Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Tartalom: 23 éves vagyok.és imádom a BTS-t.egy BTS találkozón egy tánc versenyt nyerek. A...
-
1 férfi, 7 biszexuális nő, 1 sziget és végtelen gyönyörök.
kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés, modern
1 férfi, 7 biszexuális nő, 1 sziget és végtelen gyönyörök.
Friss hozzászólások
JuS: Tetszik is meg nem is. A körít...
2018-04-24 01:00
BURGONYA: FOLYTASD, KIRÁLY!
2018-04-23 23:54
Pavlov: Ismét kiderült, hogy sokkal jo...
2018-04-23 21:43
Pavlov: Ismét kiderült, hogy sokkal jo...
2018-04-23 21:43
AnnaRia: Azt el is hiszem, kedves... s...
2018-04-23 14:05
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A Szürke Egér és a Nagymenő VI.

Szemhéjjamon áthatol a vakító fény. Idegen, mégis ismerős illatot érzek. Kinyitom szemem, de ugyanazzal a hevességgel be is csukom. Tényleg vakít a nap. Szemben az ablak, amin az beárad. A lepedő mozdulatlanul hever alattam. Nyakig bebugyolálva fekszek a puha ágyban. Nem ismerem ezt a szobát. Kék-fekete falak, sok könyvespolc, hatalmas hifi, márkás cuccok, poszterek mindenhol, egy bicikli -ami az ágy mellé van beállítva-, két ruhásszekrény, és - mint minden más - egy nagy tévé. Igazán nagy. Ez biztos nem az én lakásom. Ez teljesen más. De akkor hol vagyok? Egyedül az illatot ismerem fel. Ugyanaz, amit akkor érzek, mikor a sorban mögé állok, olyan közel, hogy szinte egybeolvadok hátával. Ugyanaz, amit akkor érzek, mikor - a házifeladat felelősként - a háziját megnézve fölé hajolok. Matt... Tényleg eléggé "fiús" szoba. Jó ez a kérdés megválaszolva. De mért vagyok itt? Erre még keresni kell valami magyarázatot. Sötétbarna hajam a vállaimra omolva tekereg. Nézzük, mit viselek.
Még mindig a lila felsőt, fekete pólót és csőfarmert. Nem vetkőztettek le, nem öltöztettek át. Ez jó. Felülök. Szédülök és csillagokat látok. Nem baj. Ez könnyebben elviselhető, mint a... Várjunk csak! Nem emlékszem semmire. Mit csináltam tegnap? Egyáltalán milyen nap van? A telefonom a zsebemben, kiveszem, megnyomom az egyik gombot, amitől a kijelző kivilágosodik. Szombat van, délelőtt 9:34. Nekem most mamámnál kéne lennem! Már biztos megőrült, az aggodalomtól. Felkelek. Melegebb van, mint amilyenre számítottam. Kattan a kilincs, és kitárul az ajtó. Ijedségemben összerezzenek és vállig rántom a takarót. Nem látom ki jön be, mivel háttal ülök.Á


-Á látom felkeltél! - Szól egy kedves női hang. Megfordulok. Húszas évei körül járó, sápadt nő, fekete, hátközépig érő hajjal, és ugyancsak fekete, őzike szemekkel. Mint egy porcelánbaba. Vékony testén zsák szerűen lóg a bő póló, és a melegítőnadrág.


- Igen - felelem rekedtes hangon.
- Jobban vagy? - Nem tudom, hogy kéne lennem egy verés után, de azt hiszem jobban. Bólintok.
- Éhes vagy? - kérdez megint.
- Én... nem. - Kíváncsi szemeimet arcába fúrom. Nem kérek tőle semmit, hisz azt sem tudom ki ő. Mégis... megbízom benne.
- Ó! De udvariatlan vagyok! - Csattan fel, mintha a gondolataimban vájkálna. - Ne haragudj! Stepheni vagyok, Matt nővére... Öhm, gondolom, kimennél a mosdóba...
- Igen! - mondom kicsit hangosabban, mint akarom. Tényleg kicsit hányingerem van és szédülök.
- Ez esetben, jobbra a második ajtó.


Érdekes, hogy Matt rokona, és mégis milyen kulturált. Sőt, nem érdekes, hanem egyenesen furcsa. Na mindegy. Lassan feltápászkodom, mert még irtózatosan fáj mindenem, főleg az oldalam és a lábam. Végül erőt veszek a fájdalmon és kimegyek az apró folyosóra, és befordulok a második ajtón. Elég tágas a fürdőszobájuk. Szerintem az egész lakás, eleve nagyobb, mint kellene. Elegáns fehér járólap, fehér csempék, fekete vécé és polcok, ezüst és króm csaptelep, kád, satöbbi. Egy magazinba való volna. Ez már túl "mű". Feszéjezően tökéletes minden. A mi saroknyi fürdőnkben rászáradt a csapra a szappan, és a zuhanyzóban lekopott néhol a festék, de azt családiasabbnak tartom. Főleg a nappalit is számba véve. (Elhaladtam mellette.) Megnyitom a hideg vizet. Kellemesen lenyugtatja forráspont közeli arcomat. A tükörből tökéletes önmagam néz vissza. Nem karikásak a szemeim, nem tűnök fáradtnak. Igaz, a szokásosnál sápadtabb vagyok. Mama már biztos kérdezősködne, hogy mitől. Tényleg! El is felejtettem. Visszasietek a szobába, ahol Stepheni már ágyaz. Ágyaz?! Lényegtelen... Nem tudom hol is kezdjem a kérdezősködést, annyi mindent akarok egyszerre tudni. Kezdem az elején.
- Hol a táskám?
- Ott az asztalon. - Hülye kérdés volt, tényleg kiszúrja a szemem. - Egyébként írtam a nagyidnak egy SMS-t a telefonodról, amíg aludtál.
- Honnan...
- Tudtam, hogy oda készültél? Álmodban beszélsz. - Von vállat. Mit mondhattam még mikor aludtam? Még jó, hogy most nem lát. Olyan vörös a fejem, mint egy ráknak.
- De hát a telóm a zsebemben volt.
- És? - Nevet.
- És hogy kerülök ide? - Igazából tudom a választ, de kell még egy indítóok a beszélgetéshez.
- Matt állított be veled, tegnap este fél nyolckor. Képzelheted milyen fejet vágtam, ahogy megláttam az öcsémet, veled a karjaiban. Haha! Aztán persze mindent elmesélt, és mondtam, itt maradhatsz... Komolyan aggódott miattad, mikor nem keltél fent. Elájultál... - Az utolsó két mondatot, irtózatos halál komolysággal mondja.
- Köszönöm - súgom. - Matt hol van?
- Mindjárt jön. Vesz fájdalomcsillapítót. Hátha kell neked. - Igen kéne. Néma csend áll be. Viszont nem érzem kínosnak. Nézem Steph rutinos mozdulatait, ahogy a lepedőt hajtogatja. Várom a megmentőmet...

Folytatások
1295
Legszívesebben a karjaiba vetném magam, és csak ölelném, amíg karjaim el nem zsibbadnak, de tudom, ezt nem szabad. Nem szabad, mert én neki semmi vagyok. Csak egy betolakodó, aki a tökéletesen felépített életébe csöppen, és mint egy nyavalyás féreg, felforgat mindent. A hétvégéket biztos a haverjaival tölti, és buliból megy buliba. Erre jövök én és felborítom a terveit. Ettől rossz érzés fog el. Senkinek nem akarok a terhére lenni...
Előző részek
1288
Sokkos állapotban vagyok. A félelem egyre erősebb. Menekülnöm kéne, vagy legalábbis elmenni, elfutni, de nem mozdulok. Földbe gyökereztek a lábaim. Taylor lassan megmozdul. Nagyon közel van hozzám. Nem nézek rá. Egy pontra fókuszálok. Segítenem kellene. Vagy nem? Inkább elhúzzam a csíkot? Agyam kikapcsolt. Tay befogja a számat, és elráncigál. Ellen akarok állni! Tényleg! De nagyon erős... túl erős. Visz-visz. Alig állok a lábamon, de muszáj mennem...
1171
Kint még sötét van. Nulladik órára megyek, ezért nem is csodálom, hogy a feketeség állarcába bújt a reggel. Elvégzem a reggeli rutinomat, s kómásan ballagok a sivár úton. Késésben vagyok. Gyorsabbra venném lépteimet, de mint tegnap, lábaim most sem engedelmeskednek. Lüktet a fejem. Van nálam egy fájdalomcsillapító. Lenyelem, málnaszörppel leöblítve. A fák alig akarnak mellettem elhaladni. Végül csak megérkezek az úti célomhoz. Fáradtan rogyok le a székre. Előkotorom a "felszerelésem"....
1148
Úgy érzem, egy gond elől menekültem el. De a gondok sem oldódnak meg attól, hogy elfelejtik. Félig ülve, félig fekve helyezkedem el. Lábam elgémberedett, ujjaim lilás ruhát öltenek a hideg tiszteletére. Nem értem magam. Talán nem is kéne... Kinyitom szemem. Eleredt a hó. Lebénultam. Agyam felállásra készteti lábaimat, de azok nem engedelmeskednek. Nincs a közelben senki. Jobb így. Sokszor élvezem a magányt. Most ez a legjobb.
1522
A hatodik órám töri. Utálom. Nem is nagyon figyelek. Az ablakon túli világot figyelem. A nyáron még vadul burjánzó tölgyfa most kopaszon, és siváron álldogál. Egy holló száll le a csillogó, fehér hóval borított talajra. Éj fekete színével kivirít a tájból, amivel megbabonáz. Fénylő tollbundáját nedvesnek vélem. Bár ezt ilyen távolságról - minimum két méter - nehéz megállapítani. Éles karmával néhányszor beletúr a hóba, és miután nem talál semmi élelmet, tovább áll. Szép volt ez a pár pillanat,...
1538
Ez a történet egy lányról szól, aki szerelmes a suli menőjébe. Remélem, tetszik majd, és olvasni fogjátok a következő részét is. Még nem tudom milyen hosszú lesz az egész, de valamikor csak kiderül, nem? :D
Hasonló történetek
2127
Fanni mindegyiket szemügyre vette és 4-5 darabot a kezébe is vett, s tiszta erőből marokba szorította a kezét. Eddigre viszont benyitott édesanyja, de már nem tudta megakadályozni a dolgot. A lány kezéből, az ujjai között vér kezdett csorogni. Anyja ránézett, és eleinte meg sem tudott szólalni, nézte lánya kezét, ahogy az ujjak szorítása egyre gyengébb lesz, s végül kiejtette a tenyeréből a szilánkokat...
1307
De hát a parancs az parancs. Itt sóhajtott.
A főnök megmondta, hogy hány ember kell, milyen felszereltséggel.
Pénzt is adott hát persze… De keveset.
Keveset, hiszen nem tudhatták, hogy a kutatás ennyire elhúzódik.
Firo tehát a saját pénzéből, etette, itatta, s végül fizette ki a bestiákat.
A feladat egyszerű volt: Megkeresni a bandát, és kinyírni mind egy szálig...
Hozzászólások
További hozzászólások »
szerenella ·
Hibákról nem szólok, tetszett, gratula!

Amy134 ·
Igen jó :) A köv. rész lehetne egy kicsit hosszabb :) várom a folytatást :D

Sotetfeher ·
Jól írsz, gratulálok, nagyon tetszett!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: