A vágy szakadékában 1.

- De jól nézel ki –szaladt ki a ténymegállapítás Sára szájából, és bármennyire is őszinte volt, a következő pillanatban már átkozta magát emiatt: egy nő tiszta szívvel nem mondd ilyet egy másik nőnek, még akkor sem, ha az történetesen a legjobb barátnője.
Vagy legalábbis úgy gondolja, hogy a legjobb barátnője.
Viki nem válaszolt semmit, csak mosolygott, és leült a Sárával szemközti székre. Megtanulhatatlan kecsességgel mozogott. Keresztbevetette combjait, és azzal a mosolyával nézett barátnőjére, amit az egyszerre talált elbűvölőnek és gyűlöletesnek. Hogy ez utóbbi érzése miből fakadt, azt a lánynak magának sem kellett magyaráznia.
- Hát szia. Köszönöm. Te is csinos vagy.
Hazudsz, gondolta Sára, de azért bólintott.

Egy belvárosi kávéházban ültek; a találkozót aznap reggel beszélték meg. Sára emlékezett, milyen vidáman csicsergett Viki a telefonba: biztosította a lányt, hogy sok mesélnivalója van a számára. Ami Sárát illeti, neki nem volt sok, ami meg volt, azt sem szándékozott mással megosztani.

Sára morózussága azonban nem volt annyira feltűnő, hogy Viki észrevette volna. A két barátnő különösebb átmenet nélkül nyomban fecserészésbe kezdett. Régen látták egymást: Sára fél évig Németországban dolgozott, ahol nem érték túl kellemes élmények. Ez meg is látszott rajta: önbizalma, amely egykor Vikiével vetekedett, úgy párolgott el, mint kacsaúsztatóból a víz egy forró napon. Főnökeinek soha nem volt igazán jó, amit csinált, ha pedig arra a német férfira gondolt, akivel lefeküdt néhányszor, még most is émelygés fogta el. Az Élet Nagy Csalódásairól azonban nem ejtett szót, legfeljebb burkoltan – és nem is a szégyen miatt. Egyszerűen biztos volt benne, hogy a szakadékok, melyeket a szemei helyén látni, ha tükörbe néz, barátnője számára épp eléggé árulkodók. Talán túlságosan is azok.
Sára viszont elismerte, hogy barátnőjét talán még sosem látta ennyire jó színben. Trécselésük folyamán alaposan felmérte - egy nő szemével. Feszes farmerbe bújtatott lábak, kivillanó lapos has, telt mellek, melyek mintha örökké ágaskodnának. De a legmélyebb benyomást Viki arca tette rá: sugárzó, jókedvű, gondtalan.
A barátnőm ragyog, gondolta Sára. És amikor egy nő így ragyog, annak csak egyféle oka lehet.

Egy kis idő múlva odajött az asztalukhoz a jóképű pincér, akit ismertek is: osztálytársuk volt a középiskolában. Gyorsan végigmérte vendégeit, és Sára megérezte enyhe zavarát. Jól emlékezett, a fiút Viki fölcsípte egy bulin: arra pedig még jobban emlékezett, hogy ki volt az, akinek nem sikerült ezt megtennie.
- Sziasztok lányok! Mit isztok?
- Szia Bence – Viki a fiú szemébe fúrta kék tekintetét, és elmosolyodott. – Két kapuccinót kérünk, légy szíves.
- Ööö.. igen. Hozom. – A pincér nehezen tudta levenni a szemét a lány arcáról. Aztán valahogy mégis sikerült: elmentében Viki pillantása a fenekére siklott.
Nyilván megpróbálja felidézni, milyen volt megmarkolni, amikor egymásnak estek az egyik emeleti osztályteremben – gondolta Sára, és szórakozottan gyűrögetni kezdte az asztalterítőt. Nagyon bánta már, hogy reggel felvetette azt a telefont.

Aztán erőt vett magán, és újból rámosolygott újból a barátnőjére. Harcolni fog, míg el nem merül teljesen a mocsárban.
Viki hirtelen előrehajolt, és bizalmas hangon odasúgta Sárának:
- Van valakim.
Sára értetlenül meredt rá. Hiszen tudta ő, hogy barátnőjének van valakije: négy hónapja járt együtt egy fiúval. Egy nagyon jóképű, rendes fiúval, aki ráadásul jól keresett. Azt is tudta, hogy lényegében ő tartja el Vikit; a lány bolondult a drága cipőkért és az utazásért.
- Látom nem érted – kuncogott Viki, látva Sára tekintetét. – Nem Karcsiról beszélek. Valaki másról.
- És Karcsival szakítottál?
- Nem – Viki arcán egyáltalán nem látszott zavar.
- Ó – Sára csak ennyit tudott kinyögni.

Értette most már azt a sugárzó boldogságot, ami áradt a barátnőjéből. Illetve, úgy gondolta, nem is boldogság ez; a Vikihez hasonló lányok sohasem boldogok igazán. Persze, ehhez hozzá kellett vennie, hogy ő maga rég nem hitt már az abszolút boldogságban. És abban sem, hogy minden embernek meglenne rá a képessége, hogy az legyen: legalábbis, ha egyenlőségjelet vonunk a boldogság és a harmónia közé.
Ha adott egy Karib-szigeti holdfényes éjszaka, amelyben hófehér ruhában sétálunk egy vonzó, figyelmes férfivel, a Vikihez hasonló lányok körülbelül tíz percig képesek ezt élvezni. Azután már kacsingatnak jobbra-balra, ezt lesve, hol van a még szebb part, a még izgalmasabb férfi, és a még fehérebb ruha.

- Érdekes a helyzet – mondta Viki tűnődve. – Régebb óta ismerem a srácot, Krisztiánnak hívják. Aranyos, de soha meg nem fordult a fejemben, hogy elcsábítsam. Két héttel ezelőttig.
Sára nem szólt semmit, várta, hogy barátnője folytassa. Kezét összekulcsolta az ölében, és érezte, hogy megizzadt a tenyere.
- Egy bulin voltunk – mesélte Viki. – Elég sokat ittunk, forró volt a hangulat - a szokásos történet. Láttam, hogy néz rám… és nem sokkal később már csak azt vettem észre, hogy egymás lábát fogdossuk az asztal alatt, és áttüzesedik az altestem. Aztán, valami ürüggyel ott hagytuk a társaságot, és fölmentünk a srác lakására. Már a liftben csókolóztunk, és én arra gondoltam, te jó ég, mit csinálok, megcsalom a pasim egy tizennyolc éves fiúval.
- Tizennyolc? – kérdezte Sára álmélkodva. Viki 25 éves volt, ő maga pedig már 26.
- Igen. És ráadásul szűz volt – kuncogott Viki.
- Ejha – Sára nemigen tudta, mit mondhatna erre.
- Hát igen. Akkor vallotta be, amikor már az ágyon feküdtünk, és le volt húzva a nadrágja. Igaz, már abból sejtettem valamit, hogy szinte végig én irányítottam. Elhatároztam, hogy fokozatosan vezetem be a test gyönyöreibe.
Viki felnevetett, picit zavartan. Lehalkította a hangját.

- Kezdetnek leszoptam, jó alaposan. Vagy fél órát játszottam a farkával, és figyelemre méltóan kitartó volt. Igaz, én is mindent megtettem, hogy késleltessem az orgazmusát. A végén már szinte nyüszített a kínzó feszültségtől. És amikor eljött a pillanat, úgy vonaglott a teste, mint aki megtébolyodott. Hajamba markolva telelökte a számat, és nagyon finom volt az íze.
- Biztos sok kókuszlikőrt ivott az este – mondta Sára ostobán, csakhogy mondjon valamit. De Vikinek láthatóan tetszett a megjegyzés, mert hangjában kéjes csengéssel, hosszasan nevetett rajta. Sára észre vette, hogy a hangra Bence nyújtogatni kezdi feléjük a nyakát a pult mögül.

- Első alkalommal csak ennyi volt – folytatta Viki. – És biztos voltam benne, hogy nem is lesz folytatása. Elragadtattam magam, gondoltam, ennyi az egész. Igazán nem nagy ügy. Nem igaz?
- Dehogynem – felelte Sára meggyőződés nélkül, és látta, Bence hozza a kappucinójukat. Intett a barátnőjének, aki vette a jelzést és elhallgatott.
- Tessék, lányok – tette le a poharakat a fiú az aztalra.
- Köszi Bence – mosolygott fel rá Viki, megmutatva kecses vonalú, sima nyakát. Sára észrevette azonban, hogy egy helyütt alig észrevehetően ki van szívva.
Kezdő volt a fiú, gondolta Sára. De lefogadnám ennek a kávéháznak az összes kappucinójába, hogy mostanra már nem az.
Miután Bence távozott, Viki folytatta.

- Szóval elkönyveltem magamban az esetet egyszeri botlásként. Csakhogy két nap múlva egy reggel, Karcsi mellett felébredve töprengeni kezdtem. A Karcsival való kapcsolatomon mármint. Meg kellett tennem, mert nem akartam becsapni önmagamat. Éreztem, hogy amit Krisztiánnal tettem, nem foghatom pusztán arra, hogy nem voltam képes legyűrni testi vágyaim. Igyekeztem, életemben először, rendesen megvizsgálni az érzéseimet. És olyan felismerésre jutottam, ami picit megijesztett: nem szeretem Karcsit.
Sára belekortyolt a kávéjába, és Viki szemébe nézett. Számára úgy tűnt, barátnője őszintén beszél.
- Tudom, mire gondolsz. Hogy szerettem volna újra lefeküdni Krisztiánnal, és ehhez ürügyet kellett keresnem önmagam számára. Lehet, hogy így van, de úgy érzem, mégsem. De az érzéseim az eltelt két hét folyamán sem változtak. Lehet, hogy kezdettől csak a pénze miatt voltam Karcsival? És miért eleinte izgalmas volt vele az ágyban? Igen, lehet, sőt valószínű. A férfiaknak van egy-két kedves szavuk a magamfajta nőkre, de ez engem sohasem érdekelt.
Viki egy másodpercig elhallgatott, aztán újra megszólalt.
- És nem érdekel most sem.

Sára elgondolkodva vizsgálta barátnője elkomolyodó arcát. Ellentmondásosak voltak az érzései. Viki úgy tűnik, jól ismeri magát, a személyiségét, belülről fakadó önzését; de Sára ismerte őt, és tudta: egyébként nagy szíve van. Pillantása Viki feszes melleire siklott, és felködlött benne egy régi emlék: lefeküdt egyszer a lánnyal. Istenem, milyen rég volt! Tizenhét vagy tizennyolc évesek lehettek. Egy dugi pornófilmnézés fajult tiszavirág életű leszbikus kalanddá – Sára szinte már teljesen el is feledte. Ám emlékeiben megmaradt a másik selymes bőrének érintése, mohó, csatakos ágyéka, és leginkább az a gyengédség, amivel Viki csókolta az ajkát, ölét, egész forró vágyban égő testét.

Elhessegette ezeket a gondolatokat – félt, hogy Viki észrevesz valamit az arcán. Ám ijedten tapasztalta, hogy tompa forróság kúszik le a hasából az öle felé.
- Tehát – mesélte tovább Viki – Azon a reggelen eldöntöttem, hogy találkozom Krisztiánnal. Miután Karcsi elment otthonról – ébredésekor azért még szeretkeztünk egyet – felhívtam a fiút. Olyan lelkes volt a hangja a telefonban, hogy attól elmúlt minden bizonytalanságom. Mondta, hogy egyedül van otthon egész délelőtt, és én megígértem neki, hogy máris indulok. Olyan izgatottság vett rajtam erőt, mintha kamaszlány lennék újra, aki az első randijára készül. Kocsiba pattantam, és félóra múlva már a lakásán voltam.
Viki mély levegőt vett.

- Órákig szeretkeztünk. Fokról-fokra haladtunk, és megtettünk szinte mindent, amit az ágyban két ember megtehet egymással. A végén még a popsimba is berakta a szerszámát, és éreztem, mekkora élvezetet nyújtok neki ezzel. Teljesen széttúrtuk az ágyat, melyet végső kifulladásunkig lucskosra áztattak a nedveink. Olyan csodálatos illata van ennek a srácnak, Sára! Soha nem éreztem még ilyet. Ha csak megérzem, már benedvesedem. És kívánom, kívánom őrülten.
- És hányszor feküdtetek le azóta? – kérdezte Sára, és most már be kellett vallania magának, hogy ugyancsak felizgult. Kicsit szétterpesztette a lábát, hogy csökkenjen az irritáció.
- Minden délelőtt – mondta Viki mosolyogva. – Két hete minden délelőtt nála vagyok. Még hétvégéken is.