BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Ábrahám megkísértése - 08. A ’20-as évek

- Hogy miért léptem be az SS-be? Azt hittem, erre a kérdésre már válaszoltam. Hogy támogatást kapjak a tudományos munkámhoz. De az igazi kérdés nem ez… Hanem, hogy hittem-e Hitlerben és a nemzetiszocialista eszmékben – kezdett filozofálni Walhall.
- Miért, hitt bennük?
- A kérdésre nem tudok egyszerűen válaszolni. Izraelről mondják, hogy a lakosság fele hisz Istenben, de a 90%-uk biztos abban, hogy a zsidók Isten választott népe. Valahogy így voltunk mi is Hitlerrel. Nem hittük el, hogy ő a sors által kiszemelt történelmi vezért, de elhittük, hogy ő képes megmenteni Németországot.
Maga nem tudja, milyen volt Németország a húszas években. Elvesztettük a nagy háborút, elvesztettük területeink jó részét… Munkanélküliség, infláció, jóvátétel.
Avraam megrázta a fejét:
- Ez nem magyarázat. Más országban is ugyanezekkel kellett szembenézni, de ott nem választottak meg egy Hitlert.
- Lehet. Más országokban talán tompította a feszültséget, hogy végül is, győztek – vonta meg a vállát az öregúr. – De nekünk a vereségen kívül mással is szembe kellett néznünk: azzal, hogy közben látszólag virágzott minden. Tombolt a hedonizmus. Berlinben olyan nagyvilági élet zajlott, amit a Kaiser alatt el sem tudtunk volna képzelni. Homoszexuálisok, leszbikusok, promiszkuitás, minden, amiről addig azt hallottuk, hogy bűn és megvetendő. Az egyik oldalon a nyomor és reménytelenség, másik oldalon a „demokrácia” – ahogy kiejtette ezt a szót, enyhe megvetés érződött benne – és, ami a legrosszabb, hogy lelkesednünk is kellett ezért.
- Lelkesedni?
- Igen, hiszen az egész világon dicsérték, hogy ez az új liberális Németország milyen nagyszerű, a világ minden tájékáról vándoroltak hozzánk a kalandokra vágyó fiatalok – emlékezett vissza Walhall.
- Önnek, ha jól tudom, nem voltak kenyérgondjai – pillantott Avraam az aktáiba.
- Valóban, úgymond jó állásom volt az egyetemen, de az infláció minden megtakarításunkat elvitte. És a tudományos munkámról le kellett mondanom. Németországban azokban az években haldoklott a kutatás. Én ott voltam a nagy- és félvilági élet és a nyomorgó proletárok között, és higgye el, egyik sem volt vonzó alternatíva.
- Ezért lett náci? – kérdezett rá a kihallgató.
- Nem, jómagam ’33 előtt egyszer sem szavaztam az NSDAP*-re. De meg tudtam érteni azokat, akik rájuk szavaztak. A liberálisok berlini világa undorral töltött el, a kereszténydemokraták impotensek voltak, a vörösökből pedig kaptunk kóstolót, köszönjük, abból nem kértünk.
- Nem jutott eszébe, hogy kivándoroljon?
- Nem. Nekem Németország volt a hazám, ott akartam dolgozni, ott akartam élni. Azt akartam, hogy a munkám és a tudományos eredményeim elsősorban a hazámat gazdagítsák. Magának eszébe jutna kivándorolni Izraelből az USA-ba?
- Ez nem tartozik ide – rázta meg a fejét a kihallgató. – Izrael más. A többségünk nem véletlenül született ide, hanem tudatosan választotta ezt a földet.
- Talán igaza van, de azért remélem, megérti, hogy mi is ugyanúgy szerettük a mi Vaterlandunkat**, mint önök az Erecüket.
- Nem tudok párhuzamot vonni a kettő közé. Akármennyire is szeretem a hazámat, sohasem tudnék egy rasszista, tömeggyilkos politikát támogatni.
- És a palesztin menekültek? Akiket az államalapításkor, 1948-ban elüldöztek?
- Ők önként hagyták el ezt a földet, mert nem akartak úgymond egy zsidó államban élni. Akik maradtak, sokkal gazdagabban és szabadabban élhetnek, mint bármelyik másik arab országban.
- És Deir Jaszin***?
- Elismerem, történtek helytelen dolgok is. De ezt nem a hivatalos Izrael, hanem az Irgun****, a szabadcsapatok akciója volt. Néhány fanatikus tettéért nem lehet egy nemzetet felelősségre vonni.
- És az SS tetteiért a német népet? – vágott vissza Walhall.
- Nem érzi a különbséget egy terrorista akció és az állami politika szintjére emelt népirtás között? Hogy nem lehet egy lapon említeni háromszáz halottat és hatmilliót?
Az öregember alig titkolt diadallal konstatálta, hogy Avraam kezdi elveszíteni a türelmét:
- Ezzel azt akarja mondani, hogy csak fokozati különbség van a III. Birodalom és Izrael között?
Avraam legszívesebben rávágta volna, hogy ennek a pernek nem Izrael megítélése a tárgya, de érezte, hogy ez csak menekülés lenne. Egy pillanatig gondolkodnia kellett…
- Azt hiszem, igaza van.
- Miben?
- Hogy meg kell értenem magát. Hogy megértsem, hogy miben különbözik a maguk rendszere minden mástól. És, hogy soha ne váljak olyanná, mint maga.


* Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei , Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, közkeletű nevén a náci párt
** szülőföldünket
*** palesztin falu, amelynek teljes lakosságát, 254 embert, a zsidó szélsőségesek legyilkoltak
**** Irgun: szélsőséges zsidó fegyveres csoport, ami angol- és arabellenes terrorcselekményeket hajtott végre. Később a törvényes zsidó kormánnyal is fegyveres összetűzésbe került.
Folytatások
’48-ban megtörtént a csoda. Ben Gurion kikiáltotta a zsidó államot és a filmhíradó képein láttam, ahogy kétezer év után Erecben újra felhúzzák a Dávid-csillagos lobogót. És újra könnyeztem, pont úgy, mint magyar lakta területek visszacsatolásnál. És akkor engem is megkísértett a gondolat, hogy alijázzak. Mégis, valami visszatartott. Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy „magyar haza”...
Ha Isten jó, miért kellett ez a rengeteg szenvedés? Ha viszont igazságos, miért akkor segített rajtuk, amikor már eljutott addig, hogy megtagadja?
Avraam odalépett a fiához. A maciját felvette a földről és odarakta a kisfiú arcához. Hiszen a macija nélkül soha sehova se akart elmenni, azt mondta, a maci vigyázza az álmát. Hát vigyázza az örök álmát is.
- Nagyon fáradt vagyok… Azt hiszem, elalszom… Aba, ugye nem fogsz itt hagyni? Ugye végig fogod a kezemet? És ugye nem engeded, hogy elmenjek? - Hová mennél, Ichak? - Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme. - Igen, a tengerpart… - És a macim… - mondta félálomban Ichak. - Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.
Megőrültem – nevetett fel magában. Már én is imádkozok? Aki nem hisz Istenben, csak az erőben? Még gyerekkorában, ott Egyiptomban hitt. Őt nem érte olyan trauma, mint Saraht és az askenázi zsidókat a zsidóirtásban. Nem, ő csak egyszerűen a szülőföldjén hagyta a hitét. Izrael olyan más volt. A kibucok, a repülők, a tankok, a városok… Úgy érezte, ezeket nem az Úr adta meg, hanem a zsidók teremtették meg a semmiből. Életében először lett büszke arra, hogy zsidó, hogy Izrael a hazája. Nem tagadta...
Előző részek
Nem tudnak mindenkit megölni, aki részt vett ebben vagy képes lenne rá. Ha nem értik meg, hogyan lehetett, hogy mintapolgárok, példás családapák reggeli után egyenruhát öltöttek, napközben zsidókat és más Untermensch-eket irtsanak, aztán este odaüljenek a gyerekeik ágyához és esti mesét olvassanak nekik. Erővel, kivégzésekkel nem lehet elfojtani egy eszmét. Ahhoz meg kell érteni. Amíg Hollywood csak limonádékat ont erről a korszakról, addig nem kell félnünk: a nemzetiszocialista eszme élni fog....
...hogyan lehet hinni egy olyan Istenben, aki hagyja, hogy ez a gyermek elsorvadjon a kezei között? Egy darab lélegző hús. Ha nem lenne infúzióra kötve, fel tudná kapni, táncolhatna vele, elmehetnének fürödni a tengerbe… De ez a lélegző hús hamarosan egy kihűlt tetem lesz. Eszébe jutott Walhall. Ő is ilyen gyerekeket ölt meg. Az ő áldozatai is így feküdtek egy ágyon, mint most Ichak. Meg kell ölnie azt az embert. Nem bosszúból, hanem igazságból. Hogy bűnhődjön az összes gyermek haláláért.
Háborús időket éltünk, nem tudtunk olyan körülményeket biztosítani, mint a békés időkben, de ezeknek a kísérletek volt értelmük, tagadom, hogy csak kínozni akartuk volna a foglyokat. Rengeteg tudományos eredményt értünk el, amiket később mind a szovjet, mind az amerikai oldalon hasznosítottak. Vegye kérem azt is számításba, hogy azzal, hogy a foglyok közül kiválasztottunk bizonyos személyeket, azzal a túlélésre is esélyt adtunk nekik.
Ahogy mondani szoktuk, a legrégebbi zsidó vicc a Biblia, a legújabb pedig Izrael. Itt semmi sem normális, semmi sem működik, ez a Walhall-ügy mitől lenne más? ’48 óta mindent elcsesztünk, amit csak lehetett, sőt azt is, amit nem, mégis itt vagyunk.
...mi voltunk a szupermenek, akik ’48-ban a semmiből létrehoztunk egy országot, aztán ’56-ban hülyére vertük az arabokat. Aztán a világ tudomására hoztuk, hogy mi sem vagyunk legyőzhetetlenek, a németek minden ellenállás nélkül több millió legyilkolhattak közülünk. Azóta minden arab diktátor arról álmodozik, hogy ez neki is sikerülni fog
Hasonló történetek
Eva letette a kagylót, majd kiment a fürdőbe és megmosta az arcát. Aztán leült a hálószobába vezető lépcsőre. - Legalább egy üveg konyakot hagyhattál volna nekem! - gondolta. Nem gyújtott villanyt, csak ült ott fáradtan, és az agya teljesen üres vol...
A fehér mezes New Yorki csapat védvonala mögül előretört ez a viszonylag magas kb. 180 cm magas leomló barna hajú lány. Arcán néhány piros folt volt. A meze karja felszakadt és a térdét is lehorzsolta egy esés következtében...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned