A Síron Túlig...

Chat? Mire is jó a chat? Mindig is badarságnak tartottam, hogy a neten beszélgessenek az emberek. Az pedig, hogy valaki beleszeressen a másik, a legabszurdabb dolognak hittem, amit ember el tud képzelni.

2002. 10. 14. Első eset, hogy chatre nézek. Nem tudom, talán kíváncsi voltam. Talán szerettem volna, megtudni, mit is szeretnek benne az emberek annyira.A fogadalmamat megszegve, nem 1 órát maradtam, hanem napokat.... Heteket.... Hónapokat.... Az idő múlásával egyre inkább megértem, miért is jó a chat. Valóban bele lehet szeretni emberekbe (esetemben nő(k)be).

2003. 04. 02. Ma is chaten vagyok. Egy ismeretlen név, a társaságban. Beszédbe elegyedünk. Nem számítok semmire. Nem sokkal később (talán 4 óra, ha eltelt), bejelenti: Szeretlek!! A szeretet, mint fogalom, Eléggé tág. Baráti, testvéri... Nem... Ő szerelmes. Belém? Ő? Na ne!! Én is vonzódtam hozzá, mert ugyanolyan, mint én, és, nagyon jól el voltunk. De ezt sosem mondtam Neki. Messze vagyunk egymástól. Majdnem 200km. És Ő fiatal is. 7 év van köztünk. Nem zavarja. Engem sem. Végre mindketten boldogok vagyunk. A hetek gyorsan telnek.

2003. 05. 01. Gondok. A szülei mindent elleneznek. Szeretnének elszakítani, hogy még telefont, és netet se használhassunk, egymás elérésére. De kitartunk...

2003. 06. 14. Személyes találka. Az első. Egy csodás nap. Életem legboldogabb napja. Az Ővé is. Ott vagyunk mindketten. Csak MI ketten. Senki más. Egymás szemébe nézhetünk. Nem korlátoz a telefon, vagy a net. De haza kell jönnöm. Nem akarja. A szívem engem is ott tart, de az eszem haza zavar. Elmegyek.

2003. 06. 20. Valami baj van. Hallani a hangján. Valami történik. Szakítunk... Neki így jobb. Átsírt éjszaka...

2003. 06. 21. Reggel van. Nem is reggel. Hajnali 4. Felébredtem... -Minek? -Már értelmetlen. Üres nappalok, és átgondolkodott éjszakák. Két üzenet a biztos. Amit kaptam: "Se a Föld, se az ég, se a zöld, se a kék, se a Nap, se a Hold nélküled nem olyan, amilyen volt…" És amit küldtem... Többet nem ölelhetlek szerelmesen. Nem mondhatom szemedbe, hogy szerelmem. Nem csókolhatom többé forrón ajkadat. Nem simíthatom selymes válladat. Nem nézhetek többé, hatalmas, kék szemedbe. Nem temethetem a fejem soha többé a kezedbe. Szépek voltak a hetek, hónapok. Egymás szívében voltunk, vagyunk boldog rabok. De az élet döntött, s egymást el kellett engednünk. Elhagy a boldogság, tovább kell szenvednünk. A szakítás nehéz volt, ez sem ment rendesen. Telefonban mondtuk ki: Ég Veled, Kedvesem. Minden perc éveknek tűnik. Nem érzékeled már, hogy mennyi idő telik el. Keresel valakit... Keresed azt a kezet, ami eddig fogta a Te kezed. És nem találod...

81 napig tudtad, hogy szükség van Rád, hogy kellesz valakinek... 81 nap, ami az örökkévalóságot jelenti Neked... 81 nap, amikor mindent tisztán látsz... és a 82. nap, amikor a sötét fellegek eltakarják, amit eddig láttál... Minden gondolatod Körülötte forog... Vele kelsz, s Vele fekszel...A gondolata átszövi az agyadat, mint egy eltávolíthatatlan pókháló...Minden telefoncsörgésnél az Ő hangjának rezgését várod... Hiába várod. Azt akarja, hogy elfeledd, hogy boldog légy valakivel. De nem tudsz. Más nem jár a fejedben, csak Ő...Két félmondat cseng a füledben... Ő mondta Neked, s Te mondtad Neki....: "Szeretni Foglak Mindig..." "Egész A Síron Túlig..."