmenekültem és nem hallgattam meg – tiltakozott a nő.
- Nem tehettél mást… Miért lett volna jobb, ha te is meghalsz az anyáddal? Vagy ha apáddal maradsz Magyarországon?
- Semmivel… - legyintett Sarah. – Mégis. Akkor nem lenne lelkiismeret furdalásom. Ahogy most is, Ichak miatt.
- Ichak miatt?
- Igen. Én élek, ő meghal. A túlélőknek mindig hordozniuk kell ezt a terhet. És hazugság az egész munkád.
- Micsoda? – csodálkozott a férje. – Mi köze mindennek az én munkához?
- Nem tudom, ki hogyan éli meg. De eszembe jut, hogy amikor a koncentrációs táborból hazaértünk, akkor a magyarok, a szomszédjaink, a barátaink nem akarták elhinni, hogy min mentünk keresztül. Akkor haragudtam rájuk ezért, pedig ha őszinte akartam volna lenni magunkhoz, akkor elismerem, hogy én is alig tudtam elhinni azt az embertelen szörnyűséget, amin keresztül mentem. De most már rájöttem, hogy miért nem hittek nekünk.
- Miért? – kérdezett vissza Avraam.
- Mert nem bírtak szembenézni azzal, hogy mi meghaltunk, ők meg élnek. Egyszerűbb volt a tudatukból kizárni azt a tényt, hogy többszázezer honfitársuk – mondta ki alig érezhető gúnnyal a ’honfitárs’ szót a nő, - egyszerűen eltűnt. Mi, akik túléltük a borzalmakat, szintén nem tudunk mit kezdeni ezzel. A világ végén is üldözzük a nácikat, akik ezt tették velünk, de a lelkünk mélyén ott a kérdés: nem bűn-e, hogy mi élünk? Meghalt az anyám, a szomszéd kislány az utcából, akivel babáztam gyerekkoromban, a nagyanyám, aki mesélt nekem minden este és reggelit készített. Ők meghaltak, de mi élünk. És ezt sohasem tudom megbocsátani magamnak. Egyetlen életet is meg tudsz-e menteni azzal, hogy akasztófára juttatod a bűnösöket?
- Igen, hiszem – válaszolta Avraam. – Mert ez örök tanulság lesz, ha valaki kezet akarna emelni ránk, hogy nem menekülhet. Hogy ugyanúgy el fog pusztulni, mint a fáraó hadai a Vörös-tengerben.
- A gyilkosokat ez nem érdekli. Mindenki, aki zsidót akar ölni, hisz abban, hogy meg fogja úszni. Hány millió zsidót öltek meg a nácik? És hányat akasztottak fel közülük? Ne számolj… Nagyon jók a túlélési esélyeik. Megússzák. És nekik nincs lelkiismeret furdalásuk, mint nekünk. Szóval, meg tudsz-e menteni akár egyetlen embert is a munkáddal? Avraam… Meg tudod-e menteni Ichakot? – és bár cinikus akart lenni, a férje kiérezte a könyörgést a hangjában.
Folytatások
’48-ban megtörtént a csoda. Ben Gurion kikiáltotta a zsidó államot és a filmhíradó képein láttam, ahogy kétezer év után Erecben újra felhúzzák a Dávid-csillagos lobogót. És újra könnyeztem, pont úgy, mint magyar lakta területek visszacsatolásnál. És akkor engem is megkísértett a gondolat, hogy alijázzak. Mégis, valami visszatartott. Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy „magyar haza”...
Ha Isten jó, miért kellett ez a rengeteg szenvedés? Ha viszont igazságos, miért akkor segített rajtuk, amikor már eljutott addig, hogy megtagadja?
Avraam odalépett a fiához. A maciját felvette a földről és odarakta a kisfiú arcához. Hiszen a macija nélkül soha sehova se akart elmenni, azt mondta, a maci vigyázza az álmát. Hát vigyázza az örök álmát is.
- Nagyon fáradt vagyok… Azt hiszem, elalszom… Aba, ugye nem fogsz itt hagyni? Ugye végig fogod a kezemet? És ugye nem engeded, hogy elmenjek? - Hová mennél, Ichak? - Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme. - Igen, a tengerpart… - És a macim… - mondta félálomban Ichak. - Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.
Megőrültem – nevetett fel magában. Már én is imádkozok? Aki nem hisz Istenben, csak az erőben? Még gyerekkorában, ott Egyiptomban hitt. Őt nem érte olyan trauma, mint Saraht és az askenázi zsidókat a zsidóirtásban. Nem, ő csak egyszerűen a szülőföldjén hagyta a hitét. Izrael olyan más volt. A kibucok, a repülők, a tankok, a városok… Úgy érezte, ezeket nem az Úr adta meg, hanem a zsidók teremtették meg a semmiből. Életében először lett büszke arra, hogy zsidó, hogy Izrael a hazája. Nem tagadta...
Előző részek
Érezte az öregember sátáni csapdáját. Ha azt mondja, hogy haljon meg a fia, de éljen az igazság, akkor ugyanolyan fanatikussá válik, mint a náci gyilkosok. Ha viszont azt mondja, hogy minden mindegy, csak éljen a fia, akkor a saját vére életéért jóváhagyta milliók halálát – pont mint a nácik, akik azt mondták, hogy a saját vérük, a saját népük fennmaradásáért nem nagy ár mások halála.
- Én mondtam, mit akarok – mosolyodott el Walhall. – Egyetlen mondatot, amiben elismeri, hogy igazunk volt, hogy mi németek Hitler alatt valóban emberfeletti teljesítményekre voltunk képesek, akik nélkül ma nem tartana itt a világ. Von Braun nélkül az amerikaiak nem készülnének a holdra szállásra, a Junkers-motorok nélkül nem lennének lökhajtásos utasszállítók, a pótélelmiszereink segítenek legyőzni az éhezést, és a mi kutatásaink nélkül, például a gerincvelői reflexek terén, nem tartana itt az...
- Tudja, öregszem… Nem emlékezik, hogy hogy hívták azt a hegyet Középföldén, ahol a törpék egy várost hoztak létre a barlangokban? Mória, akarta kimondani Avraam, de elharapta a szót. Hirtelen úgy érezte mindent ért, vagy legalábbis majdnem mindent. Végtére is, ha mindent tud a feleségéről, a fiáról ne tudna? És Mória hegye nem csak a Gyűrűk urában, hanem a Tórában is szerepel.
Avraam gyalog ment haza, nem tudott volna buszra ülni és a halál örök körforgásán gondolkozott. A nácik megpróbálták meggyilkolni a zsidókat, miközben az életre, a Lebensraumra, az élettérre hivatkoztak. Izrael kikiáltása óta háborúzik, mert élni akar, azt akarja, hogy legyen egy hely a földön, ahol a zsidók békében élhetnek. Magában tudta, hogy ez a háború más, mint a náciké volt, mégis, eszébe jutott, amikor ’67-ben a tankban ülve hogy kiáltoztak örömükben, ha egy-egy ellenséges tankot...
Be kell bizonyítanunk, hogy vannak olyan emberiesség elleni bűnök, ami alól nincs feloldozás. Mert nincs olyan embertelenségre épülő ország vagy birodalom, ami egyszer ne bukna meg. És igen, igazad van: tanulnunk kell ebből az esetből. Nem elég, ha azzal dőlünk hátra, hogy felakasztottunk egy tömeggyilkost. Hanem arra kell gondolnunk, hogy soha nem szabad olyanná válnunk, mint ők. Hogy, ha Izrael egy napon olyan állammá válna, ami a terrorra épül, mi is rálépünk a bukáshoz vezető útra. Hogy...
Hasonló történetek
-Tehát te azt állítod, hogy egy Szigurdhoz hasonló hős megunta a kártyapartit Fáfnirral, mert állandóan vesztett és a témáik is kimerültek. Mivel tudják már egymás lábméretét és élettörténetét, kikeltek büdös sírjukból és nekiindultak, hogy engem felkeressenek? Elnézést: Minket. Mi kellemesebb társaság lennénk? Mert nekem nincs sok közös témám egy pár ezer éves kitalált személlyel. És neked? ...
Fanni mindegyiket szemügyre vette és 4-5 darabot a kezébe is vett, s tiszta erőből marokba szorította a kezét. Eddigre viszont benyitott édesanyja, de már nem tudta megakadályozni a dolgot. A lány kezéből, az ujjai között vér kezdett csorogni. Anyja ránézett, és eleinte meg sem tudott szólalni, nézte lánya kezét, ahogy az ujjak szorítása egyre gyengébb lesz, s végül kiejtette a tenyeréből a szilánkokat...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned