A tudatlanság áldása

Ülök a kocsmában. Mindenfelé emberek körülöttem. Nem ismerem őket, de nem is akarom. Balra nézek, egy ismerős arc. Igen, egy barátom. Nem szeretek vele beszélgetni, mégis megteszem szinte nap, mint nap. A vele való beszélgetés felüdít és lelomboz egyszerre. Felvidít és elszomorít.
- Mondd, te boldog vagy?
- Miért kérded?
- Mi a boldogság?
- Nem tudom.
- Azt gondolni, hogy minden jól van, nem foglalkozni a világ mocskával, szemétségeivel? Nem rájönni arra, hogy az egész világban senki nem létezik, csak te? Szerinted én létezem?
- Nem tudom, szerintem igen.
- Nem, szerinted nem. Szerinted csak te létezel, szerintem csak én. Neked én nem létezem. Csak egy báb vagyok az életed színpadán, ahogy minden ember az. Valakinek nagyobb szerepet szánsz, valakinek kisebbet, de mindenki csak egy báb, nem több. Aztán mikor kilépsz a színházból és végiggondolod magadban az előadást, melyik szereplő jut majd eszedbe? Kire gondolsz majd viszolyogva, hogy legszívesebben kihagytad volna, kinek adtál volna nagyobb szerepet?
- Fogalmam sincs.
- Nincs bizony, mert most olyat hallasz, amit nem szoktál meg otthon, az iskolában, a televízióban, az utcán, mindenhol. Az emberek csak azzal foglalkoznak, ami elrejti előlük az igazságot. Azért tesznek boldoggá más embereket, mert attól ők is boldogok lesznek. Csak az önös érdek hajt mindenkit. És hogy mikor kijön a színházból, azt gondolja: ,,Igen ez az előadás megérte a jegy árát’’. Kár, hogy nem jöhet el még egyszer megnézni.
- Szóval neked én is egy báb vagyok, egy üres tok, ami nem más csak biológia?
- Igen, ahogy én is az vagyok neked. De magadnak is csak biológia vagy. Gondolj bele. Az ember is állat, tehát biológia. De akkor miért vannak csak az embernek pszichoszomatikus zavarai, az állatoknak nincsenek.
- Mi az a pszichoszomatikus?
- Olyan lelki fájdalom, ami kihat a testre is. Gondolj csak bele, ha izgulsz egy vizsga miatt, összeszorul a gyomrod. Az állatoknak nem. Ez a különbség.
- Szerinted ilyen dolog a szerelem is?
- Nem. A szerelem nem más, mint biológia. A nemi hormonok túltengése. A vér gyorsabban áramlik a testedben, az izmok összehúzódnak, beindul a párzási ösztön.
Leborítunk egy felest, majd egy sört. Addig nem beszélgetünk. Némán töprengünk magunkon és az embereken.
- Na jó én most elmegyek a többiekért. Eljössz velem, vagy megvársz?
- Megvárlak.
- Jó, akkor húsz a, perc múlva itt vagyunk.
- Jól van.

Elment. Egyedül maradtam. Sosem voltam ennyire egyedül. Ülök a széken. Rendelek egy sört az éppen elhaladó mozgó bárpulttól. Tényleg nem más ez az ember csak egy bárpult. Kérsz valamit, kihozza, te megiszod, majd fizetsz. Körbenézek. Az egyik asztalnál egy csorda. Sok állat egy helyen. Társalognak a saját nyelvükön. Nem értem, pedig egy fajba tartozunk. Valahogy mintha bedugult volna a fülem mindenfajta emberi beszéd ellen. Látom, ahogy ordítoznak, ahogy isznak az itatóból, esznek az etetőből. Az egyikük felnyihog, a másik röfög. Tényleg nem mások az emberek sem, csak állatok. Nem viselkednek másképpen, mint azok. Felemelem a tenyerem és ránézek. Szinte látom, ahogy először lefeslik a bőr, aztán a hús és nem marad más, csak a csont. Megmozgatom az ujjaimat. Az izmok összehúzódásai. Megint csak biológia. Nem vagyok más csak atomok, sejtek, szervek összessége. Undorodom az emberektől. Undorodom magamtól. Minek éljek, mikor semmi értelme. Ez a legszarabb film, amit eddig láttam. Kimennék a felénél WC- re, de nem lehet visszajönni. Ha kimész, nem jössz vissza. Tök mindegy. Már nagyon ki kell mennem. Inkább kérek még egy sört. Szép lassan iszogatom. Érzem, hogy kezdek berúgni. Elmosolyodom a helyzetkomikumon. Megint biológia. Ezt már végig sem gondolom. Visszaértek a srácok. Leülnek mellém, kezet rázunk, rendelnek.
- Igyunk egy felest, mit szóltok?
- Naná!
Hat felest légyszi!
Megjön a feles, felemeljük a poharunkat.
- Na, mire igyunk?

Egymásra nézünk a barátommal és megszólal.
- Igyunk a tudatlanságra. Ignorance is blessing!
- Nem tudom, miről beszélsz, de nekem mindegy! Mi a nőkre és a ma estére iszunk!
Röhögnek. Egymásra nézünk megint. Elmosolyodunk. Ignorance is blessing.
- Igyunk a ma estére!
- Gyerünk, a végén még lekésünk a pipikről.
Elindulunk a diszkóba. Most kezdődik a buli.