A szívek zenéje

Kata aznap reggel izgatottan kelt ki az ágyból. Igen, ez is bekövetkezett. Hallotta agyában a szavak kattogását. Csak három igenre van szüksége. Három igen, és megváltozik az élete. Mióta zenét tanul azóta erre a pillanatra vágyott. Sebestyén Katát csodás hanggal áldotta meg a sors, s most ezt kamatoztatni szerette volna. Nem csoda tehát, hogy mióta felkelt mást sem csinált, mint skálázott, énekelt és gyakorolt. Egyszer csak nyílt az ajtó és belépett legjobb barátnője Rebeka.
-Elkészültél már? Indulnunk kell.
-Persze, csak még a sminkem megigazítom.-hangzott a magabiztos válasz.
-Hagyd már, gyönyörű vagy minden nélkül is. A hangodra kíváncsiak, nyugodj meg.-nevetett Rebeka.
-Persze, de akkor is. Csak egy pillanat.
Rebeka egy elégedett mosolyt erőltetett arcára, büszke volt arra, hogy Kata végre jól érzi magát a bőrében, ráadásul magabiztosabb, mint eddig bármikor. Nagy sokára pedig már Kata is megjelent a nappaliban.
-Indulhatunk?-hangzott a kérdés Kata édesapja szájából.
Kata csak biccentett, összeszedte minden cuccát és már indultak is. A lány ekkor még nem is sejtette, hogy élete legnagyobb kalandjára indul.
Eljött hát a perc. Kata egyre idegesebb lett, nem tehetett róla, mégis csak egy nagy színpad és neves kritikusok. Most mi lesz vele?! Soha nem izgult még fellépés előtt, most mégis remegett minden porcikája.
-Sebestyén Kata, te következel.-mondta az egyik háttérember.
Ki a levegőt és be. És már ott is a rengeteg ember. Kata azt sem tudta hirtelen mi van. Egy bársonyos de valahogy markáns hang zökkentette vissza a való világba. Nem más, mint Őry Gergő, a nagyszerű gitáros szólt hozzá:
-Szia, mutatkozz be, kérlek! Aztán mutasd meg mit tudsz!-bíztatta, majd egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán egy kacsintás kíséretében.
Ettől a kacsintástól Kata ismét elveszett, alig tudta kinyögni saját nevét, de azért megbirkózott vele:
-Sebestyén Kata vagyok, húsz éves. Nagy álmom, hogy énekes legyek, apukám szerint előbb tudtam énekelni, mint beszélni.-próbálta oldani leginkább saját feszültségét.
-És mit fogsz nekünk énekelni?-ugyanaz a hang, ugyanaz az ember és ugyan az a mosoly. Itt a vég! Vagy még sem?
-Imádom Caramell számait, így a Dal nem hagy el c. dalt hoztam.
Amint kimondta, megszólalt a zene, Kata pedig csak állt. Egy hang sem jött ki a torkán. Már a sírás kerülgette, mikor Gergő leállítatta a zenét, odasétált a lányhoz, kivonszolta a színfalak mögé és a többi zsűritaggal nem törődve próbált lelket önteni a lányba. Persze maga sem tudta miért.
-Figyelj...Kata, ugye? - a lány bólintott. - Nyugalom! Be a levegőt, majd ki! Jobb már? Na, most visszamész, felállsz arra a színpadra és megmutatod mit tudsz! Gyerünk!
Azzal Gergő visszatért helyére, Kata még vett pár mély lélegzetet, majd intett, hogy indulhat a zene. Ott a háttérben kezdett bele a dalba, majd fokozatosan merészkedett újra a színpadra. Gergő arcán elégedett mosoly ült, ugyan is a lány csodálatosan énekelt. Egyszerűen nem hitte el. Kata csak úgy szárnyalt és már nem volt határ. Ez az ő terepe, ezt szeretné csinálni. Nem csoda tehát, hogy bejutott. Viszont a meglepetés csak ez után jött. A mentorok kiválasztották mentoráltjaikat. Kata pedig nem kerülhetett volna jobb helyre, mint Őry Gergő kezei közé. Mikor az első után következő első beszélgetést kezdték, Gergő huncutul megjegyezte:
-Azért ez nélkülem nem ment volna, igaz?-és ugyan az a fél mosoly, amiért Kata meg tudta volna fojtani. Folyamatosan zavarba hozta vele.
-Hát azért ne túlozzon, ehhez én is kellettem.-maga is meglepődött, honnan jön ez a válasz. De nem érdekelte, kimondta.
Gergő csak nevetett, valahogy Kata egyszerűsége és hangja elvarázsolta. Ő érezte, ez nem csak munkakapcsolat. Többet szeretett volna. Sokkal többet.
Eljött tehát a közös munka ideje. Kata rengeteget tanult Gergőtől, bár a srác nem énekes volt. Jöttek a fordulók, a folyamatos továbbjutások, az egyre több ünneplés. A végére már csak Kata maradt Gergő mentoráltjai közül, nem csoda, hisz vele foglalkozott a legtöbbet, s ahogy egyre jobban megismerte a lányt, úgy szeretett bele fokozatosan. Kata sem tudott mit tenni magával, egyre jobban megkedvelte Gergőt. Volt, hogy már kellemetlenül is érezte magát a közelében, míg nem eljött a döntő pillanata és a duettek ideje. Kata nem is sejtette, hogy Gergő nem csak a gitárjátékhoz virtuóz, de az ének is elég jól megy neki. Na jó, valljuk be őszintén, valamiért mentor lett. Gyakorlás gyakorlás hátán, szerelmes dalok, s nem csak a színpadon kerültek egymáshoz egyre közelebb. Gergő Enrique Iglesias Hero című számát választotta és csodás duett feldolgozást írt hozzá. Pillantást pillantás követett, érintést érintés, mosoly mosolyt, míg nem elcsattant az a bizonyos első csók. Katát egyszerűen meglepetésként érte. Érzéki volt mégsem vad. Édes és puha, a lány viszont megszakította.
-Ezt nem szabad.-tiltakozott.
-Miért?-hallatszott a bizonytalan kérdés Gergő szájából.-Nem akartad?-félt a választól.
-Gergő, a mentorom vagy. Ha ez kiderül, bundának fogják venni.
-De most nincs itt kamera. Senki sem látta. Ne keress kifogást! Nem kell, bocsánat, hogy megcsókoltalak, hülye voltam, hogy azt gondoltam, te is szeretnéd.
-Nem erről van szó, csak...
-Mi csak? Nem kell kifogás, mondtam. Dolgozzunk tovább!-csalódottak és dühösek voltak szavai.
Kata nagyon megijedt. Rosszul érezte magát, és sajnálta. Nem akarta megbántani Gergőt. Ráadásul neki is jól esett, vártlanul jött és nem bánta. Szebb első csókot nem is kaphatott volna. A felkészülés ezek után persze nem volt zökkenőmentes. Hibát hibára halmoztak, veszekedés veszekedést követett, míg nem eljött a döntő napja.
-Gergő, hogy érzed? Nyerhettek ezzel a duettel?-kérdezte a műsorvezetőnő.
-Minden esélyünk meg van rá. Kata csodás hangja, szorgalma, maximalizmusa, egy csodás dal és nem utolsó sorban ÉN.
Nagyképűen hangoztak ezek a szavak, de mindketten tudták, Kata kinyílik Gergő mellett, annak ellenére, hogy összevesztek. Mindketten tudták, hogy még sem olyan az egész mint lennie kéne. A csók óta nem tudtak egymás szemébe nézni. Kata szégyellte magát, Gergő haragudott. A színpadra lépés előtt félretette büszkeségét, s lágy hangon mondta Katának:
-Cica, tudod, hogy mi volt, hogy volt. Most tedd félre! Nem volt semmi, minden a régi. Kell az a szikra a szemünkbe. Kell, hogy elhiggyék a dalt. A pillantás, amivel mindenkit megfoghatunk, amitől nem csak egy hang leszel, hanem előadó. Senkinek nem kell tudnia, mi van a háttérben. Rendben?
Kata csak biccentett. Gergő még sosem hívta Cicának. Persze, ez volt a cél. Kata megpuhítása, hogy újra szerelmes pillantással énekeljék el a dalt. És meg is történt. Talán soha nem működtek olyan jól együtt, mint akkor a színpadon. Nem csoda tehát, hogy Kata győztesként került ki. Gergő örömtáncot lejtett és nagy erőfeszítésébe telt, hogy ne csókolja meg Katát.
-Este nálam ünnepelünk, a vacsi meg van rendelve. Ne késs!-súgta Kata fülébe, aki ebbe beleborzongott. Tartozott egy vallomással Gergőnek.
Mikor Kata már a lakáson volt, Gergő nem tudta, mit mondjon. Kinyitott egy üveg pezsgőt, töltött belőle két pohárba és leült Kata mellé.
-Ezt arra a hihetetlen lányra, akit megismertem. Hála az égnek, hogy akkor utánad mentem.-mosolygott ugyan azzal a fél mosollyal, amit Kata az óta úgy imád.
-Tartozom egy vallomással.-Gergő kishijján félrenyelte a pezsgőt. Értetlenül nézett-Na azért megfulladni nem kell.-mondta Kata már nevetve.
-Hallgatlak. - komolyodott meg a srác.
-Szeretlek-kimondta. Egyszerűen, tő mondatban, kertelés nélkül.
Gergő szemei nagyra tágultak:
-Szeretsz, mint mentor, vagy szeretsz, mint férfit?
-Mindkettő.
-De a csók...
-Az a csók volt nekem az első.
Ekkor már Gergő is értette. Elmosolyodott, kivette Kata kezéből a poharat, közelebb húzódott hozzá, majd így szólt:
-Akkor mi lenne, ha folytatnánk a másodikkal?
Kata elpirult, lehunyta a szemét, Gergőnek pedig nem kellett több. Közelebb hajolt és a legforróbb csókot lehelte Kata ajkaira, amit csak lehet. Először csak puha érintések, majd heves nyelvcsaták következtek. Gergő nem volt erőszakos, megvárta míg Kata engedi nyelvét a szájába, s mikor megtörtént, boldogan tett eleget a kérésnek. A csók végére mindketten kimelegedtek, kipirultak. Majd Gergő nevetve mondta:
-Együnk mert kihűlik a vacsora.
Hangulatos volt az este további része. Beszélgetések, borozgatás, tánc. Ismételten közel egymáshoz, és most már a csókoknak sem volt akadály. Oly annyira nem, hogy Gergőnek már tűrtőztetnie kellett magát, hogy ne kezdje vetkőztetni a lányt. Mikor jött a búcsú ideje, mind ketten bánatos arcot vágtak. Míg nem az ajtóban Kata fordult vissza.
-Itt akarok maradni. Veled. Ugye, nem mondasz nemet?
Gergő csak pislogott. Hogy mi? És már le is futtatta agyában a most következő pillanatokat. Közelebb lépett, bezárta az ajtót, felkapta Katát és egészen a hálószobáig vitte. Nem tétlenkedett egyikük sem. Kölcsönösen vetkőztették egymást, mít ott álltak egymással szemben fehérneműben. Gergő izgalmát nem is lehetett volna lepezni, már dudorodott rendesen egyetlen ruhadarabján keresztül. Kata egy kicsit elpirult, de annak ellenére, hogy még szűz volt, nagyon határozottan tette a dolgát. Közelebb lépett, megcsókolta párját, szenvedéllyel, durván, közben pedig keze tette a dolgát. Először végigsimította Gergő mellkasát, majd lejjebb tévedt, s megmarkolta a duzzadó hímtagot. Gergő ettől az érzéstől majdnem felrobbant. Egy határozott mozdulattal az ágyra dobta Katát, s nem engedte, hogy a lány vezessen. Ő akart lenni a domináns, szeretni akart, adni minél többet. A csókot megszakítva kezdett haladni lefelé a lány testén. A melleknél megállt egy percre, de csak míg kihámozta őket a melltartóból. Amint ez megtörtént elé tárulkozott a gyönyörű látvány. Nem is tudta, melyik tűnik finomabbnak, így mindkettőt megkóstolta. Közben Kata nyögdécselését hallva saját izgalma is egyre fokozódott. Nem engedett a lánynak, ő akart adni, most nem lényeg, hogy saját magát kielégítse, Katának akart jót. Határozott mozdulattal fogta le kezeit. Másnak talán erőszakosnak tűnhetne, de nem volt benne semmi bántó, csak parancsoló. Kata ebből tudta, most ő nem lesz porondon, talán kicsit hálás is volt, hiszen nem minden ugyan olyan, mint a könyvekben. Ez annál sokkal jobb. Főleg mikor Gergő elérte azt a helyet, amit az előtt senki sem érintett. Megszabadította a csipkés bugyi fogságától a már nagyon nedves testrészt, majd óvatosan belecsókolt. Nyelve vad táncba kezdett, majd az ujjait is életre keltette. Mikor ujjai a szeméremajkak takarásába merültek nyelve pedig a csiklót izgatta, Kata azt hitten szétszakad a világ, egyre hevesebben zihált, Gergő viszont nem engedte eljutni a csúcsra. Együtt akarta vele átélni. Abbahagyta, megcsókolta Katát, felhúzta lábait, majd a széttárt combok közé helyezkedve egy csók kíséretében behatolt a szűk kis nyílásba. Kata arca egy pillanatra eltorzult, de a következőben már felvéve Gergő ritmusát mozgott ő is, mígnem együtt jutottak a csúcsra. Nem volt sikoly, csak az érzés. A kitörő vulkán és az a forró csók, mely megakadályozta a kélyes nyögések legnagyobbikát. Összebújva aludtak el. Pár órával később először Gergő tért magához, majd egy csókkal ébresztette fel a lányt.
-Lehetséges ez? Ugye nem csak álmodom?-kérdezte Kata.
-Nem. Nem álmodsz, velem vagy. Remélem, velem is maradsz.
-Lehet szerelem mentor és mentorált között?
-Már miért ne lehetne? - kérdezte sértődötten a gitáros.
-Akkor veled maradok.-hangzott a magabiztos válasz és egy újabb csók következett.

A történet folytatását rábízom mindenki képzeletére, bízom a fantáziában. ;)