A wilmingtoni hasfelmetsző II. rész 5. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is) és nem elhanyagolható súllyal jelennek meg egyes fejezetekben leszbikus szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.

Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. január 3.

**********************************************************

Johnnie az asztalánál ült és némán átkozódott: Ha óvatosságra intettem volna azokat a lányokat, az megmentette volna Suki életét? Még most is élne, ha mondok valamit?
Pizo észrevette a kínt a partnere arcán, ahogy odasétált az asztalhoz, egy pohár kávéval a kezében.
– Tudom, mire gondolsz, J. Nem tehettél semmit.
– Én nem vagyok ebben annyira biztos. Talán figyelmeztetnünk kellett volna őket – sóhajtott fel a nő reménytelenül.
Pizo a kezébe nyomta a kávét.
– Nem tehettük meg, Johnnie, és ezt te is tudod. Nem tudjuk, ki a gyilkos, és ha figyelmeztetjük a lányokat, azonnal el is szalasztjuk őt.
Johnnie belekortyolt a kávéba, mielőtt válaszolt volna.
– Az eszem tudja. De a szívem szakad meg amiatt a két szerencsétlen lány miatt. Meg kell találnunk azt a szemét kurvát, mielőtt még valakit megöl.

Johnnie végigfutotta a feljegyzéseit. Egy valami nem hagyta nyugodni a parton látottakból. A telefonja azonban kizökkentette a gondolkodásból.
– Green nyomozó! Gyorsan, ha lehet! – vette fel.
– Szia, kicsim. Ugye nem hívlak rosszkor? – hallotta Alma hangját.
Johnnie arcán széles mosoly jelent meg, ahogy meghallotta a kedvese hangját.
– Nem, drágám. Csak a jegyzeteimet bújtam. Történt valami?
Alma érezte a feszültséget a hangjában.
– Nem. Minden rendben. És veled? Tudod, hogy aggódom, ha nem hívsz – hallotta Alma hangját, miközben kinézett az irodája ablakán. Közben pedig magában átkozódott. Olyan sietve ugrott ki az ágyukból, amikor Pizo hívta, hogy csak egy gyors csókot lehelhetett az alvó nő szájára, mielőtt elhagyta a házat.
– Sajnálom, kicsim. Ez az ügy teljesen maga alá temet. Jól vagyok, csak egy kicsit elfáradtam.
Amikor Alma felkelt, hogy felkészüljön a munkába indulásra, furcsa érzés kerítette hatalmába, hogy valami nincs rendben.
– Kicsim! Tudom, hogy most dilisnek fogsz hinni, de aggódom. Valami történni fog ma.
– Remélem az, hogy lezárjuk ezt az ügyet – válaszolta Johnnie.
– Nem tudom, mi az. Csak azt szeretném, ha óvatos lennél. Qurieda! Bízz bennem! – könyörgött Alma.

Johnnie legszívesebben felkacagott volna, de komolyságot erőltetett magára.
– Rendben, szerelmem. Megígérem, hogy óvatos leszek. Szeretlek.
Alma elmosolyodott.
– Én is téged.
– Majd este látlak – búcsúzott el Johnnie és letette a telefont.
Miközben beszélt, Pizo kapott egy hívást a sarkon lévő irodából. Végeztek az autopsiával és azt akarták, hogy a két nyomozó menjen el az eredményekért.
Egy hivatalnok tette le a CSU jelentését Pizo asztalára. A férfi felkapta, de addigra Johnnie már befejezte a telefonálást és kivette a kezéből.
– Ok! Mink van? – kérdezte Pizo.
Johnnie átfutotta a jelentést telefirkálva a kiemelő tollával.
– Nincs semmi nyom sem a kalapácson, se a műpéniszen. Csak az áldozat DNS-e. Csak néhány rostszálat küldtek, ami a testen volt. Farmerrostok, hogy pontosak legyünk. Ezen kívül fekete szövetszálakat is találtak.
– És ez mit is jelent? – kérdezte Pizo.
– Semmit az ég egy adta világon – sóhajtott Johnnie.
– Értem. A sarkon végeztek az autopsiával. Talán elmehetnék az eredményekért – javasolta Pizo.
Johnnie egy pillanatra a gondolataiba mélyedt, de Pizo utolsó szavai magához térítették.
– Én is veled megyek.

Dr. Murray bekísérte őket a hullaházba. Lehúzta a leplet Suki testéről és megállt a dereka mellett.
– Ugyanolyan kalapáccsal gyilkolták meg, mint az első áldozatot, de sokkal brutálisabb módon – mondta. – A csuklói és a kezei összetörtek. Vaginális és anális behatolása is találtunk bizonyítékokat. De a másik nővel ellentétben itt voltak belső sérülések. Elég ahhoz, hogy ki merjük mondani, megerőszakolták.
Ez után lehúzta a leplet egészen a holttest térdéig, nyögést csalva elő mindkét nyomozóból. A halottkém viszont szenvtelenül folytatta.
– Összevetettem a nyomokat a helyszínen talált kalapáccsal. A gyilkos egy jelet hagyott az áldozatán. Harminc éves praxisom alatt még sosem láttam ilyet.
Johnnie-n már kiütköztek a düh jelei. Pizo magára vállalta, hogy vezet, látva, hogy a nő most nem alkalmas arra, hogy volán mögé üljön.
– Mindkét áldozat leszbikus prostituált volt. Leszbikusokra vadászik – mondta, próbálva uralkodni magán. – Az a kurva meg fog fizetni ezért.
– Vigyáznod kéne a haragoddal, partner. Nem akarjuk elszalasztani – figyelmeztette Pizo.

Már délután három volt és a The Back Door dél óta nyitva állt. Csak egy pár ember lődörgött arrafelé, várva a négykor kezdődő bulira. Annie a bárpult mögött állt, amikor megpillantott egy közeledő nőt. Úgy nézett ki, mint az, aki ráhajtott Myrára. Annie majdnem felrobbant a dühtől, de emlékezett arra, amit Johnnie mondott. Lepillantott a pult alá és Johnnie telefonszámát szuggerálta az odakészített cetlin. Felkapta a telefont és gyorsan bepötyögte a számot. Nem akarta elszalasztani a nőt. Elhatározta, hogy megfizet neki azért, amit tett.
– Green! Mondjad! – vette fel Johnnie a telefont.
– Hello, drágám! Mi a pálya? – támaszkodott neki Annie a pultnak. Elég hangosan beszélt, hogy a nő is hallja.
– Annie! Mi a franc van veled? – kérdezte Johnnie.
– Ó, semmi, kicsim. Csak hiányzol – jött a válasz.
– Helyzet van, ugye? – jött rá Johnnie hirtelen és a hangja megtelt izgatottsággal.
Annie megnyugodott, hogy végre leesett neki.
– Igen. Szóval, mikor látogatsz meg?
– Tizenöt perc és ott vagyunk – válaszolta Johnnie.
– Oké, kicsim. Csak ne csapj nagy zajt, amikor este hazaérsz. Szeretlek!
Johnnie torka szakadtából nevetett, amikor letette a telefont.
– Mekkora egy rohadt színésznő!

– A fenébe! – nyögött fel a nő, amikor megpillantotta Johnnie-t és Pizot. Levette a cipőit és begyömöszölte őket a táskájába.
Johnnie várakozóan nézett Annie-re, aki útba igazította őket, hol ül a nő. Johnnie szíve hevesen vert, ahogy elindultak a mutatott hely felé. Már éppen oda értek volna, amikor a nő fellökte az asztalt és rohanni kezdett az ajtó felé. Johnnie és Pizo elvesztették az egyensúlyukat, de talpon maradtak, hogy aztán a nyomába eredjenek.
A nő végigrohant az utcán és befordult az Oak Street-re. Johnnie a nyomában loholt. Pizo a másik irányt választotta, hogy megkerülje a tömböt, sarokba szorítva a célpontot. A nő befordult egy sikátorba, amikor rájött, hogy az utána loholó Johnnie hamarosan utoléri. Elbújt, hogy csapdát állítson neki. A szoknyája alá nyúlt és előhúzott egy kilenc milliméterest, ami eddig a combjához volt erősítve.
Johnnie megállt a sikátor bejáratánál, és lassan elindult felé, elővéve a saját fegyverét.
– Hölgyem! Csak néhány kérdést szeretnénk feltenni. Ez minden – mondta, próbálva lelassítani a zihálását.

Pizo épp befordult a sarkon, amikor meghallotta a lövést. Végre oda ért és megpillantotta a földön fekvő Johnnie-t. Oda rohant hozzál. A vér lassan szivárgott a mellkasából és a szájából. Hallotta, ahogy megtölti a nő torkát.
– A francba is, Johnnie! Tarts ki! Hívok segítséget.
Addigra Annie is oda ért.
– Hívtam a 911-et és mondtam, hogy segítségre van szükségetek.

Amikor meglátta Johnnie-t, a térdei remegni kezdtek és sírva fakadt.
Pizo hallotta a szirénát a távolból.
– Maradj vele, Annie! Ide hozom őket – pillantott vissza a földön fekvő társára. – Tarts ki! – azzal elrohant.
Annie a kezébe vette Johnnie véres kezét és az arcához vonta.
– Küzdj, Vörös Bagoly! Hallasz engem? Küzdj, a fenébe is!
Johnnie megszorította a kezét. Halkan suttogott, de Annie nem értette.
– Hogy… mi az, kicsim?
Johnnie végre összegyűjtött elég erőt ahhoz, hogy kinyögjön egy szót: – Alma. – Aztán vér tört elő a szájából és elvesztette az eszméletét.
– Johnnie! – kiáltott fel Annie. – Ne halj meg! Küzdj! Küzdj Almáért!

Pizo hallotta Annie hangját, amitől a szíve csak méghevesebben vert. Végre elérte a mentőket, és odavezette őket Johnnie-hoz. Együtt rohantak vissza, hogy az orvosok végre munkához láthassanak.
– Semmi válasz – mondta az egyik férfi a társának.
– Vigyük be! – jött a válasz.
Gyorsan felrakták a hordágyra, és a mentőautóhoz siettek vele.
Annie megragadta Pizo karját.
– Az utolsó, amit mondott, Alma neve volt. El kéne mondanod neki. Találkozunk a kórházban.
Pizo egy pillanatnyi tétovázás után bólintott.

Amikor Pizo elért a Wilmington Acélművekhez, ahol Alma dolgozott, nem mert bemenni. Hogy mondjam el neki, mi történt, anélkül, hogy halálra rémíteném – gondolta. Utána viszont erőt vett magán és belépett.
A recepciós ismerte Johnnie-t és őt is. Barátságosan mosolygott a férfira, de rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben.
– Menjen csak be, nyomozó! – intett neki.
Pizo bekopogott Alma irodájába.
– Bújj be! – jött a válasz. A férfi belépett és becsukta az ajtót.
Alma szemei felcsillantak, amikor megpillantotta őt. Azt hitte, Johnnie meg akarta lepni őt egy látogatással. De aztán észrevette, hogy a nő nincs ott. Könnyek szöktek a szemébe.
– Pizo! Hol van Johnnie?
– A Memorialba vitték – válaszolta a férfi nyugodtan.
– Ő…
– Nem jók a kilátások, Alma. Mennünk kellene – mondta Pizo, miközben összeszedte a nő retiküljét és a diplomata táskáját. Aztán észrevette, hogy Alma nem mozdul.
Sokk – döbbent rá. Megkerülte az asztalt és segített a nőnek felállni. Ebben a pillanatban a recepciós feje jelent meg az ajtóban. Ahogy megérezte az Almán eluralkodó aggodalmat, felajánlotta, hogy mindet elrendez és bezárja az irodát.

Amikor beértek a kórházba, Pizo észrevette Annie-t a váróteremben. Nagyon izgatott volt.
– Pizo! Hála az égnek, hogy végre ideértetek. Ezek a barmok nem mondanak el nekem semmit – fakadt ki.
– Majd én megpróbálom – nyugtatta meg a nőt, majd elővette a jelvényét és a regisztrációs pulthoz lépett.
Annie a másik nő felé fordult, aki még mindig sokkos állapotban ácsorgott mellette. Megfogta a kezét, amitől Alma eléggé magához tért ahhoz, hogy felnézzen rá.
– Annie vagyok – mutatkozott be. – Valószínűleg nem emlékszel rá. Johnnie a barátom.
Alma ránézett és bátortalanul bólintott. A szeme megakadt Annie véres pólóján.
– Ez Johnnié? – érintette meg.
Annie a melléhez húzta Alma kezét.
– Igen – figyelte a nő szemét. – Vörös Bagolyban egy harcos szelleme lakozik. Túl fogja élni.
– Muszáj. Nem veszíthetem el… Most nem – suttogta Alma.
Ekkor Pizo visszatért a regisztrációs pulttól.
– A sürgősségi osztályon van. Kétszer is megállt a szíve útközben.
Alma térdei remegni kezdtek, de Annie megtartotta, nehogy összeessen. Az egyik székhez sétáltak.
– Pizo! Mi lesz velem, ha elveszítem őt? Mi Dios, por favor – szipogta Alma Annie vállára hajtva a fejét.

Néhányan a rendőrségtől eljöttek a kórházba, hogy támogassák a bajtársukat. Hill kapitány, Johnnie és Pizo főnöke három körül futott be. Megállt Alma mellett, amikor az orvos tájékoztatta őket Johnnie állapotáról.
Nyolc hosszú óra után Dr. Pedrazo végre híreket hozott nekik.
– Johnetta Green családja? – kérdezte fáradtan.
Alma azonnal felpattant és odasietett. Hill kapitány, Pizo és Annie követték.
– Három golyót távolítottunk el Miss. Green mellkasából – mondta. – Az egyik a bal tüdejébe fúródott. A másik a mellcsontját érte és veszélyesen megnyomta a szívét. A harmadik a máját találta el. El kell mondanom, hogy Miss. Green egy igazi harcos. A szíve többször is leállt a műtét közben. – Szünetet tartott és Almára nézett, aki úgy tűnt, mindjárt elveszti az eszméletét. Karba fonta a kezét és a falnak támasztotta a hátát. – Az intenzív osztályon van. Az állapota válságos. Kómában van. De jó esélye van rá, hogy felgyógyul.
– Bemehetek hozzá? – könyörgött Alma.
Az orvos elgondolkozott egy pillanatra.
– Milyen kapcsolatban áll ön Miss. Greennel?
– A barátnője vagyok… Ő az életem – zokogott Alma.
Az orvos tudta, hogy ez szabályellenes, de végül barátságosan rámosolygott.
– Ha nem mondja el senkinek, én sem fogom.
– Köszönöm – hálálkodott Alma, miközben a férfi bevezette őt a szobába.
– Tudom, hogy van ez – mondta. – Én is hasonló cipőben járok a bátyámmal és a szerelmével.

Amikor elérték Johnnie szobáját, Dr. Pedrazo megtorpant.
– Figyelmeztetnem kell, hogy megrendítő a látvány. Gázmaszkra van kötve, hogy segítse a légzését és persze egyéb operáció utáni berendezésekre is szükség van.
– Értem – válaszolta Alma hezitálva, majd lassan belépett a szobába. Amikor meglátta Johnnie mozdulatlan testét, könnyek szöktek a szemébe. Szaggatott léptekkel közelítette meg az ágyat. A szíve majd kiugrott a mellkasából. Át akarta ölelni őt, de csak a kezét foghatta meg. Lehajolt és megcsókolta Johnnie homlokát.
– Johnnie! Szeretlek! Kicsim, kérlek! Gyógyulj meg! Szükségem van rád. Te vagy az erősebbik énem. Hallasz engem? Vissza kell jönnöd hozzám – Alma erősen koncentrált, hogy minden apró rezdülést észrevegyen, de nem érkezett válasz.
Gyengéden csókot lehelt Johnnie szájára.
– Como te amo, bebe.
Ekkor belépett a nővér, hogy leellenőrizze Johnnie életjeleit és szólt Almának, hogy jobb, ha távozik.
– Nem megyek sehova – válaszolta a nő.
– Hölgyem. A látogatók csak tizenöt percet tartózkodhatnak benn óránként. Van egy váróterem odakint. Jobb ha ott vár – mondta a nővér. – Kórházi szabályzat. Muszáj betartanunk.
Alma megcsókolta Johnnie kezét.
– Negyvenöt perc múlva visszajövök. Nem leszek messze.
Vontatottan sétált ki a váróterembe, ahol a többiek beszélgettek.
– Hogy van? – kérdezte Pizo és Annie egyszerre.
– Nehéz megmondani attól a sok műszertől, amit ráaggattak – válaszolta a nő. – Nagyon sápadt.
Könnyek szöktek a szemébe, de Alma erős maradt. Pizo a vállára tette a kezét.
– J egy igazi harcos. Nincs semmi a világon, ami árthatna neki.
– Kértünk a személyzettől párnát és takarót. Aludnod kell egy kicsit – mondta Annie, Almára nézett, és látta, hogy már az összeesés határán áll.
Alma mindkettőjükre rámosolygott.
– Nem tudok aludni. Johnnie-nak szüksége lehet rám.
– Ha nem tudsz aludni, legalább pihenned kéne egy kicsit. Nem tudsz segíteni J-nek, ha be kell hogy fektessenek mellé egy másik ágyba – mondta Pizo aggódva.
Alma engedett és odasétált egy kényelmesnek tűnő heverőhöz.
– Pizo! Találd meg, azt, aki ezt tette vele! Fizetnie kell érte.

Pizo hátralépett egyet. Ismerte már Alma heves vérmérsékletét, de még sosem látta ennyire dühösnek. Soha, a mai napig. Amit azokban az általában vidám barna szemekben látott, az már az őrülettel határos vérszomj volt. Együtt érzek veled, te hülye kis picsa – küldte gondolatban az üzenetet annak a titokzatos nőnek, legyen akárhol is. – Most már nem csak a wilmingtoni rendőrség van a nyomodban, de egy bosszúszomjas kis mexikói méregzsák is, aki a fejedet akarja.

Alma elnyúlt a heverőn. Annie pedig mellé ült egy karosszékbe. Pizo egy másik székben ült és gondolatban ordított: Ha vele lettem volna, elkapjuk azt a szukát. Ennek az egésznek már vége lenne. Otthon lehetne az ágyában Almával, ha nem baszom el.
Mielőtt Pizo folytathatta volna az önmarcangolást, hirtelen riasztóhang törte meg a csendet. Annie-re nézett, aztán Almára. Mindketten felpattantak a hangra. Pizo odalépett az ajtóhoz és kinyitotta. Orvosokat és nővéreket látott ki-be rohangálni Johnnie szobájába. Mielőtt azonban bármit is mondhatott volna, Alma félrelökte.
– Mi folyik itt? – kérdezte az egyik nővértől, aki legközelebb volt hozzájuk. Hallotta Johnnie szívmonitorának pityegését. – Mi történik vele?
– Kinn kell maradnia, hölgyem. Nem végezhetjük a munkánkat, ha útban van – válaszolta a nővér, próbálva lefejteni Alma ujjait a karjáról.
– Gyerünk, Alma! Hagyd őket! Had végezzék a munkájukat! – kérlelte Annie, ahogy gyengéden elhúzta onnan.

Dr. Pedrazo, egy gyakornok és két nővér társaságában, folyamatosan dolgozott a szobában. Pizo átölelte Almát, Annie pedig mellettük állt, ahogy nézték a jelenetet a szoba ablakából.
Alma magánkívül volt. Hallotta, amit az orvos és a nővérek mondanak, de nem értett egy szót sem. Mi a fenét csinálnak?... Johnnie, kérlek! Ne hagyj itt! – dübörögtek a gondolatok a fejében.
– Növelje háromszáz joulra! – kiáltotta az orvos. – Még egyszer… Még egyszer.
– Az idő két óra tizenkilenc perc – mondta a gyakornok nyugodtan.
– NEM! – sikoltott Alma. – Johnnie!
Az ablakhoz préselte az arcát és nézte az ágyon fekvő élettelen testet. A könnyei csak úgy folytak. Annie megérintette a vállát, Alma pedig hozzábújt. Pizo csak állt az ablak előtt és egy könnycsepp csordult le az arcán.

Folytatása következik!

Ui.: A képen Brenda Schad alias Annie.