Történetek
a a
2015.05.29 | Rozványi Dávid | Regény | Megtekintések száma: 506
Ábrahám megkísértése - 22. Kétségek
Avraam a kihallgatás után azonnal a kórházba ment. Ichak nem kérdezett semmit, csak játszottak hármasban Sarahhal, majd miután a felesége hazament mesélt a kisfiúnak. Közben egyfolytában Walhall ajánlata járt az eszében. Ha a fiára nézett, tudta, el kell fogadnia. Ha a nőre, érezte, hogy ő is ugyanezt mondaná, de érezte, hogy pont miatta kellene nemet mondania az ajánlatra. Hiszen az ő családját irtották ki a Walhall-félék, az ő törékeny kislánytestét és lelkét alázták meg, üresítették ki, kínozták meg… Szabad-e igent mondani arra, hogy mindezt jogosan tették?
De megölheti-e az asszony életének egyetlen értelmét, a gyermekét?
Tudta, hogy végül igent fog mondani. Elárul mindent, azért, hogy egyetlen lelket megmentsen. De nem azt mondják-e, hogy aki egyetlen lelket megment a világot menti meg? De milyen lesz az a világ, amiben létjogosultsága van a tömeggyilkosságnak, a kínzásnak, a felsőbbrendűséget hirdető ideológiáknak?
Egyetlen gyermek élete szemben milliók halálával… De egy kis élet nem ér-e többet mindennél? Hiszen a halottak így sem, úgy sem támadnak fel.
Érezte az öregember sátáni csapdáját.
Ha azt mondja, hogy haljon meg a fia, de éljen az igazság, akkor ugyanolyan fanatikussá válik, mint a náci gyilkosok. Ha viszont azt mondja, hogy minden mindegy, csak éljen a fia, akkor a saját vére életéért jóváhagyta milliók halálát – pont mint a nácik, akik azt mondták, hogy a saját vérük, a saját népük fennmaradásáért nem nagy ár mások halála.
Ha hinne Istenben, talán könnyebb lenne. Akkor tudna bízni abban, hogy az Örökkévaló elküldi angyalát és az majd megmenti a Ichakot és az igazságot is. De nincs Isten… Csak a sátán létezik, ott ül a cellájában és örül annak a tökéletes csapdának, amibe beleesett.
Ichak a kezét fogva aludt el. Mikor el akart indulni, egy pillanatra felriadt:
- Aba, ugye szeretsz?
És Avraam tudta, hogy igent fog mondani a Sátánnak. Mert nincs igazság, nincs Isten, csak a Gonosz és az ő kezében vagyunk. Nincs semmi más, csak ez a kisfiú, aki bízik benne. És ő ezért a kicsiny lélekért el fogja adni a lelkét a Sátánnak, mindent feláldoz majd ennek a Molochnak* az oltárán. Mindent, csak a fiát ne kelljen áldozatul adnia.

Hazafelé menet elsétált David irodája mellett. A lámpa még égett a főnökénél. Érezte, most be kellene mennie, el kellene mondania, hogy Walhall meg akarta vesztegetni. Vajon mit mondana? Hiszen nem csak a főnöke, hanem a barátja is. De izraeli tiszt is, nem mondhatja azt, hogy jól van, csak adj igazat annak a vén nácinak. Nem mondhatja ezt.
És ő nem oszthatja meg ezt a terhet senkivel sem. Se Sarahhal, se Daviddal. Se Istennel, aki nem is létezik.
Csak a saját lelkét szabad elárulnia.

Este otthon Sarah letargiában várta:
- Elegem van. El akarok menni innen.
- Mi történt?
- Telefonáltak… Apám meghalt – közölte a nő szárazon a tényt.
- De hogyan? Nem volt beteg.
- Öreg volt, zsidó és Magyarországon élte le az életét. Ez nem elég? Utálom ezt az egész világot. Gyűlölöm. Semmim sem maradt.
- És mi? – kérdezett vissza fájdalommal Avraam.
- A haldokló fiamra gondolsz és magadra?
- Igen. Még nem halt meg, van reményünk. Ne temessük el.
- Ha a legkisebb remény is lenne… - gondolkozott el az asszony. – Akkor más lenne, akkor tudnék mibe kapaszkodni. Nem tudod, mennyit imádkoztam és mindig egyre csak rosszabb lett. Ide figyelj, Avraam. Mondani akarok valamit.
- Mondjad – válaszolta rossz előérzettel a férfi.
- Ha… ha meghal Ichak. Én elhagylak.
- Tessék?
- Igen. Akkor nekem semmi sem maradt az életben. A szüleim halottak, a fiam halott. Európából elmenekültem, mert úgy éreztem, nem bírok azon a földön maradni, ahol kiirtották a családomat. De ha a fiam meghal… Nem akarok ezen a földön sem maradni. Ki akarok vándorolni.
- Hová? Mi maradt még, ha Izrael sem felel meg?
- Amerika. Ne áltassuk magunkat, azoknak, akik alijáznak, azoknak a fele legalább ezt tervezi. Itt Izraelben, ha a vallásos mázat lekaparjuk, egy kis Amerikát hoztunk létre. Amerikai zenét hallgatunk, kiöregedett amerikai kocsikkal száguldozunk, amerikai rágógumit rágunk. Eljátsszuk, hogy mi is ott élünk, miközben nem tudjuk, mikor rohannak le minket az arabok, miközben még egy normális rezsónk sincs a konyhában. Elegem van Izraelből is!
- És Amerika jobb lenne? – kérdezte vissza Avraam.
- Igen. Ott nincsen múlt. Nincsenek velem az árnyak.
- És én?
- Te Izraelbe vagy szerelmes, nem belém. Mennyi időt töltesz munkával és mennyit töltöttél velem és a fiaddal? Te képtelen lennél máshol élni – vetette férje szemére az asszony.
- És ha Ichak meggyógyulna? Még él!
- Ne áltassuk magunkat – legyintett a nő. – Nincs remény. Ha lenne bármi is, hidd el, megtennék mindent, kopaszra borotválnám a fejemet, megtennék bármit… De nincs. Legyünk realisták. Ha meghal, eltemetjük, de nem akarok azon a földön élni, ami magába zárja a fiamat.
Ichak érezte, hogy nem szabad semmit sem mondania a pislákoló reményről. De meg kell tennie. El kell árulnia mindent, amiben hitt. Aztán?
Keserűen elvigyorodott. A jó öreg megoldás még mindig ott van. A szolgálati pisztolya. Egy töltény mindig lesz benne.
Mert lehet, hogy helyes, hogy el fogja árulni a legyilkolt zsidókat, el fogja árulni a hazáját… Igen, ezt kell tennie.
De ezzel a teherrel nem fog tudni tovább élni. Mert most már értette: Walhall igazából nem az elismerésre vágyik. Hanem arra, hogy rajta keresztül minden zsidót megalázzon, bebizonyítsa, hogy ők sem különbek, hogy bennük is ugyanaz a kis Walhall él… Talán az lenne a helyes, ha miután megtette, amit kell, megmenti a fiát, felkötteti az öreget, magával is végeznie kell, hiszen már ő is megfertőződött.


* a föníciaiak istene, átvitt értelemben az alvilág istene. I.e. a 7-8 században a zsidók körében is elterjedt a kultusza, az elsőszülött fiúgyermekeket áldozták fel neki.
Folytatni szeretném a történetet
Folytatások
-...Még mindig magyarul álmodok, gyakran veszem észre, hogy magyar dalokat dúdolok. Volt egy dal, már nem tudom a szövegét, mégis, állandóan itt motoszkál az agyamban, nem tudok sz...
Előző részek
- Én mondtam, mit akarok – mosolyodott el Walhall. – Egyetlen mondatot, amiben elismeri, hogy igazunk volt, hogy mi németek Hitler alatt valóban emberfeletti teljesítményekre voltu...
- Tudja, öregszem… Nem emlékezik, hogy hogy hívták azt a hegyet Középföldén, ahol a törpék egy várost hoztak létre a barlangokban? Mória, akarta kimondani Avraam, de elharapta a...
Avraam gyalog ment haza, nem tudott volna buszra ülni és a halál örök körforgásán gondolkozott. A nácik megpróbálták meggyilkolni a zsidókat, miközben az életre, a Lebensraumra, az...
Be kell bizonyítanunk, hogy vannak olyan emberiesség elleni bűnök, ami alól nincs feloldozás. Mert nincs olyan embertelenségre épülő ország vagy birodalom, ami egyszer ne bukna meg...
Gyűlölöm azt, hogy zsidó vagyok. Nem akarok zsidó lenni. Egyszerűen csak élni akarok, hagyjanak békén!
A parancs az volt, hogy adott mennyiségű zsidót le kell gyilkolni. Mint tudja, kezdetben kisipari módszereket használtak: tarkón és árokba lövést. Ez egyrészt gazdaságtalan, másrés...
Természetesen tisztában voltam a Nürnbergi Törvényekkel, hogy a zsidók és a zsidónak minősülő személyek állampolgári és gazdasági jogait erőteljesen korlátozták, azonban, mint a né...
...sokan úgy gondolkoztak, hogy végtére is a kommunisták szabadítottak minket fel a fasiszták alól, tehát kötelességünk melléjük állni. És mivel az én apám úgymond a nácik szekerét...
Egy diktatúrában sohasem a gazembereket üldözik, mert azok már egyszer bebizonyították, hogy minden gazemberséget szó nélkül teljesítenek. A veszélyesek mindig azok, akikben van er...
Mi németek fegyelmezett nép vagyunk. Mindig azt csináljuk, amit mondanak nekünk. Hitler azt mondta: „egy nép, egy birodalom, egy vezér”, és mi elfogadtuk, hogy a demokrácia felesle...
- Nézze, bennünk sohasem volt gyűlölet önök iránt. Sőt, azt hiszem, titokban csodáltuk is magukat. Már akkor is. Maguknak minden sikerült, amiért mi csak küzdöttünk. Mi nehezen dol...
...meghalt hatmillió zsidó, köztünk az anyám és a nagyanyám, de nem rendült meg a hitem. És most meg fog halni a fiam, egy azaz egy fő, és már nem tudok hinni. Pedig az az egy hol ...
- Látja, ugyanazt mondja, amit én is – mosolyodott el Walhall. – „Nem vállalhatok felelősséget”. Én sem vállalhattam felelősséget ami akkoriban a zsidókkal történt, ahogyan ön sem ...
...nekünk a vereségen kívül mással is szembe kellett néznünk: azzal, hogy közben látszólag virágzott minden. Tombolt a hedonizmus. Berlinben olyan nagyvilági élet zajlott, amit a K...
Nem tudnak mindenkit megölni, aki részt vett ebben vagy képes lenne rá. Ha nem értik meg, hogyan lehetett, hogy mintapolgárok, példás családapák reggeli után egyenruhát öltöttek, n...
...hogyan lehet hinni egy olyan Istenben, aki hagyja, hogy ez a gyermek elsorvadjon a kezei között? Egy darab lélegző hús. Ha nem lenne infúzióra kötve, fel tudná kapni, táncolhatn...
Háborús időket éltünk, nem tudtunk olyan körülményeket biztosítani, mint a békés időkben, de ezeknek a kísérletek volt értelmük, tagadom, hogy csak kínozni akartuk volna a foglyoka...
Ahogy mondani szoktuk, a legrégebbi zsidó vicc a Biblia, a legújabb pedig Izrael. Itt semmi sem normális, semmi sem működik, ez a Walhall-ügy mitől lenne más? ’48 óta mindent elcse...
...mi voltunk a szupermenek, akik ’48-ban a semmiből létrehoztunk egy országot, aztán ’56-ban hülyére vertük az arabokat. Aztán a világ tudomására hoztuk, hogy mi sem vagyunk legyő...
- Nem tudnak ezek a doktorok semmit sem, csak játsszák az Istent. Hazudnak. Nem merik kimondani… - Mit? Hogy a fiunk meg fog halni? Hogy nincs gyógyszer a betegségére? Ne is mon...
Izrael felett mindig kék az ég, gondolta a férfi, amikor kilépett a repülőtérről. Bármilyen rémtörténeteket is hallott az itteni vámvizsgálatról, szerencsésen túlesett rajta: bár a...
Hasonló írások
Hozzászólások
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak