A vadászat

Kelly hónapok óta edzésekkel készült a tavaszra. A szülei, Katrina és Frank észrevették, a lány készülését és alig várták, hogy a munka gyümölcsét élvezhessék, amikor ellátogatnak majd barátaikhoz. Hank és Tracey Turner egy mindentől távol eső házikóban lakott a Sziklás hegységben. Kelly szerette volna már látni Tracey pár hónapos ikreit, Rose-t és Lilly-t. Amikor eljött az indulás ideje, Katrina bepakolta a ruhákat, amikről úgy vélte, hogy szükségük lesz. Kelly alig fért el hátul a csomagoktól, az élelemtől és egyéb, a hegyekben beszerezhetetlen dolgoktól, amiket Tracey és Hank kért, hogy hozzanak magukkal.

Az út eseménytelen volt és a tervezettnél pár órával korábban meg is érkeztek a házhoz. Kelly berontott, üdvözölte Turneréket, majd azonnal a bébik felől érdeklődött. Tracey felkísérte az emeletre az újonnan kialakított gyerekszobába. Katrina követte őket. Frank is felment, de ahogy meghallotta a nők elragadtatott gügyögését, inkább sarkon fordult és csatlakozott a földszinten Hank-hez és az öccséhez, Tomhoz. Sört bontottak és inni kezdtek.

A vacsora alatti beszélgetés java része arról szólt, hogy milyen édesek a kicsik és Tracey hogyan tud boldogulni velük ilyen messze a civilizációtól. Kelly, bár aranyosnak tartotta Rose-t és Lilly-t, kezdett ráunni a dologra. Úgyhogy megkérdezte Tom-ot, hogy mostanában mivel foglalkozik. A férfi elmondta, hogy előléptették és így egy kisebb könyvviteli csoport vezetője lett egy nagy cégnél. Nem is igazán akarták szabadságra engedni, de ő ragaszkodott hozzá, mert már régebben elkötelezte magát valamire, amit nem mondhat le.

-Mi ez az elkötelezettség? - kérdezte Kelly izgatottan, noha tudta a választ.

-Nos ifjú hölgy, múlt karácsonykor abban egyeztünk meg, hogy a bátyámmal és barátjával őz vadászatra megyünk.

-És jó vadász vagy? - érdeklődött Kelly.

-Fogalmam sincs, még nem próbáltam. De Hank néha szokott vadászni. Neki biztosan megy. - felelte Tom nevetve.

-Mindenki kimegy majd az erdőbe?

-Nem. Csak én, Hank és Frank. Az asszonyok az ikrekre ügyelnek és néha követik majd az eseményeket.

Kelly szerint nem fair, hogy három felnőtt férfi puskákkal megy a szegény kis őz ellen. Azt javasolta, hogy használjanak dárdákat, vagy nyilakat, esetleg késeket, ahogy az őslakos indiánok tették, mielőtt a fehér ember megjelent volna a földjükön.

Tom elgondolkodott egy darabig, majd egyetértett. Hozzátette, hogy állíthatnának csapdákat is az erdőben az őznek. Kelly szeme nagyra nyílt ennek hallatán. A férfiak úgy döntöttek, hogy a vadászatot két nappal későbbre, húsvét vasárnapjára teszik, amikor az idő várhatóan melegebb lesz és valószínűleg senki nem lesz rajtuk kívül az erdőben. Így lesz idejük fegyvereket is készíteni a vadászathoz.

A következő napon Kelly és a két feleség szórakozva nézte a férfiak szánalmas kísérleteit, hogy íjakat és nyilakat fabrikáljanak. Végül sikerült összehozniuk két nyilat és egy tucat nyílvesszőt. Nem igazán tudtak velük pontosan lőni és valószínűtlennek tűnt, hogy kellő közelségbe tudnak kerülni a prédához, de egy próbát megért a dolog. Tom néhány hatékonynak tűnő dárdát kreált, de a pontos dobásuk egyáltalán nem bizonyult könnyűnek. Szerencsére késeik már voltak, így ezekkel nem kellett bajlódniuk. Hank bevette magát a fák közé, hogy csapdákat állítson. Távozása után a nők nevetésben törtek ki. Úgy vélték, hogy csekély az esélye, hogy működő csapdát alkosson anélkül, hogy magának sérülést okozzon. Két órát adtak neki. Ha addig nem tér vissza, a megmentésére indulnak.

Hank egy óra múlva tért vissza. Bevallotta, hogy egy csapdát is alig tudott összehozni, úgyhogy inkább feladta a dolgot.
Este a tv-t nézték, amikor Kelly váratlanul megkérdezte:

-Mi lesz, ha holnap nem tudjátok elkapni az őzet? Azt nem várhatjátok, hogy feladja magát nektek.

A többiek értetlenül néztek rá, ezért Kelly folytatta:

-Úgy értem…legyünk őszinték…nem vagytok a világ legjobb vadászai.

-Ez igaz…Nos…Legyen egy időhatár. Ha addig nem ejtjük el a prédát, akkor azt a napot befejezzük. Gondolkodunk és másnap újrakezdjük a vadászatot, hátha nagyobb sikerrel járunk. - válaszolta Hank.

Megegyeztek abban, hogy délelőtt 10-kor indulnak útnak. Ha délután 2-ig nem ejtik el az őzet, akkor feladják, mert a nők már úgysem tudnák elkészíteni vacsoráig. Tracey azt mondta, hogy megfújja a nagyapja régi vadászkürtjét, ha lejárt az idő.

Másnap reggel a férfiak megreggeliztek és készülődtek. Az ikrek lekötötték a feleségeket. Kelly pedig kiosont a házból és eltűnt az erdőben. Frank és Hank az íjakat vette magához. Frank egy lándzsát is felkapott. Hank nem tartott igényt az övére, így Tom vitte a két megmaradt lándzsát. Frank kötelet vett még magához, hogy össze tudják kötözni a reménybeli zsákmányt, majd csendben elhagyták házat, hogy ne zavarják az asszonyokat.
Az erdőben a folyó felé indultak, mert úgy gondolták, hogy arrafelé a legvalószínűbb, hogy nyomra bukkannak. Amikor a vízhez értek, lassan megindultak felfelé a partján. Frank vette észre a nyomokat a sárban. Egy kis őz jöhetett inni a partra. Széthúzódtak és követték a nyomokat. Tom úgy vélte, hogy esélytelenek azzal a csörtetéssel, amit csaptak, de ment tovább. A nyomokat követve 20 perc múlva újra a folyóparton találták magukat anélkül, hogy a zsákmányukat akár egy pillanatra is meglátták volna.

Úgy döntöttek, hogy mivel csoportban láthatóan nem jutnak semmire, szétválnak. Tom visszament a házhoz és az attól északra fekvő, sűrűbb erdőrészben próbálkozott. A másik kettő a folyónál maradt. Frank felfelé, Hank pedig folyásirányba indult. Már lassan egy órája voltak kint és noha hallottak mozgást maguk körül, látni semmit nem láttak.

Tom megállt egy pillanatra, hogy összeszedje gondolatait, amikor nagyjából 100 yarddal távolabb egy kis tisztáson megpillantotta a prédát. Egy karcsú, világos test villanást a sötét háttér előtt és már el is tűnt. A férfi nem volt benne biztos, hogy meglátták-e, mindenesetre olyan gyorsan nekiindult, ahogy csak tudott. 10 percig követte az ösvényt és noha közeledett hozzá, csak néha, egy villanásra látta a zsákmányát. Egy kis patakhoz közeledett. Lelassította lépteit. Szomjas volt. Kíváncsi volt, hogy prédája is szomjas-e. Lassan felmászott egy közeli sziklára és elővette a távcsövét. Száz lábnyira, a patak egy kiszélesedésénél ott volt a fiatal őz. A férfi ámulva nézte a karcsú lábakat, a szép, kerek hátsót és a formás kebleket. Az őz hirtelen körülnézett és távolodni kezdett, mintha incselkedne vele.

Tom érezte, hogy messze van ahhoz, hogy eltalálja, de megpróbálta. Kilépett a tisztásra és eldobta a lándzsáját. A dobás 10 yarddal rövidebb lett a kelleténél. Az őz eltűnt a fák között.

Tom felvette a lándzsát és folytatta az üldözést. Észrevette, hogy a folyó felé tartanak. Mintha a zsákmányuk azt akarná, hogy a vadászok újra együtt legyenek. Egy újabb tisztáshoz közeledve közeledő zajt hallott, ezért egy fa mögé guggolt, lándzsáját szorosan markolva. De csak Frank tört elő, íjjal a kezében. Tom a nevén szólította, nehogy véletlenül meglője és együtt léptek ki a tisztásra. Frank egy pillanatra meglátta a jövendő ételüket. Elengedett egy lövést, de a nyílvessző mérföldekkel célt tévesztett. Zajt hallottak a hátuk mögül. Megpörültek és alig 40 lábnyira meglátták Kelly karcsú alakját de a lány már el is tűnt. Frank felemelte a nyilat, de elkésett. Tom elmosolyodott. A prédájuk határozottan játszik velük, de volt egy olyan érzése, hogy egyszer hibázni fog. Akkor elkaphatják.

Folytatták a vadászatot, és fél órával később a folyóparton rátaláltak Hank-re, aki egy sziklán ült és a kését élezte. Elmondta, hogy azon volt, hogy feladja, mert még csak nem is látta a prédát. Tom és Frank elmondta, hogy ők mit tapasztaltak és hogy arra gondolnak, hogy a lány valószínűleg össze akarja hozni őket, hogy együtt élhessék át a pillanatot. Frank az órájára nézett. Alig egy órájuk volt még hátra. Hirtelen meghallott valamit. Csendre intette a többieket és mögéjük mutatott. Megfeszítette az íját. Hank és Tom félreugrott, ő pedig kilőtte a nyílvesszőt. Egy sikkantást hallottak. Odarohantak és egy fa oldalába fúródva megtalálták a nyílvesszőt. Frank nem sokkal hibázhatta el a célt.

Az elkövetkező időben többször is meglátták áldozatukat és mindegyiküknek volt lehetősége elejteni, de nem jártak sikerrel. Meghallották a kürt hangját. Lejárt a 4 órájuk. Frank vállat vont és lélekben készült Kelly gúnyos megjegyzéseire, amikor visszatérnek a házba. Ittak a kulacsukból és hazafelé indultak. Már egészen közel jártak, amikor egy meglepett sikkantást hallottak egy párhuzamos csapás felől. A három férfi egymásra nézett.

-A csapda! Ott állítottam fel a csapdát! - mondta Hank.

Nekilódultak és hamarosan megtalálták prédájukat, ahogy a bal bokájánál fogva egy fáról lóg. Közelebb léptek és csodálták a finom részleteket. Tom megsimogatta a comb finom sima húsát. Hank megjegyezte, hogy milyen szépen megnőtt, mióta utoljára látta.

-Most mi legyen? - kérdezte Frank.

-Az én csapdám kapta el, úgyhogy enyém a megtiszteltetés - felelte Hank.

-Igen, csakhogy az idő letelte után esett csapdába. A vadászat akkorra már véget ért. Holnap újra kell kezdenünk - mutatott rá Tom.

Hank felsóhajtott és igazat adott neki. Elvágták a kötelet és a földre engedték a lányt. Kelly felállt és a ház felé indult. A férfiak észrevették, hogy biceg. A holnap talán mégsem lesz olyan reménytelen, mint a ma volt. Ahogy követték a lányt, csodálták az alakját. Elhatározták, hogy másnap sikerrel kell járniuk.

A házba érve Kelly a fürdőszobába ment. A feleségek a vacsorához terítettek, a férfiak pedig a másnapi taktikát vitatták meg. Kelly egy törölközőt maga köré csavarva nemsokára előjött és leült az apja mellé.

-Milyen volt a vadászat? Hamar véget ért, vagy kész katasztrófa volt? - kérdezte tőle kajánul.

-Ma nem sikerült, de ott van még a holnap. - válaszolta Frank.

Kelly elvigyorodott és Tracey-hez fordulva megkérdezte:

-Mi lesz a vacsora?

-Szarvas comb - felelte a nő.

Kelly felállt, lecsúsztatta magáról a törülközőt és azt mondta:

-Lefogadom hogy ennek nyomába sem ér.

Tom megpaskolta a lány popsiját és így szólt:

-Igazad van drágám. Ezzel semmi nem veszi fel a versenyt.

-Remélem holnap te ejted el a zsákmányt - mondta neki kuncogva a lány, majd a kandallóhoz lépve a törülköző segítségével folytatta a szárítkozást. A három férfi nézte és arra gondolt, hogy mit hoz majd a következő nap.

Vacsora közben az asszonyok a férfiakat ugratták, mert nem hoztak semmit az asztalra. Érdeklődtek, hogy miből gondolják, hogy holnap sikeresebbek lesznek.

-Valahogy érezzük. De ha mégsem így lenne, akkor holnapután talán már puskákkal indulunk útnak. - mondta Hank kacsintva.

Kelly szeme kitágult ennek hallatán és azt mondta, hogy ő is úgy érzi, hogy a holnapi nap sikeres lesz. Mindenki nevetett és folytatták az evést.
Másnap reggel szitált az eső és a nap alig látszott, de a szórt fény szép és valahogy szürreális atmoszférát teremtett. A férfiak kinézve megállapították, hogy a csapadék egyrészt hátráltatja a vadászatot, másrészt könnyebbé teszi a nyomkövetést. Fél órával a kezdés előtt Kelly finom alakja eltűnt a sűrűben.

10-kor Katrina megkérdezte a férfiakat, hogy indulásra készen állnak-e. Biztosították róla, hogy igen, csak adni akarnak még pár perc előnyt Kellynek. Katrina felvonta a szemöldökét és rámutatott arra, hogy a lány tegnap is bolondot csinált belőlük és tényleg kockáztatni akarják-e a mai sikert. Frank vállat vont és közölte, hogy ideje indulniuk.

Arra számítottak, hogy Kelly viszonylag hamar megjelenik és hajszára csábítja őket, de tévedtek. Egy óra is eltelt és néhány patakparti nyomot leszámítva semmit nem láttak. Azon töprengtek, hogy merre lehet a lány, amikor zajt hallottak a távolból. Szétszóródva indultak a hang forrása felé. Tom volt a legfiatalabb és ő volt a legjobb formában, ezért megpróbált a zaj háta mögé kerülni és várni, amíg a többiek szemből közelednek. Hallotta hogy valaki felé jön. Csendben figyelt és egyszer csak meglátta a bokrok alatt guggoló zsákmányt. Az esőcseppek gyöngyökként gurultak le a lány testén, a haja pedig nedvesen tapadt a hátára. Tom átkozta magát, hogy lándzsát hozott magával. Ha nyíl lett volna nála, egy lövéssel elkaphatta volna. Így most vagy közelebb kell mennie, vagy várnia kell a többiekre, hogy felé hajtsák a lányt. Kelly egyszer csak felpattant és felé kezdett rohanni. Tom előlépett és eldobta a lándzsát, de a lány futás közben könnyedén kitért és eltűnt.

A hajsza újult erővel folytatódott. A következő órában ugyanaz történt, mint az előző napon. A férfiak néhányszor meglátták a lányt, de nem tudták elkapni. Azután Kelly hibázott.

Hank egyszer csak jelezte a társainak, hogy álljanak meg és maradjanak csendben. Megfeszítette az íját és megcélozta egy távoli fa koronáját. A többiek felnéztek az ágak közé és meglátták a lányt, aki nem vette őket észre. Hank olyan közel ment, amennyire csak tudott és kilőtte a nyílvesszőt. Nézték, ahogy a prédájuk felé repül. Egy darabig azt hitték, hogy célba talál, de az utolsó pillanatban egy ág eltérítette. Kelly megriadt és leugrott. A férfiak látták ahogy a sérült lábára érkezik és felkiált a fájdalomtól. Olyan gyorsan elsántikált, ahogy csak tudott, de a lelke mélyén ő is és a vadászok is tudták, hogy a dolog bevégeztetett.

Fájdalom ide vagy oda, Kellynek még 10 percig sikerült elkerülnie üldözőit, de végül elfogyott a szerencséje. Hank egyik kilőtt nyílvesszője a vállába fúródott. Kelly megtántorodott, de újra futásnak eredt. Oldalról valami zaj hallatszott a bokrok közül. A lány odanézett és látta ahogy egy dárda repül felé, majd az oldalába fúródik. Újra megtántorodott
és megértette hogy ennyi volt. Nem tud tovább futni. Térdre rogyott, majd az oldalára dőlt. Tom és a többiek előjöttek a sűrűből. Körbeállták a lányt és nézték, ahogy a teste össze-összerándul. Frank gratulált Tomnak. Hank kihúzta a dárdát és elkezdte elővenni a kését, de Frank megállította.

-Tom kapta el, hadd csinálja ő! És emlékezz mit mondott Kelly. Szerette volna, ha Tom éri el a célt.

Hank visszadugta a kését a tokjába. Tom elővette a sajátját. Letérdelt a lány mellé, oldalra nyomta a fejét és elvágta Kelly nyakát. Gurgulázó hang hallatszott és az élet elszállt a lányból.

Hank összekötötte a lány bokáit és felhúzta a testet egy alacsonyabb faágra, hogy kivérezzen. A három férfi egy ideig nézte a zsákmányt, majd Hank odalépett és elkezdte kibelezni a testet. Amikor végzett, Frank megkérdezte, hogy eltemessék-e a belsőségeket. Hank azt mondta, hogy jobban járnak, ha szétszórják a földön. A vadállatok eltüntetik a nyomokat. Tom a vállára vette a testet és visszaindultak a házba. Amikor megérkeztek a feleségek ironikusan éljeneztek. Tom egy nagy asztalra fektette a testet. Katrina közelebb lépett és végigsimította a lánya most már hideg bőrét. Elismeréssel adózott Kelly eltökélt edzése iránt. Sehol nem volt fölösleges zsírpárna. A lány békésnek tűnő arcát nézte. Teljesült Kelly kívánsága. Tom ejtette el. Most pedig a többiek kívánsága teljesül.

Kelly több órán keresztül sült, amíg végre Katrina bejelentette, hogy elkészült a hús. Frank éppen az első szelésre készült, amikor egy hang megállította:

-Nocsak..mi folyik itt?

Körülnéztek és két vadászt láttak közeledni, rájuk irányzott puskákkal. Frank a sült elé lépett, mintha el akarná rejteni, de az elől közeledő férfi közölte, hogy senki ne mozduljon.

-Mit akarnak? - kérdezte Hank.

A férfi ránézett és azt mondta:

-Tegnap az öcsémmel az erdőben vadásztunk, amikor három felnőtt férfit vettünk észre, ahogy dárdákkal és nyilakkal felszerelkezve kóborolnak. Azon gondolkodtunk, hogy mit csinálhatnak. Leültünk egy sziklára és távcsővel figyeltünk. El nem tudtuk képzelni, hogy mit akarnak azokkal az eszközökkel, mert hogy vadat nem tudnak velük elejteni, az biztos.

Azután az öcsém oldalba bökött és pár száz yarddal eléjük mutatott, ahol egy fiatal őz futott a fák között. Meg kell mondanom, egyáltalán nem ilyen vadra számítottunk. Tovább nézelődtünk. Egészen szórakoztató volt. Azt hittük, hogy valamilyen játék, noha még a barkácsolt nyilakkal is lehet komoly sebesülést okozni. Azután láttuk, hogy az egyik kis híján eltalálja az őzet. Egy kicsit zavarba jöttünk. Elvesztettük őket szem elől, ezért lemásztunk a hegyoldalból és közelebb jöttünk. Hallottuk, hogy közelednek, de amikor már majdnem ránk léptek, megszólalt egy kürt. Megálltak és megfordultak. Vártunk egy kicsit, majd követtük őket. Meglepődve láttuk előbb az őzet, majd utána a férfiakat a házba menni.

Senki nem szólt egy szót sem. A vadász folytatta:

-Az öcsémmel úgy döntöttünk, hogy másnap visszanézünk, hátha folytatódik a vadászat. És mit ad isten? Folytatódott. Láttuk ahogy az ifjú őz elhagyja a házat és eltűnik az erdőben. A szikláról, ahonnan néztünk, néha-néha újra megláttuk. Mulatságos volt, ahogy körözött a férfiak körül és állandóan kicselezte őket. Azután valami történt. Amikor újra a szemünk elé került, láthatóan sántított. A férfiak közeledtek hozzá és megint elvesztettük szem elől. Amikor Alan újra észrevette, egy nyílvessző volt a vállában. Közelebb jöttünk. Mire odaértünk, már egy faágról lógott és éppen belezték. Vártunk amíg a férfiak elmennek. Megvitattuk, hogy mit tegyünk. Arra jutottunk, hogy beköszönünk. Így hát itt vagyunk.

Frank előrelépett és megkérdezte:

-OK, és most mit akarnak? Pénzt? Megkapják. A nőket és a gyerekeket viszont ne bántsák!

-Pénzt? Nem akarunk pénzt barátom, ami pedig a nőket és a gyerekeket illeti, minek nézel minket? Nos…csak azt akartuk megtudni, hogy van-e valami a jó öreg baráti szomszédi szellemből és meghívnak-e minket vacsorára. Régen ettünk olyan omlós őzet, mint az, amit elejtettek.

Tracey a vadászokra nézett és megpróbálta kitalálni, hogy igazat mondanak-e. Megszólalt:

-Nos…nem igazán baráti dolog puskát fogni a vendéglátókra, nem igaz?

A fiatalabb vadász felnevetett és a vállára vette a puskáját. A társa vállat vont és hasonlóan tett. Tracey-hez lépve kezet nyújtottak és bemutatkoztak. Frank még ideges volt, de egy kicsit nyugodtabb lett, amikor az újonnan érkezők egyike, aki Colin-ként mutatkozott be, a sülthöz lépett és megkóstolt belőle egy darabot, majd azt mondta:

-Ez igen!

A légkör egy kicsit feszült volt, de a két család lassan megszokta a hívatlan vendégeket. Lassan mindenki ellazult, valószínűleg az elfogyasztott alkohol miatt. A vadászokról kiderült, hogy üzletemberek, és egyáltalán nem olyan ártatlanok, mint elsőre tűnt. Az üzleti élet mellett Alan egy viszonylag nagy város polgármestere volt. A birtokán rendszeresen tartottak jótékonysági összejöveteleket, néha pedig különleges barbecue partikat. Eddig többnyire ellenkező alanyokkal volt dolguk. Illegális bevándorlók, akiket kiutasítottak, de valójában soha nem hagyták el az Államok területét. Néhány hónappal ezelőtt azonban meglátogatta őket egy fiatal nő, aki önként vállalta a dolgot. Csodálatos délután volt, amikor először az élve nyársalást, majd a sütést, végül a lakomát élvezhették. Alan átadott néhány névjegykártyát és javasolta, hogy látogassák meg valamikor az egyik speciális rendezvényén. Ha szeretnék, majd küld meghívót. A többiek gondolkodtak egy darabig, majd arra jutottak, hogy ezt a csábító ajánlatot faragatlanság lenne visszautasítani.