BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Két tinédzser lány ismerkedése az erotikus birkózás világával. FIGYELEM! A történetet, jobb híján,...
Van egy könyv, aminek ugyanez a címe: Stepbrother Dearest. Nem könyvajánlót írok, hanem egy...
(szex, erotikus kannibalizmus) -Bob! -Igen kicsim? -Mmm..nem érdekes. -Mi nem érdekes? -Gondoltál...
(Szex, halál) GYALOG ÜTI A FUTÓT, E5 Elda idegesen mosolyogva nézte ahogy William a négyzetének...
A vég kezdete - mint a legtöbb fontos dolog az életben - a szenvedély pillanatában hirtelen...
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Ábrahám megkísértése - 22. Kétségek

Avraam a kihallgatás után azonnal a kórházba ment. Ichak nem kérdezett semmit, csak játszottak hármasban Sarahhal, majd miután a felesége hazament mesélt a kisfiúnak. Közben egyfolytában Walhall ajánlata járt az eszében. Ha a fiára nézett, tudta, el kell fogadnia. Ha a nőre, érezte, hogy ő is ugyanezt mondaná, de érezte, hogy pont miatta kellene nemet mondania az ajánlatra. Hiszen az ő családját irtották ki a Walhall-félék, az ő törékeny kislánytestét és lelkét alázták meg, üresítették ki, kínozták meg… Szabad-e igent mondani arra, hogy mindezt jogosan tették?
De megölheti-e az asszony életének egyetlen értelmét, a gyermekét?
Tudta, hogy végül igent fog mondani. Elárul mindent, azért, hogy egyetlen lelket megmentsen. De nem azt mondják-e, hogy aki egyetlen lelket megment a világot menti meg? De milyen lesz az a világ, amiben létjogosultsága van a tömeggyilkosságnak, a kínzásnak, a felsőbbrendűséget hirdető ideológiáknak?
Egyetlen gyermek élete szemben milliók halálával… De egy kis élet nem ér-e többet mindennél? Hiszen a halottak így sem, úgy sem támadnak fel.
Érezte az öregember sátáni csapdáját.
Ha azt mondja, hogy haljon meg a fia, de éljen az igazság, akkor ugyanolyan fanatikussá válik, mint a náci gyilkosok. Ha viszont azt mondja, hogy minden mindegy, csak éljen a fia, akkor a saját vére életéért jóváhagyta milliók halálát – pont mint a nácik, akik azt mondták, hogy a saját vérük, a saját népük fennmaradásáért nem nagy ár mások halála.
Ha hinne Istenben, talán könnyebb lenne. Akkor tudna bízni abban, hogy az Örökkévaló elküldi angyalát és az majd megmenti a Ichakot és az igazságot is. De nincs Isten… Csak a sátán létezik, ott ül a cellájában és örül annak a tökéletes csapdának, amibe beleesett.
Ichak a kezét fogva aludt el. Mikor el akart indulni, egy pillanatra felriadt:
- Aba, ugye szeretsz?
És Avraam tudta, hogy igent fog mondani a Sátánnak. Mert nincs igazság, nincs Isten, csak a Gonosz és az ő kezében vagyunk. Nincs semmi más, csak ez a kisfiú, aki bízik benne. És ő ezért a kicsiny lélekért el fogja adni a lelkét a Sátánnak, mindent feláldoz majd ennek a Molochnak* az oltárán. Mindent, csak a fiát ne kelljen áldozatul adnia.

Hazafelé menet elsétált David irodája mellett. A lámpa még égett a főnökénél. Érezte, most be kellene mennie, el kellene mondania, hogy Walhall meg akarta vesztegetni. Vajon mit mondana? Hiszen nem csak a főnöke, hanem a barátja is. De izraeli tiszt is, nem mondhatja azt, hogy jól van, csak adj igazat annak a vén nácinak. Nem mondhatja ezt.
És ő nem oszthatja meg ezt a terhet senkivel sem. Se Sarahhal, se Daviddal. Se Istennel, aki nem is létezik.
Csak a saját lelkét szabad elárulnia.

Este otthon Sarah letargiában várta:
- Elegem van. El akarok menni innen.
- Mi történt?
- Telefonáltak… Apám meghalt – közölte a nő szárazon a tényt.
- De hogyan? Nem volt beteg.
- Öreg volt, zsidó és Magyarországon élte le az életét. Ez nem elég? Utálom ezt az egész világot. Gyűlölöm. Semmim sem maradt.
- És mi? – kérdezett vissza fájdalommal Avraam.
- A haldokló fiamra gondolsz és magadra?
- Igen. Még nem halt meg, van reményünk. Ne temessük el.
- Ha a legkisebb remény is lenne… - gondolkozott el az asszony. – Akkor más lenne, akkor tudnék mibe kapaszkodni. Nem tudod, mennyit imádkoztam és mindig egyre csak rosszabb lett. Ide figyelj, Avraam. Mondani akarok valamit.
- Mondjad – válaszolta rossz előérzettel a férfi.
- Ha… ha meghal Ichak. Én elhagylak.
- Tessék?
- Igen. Akkor nekem semmi sem maradt az életben. A szüleim halottak, a fiam halott. Európából elmenekültem, mert úgy éreztem, nem bírok azon a földön maradni, ahol kiirtották a családomat. De ha a fiam meghal… Nem akarok ezen a földön sem maradni. Ki akarok vándorolni.
- Hová? Mi maradt még, ha Izrael sem felel meg?
- Amerika. Ne áltassuk magunkat, azoknak, akik alijáznak, azoknak a fele legalább ezt tervezi. Itt Izraelben, ha a vallásos mázat lekaparjuk, egy kis Amerikát hoztunk létre. Amerikai zenét hallgatunk, kiöregedett amerikai kocsikkal száguldozunk, amerikai rágógumit rágunk. Eljátsszuk, hogy mi is ott élünk, miközben nem tudjuk, mikor rohannak le minket az arabok, miközben még egy normális rezsónk sincs a konyhában. Elegem van Izraelből is!
- És Amerika jobb lenne? – kérdezte vissza Avraam.
- Igen. Ott nincsen múlt. Nincsenek velem az árnyak.
- És én?
- Te Izraelbe vagy szerelmes, nem belém. Mennyi időt töltesz munkával és mennyit töltöttél velem és a fiaddal? Te képtelen lennél máshol élni – vetette férje szemére az asszony.
- És ha Ichak meggyógyulna? Még él!
- Ne áltassuk magunkat – legyintett a nő. – Nincs remény. Ha lenne bármi is, hidd el, megtennék mindent, kopaszra borotválnám a fejemet, megtennék bármit… De nincs. Legyünk realisták. Ha meghal, eltemetjük, de nem akarok azon a földön élni, ami magába zárja a fiamat.
Ichak érezte, hogy nem szabad semmit sem mondania a pislákoló reményről. De meg kell tennie. El kell árulnia mindent, amiben hitt. Aztán?
Keserűen elvigyorodott. A jó öreg megoldás még mindig ott van. A szolgálati pisztolya. Egy töltény mindig lesz benne.
Mert lehet, hogy helyes, hogy el fogja árulni a legyilkolt zsidókat, el fogja árulni a hazáját… Igen, ezt kell tennie.
De ezzel a teherrel nem fog tudni tovább élni. Mert most már értette: Walhall igazából nem az elismerésre vágyik. Hanem arra, hogy rajta keresztül minden zsidót megalázzon, bebizonyítsa, hogy ők sem különbek, hogy bennük is ugyanaz a kis Walhall él… Talán az lenne a helyes, ha miután megtette, amit kell, megmenti a fiát, felkötteti az öreget, magával is végeznie kell, hiszen már ő is megfertőződött.


* a föníciaiak istene, átvitt értelemben az alvilág istene. I.e. a 7-8 században a zsidók körében is elterjedt a kultusza, az elsőszülött fiúgyermekeket áldozták fel neki.
Folytatások
’48-ban megtörtént a csoda. Ben Gurion kikiáltotta a zsidó államot és a filmhíradó képein láttam, ahogy kétezer év után Erecben újra felhúzzák a Dávid-csillagos lobogót. És újra könnyeztem, pont úgy, mint magyar lakta területek visszacsatolásnál. És akkor engem is megkísértett a gondolat, hogy alijázzak. Mégis, valami visszatartott. Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy „magyar haza”...
Ha Isten jó, miért kellett ez a rengeteg szenvedés? Ha viszont igazságos, miért akkor segített rajtuk, amikor már eljutott addig, hogy megtagadja?
Avraam odalépett a fiához. A maciját felvette a földről és odarakta a kisfiú arcához. Hiszen a macija nélkül soha sehova se akart elmenni, azt mondta, a maci vigyázza az álmát. Hát vigyázza az örök álmát is.
- Nagyon fáradt vagyok… Azt hiszem, elalszom… Aba, ugye nem fogsz itt hagyni? Ugye végig fogod a kezemet? És ugye nem engeded, hogy elmenjek? - Hová mennél, Ichak? - Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme. - Igen, a tengerpart… - És a macim… - mondta félálomban Ichak. - Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.
Megőrültem – nevetett fel magában. Már én is imádkozok? Aki nem hisz Istenben, csak az erőben? Még gyerekkorában, ott Egyiptomban hitt. Őt nem érte olyan trauma, mint Saraht és az askenázi zsidókat a zsidóirtásban. Nem, ő csak egyszerűen a szülőföldjén hagyta a hitét. Izrael olyan más volt. A kibucok, a repülők, a tankok, a városok… Úgy érezte, ezeket nem az Úr adta meg, hanem a zsidók teremtették meg a semmiből. Életében először lett büszke arra, hogy zsidó, hogy Izrael a hazája. Nem tagadta...
Előző részek
- Én mondtam, mit akarok – mosolyodott el Walhall. – Egyetlen mondatot, amiben elismeri, hogy igazunk volt, hogy mi németek Hitler alatt valóban emberfeletti teljesítményekre voltunk képesek, akik nélkül ma nem tartana itt a világ. Von Braun nélkül az amerikaiak nem készülnének a holdra szállásra, a Junkers-motorok nélkül nem lennének lökhajtásos utasszállítók, a pótélelmiszereink segítenek legyőzni az éhezést, és a mi kutatásaink nélkül, például a gerincvelői reflexek terén, nem tartana itt az...
- Tudja, öregszem… Nem emlékezik, hogy hogy hívták azt a hegyet Középföldén, ahol a törpék egy várost hoztak létre a barlangokban? Mória, akarta kimondani Avraam, de elharapta a szót. Hirtelen úgy érezte mindent ért, vagy legalábbis majdnem mindent. Végtére is, ha mindent tud a feleségéről, a fiáról ne tudna? És Mória hegye nem csak a Gyűrűk urában, hanem a Tórában is szerepel.
Avraam gyalog ment haza, nem tudott volna buszra ülni és a halál örök körforgásán gondolkozott. A nácik megpróbálták meggyilkolni a zsidókat, miközben az életre, a Lebensraumra, az élettérre hivatkoztak. Izrael kikiáltása óta háborúzik, mert élni akar, azt akarja, hogy legyen egy hely a földön, ahol a zsidók békében élhetnek. Magában tudta, hogy ez a háború más, mint a náciké volt, mégis, eszébe jutott, amikor ’67-ben a tankban ülve hogy kiáltoztak örömükben, ha egy-egy ellenséges tankot...
Be kell bizonyítanunk, hogy vannak olyan emberiesség elleni bűnök, ami alól nincs feloldozás. Mert nincs olyan embertelenségre épülő ország vagy birodalom, ami egyszer ne bukna meg. És igen, igazad van: tanulnunk kell ebből az esetből. Nem elég, ha azzal dőlünk hátra, hogy felakasztottunk egy tömeggyilkost. Hanem arra kell gondolnunk, hogy soha nem szabad olyanná válnunk, mint ők. Hogy, ha Izrael egy napon olyan állammá válna, ami a terrorra épül, mi is rálépünk a bukáshoz vezető útra. Hogy...
Gyűlölöm azt, hogy zsidó vagyok. Nem akarok zsidó lenni. Egyszerűen csak élni akarok, hagyjanak békén!
Hasonló történetek
Fanni mindegyiket szemügyre vette és 4-5 darabot a kezébe is vett, s tiszta erőből marokba szorította a kezét. Eddigre viszont benyitott édesanyja, de már nem tudta megakadályozni a dolgot. A lány kezéből, az ujjai között vér kezdett csorogni. Anyja ránézett, és eleinte meg sem tudott szólalni, nézte lánya kezét, ahogy az ujjak szorítása egyre gyengébb lesz, s végül kiejtette a tenyeréből a szilánkokat...
-Tehát te azt állítod, hogy egy Szigurdhoz hasonló hős megunta a kártyapartit Fáfnirral, mert állandóan vesztett és a témáik is kimerültek. Mivel tudják már egymás lábméretét és élettörténetét, kikeltek büdös sírjukból és nekiindultak, hogy engem felkeressenek? Elnézést: Minket. Mi kellemesebb társaság lennénk? Mert nekem nincs sok közös témám egy pár ezer éves kitalált személlyel. És neked? ...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned