A valóra vált álom (első rész)

Ismét eljött a szokásosnak mondható családi bulik egyike. Kicsit unottan kezdtem el készülődni. 19 éves vagyok, Dorina a nevem, szőke hajú, zöld szemű, viszonylag magas, csinos alakkal megáldva. Biztos lenne jobb programom is a ma estére. Szóval ott tartottam, hogy kicsit egykedvűen kezdtem el készülődni. Kis smink, parfüm, egy farmer és egy topp igazán megteszi. Azért csinos akartam lenni, és mit ez később kiderült sikerült is.
Gyalog mentünk át a nagyszüleimhez, nem laktak csak pár utcával arrébb, mint mi. Út közben arra gondoltam, hogy nem is lesz olyan rossz, mert ott lesz az Anett és a Gábor is. Igazán szép pár. Mind a ketten 25 évesek, Anett az unokanővérem, jófejek, szinte minden nap talizok, velük nagyon jól elleszek.

Mikor már túl voltunk az éppen aktuális ünnepeltek felköszöntésén, anyu szólt, hogy kész a vacsi, lehet asztalhoz ülni. Lehuppantam Gábor és Anett mellé, akikkel idáig is nagyon jól elvoltam. Anett szinte a legjobb barátnőm, és Gábor is nagyon ari. Vacsi közben jókat dumáltunk, néha csak mi hárman, vagy bekapcsolódtunk a szülők beszélgetésébe. Egyszer Anett hirtelen felállt és könnyes szemmel belekezdett a mondanivalójába.
- Gáborral el akarunk mondani valamit!
- Igen, ez így van. – állt fel Gábor is.
- Mondjátok gyerekek! – mondta mama
- Az a helyzet –vette át a szót Gábor, - hogy Anett és Én úgy döntöttünk, hogy szakítunk.
- Hogy? – hördült fel a család fele, a másik részük csendben figyelt. Mint Én.
- Régóta élünk együtt, majdnem 6 éve, elhidegültünk egymástól, már nem a régi a dolog, és úgy érezzük jobb most abbahagyni, mint később vitával.
- Ezt közösen beszéltük meg- folytatta Anett. –Jobb ez így míg barátságban válunk el. Továbbra is nagyon szeretjük egymást, de már úgy mint két barát.

A család néma csendbe burkolózott, próbálták feldolgozni a hallottakat, és egyhangúan úgy gondolták, ha nekik így jó, akkor ők is beletörődnek a dologba.
- Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha én most elmegyek. – mondta Gábor
Felállt, és elment. Én gondolkodás nélkül felálltam és utána rohantam. Csak az utca végén sikerült utolérnem.
- Miért jöttél el olyan hirtelen?
- Nem éreztem volna jól magam, ha továbbra is ott maradok
- Megértem. A helyedben én is ezt tettem volna!
- Örülök, hogy megint egyetértünk!  - mondta Gábor, és egy apró kis mosoly futott át az arcán.
- Tudod miért szakítottunk valójában Anettel? Persze azon kívül amit már ott hallottál?
- Miért?
- Mert beleszerettem valakibe.
- Oh. És ki a szerencsés? Ha szabad tudnom…
- Persze hogy szabad. Ezért mondom! Meg hát úgyis ismered…
- Ismerem?
- Igen! Méghozzá elég jól! Nagyon csinos lány!
- Na ne csigázz tovább, meséld el már nagyon kivi vagyok Rá!
- Te vagy az!
- Éééén? Na jó, de most komolyan!
- Tényleg te vagy az! Dorina! –megfogta a kezem, és mélyen a szemembe nézett. – Szeretlek!

Elég volt ennyit mondani, több is volt, amiről valaha álmodni mertem. Ezzel a szóval, hogy "szeretlek" Gábor egy álmomat váltotta valóra! Magamban mindig is szerelmes voltam Gáborba, de mivel Anett barátja volt lemondtam róla.
- Na, nem mondasz semmit? –kérdezte reménykedve Gábor
- Nem tudok erre mit mondani… csak annyit, hogy… Én is szeretlek Téged! Jobban mint gondolnád!
Nem mondott semmit, csak szorosan magához húzott és megcsókolt. Hosszan, gyengéden, úgy ahogy még senki, és éreztem a csókján, hogy tényleg szeret! Hihetetlen percek voltak ezek.

A csóknak az vetett véget, hogy az egész család minket nézett, kicsit meglepetten, de mosolyogva. Anett beavatta őket az egészbe, mert mint utóbb kiderült ő tudott róla.
Gábor karjaiban, boldogan tértem vissza a nagyiékhoz, a barátommal, akit szeretek, és ő is nagyon szeret engem.
Vacsora után Anett elment haza. Kicsit rosszul lett a nagy melegben. Gábor és én a mamáék szobájában feküdtünk Gáborral. Én neki dőltem és így beszélgettünk. Tervezgettük a közös jövőt…