A vágyak labirintusa.(1.rész)

Sosem értettem, hogy miért kell  ennyire felfújni ezeket az évnyitókat. Mindig ugyan az történik. Valakit kiválasztanak, hogy mondjon egy teljesen monoton sablonszerű beszédet majd valaki elénekli a világ legszarabb zeneszámát. Tökéletes. Most pedig kezdődik a csodálatos Igazgató Úrnak a beszéde. Na ez mindent visz.
- Remélem mindenki csodásan töltötte a nyarat és sokat tanultatok. - hangzott a nagy hangszórókból.
Ó igen, csodásan telt, minden nap felkeltem és a történelem könyvemmel kezdtem a napsütötte napjaimat. Egy nagy szart. Még is mit gondol? Nem is lényeg. Egy év és végre végzem ezzel az iskolával ha sikerül az érettségim. Persze miért ne sikerülne?
- Üdv! Te a 12/B-be jársz igaz? - Zavarta meg a gondolataimat valaki a hátam mögül.
Na megint ki talált meg?
- Üdvözlöm. Sajnos igen. Miért? - Nem értettem a kérdést.
- Akkor úgy néz ki, hogy ebben az évben Én tanítom az Angolt nektek.. Robert vagyok. - Érdekesen ráncolta a szemöldökét.
Na még ez kellett. Új tanár.
- A régi nem bírta a kiképzést? - Próbáltam lazára venni a kényelmetlen szituációt.
- Valahogy úgy. - Kacsintott.
- De ne aggódj, jó kezekben lesztek. Majd Én megmutatom, hogy mi az tanulás. Eléggé lusta banda az osztályod a hírek szerint. - mondta kicsit érdekes akcentussal.
- Én aggódni? Ugyan Tanár Úr. Szívvel-lélekkel a tanulás híve vagyok. - halkan kuncogtam.
- Szép évünk lesz. kösd fel a gatyád..ő, hogy is hívnak? - Dadogott a végén.
- Álmos vagyok. - Próbáltam kicsit komolyabban mondani, hátha ő nem rögtön kinevet.
- Álmos? Hát hogy is mondjam. Szép név. - Forgatta a szemeit kicsit mosolyra húzva a száját.
- Akkor órán találkozunk kedves Álmos. - majd nevetve eltűnt a tömeg között.
Hát ez kurva jó. Komolyan muszáj volt ennyire kibaszni velem, hogy pont ezt a szarkasztikus hadnagyot kapjuk?
Lassan két óra telt el és úgy néz ki, hogy végre lement minden idióta nyitó beszéd.
Induljon a 12/B a 9-es terembe. - Üvöltött az egyik tanár a tömegben.
Leülve a régi helyemre a teremben, pont az utolsó padban azon elmélkedtem, hogy vajon, hogy fogom kibírni ezt a mai 5 órát úgy, hogy az új rendelet szerint még cigizni sem lehet kimenni szünetekben. Jöhet ennél rosszabb? Lehajtottam a fejem a padra.
- Jó reggelt! - Jött be egy ismerőshangú férfi az osztályba.
Szent szart! Kérlek, mondja valaki, hogy nem Ő az. Felnéztem. Bár ne tettem volna.
- Robert vagyok, az új Angol tanárotok. - Intett felénk.
- Na de jó.. - Morogtam.
- Parancsolsz onnan hátulról valamit mondani? - mondta kicsit megnyomva a hangsúlyt miközben hátra kezdett nézni rám.
Ez egy kicsit hangosabbra sikeredett mint gondoltam.
- Tessék? - Próbáltam értelmetlenül nézni.
- Valamit szeretnél volna mondani?
Azt hiszem kicsit mérges..
- Nem, épp csak, tudja.. - Dadogtam.
- Már értem. Kérlek máskor hangosabban vállald a véleményedet. - forgatta a szemeit.
Egy kicsit visszafogom magam azt hiszem. Nem jó kezdésnek magamra haragítani  egy olyan tantárgynak a tanárát ami fontos lesz az érettségin.
Talán tíz perc is eltelt azzal,  hogy bámultam az ablakon át a kint tartott tesi órát.
- Amit most leírok a táblára az a későbbiekben nagyon fontos lesz, kérek mindenkit pontosan másoljátok le a füzetbe. - megfogta a filctollat  és hátat fordított nekünk.
Hajából ítélve nem lehet több mint mint 35, nem kopaszodik. Dús fekete haja van. Már csak azt nem tudom, hogy vajon ez a kék és zöld árnyalatú szem a mai találmányoknak köszönhető-e. Fülbevaló semmi. Legalábbis innen nézve. Az öltöny kimondottan drága lehetett. Jól megy a tanároknak ezek szerint. A fehér inge van ami néha egy-egy fordulatánál fel bukkan az öltöny alatt. Szépen vasalt. A nadrágja egy átlagos fekete öltöny nadrág volt. Mondhatom szépen kicsípte magát. A cipőjét túlzásnak tartom. Nem szeretem a fényes anyagú cipőket.
Fél 11. Már csak tíz perc és vége az órának. Gyorsan leírom ezeket a baromi fontos dolgokat. Ezzel erősen elkezdtem nézni a táblát.
Nem értem, hogy tudott felvenni egy ilyen feszes nadrágot.
...
Hirtelen kicsöngettek.
Mi? De hát az előbb még 10 perc volt az órából. Minden kiesett. Mi történt? Nadrág.., cipő.., óra, tanagyag, feszes nadrág...azt hiszem kicsit elpirultam.
Elképesztő, hogy egy angol óra ennyire kiverje a biztosítékot nálam. Inkább elmegyek a büfébe és eszem valamit.
Még négy hosszú óra után végre otthon találtam magam. Nem volt sok mindenre erőm. Ledobtam a táskámat az szobám ajtajában és azzal a mozdulattal beledőltem az ágyba. Általában ezer gondolat cikázik az agyamban de most csak egy kép villant fel mindig. Az a bizonyos feszes nadrág ...
Majd hosszasan elmélázva ezen a képen, reménykedve, hogy ez csak pillanatnyi elmezavar, elaludtam.
...

Folyt.