A takarítónő 5

Előzmény címe:  A takarítónő 4 ……  és ugyanezen a weblapon található.

Előző rész vége:
Döbbenten hallgattam a tragédiát, és kezdtem magam úgy érezni mintha nem is a szexuális partnere hanem a pszichológusa lennék.

*************************************
Márta heti jelenése rendszerré vált.  Minden alkalommal pontosan érkezett, gyors átöltözést követően munkához látott és szinte észrevétlenül ragyogó tisztaságot teremtett a lakásban. Mint Hófehérke a törpék tanyáját, úgy tette Márta az én lakásomat ismét élhetővé.  Hosszú elhanyagolt hónapok és évek nyomait tüntette el, felpezsdítette a lakást és a szexuális életemet.  Nem utolsó sorban a sajátját is. Egyre szabadabban élvezte az együtt töltött órákat és a végletekig elment az örömszerzésben. A tapasztalatlan és kielégületlen feleségből egy lepedő akrobata vadmacskává fejlődött.  Ahogy az idő halad előre úgy lettek az együttléteink egyre intenzívebbek és sokszor szinte kicsavart mint egy mosogató rongyot.  Az egyre fokozódó fizikai igénybevétel mellett észrevettem egy másik annál sokkal veszélyesebb folyamat kialakulását, ami megrémített.  Egyre szomorúbban ment el és többször tett célzást, hogy legszívesebben nálam maradna. Kétségtelen lett számomra, hogy belém szeretett és ez ellen valamit tennem kellett. Lemondhattam volna a takarítást, ami kényelmetlenséggel járt volna, de az nem garantálta volna, hogy az érzelmeit lehűti.  A szexet is megszüntethettem volna vele, de az is nekem lett volna elsősorban hátrányos. Arról nem is beszélve, hogy én is függővé váltam attól a gyönyörű mellektől és a forró pinától amit ez a nő megtestesített. Valami mást kellett kitalálnom, ami tovább biztosította a takarítást és a testi örömöket is, anélkül, hogy Ö valami őrültséget követne el.  Nem megbüntetni akartam magunkat, csak a szerelem kialakulását megakadályozni és visszaterelni a kapcsolatot a kizárólagos testi élvezet-szerzés területére.

Már vagy fél éve tartott ez a viszony és elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy tovább nem lehetett halogatni a visszaváltást.  Márta a legutóbbi alkalommal úgy ment el, hogy az ajtóból visszalépett és megcsókolt, majd a fülembe súgta: „érted el is válnék ha akarnád”. A lélegzetem elakadt, nem jutottam szóhoz. Ö megfordult és elment. Én meg álltam, mint Bálám szamara. Csak előttem nem állt egy angyal kivont karddal, hanem elment tőlem egy, miután a kivont kardomat addig nyomkodta magában míg az mosogató rongynak sem lett volna jó.

Döntöttem és cselekedtem. Nem lehetett tovább várni az érzelmi folyamat leállításával, mert már így is veszélyes vizeken eveztünk.  Felvettem a telefont és tárcsáztam.  A másik oldalon hosszú csengetés után megszólalt a jól ismert bariton.  „Tessék, ki beszél ott és mit akar?”  Ez természetesen csak egy viccnek szánt bejelentkezés volt hiszen István barátomnak volt hívó kijelzője. ’No akkor felveszem a kesztyűt’ gondoltam és bemutatkoztam illően: „Itt a szexuális nyomorban szenvedő emberek megsegítő szolgálata. Az Ön ideje is eljött és hamarosan kilendítjük az önkielégítés lelket ölő folyamatából”.  Na ezen aztán jót nevettünk és kis élcelődés után komolyra tereltem a beszélgetést. „Van egy ajánlatom számodra barátom ....  a jövő héten megbaszatlak a barátnőmmel”. Egy pillanatnyi csend után István magára talált: „most ugye hülyítesz? Eddig azzal dicsekedtél micsoda fantasztikus pinája van most meg át akarod passzolni nekem? Mi történt, nem állt fel a farkad rá már?” és jókat hahotázott.  „na nem egészen erről lenne szó.  Miért nem szaladunk össze egy kávéra és elmondom a részleteket”.  Gyorsan megbeszéltünk egy találkozót az Anna kávézóban majd mint aki megoldotta a gordiuszi csomót jókedvűen készülődtem az útra.  István bizonyára kételkedett abban amit mondtam, de ha másért nem is legalább hogy kimozduljon az odújából, eljött kávézni velem.

István a legjobb barátom volt. Rengeteg közös élmény kötött minket össze és szinte mindenről tudott ami velem történt az elmúlt harminc év alatt. Majdnem mindenről.  Így természetesen a Márta dologról is részletes információkkal rendelkezett. Nem egyszer vetette a szememre, hogy az igazi jó barát az nem pina irigy és a legjobb barátjának igazán adhatna némi behatolást abba a forró pinába.  Azt persze legmerészebb álmában sem tudta volna elképzelni, hogy egy hét múlva úgy fogja meghágni Mártát mint egy felbőszült bika a szomszédék Julcsa tehenét. Mire megérkeztem István már ott ült és szürcsölte gőzölgő kávéját. Lomhán feltápászkodott a székből amikor meglátott, szorosan átölelt és rácuppantott az arcomra egy jelképes puszit.  Amolyan férfiasat. Én is viszonoztam majd lezuppantunk a székekbe. Az talán nem is meglepő, hogy már az én kávémat is megrendelte. Hogy kissé fokozzam az érdeklődését lassan kevergettem a forró feketét és elmélázva belekortyoltam. A kölcsönösségnek megfelelően én is napra készen tudtam majdnem mindent István életében. Már vagy három éve nem volt élettársa, és leszámítva az alkalmi kurvákat, a szexuális élete a nulla közelében vergődött.  Ez annyira nem zavarta Öt mert mint mondotta ’a jobbkeze mindig kéznél volt’, de azért a gondolat mindig ott motoszkált a fejében, hogy valami rendszeres pinát csak be kellene újítania.

„Idefigyelj István” kezdtem bele a mondókámba „tudod, hogy Márta a legjobb nő azok között akiket az elmúlt tíz évben sikerül becibálnom az ágyamba.”  Hümmögött egyetértően majd mintha ösztökélne arra, hogy folytassam, felrántotta a szemöldökét.  Kortyoltam egyet a kávémból, majd nekilódultam a történetnek.  Elmeséltem, hogy milyen veszélyes irányba fordult a kapcsolat. Ecseteltem az utóbbi hetekben egyre jobban érezhető feszültséget, majd végkövetkeztetésként felvázoltam annak a lehetőségét, hogy Márta felrúgja a házasságát és velem akarja összekötni az életét.  Amit ugyebár én nem szeretnék előidézni, hiszen van egy szex nélkül jól működő családja.  Arról már nem is beszélve, hogy eszem ágában sem volt feladni a függetlenségemet.  Nincs az a pina akiért ezt megtenném függetlenül attól, hogy micsoda tűz ég benne.  Mikor végére értem a témának István rám meresztette a nagy szemeit és odabökte: „na most kisírtad magad a vállamon és akkor mi változott?” Felemeltem a kávémat és lassan élvezve kiittam a pohár tartalmát.  „Hát csak annyi .... „ és felvázoltam a tervemet.  István egyre jobban belemélyült a hallottakba, és annyit mondott „remélem eléred a célodat.  Nem szeretném ha pofára esnél” és sokat sejtető mosollyal Ö is kivégezte a kávéját.  Kicsit még élcelődtünk majd összeszedelőzködtünk és ki-ki ment a maga útjára.

A következő héten Márta a már megszokott percnyi pontossággal érkezett. Amint kinyitottam az ajtót egy sikló könnyedségével elsurrant mellettem és szinte berepült a konyhába.  Teljesen fel volt dobva. Tett még néhány táncmozdulatot majd előttem termett és sugárzó arccal rámdöntötte boldogságának forrását “A férjem három napos konferenciára ment Svájcba.  Ma éjjel itt tudnék aludni ha te is akarod”.  Én mintha meg lennék döbbenve kissé udvariatlanul visszaszóltam: “Na de kedves Márta, hogy gondolhat ilyet” és fejemmel a nappali szoba felé biccentettem.  Márta megfordult és lábai a földbe gyökereztek.  Elpirult és zavarodottan csak annyit tudott kirebegni ajkai között “bocsánat” és szégyenkezve elsomfordált a fürdőszobába átöltözni.

Amikor nagy sokára kijött, nyoma sem volt a feldobottságának. Úgy érezte, hogy valami szörnyű indiszkréciót követett el és nagyon rosszul érezte magát.  Tekintetét elfordítva kezdett a konyha takarításába és szó nélkül ment egyik helyiségből a másikba, hogy mihamarább végezzen a munkával. Láthatóan legszívesebben elmenekült volna még a környékről is.  Valamivel dél előtt el is készült az egész lakással és gyorsan átöltözött majd indult a kijárat felé.

Egy gyors mozdulattal elálltam az útját és gyengéden, de határozottam megfogtam a karját. Arca lángolt, olyan zavarban volt, hogy szeretett volna elsüllyedni ott helyben. Két kezem közé fogtam a fejét, megbillentettem kissé hátra és egy szenvedélyes csókot nyomtam a szájára. Hangos zokogásba tört ki. A felgyülemlett feszültség egyszerre szakad ki belőle. Magamhoz húztam, még egyszer megcsókoltam, majd átkaroltam és a nappali felé toltam a karommal.  “Gyere bemutatlak a legjobb barátomnak” és az időközben feltápászkodott István felé irányítottam.  “István” mondta miközben szájához emelte Márta felé nyújtott kezét. “Márta” rebegte még mindig megilletődve. “Ez a mázlista barátom tényleg nem túlzott amikor azt mondta, hogy egy istennővel szeretkezik” mondta István és ezzel mintha egyszeriben feloldotta volna az asszonyban felgyülemlett feszültséget. Márta elmosolyodott és kedvesen viszonozta a bókot “akkor ez itt minden bizonnyal a Mennyország mert én minden alkalommal úgy érzem mintha egy isten tenne magáévá amikor  ….  eljuttat a …. hüm …  a mennyországba”.

“Na akkor kezdjük elölről” léptem közbe, “mit mondtál amikor megérkeztél?” Márta zavarodottan nézett rám. Nem értette mit akarok én most ezzel.  Szadista módon élveztem a kérdésem okozta kínos helyzetét.  Csak néztem rá várakozással és nem segítettem ki.  Szenvedjen meg vele, de ki kell ismét mondania. Ő csak nézett rám és láthatóan a sírás kerülgette. Lesütötte a szemét.  Tudta, hogy nem tehet mást, meg kell ismételnie az ittalvási ajánlatát.  Perceknek tűnő de valójában csak néhány másodpercnyi agonizálás után alig hallhatóan megszólalt “Tegnap a férjem elment Svájcba egy három napos konferenciára.” …  “Igen és?” kínoztam tovább.  Rámemelte most már könnyben úszó szemeit és megadva magát folytatta “azt hittem hogy itt alhatok, de már látom, hogy tévedtem. Bocsánat” és megindultak a könnyei az arcán lefelé.

Alányúltam az álla alá, felemeltem a fejét, és lecsókoltam a könnyeit az arcáról. “Igen, itt maradsz ma éjjel, de abban nem vagyok biztos, hogy aludni fogsz, mert életed leghevesebb éjszakáját fogod átélni.  Ma egy osztállyal feljebb léphetsz” mondtam sokat sejtetően és elkezdtem kibontani a ruhájából. Ö csak bénultan állt és ellenkezés nélkül hagyta, hogy teljesen levetkőztessem István előtt. Mellei álltak mint két kőszikla, haja leomolva a vállára ékesen keretezte szép arcát.  Dereka lassú átmenetként formálta ki kerek csípőjét.  Combjai sejtelmesen rejtették hamarosan tüzelő pináját, de duzzadt szemérem ajkai azért sejtetni engedték, hogy mögöttük egy kívánatos barlang húzódik meg.  A látványtól István felnyögött. Márta eddig lesütött szemeit lassan ráemelte Istvánra és annak szemeiben egy felbőszült vadkan állati ösztöneit vélte felvillanni.

Magamhoz húztam és megcsókoltam ismét. Benyúltam a combjai közé ahol apró remegéseket éreztem. Megindult a hormonok támadása. Hozzáértem a szemérem ajkaihoz miközben még mindig össze volt tapadva a szánk. Nevességet éreztem. Beledugtam a mutató ujjamat a puncijába. Forró volt és síkos. A szexbomba robbanásra készen várta a bevetést. Még mindig magamhoz szorítva a válla felett odaszóltam Istvánnak “vetkőzz” és Mártával elindultam a hálószoba felé. “Ma hármasban fogunk szeretkezni” mondtam kijelentő módban, éreztetve, hogy ez nem megbeszélés kérdése. Ő ezt azonnal megérezte és ellentmondás nélkül tudomásul vette. “Igen, úgy lesz ahogy akarod, köszönöm, csak legyetek ….” Itt rájött, hogy nincs mit hozzátennie és átölelte a nyakamat teljes megadása jeléül.  Lefektettem az ágyra és heves csókolózásba kezdtünk.

István megérkezett anyaszült meztelenül és odamászott Márta mellé. “megengeded, hogy hozzád érjek” kérdezte finoman. “Igen, amit akarsz” válaszolt Márta. “Ma hármasban …  minden … “ itt abbahagyta és lehunyta a szemét.  István elkezdte csókolni a testét, lassú apró puszikkal haladt a nyakától a melléig.  Amint elérte az isteni dombokat ráirányította a nyelvét az egyik bimbóra és mintha soha nem akarná abbahagyni körös körül járatta a nyelvét.  Márta izgalma fokozódott. Kezdett levegő után kapkodni. Elengedtem a száját és lefordultam az ágyról.  Még mindig csukott szemekkel feküdt és a ruha suhogásból következtette ki, hogy én is levetkőztem. Megkönnyebbült, hogy nem hagytam Istvánnal kettesben.  Talán félt a helyzettől.  Talán a jelenlétem biztonságot nyújtott neki.  Visszamásztam az ágyra és ráhajoltam a szájára. De nem csókoltam, hanem utasította.  “Fogd meg István faszát és játssz vele” mondtam amire kissé félénken, de lenyúlt István ágyékához.  Amint megérintette a már keményre merevedett szerszámot egy nyögés nyugtázta barátom elégedettségét. Most ismét megcsókoltam a száját és belesúgtam.  “Ma annyiszor fogsz elélvezni ahányszor kibírod. Reggelig felváltva fogunk baszni és megszámlálhatatlanszor nyalunk ájulásig.  Reggel könyörögni fogsz, hogy hagyjuk abba. Ugye akarod, hogy így legyen?”   “Igen” rebegte “Te pedig szopni fogsz mindkettőnket, ameddig állkapcsod bírja és nyelni fogod a gecit mind egy cseppig.” “igen úgy lesz” válaszolta inkább kétségbeesve mintsem lelkesen “hacsak el nem ájulok közben” fejezte be mintegy beletörődve a helyzetbe.

István még mindig a mellbimbó körül nyálazott. Én is betársultam és a másik bimbót vettem célba a nyelvemmel. Amint megérintettem egy halk nyögés nyugtázta, hogy jó úton haladunk. Hosszú perceket töltöttünk a bimbókon, én beszívtam az ‘enyémet’ és keményen megszoptam. Márta felszisszent, de nem tiltakozott. Újra megszívtam, ismét felszisszent. Amikor harmadszor is megtettem ugyanezt megszólalt “szopd mintha egy csecsemő lennél”, amire én elkezdtem ütemesen szopni a mellét.  “István Te is szopd” kérte Márta.  Mint két kisded szoptuk mindkét mellét egyszerre. Teste elkezdett remegni “nagyon jó, szopjátok még” és egyre erősebb hullámok futottak végig a testén. “Még .. még  … még “ lihegte miközben teste már rángatózott.  “Szopjátok még .. mééég  … méééééég ” hörögte. Izgalmi állapota a tetőfokára hágott.  Mindkettőnk fejét a tarkóra helyezett kezeivel odaszorította a mellére és kiszakadt a torkán egy artikulálatlan sikoltás. Heves rángatózások közepette elélvezett. 1:0 a javunkra.

.... folyt köv .....