A Rock Klub

Szombat este, a szokásos készülődés… Jézusom, de nyúzott vagyok! A vizsgák teljesen kikészítettek! Legszívesebben itthon maradnék, de nem tehetem. Tudom, hogy Ő is ott lesz…
Belenézek a tükörbe… Karikák a szemem alatt, sápadt és beesett az arcom. Olyan vagyok, mint egy vízihulla! Bíztatóan szólok a tükörképemhez:
- Szedd már össze magad, és menj le a klubba! Találkoznod kell vele, hacsak egy pillanatra is, hogy lásd!
- Ugyan már! Nem is ismer! Mondj le, kislány, az álmaidról, úgyse teljesülnek, már egy éve ez megy! - lehangolt a válasz, végül is egy tükörképtől mit várok? Ha így folytatom, begolyózok.
Negyed óráig csak álltam a tükör előtt, gondolkozva a ma estén. Lemegyek! Mit veszíthetek? Legalább látom…

Bár két hónapja is ezt mondtam. Csak még egyszer hagy lássam… Meg még egyszer… Meg még egyszer…
Vettem egy jó zuhanyt. A forró víz kimosta belőlem a fáradtság nyomait, valamivel frissebben léptem ki a zuhany alól. A hajamat vagy háromszor lőttem be, de nekem megfelelt a végeredmény. Felkaptam egy csípőfazonú bőrgatyót, egy trikót, a lábamra pedig az elmaradhatatlan bakancsomat húztam. Elöl acélbetéttel volt kibélelve, és felért a térdemig.
Imádtam! Önmagam védelme érdekében még egy kést is tartottam a szárában.
Egy kis smink…Oké, így már jobb! Felkaptam a bőrkabátomat és beálltam a tükör elé.
- Kőkemény vagy! Mi tagadás? És meg is szerzed, amit akarsz? - kérdezte provokatív képmásom.
- Meg én! - vágtam vissza. - Te meg Barbie maradj itthon és élvezd a csendet! Én most tombolni megyek! - egy kacér mosolyt ejtettem a tükörbe, majd nekivágtam az éjszakának. Csak jót tett a fürdő, állati frissnek éreztem magam!

A buszon állandóan az órámat lestem, vajon mikor… vajon mikor érek már oda? Mikor beállt a busz, fellélegeztem. Át az áruház előtt, keresztül az úton.. Végre, ott a klub. Az ajtóban máris ismerőssel találkoztam. Három puszi, egy kis vállbaveregetés a vizsgák után. Kiderült, rengetegen vannak lent, mindenki pihen a hajsza után. A klub maga a föld alatt van. Elrejtve minden fénytől, és csendes világtól. Lementem egy meredek lépcsősoron, végig egy folyosón, egészen a bejáratig. Megcsapta az orromat a cigarettafüst és a sör szaga. A zene dübörgött, a bárpult egy ostromlott erőd volt, még a szemközti falaknál is álltak. A csocsó, a billiárd, a játékgépek… Mind el voltak foglalva.
- Hát itt nem lehet semmit sem csinálni? - morogtam magamban. - De várjunk csak! Ismerősök!
Végre, megvannak. A fél társaság el volt ázva. Köszönés, puszi, kézfogás, a szokásos. Körbenéztem, és megpillantottam lejövetelem okát. Egyedül ült a zenegép melletti asztalnál, magányosan. Szegény, senki nem foglalkozik vele? Bátorságom nem volt, hogy odamenjek, sőt, mikor felém pillantott, el is kaptam ijedten a tekintetem. Hogy lehetek ekkora hülye???

Az este mulatásban telt, még szerencse, hogy az italokat volt pár türelmes ember, aki kikérje.
De hova lett Ő? Nem látom sehol! A francba! Hazament volna? Ahogy körülnéztem, sehol nem láttam. A haverok hazafelé készülődtek, sokuk nem is bírt megállni a lábán. Én maradtam. Magamra a bánatommal. Ilyen szerencsétlen liba lennék? - valahogy így keseregtem magamban, mikor a lábamnál megláttam egy pár bakancsot. Felfelé haladtam a tekintetemmel, és az acélost egy terepgatyás láb, egy fehér póló és egy hosszú bőrkabát követte. Nini! Ő az!
- Szia… - köszönt rám mosolyogva. Hirtelen zavarba jöttem, de nem akartam megint elszúrni valamit, erősítettem magamon.
- Szia, hogy s mint? - mint a rég nem látott haverok.
- Csak láttam, hogy egyedül vagy, gondoltam, beszélgethetnénk, nincs lent senki, akivel szót válthatnék.- hülye lettem volna visszautasítani ezt a jól menő ajánlatot!:)
Leültünk az egyik asztalhoz beszélgetni. Hajnali egyig csak beszélgettünk és beszélgettünk. Hihetetlenül humoros srác, és olyan helyes. Távolról is jól megítéltem. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy gyakran keresi a tekintetemet, és néhány sunyi pillanatomban láttam, hogy a szemei a szűk nadrágba bújtatott lábaimat mustrálják. Tetszem neki!:)

Valahogy közben a fiúimra, illetve a barátnőire terelődött a szó. Muszáj volt meglepett arcot vágnom, mikor elmondta, hogy nincs barátnője, mégha tudtam is már egy éve. Őszintén elcsodálkozott, hogy nekem sincs. Én megválogatom a fiúkat. A poharak után nyúlva néha összeért a kezünk, sokszor tényleg eléggé zavarba jöttem. Az érzéseimnek akkor sem tudok parancsolni! Biztos látta a szememben azt a kis hirtelen káoszt, mert szelíd mosollyal megszólalt:
- Tudod, már egy jó ideje figyeltelek itt a klubban. És be kell valljam őszintén, nagyon megtetszettél, nem olvadtál bele a tömegbe. - egyenesen a szemeimbe nézett. - Baj lenne, ha többre vágynék, mint egy beszélgetés?
Finoman megcsóváltam a fejem.
- Nem lenne baj… - mosolyodtam el. Felé nyújtottam a kezem. - Az én nevem Victoria… - ő meg ipszilonka. Kezet ráztunk.
- Ismerkedéskor puszit is szokás adni… - mondta egy huncut mosoly kíséretében.
Jó, mi baj lehet. Közelebb hajoltam az asztal fölött. Mielőtt még reagálhattam volna, gyengéd lendülettel maga felé húzta a kezemet és szájon csókolt. De jó volt! Istenien csókolt!

Az este elkövetkező részében nagyon élveztük egymás társaságát. Annyira megkívántam. Az ölelései, a gyengéd érintései, ahogy megfogta a kezem, a puha ajkai a forró csókjaival…
- Ideje mennem… - gondoltam, és ránéztem az órámra. Elment a busz. Nagyszerű a legközelebbi reggel 6-kor jön.
Ő pedig - kihasználva a helyzetet - felajánlotta, hogy aludjak nála. Helyes kis lakás. Amolyan igazi legénylakás, bár szép rend volt. Ebédlőre nyitott konyha, a sarokban kis bár, széles nappali. Látszik, hogy gazdagok a szülei.
- Helyezd kényelembe magad! - egy széles (és ami azt illeti őrjítően férfias) karmozdulattal, és egy vicces meghajlással a rendelkezésemre bocsátotta a lakást, míg elment egy kis ennivalóért.
Felakasztottam a kabátomat a fogasra, majd kimentem a hálóból nyíló erkélyre. A tizedik emeletről fantasztikus volt a város, parányi narancssárga pontok szikráztak mindenfelé. Nekitámaszkodtam a korlátnak, majd rágyújtottam egy cigarettára. Pár perc múlva megjelent az ajtóban, és társult mellém légszennyezni. Mikor elnyomtuk a cigit, éreztem a karjait a derekamon, ahogy átölel. Belecsókolt a nyakamba.
- Mondd csak, szereted a svédasztalt? - mosolygott vonzóan. Gondolom, milyen svédasztal….
- Imádom… - suttogtam vissza kacéran.
Megfogta a kezem és behúzott a szobába. Hirtelen felkapott és lefektetett az ágyra. Lassan, szépen simogatta le rólam a ruhákat, mind a földön kötött ki, akárcsak az övéi. De mielőtt teljes egészében láttam volna meztelenül, bekötötte a szemem egy kendővel.

Ez a srác vagy készült, vagy mindig ilyen előrelátó. A hasamon megéreztem a fagyos jégkockát, a tejszínhab krémjét, az eper illata átjárta a levegőt… Kész gyümölcsös tál. Hoppá… Borillat szállt a levegőben. Egy kevéske bort öntött a köldökömbe. Utána szép finoman kinyalogatta onnan. Beleborzongtam. Megérezhette, mert merészen feljebb haladt. Mint a szaunában! Lenyalogatta a tejszínhabot a melleimről, hallottam, ahogy harapja az epret, mikor a csókjában megéreztem az ízét, istentelenül felhevültem. Az ölem forrósodott, szinte égetett. A jégkocka a hasamról lecsúszott az összezárt combjaim közé. Felnyögtem az élvezettől. Éreztem, szétnyitotta a combjaimat, és a jégkockát lenyalta a szeméremdombomról. A következő pillanatban belemarkoltam az ágyba. A jéghideg nyelvével nyalogatta a csiklómat, majd a kisajkaimat. Egyre jobban éreztem a bizsergést, egyre jobban remegtem, míg végül fel nem emelt egészen az egekig. Rázkódtam az élvezettől, az alhasam hullámzott, és egy centivel lebegtem az ágy felett. Ezt nem lehet viszonzatlanul hagyni. A nyakamon éreztem a csókjait, majd visszatért az ajkaimra. Megfogtam a vállát és lendületből a hátára fordítottam, és fölé kerekedtem.
Lehúztam a szememről a kendőt. Nemcsak nekem vert hevesen a szívem, neki is. Kigyúlt a szemében a szenvedélyes szikra, a teste pedig már lángolt. Fölé hajoltam és megcsókoltam.
- Most én jövök.. - súgtam. Bekötöttem a szemét. Kiszolgáltatottnak, mégis erősnek nézett ki. És milyen lélegzetelállító volt a teste…

Pár darab jégkockát a mellkasára helyeztem, párat a combjaira. Felszisszent. Öle és annak környéke érzékenyen reagált. Tüzelt a teste. Ahogy a tejszínhabot, a bort, a különböző gyümölcsöket (főleg az epret) eszegettem, nyalogattam le a teste legintimebb helyeiről, már alig bírta visszatartani a hangját. Fogtam pár darab jégkockát. Egyet a számba vettem, majd a többit óvatosan a férfiasságához érintettem. Hangosan felnyögött. Majdnem vergődött az ágyban. Csókot hintettem a makkjára, majd végig az oldalán, egészen a tövéig, majd vissza a jéggel a számban finoman a számba engedtem. Átfutotta a remegés, rettenetesen élvezte. Nyalogattam, szívtam, simogattam, ahol csak tudtam, átfogtam a jégkockás kezeimmel. Érzékeltem, milyen forró vagyok, mennyire kívánom én is. Ő is vergődött már. Nem akartam tovább húzni az időt, egy "fagyos" pillanatban beleültem. Felkiáltott az élvezettől. Nem bírta tovább, lerántotta a kendőt, lendületből felült, átölelt, és azon nyomban a hátamra fordított. Szenvedélyesen megcsókolt, vad, érzéki ütemben járt a teste. Nem úgy, mint egy állat, hanem, mint egy igazi férfi. A testünkön gyöngyözött a verejték, a levegő forrt, testünk találkozása őrületes élvezeteket okozott. Egyszerre nyögtünk, sóhajtoztunk, fogtuk egymás kezét, és szárnyaltunk magasabbra és magasabbra.
- Te voltál minden álmom! - zihálta halkan, szenvedélyesen a fülembe. Elélveztem a hangjától, egyszerre, mint egy igazi álomban, megmásztuk a gyönyör csúcsát.

Mindketten elfáradtunk egymás ölelésében feküdtünk, mígnem csillapodott a szívverésünk, s légzésünk is egyenletessé vált. Úgy aludtunk el, egymást ölelve.
A hajnal úgy talált minket. A nap egyenesen az erkélyajtón át sütött be. Ő már ébren volt, mikor kinyitottam a szemem. Az arcomat figyelte, ahogy alszom.
- Gyönyörű vagy! - súgta révedező mosollyal.
Megcsókoltam. El sem hittem, hogy teljesült az álmom. Nem maradhattunk sokáig együtt, mert indult volna a buszom, és a szüleim hétkor ébrednek, úgyhogy elbúcsúztam tőle. Ki nem hűlő csókokat kaptam. Számot cseréltünk, és én rohantam is a buszhoz. Majdnem elfelejtettem leszállni, annyira az eszemben járt a tegnap este. A szobámba érve ismét a tükör elé jutottam.
- Na, milyen volt az este? - hallom a hangot a fejemben egy kaján mosoly kíséretében.
- Akár egy álom…. - boldog nevetésben törtem ki, és ezt már képmásom is dicsérettel jutalmazta…:)