Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Ábrahám megkísértése - 14. Alija

- Erről sem meséltél még… - jegyezte meg Avraam.
- Mit meséltem volna? – vonta meg. – Ez is ahhoz tartozik, amiért meggyűlöltem a szülőhazámat és az egész földrészt. Ami után apámat lecsukták, mint kollaboránst, menekülni akartam. De akkor már lezárták a magyar határokat, már nem lehetett alijázni Izraelbe. Egyedül voltam. A családomat megölték, vagy börtönbe csukták, ahogyan a barátainkat is, mármint, aki nem lépett le időben abból az országból.
Aztán egy nap Weisz bácsi, a hitközségi pénzbeszedő kopogtatott nálunk. Nagy hangon közölte, hogy elmaradásunk van a befizetéssel. Első pillanatban nem értettem, mit akar, hiszen ő is tudja, hogy apám börtönben van, de fél szemmel rám kacsintott és belépett a lakásba.
Miközben folyamatosan arról beszélt, hogy mennyire fontos, hogy az a kevés zsidó, aki még megmaradt, befizesse a hitközségi díjat, az asztalra egy borítékot rakott. Éreztem, hogy valami fontos, pár forintot adtam neki, elismervényt adott és elment – mesélte Sarah.
- Nem mondott semmit sem arról, mi van a borítékban?
- Nem. Te ezt nem tudhatod, te nem éltél a kommunizmusban. A legrosszabb az volt, hogy az ember csak a gondolataiban lehetett egyedül. Minden kimondott szó bekerült egy aktába, úgy kellett élnünk, hogy nem tudhattuk, nem hallgatnak-e le. De nem is ez volt a legrosszabb…
- Hanem? – kérdezte Avraam.
- A félelem. Hogy amit négyszemközt mondasz a legjobb barátodnak, a legközelebbi rokonodnak, azt más is meg fogja tudni. Amikor pár nappal, héttel később a fejedre olvasták, nem tudhattad, hogy nem a másik árult-e el. Ez megmérgezett minden emberi kapcsolatot. Nem tudhattuk, ki a besúgó és ki a megbízható ember – sorolta keserűen az asszony.
- No, de egy hitközségi pénzbeszedőben azért csak meg lehetett bízni?
- Nem érted, akkor miben éltünk. A hitközségi tanács Rákosi, a kommunista vezető képe alatt ülésezett.
- Ennyire féltetek? – kérdezte csodálkozva a férfi.
- Talán igen, de sokan úgy gondolkoztak, hogy végtére is a kommunisták szabadítottak minket fel a fasiszták alól, tehát kötelességünk melléjük állni. És mivel az én apám úgymond a nácik szekerét tolta, a szemükben én is megbízhatatlanná váltam, akiről kötelesek minden rosszat jelenteni. Néha, tudom, ezt nem lehet megérteni, de úgy éreztem, hogy ők rosszabbak, mint a nácik voltak. Azok meggyilkoltak a zsidók nagyobb részét, de velük szemben egyek voltunk, hiszen tudtuk, hogy ők a legrosszabbak. Kevesen maradtunk meg, de az a kevés sem tudott már megbízni egymásban. És ez rosszabb volt, mint a koncentrációs tábor. Ott is voltak besúgók, kápók közülünk, de tudtuk, kik azok és kikben lehet megbízni. A kommunizmusban már ez sem maradt meg.
- És mi volt a borítékban?
- Egy román névre kiállított útlevél – mosolyodott el az asszony.
- Micsoda?
- Tudod, Románia nem volt olyan finnyás, mint a magyarok. Ők kiárusították a zsidóikat Izraelnek. De Romániát csak Magyarországon keresztül tudták elhagyni, ezért a magyar hatóságok, a hitközséggel együttműködve útleveleket állítottak ki az átutazó román zsidóknak. Persze néhánnyal többet, mint ahányan voltak, ezeket meg odaadták azoknak a magyar zsidóknak, akikről tudták, hogy alijázni akarnak.
- Így tudtál elmenekülni?
- Igen – hajtotta le a fejét a nő.
- Csak azt nem értem… - gondolkodott el a férje, - miért nem mertél erről beszélni eddig?
- Nem érted? Mert úgy éreztem, azzal, hogy elfogadom az útlevelet és kivándorlok Izraelbe, cserbenhagyom az apámat, és mindenkit, aki jó volt hozzám. Magyarországot nem sajnáltam, gyűlölöm még most is azt az országot, nem is akarok megszólalni még egyszer magyarul az életben, de voltak, akik jók voltak hozzám, akik értem kockáztatták az életüket, mint a Weisz bácsi is.
- Ő nem tudott kijönni? Ő csak osztogatta az útleveleket?
- Nem, lebukott és lecsukták – hajtotta le fejét Sarah.
- De legalább te kijutottál egy szabad országba.
- Igen, bár nagyon más volt, mint amiről álmodtam. Tudod, alig raktak ki a hajóról, rögtön megkérdezték, hogy mihez értek. Nem tudtam válaszolni, abban a pillanatban jöttem rá arra, hogy minden, amit tanultam addig, haszontalan ebben az új világban. Azt mondták, menjek el egy kibucba, ott majd mindent megtanulok. Hááát… Vállaltam. Ott, mielőtt bármihez kezdhettem volna, megkérdezték, hogy értek-e a fegyverekhez. Ott is csak a fejemet tudtam rázni. Nem baj, mondták, megmutatták, hogy kell, lőhettem kettőt és azt mondták, ha a kibuc mellett bármi gyanúsat is látok, csak lőjek oda, valószínűleg egy arab harcos lesz.
- Akkoriban ezt kellett tennünk – bólintott Avraam.
- Tudom, de akkor is furcsa volt. Egy pillanatra azt éreztem, hogy a gyilkosok elől menekültem el, de az új hazában én is gyilkossá válok.
- Ez nem ugyanaz.
- Tudom. Amikor az első kisgyereket lelőtték a kibucunkból, minden erkölcsi aggályomtól megszabadultam. És amikor lőnöm kellett, én is lőttem. Mindezzel együtt végre úgy éreztem, hogy otthonra leltem Izraelben. Újra megtanultam énekelni és nevetni. Megtanultam a nyelvet is, bár a kibucban többen voltunk magyarok. Egymás között mindig azzal viccelődtünk, amikor a pöcegödröt tisztítottuk, hogy milyen jó, hogy otthagytuk Magyarországot, itt végre engedik érvényesülni a zsidókat – nevetett fel Sarah. – De tudod, mit? Igazunk volt. Mert ha naponta is kellett volna kipucolnunk az árnyékszéket, azt már magunknak csináltuk. Önként és nem kényszerből. Szabadok voltunk végre.
Folytatások
2857
’48-ban megtörtént a csoda. Ben Gurion kikiáltotta a zsidó államot és a filmhíradó képein láttam, ahogy kétezer év után Erecben újra felhúzzák a Dávid-csillagos lobogót. És újra könnyeztem, pont úgy, mint magyar lakta területek visszacsatolásnál. És akkor engem is megkísértett a gondolat, hogy alijázzak. Mégis, valami visszatartott.
Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy...
2612
Ha Isten jó, miért kellett ez a rengeteg szenvedés? Ha viszont igazságos, miért akkor segített rajtuk, amikor már eljutott addig, hogy megtagadja?
2537
Avraam odalépett a fiához. A maciját felvette a földről és odarakta a kisfiú arcához. Hiszen a macija nélkül soha sehova se akart elmenni, azt mondta, a maci vigyázza az álmát. Hát vigyázza az örök álmát is.
2587
- Nagyon fáradt vagyok… Azt hiszem, elalszom… Aba, ugye nem fogsz itt hagyni? Ugye végig fogod a kezemet? És ugye nem engeded, hogy elmenjek?
- Hová mennél, Ichak?
- Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme.
- Igen, a tengerpart…
- És a macim… - mondta félálomban Ichak.
- Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.
2404
Megőrültem – nevetett fel magában. Már én is imádkozok? Aki nem hisz Istenben, csak az erőben? Még gyerekkorában, ott Egyiptomban hitt. Őt nem érte olyan trauma, mint Saraht és az askenázi zsidókat a zsidóirtásban. Nem, ő csak egyszerűen a szülőföldjén hagyta a hitét. Izrael olyan más volt. A kibucok, a repülők, a tankok, a városok… Úgy érezte, ezeket nem az Úr adta meg, hanem a zsidók teremtették meg a semmiből. Életében először lett büszke arra, hogy zsidó, hogy Izrael a hazája.
Előző részek
2324
Egy diktatúrában sohasem a gazembereket üldözik, mert azok már egyszer bebizonyították, hogy minden gazemberséget szó nélkül teljesítenek. A veszélyesek mindig azok, akikben van erkölcsi tartás. Azokat nem lehet irányítani.
2211
Mi németek fegyelmezett nép vagyunk. Mindig azt csináljuk, amit mondanak nekünk. Hitler azt mondta: „egy nép, egy birodalom, egy vezér”, és mi elfogadtuk, hogy a demokrácia felesleges. ’45 után azt mondták nekünk „a diktatúra rossz, és a demokrácia a jó”, ezért mintademokráciát építettünk fel. Hitler azt mondta „a zsidó az ellenségünk”, ezért igyekeztünk kiirtani őket, utána azt mondták, „a zsidók a barátaink”, ezért ma Németország Izrael szövetségese. Ma azokat a szerzőket faljuk lelkesen,...
2302
- Nézze, bennünk sohasem volt gyűlölet önök iránt. Sőt, azt hiszem, titokban csodáltuk is magukat. Már akkor is. Maguknak minden sikerült, amiért mi csak küzdöttünk. Mi nehezen dolgoztuk fel, hogy elvesztettük a keleti és a nyugatai területeinket, önök egy talpalatnyi föld nélkül is nemzet tudtak maradni. Mi panaszkodtunk, hogy háborús jóvátételt kell fizetnünk, hogy az infláció elviszi a megtakarításainkat, magukat minden nemzedék során legalább egyszer kifosztják mindenükből, mégis mindig...
2283
...meghalt hatmillió zsidó, köztünk az anyám és a nagyanyám, de nem rendült meg a hitem. És most meg fog halni a fiam, egy azaz egy fő, és már nem tudok hinni. Pedig az az egy hol van a hatmillióhoz? És nem érdekel a rohadt munkád sem, bármit is csinálsz ezzel az új Eichmannal, akik meghaltak, nem támadnak fel, és a fiunk sem marad életben. Szóval, ami fontos, azon úgysem lehet változtatni.
2345
- Látja, ugyanazt mondja, amit én is – mosolyodott el Walhall. – „Nem vállalhatok felelősséget”. Én sem vállalhattam felelősséget ami akkoriban a zsidókkal történt, ahogyan ön sem a palesztinjaikért. Mi a különbség?
Hasonló történetek
7762
Eva boldogan nyugtázta az üzenetet. Hát nem hiába jött ide. Felment a lakosztályba, beült egy kád, forró vízbe, majd mikor már teljesen átjárta a jótékony meleg, felfrissülve ült le a fésülködő asztalhoz, hogy végre ismét igazi nőt varázsoljon magából...
4228
A repülőút kellemes volt és Cooper két óra múlva már a washingtoni lakásban volt. Ez nem volt olyan előkelő, mint a New Yorki, de azért nagyon otthonosan volt berendezve. Kapus sem volt, így Cooper simán bejutott. Gyorsan felmérte a terepet.
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: