- Biztos vagyok benne, hogy annak idején előre tisztáztuk a dolgot. Ugye? – kérdezte a férfi, miközben a padlót bámulta.
A nő csak nézett rá.
- Sohasem ígértem komoly érzelmeket – folytatta a férfi. - Legalábbis nem hinném. Talán a legvadabb pillanatokat leszámítva. Magányos voltál, bizonyos értelemben én is, nincs miért szégyenkezned. Jól elvoltunk az ágyban. Mi a probléma?
- Nincsen probléma – felelte a nő.
- Úgy nézel rám, mintha lenne. Tudod, kibékültem a feleségemmel. Nem szeretném elveszíteni, és végül is nem ígértem neked semmit. Kíméletlenül őszinte vagyok, világos? A feleségem szerint mindig is ez volt a legjobb tulajdon… szóval, szerintem ilyen esetekben ez a leghelyesebb, amit tehetünk, érted?
- Persze – válaszolta a nő, és arra gondolt, immár nem először, hogy vajon milyen halállal fog ő meghalni. Ez azért nem tisztességes: nem tudjuk, hogyan születtünk (csak mások elbeszéléseiből), és nem tudjuk, mikor, és hogyan ér véget az út. Egy kocsi roncsaiban? Kórházi ágyon? Lelőnek? A mindenit neki, jogom lenne tudni. Negyvenöt vagyok. Lassan ideje, hogy foglalkoztasson a kérdés.
A férfi még mindig nem nézett a nőre, úgy folytatta.
- Remélem megérted, hogy miért teszem ezt - Mélyet sóhajtott, mint aki erőt gyűjt. - Sosem szerettem beléd. Szimpatikus voltál, és szerettem a testedet. Ahogyan… te is az enyémet. De ideje, hogy elbúcsúzzunk egymástól. Remélem, lesz benned annyi tisztesség, és elengedsz. A feleségemnek nem kell tudnia a történtekről. Nem is miattam, tudod, a gyerekek miatt.
A nő kibámult az ablakon, ahol egy fa hullatta a leveleit. Szomorú volt. Mi van, ha már csak néhány éve van hátra? A bal mellében mostanában mintha csomót érezne. A vérzése egyre rendszertelenebb. Néha migrén tör rá. Ó, istenem, add, hogy ne az legyen.
A férfi felállt, és bizonytalanul a nő vállára tette a kezét.
- Tudom, ez most komoly megrázkódtatás számodra. Szeretném, ha nem gondolnál rám haraggal. Nem bántam meg egy percet sem, de egyszer eljön az idő, amikor tovább kell lépni. A változás az élet része.
A férfi elhallgatott, arca fintorba rándult, majd sietve hozzátette: - Akkor, megyek is… próbálj boldog lenni, és elfelejteni engem.
- Szia – felelte a nő, és tovább bámulta a fát és a leveleket.
A férfi halvány mosollyal megszorított a nő vállát, majd csendben kilépett az ajtón.
A nő arcára ráncot vetett a pillanatra beszűrődő fény.
Bárcsak egy ilyen fa alá temetnének, gondolta. Majd azon kezdett tűnődni, volt-e vele eddig valaki, itt, a szobában.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-03-20
|
Horror
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
2024-02-18
|
Horror
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
2024-02-11
|
Horror
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
2024-02-05
|
Egyéb
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John:
Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Materdoloroza:
Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
Hozzászólások
Vakargassa a púpodat a KERTITÖRPE!!!
Teee.... elcsinált zseniimitátor...