A takarítónő 10, befejező rész

Kissé nyugtalankodva néztem az órámat.  Már több mint húsz percet késik Márta.  Ilyen még soha nem történt.  Többször gyanusítottam meg azzal, hogy a sarkon álldogál, nehogy a megbeszélt idő előtt érkezzen de eddig még soha nem késett. ....
*****************************
A fekete Audi halk zümmögéssel szelte a falu tiszta levegőjét. A csendet a harang bánatos bongása törte meg.  A templom mellett még volt hely ahol le lehetett parkolni.  István bemanőverezte a kocsit és némán kiszáltunk.  Nem volt mit mondani.  Ahogy a bejárathoz közelítettünk egy idős asszony állta utunkat. „Tetszettek ismerni az elhunytakat” kérdezte szeliden. Tekintettemből hamarább olvasta ki a választ mint az a számat elhagyta volna, mert még hozzátette félszegen „a lányomat?”.  Megfogtam a kezét és azt válaszoltam „Igen, a tanára voltam” amire Ő megszoritotta a kezemet és sokat sejtetően kiejtette a nevemet. A vér belémfagyott, de Ő még hozzátette „köszönöm amit tett érte és hogy eljött elbúcsúzni tőle” és elengedte a kezem.
A templom zsúfolásig megtelt, nekünk már csak a bejárat mellett jutott állóhely.  Talán igy volt elrendelve ...  Az oltár előtt egy szokatlanul nagy méretű koporsó volt felravatozva. A halottkém jelentése szerint a kamion úgy gyűrte össze az autót mint egy üres papir zacskót és a három holttest szétválasztása lehetetlen volt.  Együtt éltek, együtt haltak meg és egy koporsóban lettek eltemetve. A szertartás után mint egy részeg kakadú vánszorogtam ki a szabadba. Az időjárás meghazudtolta a falu hangulatát mert a nap hétrét sütött. Szótlanul mentünk a kocsihoz.  Mielőtt beszállhattunk volna valami furcsa érzés fogott el és önkéntelenül is hátrafordultam. Az idős asszony állt mögöttem, szemeit mélyen a hátamba szegezve. „Elvinnének a házukhoz kérem, valamit szeretnék Önnek odaadni” mondta és választ sem várva kinyitotta a hátsó ajtó. „Természetesen” mondta István.  A fekete Audi éppoly halk zümmögéssel szelte a falu tiszta levegőjét mint ideérkezésünkkor. És a harang is csak bánatosan bongott. Percek alatt ott álltunk a szépen elrendezett kert előtt.  „Kérem várjanak meg, pár perc az egész” mondta a hölgy és korát meghazudtolva kipattant a kocsiból, majd eltünt a kapu mögött.  Az idő ólomlábakon járt. Egy örökkévalóságnak tűnt az a pár perc amíg visszatért, kezében egy papir zacskót szorongatva. „Ez az Öné, kérem vigye magával” mondta és sarkonfordult.  Nem szólt egyetlen szót sem csak ismét de most már örökre eltünt a kapu mögött.
Amint kiértünk a faluból előkotortam a zacskó tartalmát. Egy szép külsőbe rejtett könyvecskét fogtam a kezemben. Gyanakodva nyitottam ki a fedelét és meglepetéstől majdnem elejtettem. Az első oldalon elegáns nyomtatásban olvashattam a nevemet. Természetesen a könyv szerzője Ő volt és a mű cime egyetlen szó, az én nevem.
István hangjára riadtam fel „Mi van Medúza képe van a könyvben és kővé változtatott?” próbált humorizálni ami a jelenlegi helyzetben kissé grotszknek tünt.  „Nem, annál rosszabb” válaszoltam és felé fordítottam a nyitott oldalt.
Amikor végre magamhoz tértem tovább lapoztam és hamarosan egy pszichiátriai tanulmány formáját öltött naplót olvashattam mely nagyon keskeny mezőn lavírozott a pornográfia és a sexuál-pszichiátria közötti aknamezőn.
I fejezet: Kati története
A tömegközlekedés folyamatos fejlődése során nameg egyéb alkalmatosság hiányában egyre többen vettük igénybe a kornak megfelelő BKV járműveket.  Ezeknek egyik nagy hibája volt, hogy nem volt elég belőlük, mely sajnálatos tény következtében csúcsidőben vagy nem lehetett feljutni rájuk, vagy leszállni volt bonyolult de mindenesetre az utazás legtöbbször a heringek szállítására hasonlított.  Azzal a külömbséggel, hogy a heringek általában már nem élnek amikor a dobozba összenyomják őket. Mi pedig csak halandók és nem halottak voltunk.
Egy fiatal nőnek az összenyomottság mellett még időnként egyéb következménnyel is kellett számolnia mely, hogy enyhe kifejezéssel éljek nem okozott különleges élményt, legalábbis a nőknek úgy általában.  Arról van ugyanis szó, hogy a szoros helyzetben időnként olyan testrészek kerültek egymás közelében amelyek a közelség okozta melegedés következtében tágulásnak vagy mondjuk úgy növekedésnek indulhattak. Ez a férfiaknál történő térfogat növekedés a hölgyek bizonyos testrészei által betöltött térbe nyúlt bele, és nem minden hölgy lelte ebben örömét.  Vagy inkább úgy mondanám, hogy akikkel megtörtént azok általában nem akik viszon szerették volna azokkal általában nem történt meg.  Gondolom érthető ez igy körülírva.  Nem? No akkor kifejtem egy kissé.  A kellemesebb megjelenésű hölgyek hatására történt az említett tágulás akik nem rajongtak ezért a kéretlen invázióért, és a nem olyan kellemes küllemű hölgyek akik talán örültek volna néha az ilyen hatásnak általában nem váltották azt ki.  Még mindíg nem érthető?  Na jó akkor kezdjük a történetet Kati elmondásában.
A Benzur utcánál szálltam fel a 75-ös trolibuszra mint majdnem minden nap. Néha amikor az idő szép és a kedvem is megvan hozzá elsétálok a Thököli úti villamos megállóhoz, de a Dózsa György útnak van egy szakasza amit nem igazán szeretek, mert már sokszor volt kellemetlen fütyülésben vagy beszólásban részem, melyek általában azt sugallották, hogy a férfiak sexuális tárgynak tekintettek és az éppen rajtuk uralkodó szenvedélyüket akarták volna le vagy inkább belém vezetni. Egy alkalommal egy pasi mellém szegődött és a jelenlétemben kiverte magát fényes nappal a nyílt utcán és csak pár centin múlott, hogy nem spriccelte rám amit kibocsájtott. Ezért inkább a trolit választottam, általában.
Na ez nem jelenti azt, hogy a troli az egy kéjutazás volt, illetve néha és néhány férfinek igen de erre majd rátérek.  Tekintettel arra, hogy majdnem minden nap ezen a járművön utaztam már csukott szemmel is magam előtt láttam a helyzetet.  A troli egy korszerű találmány volt és egyike a legjobb közlekedési eszközöknek, ha üres volt. Két sorban székek, melyek csúcsforgalomban már a végállomáson beteltek, a székek között levő állóhelyek vagy indulás előtt vagy pár megálló után már szintén javarészt megtelt.  Ami hely még maradt az a hátsó peron ami ha gumiból lett volna minden bizonnyal kidudorodott volna mindkét oldalán és természetesen hátrafelé is.  De nem volt gumiból így csak az oda felpréselődött emberek térfogata volt összenyomható, már amennyire.  És a Benzur utca az a járat közepe táján van nem az elején.  Igy két lehetőség között választhattam, felszállok a présbe vagy nem. Ez utóbbi nyilván nem vitt volna közelebb uticélomhoz, tehát maradt az első.
Mint előbbiekben már emlitettem az összepréselődés érdekes eredménnyeket produkált. Történt egyik ilyen utamon, hogy egy fiatal lány félhangosan odaszólt a hozzá nyomuló férfihez: „ez is benne van a vonaljegy árában?” amire az röptében leszállt a troliról. Nagyon tetszett és elhatároztam, hogy legközelebb amikor velem történik ez bedobom és kiélvezem a hatását.  Nem kellett sokáig várnom mert sajnos a hasonló dolgok majdhogynem mindennaposak voltak.  Felszálltam és szokás szerint próbáltam behúzni a sarokba, mert az még valami védelmet nyújtott a kétoldali fal következtében.  Nem jutottam a sarokig mert még a szokásosnál is tömöttebb volt a troli.  Megkapaszkodtam a középen álló függőleges tartórúdban és vártam, hogy a rendeződések következtében eljuthassak a sarokba. Mögöttem állt egy pasi, mellette kétoldalt még kettő és velem szemben egy nő és egy korai harmincas jó kinézetű pasi. Amint elindultunk azonnal éreztem, hogy a mögöttem álló elkezdett dagadni és szinte belém döfte magát hátulról. ’itt van a lehetőségem, hogy bedobjam a tanult mondatot’ gondoltam, és félhangosan ráröffentettem annélkül, hogy megfordultam volna:  „Uram ez is benne van a vonaljegy árában?”
Valószinüleg nem voltam elég hangos, mert csak a velem szembenálló pasi reagálta le, nem egyszerű módon. Odahajolt egész közel a fülemhez, hogy senki más ne hallja és belesúgta:
„Gondolja csak el ez a szerencsétlen ember otthon rövid pórázra van fogva és itt ebben az elátkozott szardiniás dobozban egy ilyen szép fiatal lány feszes hátsójához van préselődve”.  Döbbenten néztem rá még a lélekzetem is elkakadt, miközben Ő folytatta: „az lenne a csoda, vagy inkább szégyen, ha nem izgult volna fel azon, hogy pár centiméterre van a micsodája a legcsodálatosabb női micsodától.”  Elsőre fel sem fogtam mit mondott de az arcán láttam, hogy talán maga sem gondolta komolyan.  Lehet hogy arra számított hogy most azonnal elájulok vagy ott helyben tüzet okádó sárkánnyá válok.  Egyik sem történt, hanem kérdő szemeket meresztettem rá.  Ettől valószínüleg bátorságot kapott mert folytatta. „Nyúljon inkább hátra és fogja meg neki.  Garantálom, hogy a pasi azonnal elélvez.” Kacsintott egyet ehhez az abszurd tanácshoz, és elmosolyodott.  ’Hümm, érdekes ötleg’ gondoltam ’ki kellene próbálni mi lesz belőle’ és egy finom mozdulattal a hátam mögé tettem a kezemet éppen oda ahol a pasas hozzám nyomta magát.  Ahogy megérintettem a  férfi felszisszent.  ’Aha akkor most már helyben vagyunk’ gondoltam, megforditottam a tenyeremet, átfogtam vele a farkát és húztam rajta kettőt. Éreztem ahogy a pasi megvonaglik és elélvezett a gatyájába. A következő megállónál sietve le is szállt de a járásán láttam, hogy valószinüleg folyik a lábszárán amit kilött.
Ránéztem az ujdonsült tanácsadómra és megkérdeztem. „Honnan jött ez az őrült ötlete” miközben pajzánul rámosolyogtam. „Hát .... csak beleéltem magam a pasi helyzetébe... „ nyögte ki nagy nehezen mert közben beléptem a combjai közé mintegy megjutalmazva az iménti közreműködésért.  Mikor éreztem, hogy jó helyen van a combom párat mozditam rajta és röpke pár másodperc alatt most elölről nyomódott hozzám egy kemény himvessző. Odahajolt a füléhez és belesúgtam „de ugye maga nem száll le a következő megállónál?” és teljesen nekitoltam a szemérem csontomat  a most már kökeményre duzzadt farkához.  Tetszett a pasi és tetszett a játék is.  „Le nem szállok még, de azt nem tudom garantálni, hogy nem megyek el.. „ mondta cinkosan miközben egy mély lélekzetet vett hogy palástolja az izgalmát.  Elérkezettnek láttam a pillanatot hogy megfogjam a hímvesszőjét. „Ha kérhetném akkor ne így, ne itt és ne  most” zilálta a fülembe, amire én széles mosollyal válaszoltam.  „Szeretem a talpraesett férfiakat, és azt hiszem most egy ilyet tartok a markomban” sugtam vissza „nem szeretném elengedni csak úgy”. „Én sem,” válaszolta Ő persze kissé másra irányítva a megjegyzést „ inkább a forró puncidban” lihegte vissza most már tegezőre véve a figurát, arra számítva, hogy ezzel elriaszt.  Tetszett a válasza és azonnal eldöntöttem, hogy ez itt és most meg is fog történni. Nem mozgattam a kezem, de nem is engedtem el. Teljesen hozzá simultam (na ez nem volt nehéz, mert a troli még mindig tömve volt) és beletoltam a melleimet a mellkasába.  Erre Ő leengedte a kezeit és minden átmenet nélkül benyúlt a combjaim közé. Rajtam csak egy könnyű nyári ruha volt, amin keresztül akadály nélkül kitapogathatta a puncimat.  Kissé megroggyantottam a lábaimat amivel utat nyitottam az ujjainak a behatoláshoz. Felbátorodott és megemelte a szoknyám alját majd félrehúzta a bugyimat. Addigra már nedves voltam és Ő simán belenyúlt a szemérem ajkaim közé.  Lehunytam a szemeimet és egy nagyot sóhajtottam.  Odabújtam a fülemhez és belesúgtam: „dugd be az igazit”.  Úgy nézett rám mint aki szellemet látott.  „Itt a tömött trolibuszon?” Mire ezt kinyögte én már ki is vettem a nadrágjából kökemény farkát annélkül, hogy ezt bárki észrevette volna, és ráhúztam magamat, ami nem volt nehéz mert már olyan sikos volt a puncim hogy majdnem kifolyt belőlem. A trolibusz rázkódása elég mozgást biztosított ahhoz, hogy ki és be járjon a dugattyú a hüvelyemben és ettől mindketten elélveztünk.  Mikor megéreztem az első rándulást teljesen rányomultam és mire elsült a farka már egész mélységében bennem volt. Rámosolyogtam majd a füléhez hajolva beleduruzsoltam: „Köszönöm. Ma este erre fogok emlékezni mikor a férjem megdug.”
„Neked ... „ kezdte volna de belefolytottam a szót. „Igen férjes  asszony vagyok. Nyári szünidőben dolgoztam egy vállalatnál az igazgatói titkárságon. Alig voltam ott két hete amikor az igazgató behivott az irodájába, mögém került és se szó se beszéd ledöntött az  asztalára. Nemhogy védekezni de megszólalni sem volt időm, már bennem is volt.  A szó szoros értelmében megerőszakolt. Amikor elélvezett térdre esett elöttem és könyörgött, hogy ne mondjam el senkinek. Hamarosan elvált az akkori feleségétől és engem vett el.  Majd harminc évvel idösebb mint én. Folytassam .... vagy kitalálod a többit.” Kiakadt szemekkel bámult rám miközben én készülődtem a leszálláshoz.  „Akarod a telefonszámomat... „ és választ sem várva belesuttogtam a fülébe a hatjegyü számot. „Hivhatsz bármikor mert ez a közvetlen szám az asztalomon csörög.  Kati a nevem. És a tied?”  Csak bámult és nem jött ki hang a torkán. Nagy nehezen kibökte a nevét, és ahogy a trolibusz megállt leslisszantam a többi leszálló utassal.  Még visszanéztem rá, egy mosolyt küldtem felém és cuppantottam egyet majd boldogan néztem az elsuhanó trolibusz után.
VÉGE ...