A posta illata - Avagy a zsaroló igazgató

Rengeteg nő.
Annyi fehérnépet csak a szórakozóhelyeken lehet látni összeverődve, mint egy postán. De itt a legtöbb középkorú, férjes asszony vagy pályakezdő, komoly lány. Itt egy férfinak, vagy fiúnak mennyei helye van, persze annyira nem, hogyha valakit inkább a saját neme hoz lázba, mint engem.
Szóval a fiúkat szeretem.
Nem reklámozom, de bevállalom, hogyha kell.
Könnyen beilleszkedtem, ezt talán a külsőmnek is köszönhettem. Tetszem a nőknek, a vonásaim túl lágyak, és az izmaim legfeljebb akkorák, mint Tom Cruisnak fiú korában. Kellemes a modorom és udvarias vagyok, úgyhogy a női koszorúban hamar kedvenc lettem. Anyu mellett megismertem a női lelket, jól tudtam azonosulni a mindennapi problémákkal, egy nő gondjaival. Apám már kiskoromban elhagyott minket, anyámmal ketten alkottuk a családot.
Szóval szerettem a postán dolgozni!
A pénztárnál ültem azon az ólmos, eső áztatta tavaszi napon is, amikor életem legizgalmasabb kapcsolata elkezdődött.
A befizetni való számlák tömkelege ment át a kezeim alatt aznap is. Az emberek esernyőjéről kellemes eső illat szivárgott az orromba, délután két órára már a negyedik kávét ittam, mert a szemhéjaim maguktól akartak lecsukódni, a túl meleg fűtés teljesen elálmosított.
Az volt a szórakozásom, hogyha kellemes külsejű férfi fizetett nálam, mindig levetkőztettem gondolatban. Néha iszonyúan jóképű férfiak is szoktak postára járni. Olyankor bizsereg a tenyerem, hogy a telefonszámomat és a nevemet tartalmazó  fehér, aranyszegéllyel díszített névjegykártyámat a kezükbe csúsztassam. Persze az nem lenne helyénvaló, így csak marad az álmodozás, az álló, túl érzékeny pénisszel, állandóan a szexen járt az eszem. Az ebédszüneteim jó részét sem evéssel töltöttem el, hanem egy gyors önkielégítéssel, csak előkaptam a farzsebemből a kisméretű újságot, azokkal a hatalmas dákókat ábrázoló képekkel, és gyorsan repültem a magaslatra.
- Alan, átveszem - szólt egy idősebb hölgy a szemüvege alól  mosolyogva.
- Mr Smitt vár téged!
- Engem? - meglepődtem. A posta fiatal igazgatóját, talán ha néhányszor láttam, akkor is csak messziről. Magas, fekete hajú alak, szigorú öltönyben, és nem túl barátságos arccal. A munkatársaim sokat beszéltek róla, hogy olvadoztak utána, az enyhe kifejezés. Azonnal elkapott a pánik, hogy esetleg valami miatt el akar majd bocsátani az állásomból, de meggyőztem magam, hogy biztosan nem maga az igazgató küldi el, a nem megfelelő embereket.
- Egészen elsápadtál, talán rosszul vagy?
- Nem dehogy, csak fogalmam sincs, mit akar tőlem az igazgató úr.
- Sosem lehet tudni, az lehet, hogy elküld valami tanfolyamra, vagy mivel kevés a férfi dolgozónk, neked valami más jellegű pozíciót ajánl.
Levert a víz, amire a negyedik emeltre értem. A homlokomon verejtékcseppek ültek, a torkom kiszáradt, a szívem úgy vert, mint, aki több kilométert futott őrült iramban.

Körülnéztem, furcsán néptelennek találtam a főember előtti helyiséget. A titkárnő széke üresen árválkodott, és nem mertem a többi irodába bekopogni, hogy megkérdezzem: egyenesen bemehetek-e a főnökhöz.
Vettem egy mély lélegzetet és lenyomtam a modern, krómozott kilincset.
Azonnal megütötte az orrom egy keleties, fűszeres, füstös illat. Az íróasztal egy emelvényen állt, az asztal pedig olyan magas, hogy fel kellett emelnem a fejemet ahhoz, hogy lássam a mögötte ülőt. Megrebbentek a szempilláim, amikor a helyes, és markáns arcra tekintettem.
- Gyere közelebb! - Nagyon ismerősen hatott a hang,  pedig biztosan tudtam, még életemben nem halottam a pasast beszélni.
Ahogy közeledtem, a férfi pupillája úgy vált egyre nagyobbá. A zöld szemeiben valamiféle félelmetes erő ragyogott, amitől a százhetvenhat centimmel, olyan picinek éreztem magam, mint egy porszem.
Azt hiszem, remegtem is. Nem tudom miért, de reszkettem akár a kocsonya. Még sosem éreztem ilyesmit.
- Még közelebb! -  ekkor tettem még két tétova lépést az emelvényen,  majd vártam.
Az igazgató felemelkedett.
Legalább száznyolcvan centi magas, fekete hajszálcsíkos öltönyben, és sötét zselézett hajjal. Szivarozott, annak a füstje lengte be a helyiséget.
A kezét nyújtotta felém.
- Dean Smitt vagyok.
- Én pedig…
- Alan Kent - válaszolta helyettem, hűvös, erős tenyérrel szorította meg a kezem. Levegőt is alig kaptam, azt hittem rám tör egy asztma roham.
- Van egy kölcsöne az anyádnak, amit a Postabankunknak tartozik.
Nem értettem, hogy jött a dolog a képbe, azt hiszem eltátottam a számat is.
- Iiigen - dadogtam meglepődve.
- Nos tegnapelőtt lejárt a határidő, a lakásotok, minden ingóságotok sem lesz elég a fedezetére! - Ennél a pillanatnál Dean mélyen a szemembe nézett, majd sétálgatni kezdett, várta, mit fogok mondani. Azt hittem vége a világnak, belehalok, nem bírom ki. Anyám eltitkolta előlem, hogy ennyire rossz a helyzetünk, csak a mélyebben ülő ráncai és a gond-felhők jelezték, valami nincs rendben.
- De, nem lehetne…- szerencsétlen dadogás.
- Nem.
Szünet.
A veszteség, a kétségbeesés, üres pillanatai futottak velem a feketeség felé, ahonnan nincs kiút.
- Talán - fordította felém a fejét. – Megmaradhat, esetleg amitek van, hogyha természetben ledolgozod. - halvány fénysugár jelent meg a szemem előtt.
- Tényleg?
- Rajtad áll a dolog.
Ekkor Dean közelebb lépett, majd az ujja végigsiklott az arcomon. A homlokomon, az orrom hegyén, a számon - amitől teljes testemben remegni kezdtem -, az államon, majd a nyakamon.
Nehezen akartam elhinni, hogy Dean, akiért az összes postán dolgozó nő oda van, engem akar. Tőlem, valamit.
- Elsőre jó lesz, ha táncolsz nekem most egy kicsit. Utána pedig felállítod a farkamat és leszopsz. Menni fog?
Életemben nem éreztem még olyan megalázottságot, mint ott akkor. Modern rabszolgaság. Ugyanakkor megrázkódtam belül, a hullámok elérték a péniszemet is, kellemes és izgató borzongás futott végig rajtam. Mégsem akartam engedni. Fájt a lekezelő modor, és az erőszak. Mert kemény erőszaknak éreztem, az egész dolgot.
- És mi történik, ha nem teszem meg?
Ekkor Dean szája lassan mosolyra húzódott, majd hangos hahotában tört ki. Nevetett és nevetett, a szomorú bohócon.
- Megteszed. Tét nélkül is remegnél érte.
Igaza volt.
Egyfolytában arra gondoltam, micsoda, érzés lenne, megérinteni.
- Nem tudok táncolni. Most nincs kedvem - a hangom idegenül csengett. - És mi a tét arra, ha a többit megteszem, akkor nem veszítjük el a lakásunkat?
- Én vagyok. A szavam.
- Aha, értem. - Nem értettem, de olyan árat kért a törlesztésre Dean, amit alig vártam, hogy teljesítsek. Nem volt veszteni valóm.
Mégis féltem.
Hogy nem talál majd elég vonzónak, hogy egy ennyire kellemes külsejű és gyönyörű férfinak majd nagyon kevés leszek.
Ekor mintha megérezte volna, mire gondolok.
- Tetszel. A vöröses szőke hajad különlegesen szép. Az arcod is, és a szemed! - annyira jól esett a dicséret, hogy elmondani nem tudom.
Elé álltam, majd a szemébe nézve nyúltam a nadrágja gombjaihoz. Három volt, alatta pedig a drága, márkás alsó. A kezem vágyakozva kőkemény péniszt simított, Dean mozdulatlan állta a simogatásomat, csak a  szaporábban lélegzett, mint előtte.
- Várj - szólt rekedten kis idő múlva, amikor már a pénisze húsos feje kibújt a gumírozott szél alól. Levette az elegáns, fekete cipőjét, majd a nadrágot. Kis gondolkodás után a fekete alsótól is megszabadult. A fejem a vállgödrébe temettem, beszívtam az ingén keresztül a bőre illatát, őt használtam támasztékul. A heréit morzsolgattam, amit úgy éreztem, mintha már régről ismernék, a bőr felszínét, a súlyát, a milyenségét.
Ekkorra már mindketten szuszogtunk, Dean kezdte elveszíteni a kemény önkontrollját. A kezemet megragadta és mohón a péniszére illesztette.
- Itt is! - utasított.
A szava a Viagra hatásával hatott. Megőrjített. Lerogytam az izmos lábai elé. A fanszőrzete  igazított, inkább csak felül sötétlett. A pénisze nagy, vastag, kissé jobbra hajló. Egy ér, a közép tájékán vastagon és kacskaringósan futott keresztül rajta. Csodálatos.
Alig fogtam fel, hogy mindaz velem történik, hogy valóság amiben lélegzek, nemcsak ábránd, és pornóújság.
Alaposan megnéztem a legjobb farkat, amit életemben láttam.
A vöröses színű makk szinte kiabált azért, hogy a számba vegyem.Nem is tudtam neki ellenállni, valósággal rácuppantam. Ízlett, a bőrt élvezettel húzogattam, miközben a nyelvem körbe-körbe nyalta a makkot, majd az árokrészt nedvesítettem be.Dean nem teketóriázott, határozottan irányító szerepet töltött be.Már az elején a hajamba markolt, nem túl kedvesen, és a fejemet kínzó lassúsággal húzkodta a farkára. A golyóit birizgálta közben, hátulról nyúlt saját maga alá, és az arcomba nyomta a heréit, az államhoz dörzsölte.
- Ez is a tiéd! Érted? Nagyon sokat kell szopnod azért, hogy meghosszabbítsuk a törlesztési időt!
- Értem - akartam válaszolni, de csak valami hörgés-szerű hagyta el a számat.
- Gyorsabban!
Mit tehettem volna?
Minden figyelmemet arra fordítottam amit csinálok, Dean egyre gyorsabban lökte magát nekem, már azt hittem megfulladok a végén.
Amikor már a könnyeim is folyni kezdtek, hirtelen abba hagyta a dolgot.Kivette a számból a férfiasságát, és hosszú - sssssz - hangot adott ki a az ajkai közül.
- Majdnem elélveztem.Pedig előtte akarok még valami mást is! - Dean ezután az asztalához sétált, majd ráhasalt a lapjára.
- Nyalj ki!
Meglepett a dolog, a férfi izmos és szőrös feneke kívánatos, de valahogy nem gondoltam, hogy ilyesmire utasít.Még jobban felajzódtam, a péniszem már nem fért el a nadrágban, így kiszabadítottam az alsó szorításából, és félig letolt gatyával helyezkedtem el Dean mögött.Széthúztam a formás félgömböket.
A nyelvem hegyével kezdtem el izgatni, le-fel, majd körös-körül nyalogattam.
Egy kis idő után a férfi hátra nyúlt, majd az egész fejemet az oldalánál fogva belenyomta a húsba.
- Rendesen nyalj, ne kóstolgass!
Értettem mit akar.Alapos rimminget.Én is vágytam rá végül is, annyira extrém volt a helyzet, és annyira jó a pasi, hogy levedlettem minden gátlásomat, elkezdtem úgy nyalni, ahogy kell. Egyre inkább feszítettem szét a farpofákat, a nyelvem, be-be csúszott a lyukba.
- Ez az! Áhhh.- Dean nagy markában ott feszült a lüktető pénisze, csak lassan merte verni magának, elakarta húzni az élvezetet ameddig csak lehet.
Nagyon élvezte.
Ekkor azonban újra meglepett.
- Menj az asztal másik oldalára, és a harmadik fiókot húzd ki!
- Hátra sétáltam és eleget tettem a kérésnek.Dobozok, tubusok és egy fekete, közepes vastagságú, hosszú műfarok is lapult az említett helyen.
Azt hittem elájulok.
Még sosem láttam élőben ilyesmit, bár a gondolattal eljátszottam, hogy esetleg beszerzek néhány dolgot én is, amivel otthon eljátszadozom.
- A műfaszt! Nyomj rá krémet a fehér-arany tubusból!
Úgy tettem, ahogy Dean kérte.Közben egészen beleremegtem abba amit teszek, elképzeltem, hogy a fekete dolog belém csusszan.Fel is nyögtem,   amikor a fehér anyagot rácsorgattam.
Vissza sétálva térdre ereszkedtem, és lassan elkezdtem belemozgatni Dean lyukába a méretes játékszert.
- Ahh, de kurva jó.- jelentette ki, amikor végre a rúd harmada benne volt.
- Kefélj! - Megtettem.Előbb lassan, majd abban az iramban, ahogy ő irányított, mert hátranyúlva az én kezemre tette az övét, és megmutatta, milyen gyorsasággal mozgassam a műpéniszt.Ezután már csak hörgés és nyögés-sorozta hallatszott.Én is nyögtem, átéreztem a kéje minden pillanatát.
Nem bírta sokáig.
Villámgyorsan verte magának, miközben én is gyorsan dugtam.Amikor elélvezett, a lyuka szinte ráfeszült a játékszerre, mélyebbre szippantva magában azt. Az ondója illata betöltötte a helyiséget, és én már csak azt vártam, hogy megkóstolhassam.
A krémtől csillogó dolgot félre tettem, majd Dean csípőjére nyomást gyakorolva, kértem.
- Hadd nyaljam le.
Dean ekkor még mindig remegett, de felém fordult.Hagyta, hogy a péniszét a számba véve nyeljek le róla minden spermát.Ekkor már nyüszítettem.Nagyon elakartam élvezni én is.Miközben nyaltam a másik férfiasságát, az ujjaim a sajátom köré kulcsolódtak.
Nem kellett két perc sem.
Annyi ondót még életemben nem termeltem mit akkor.Katarzisnak éreztem az élvezetet, pedig Dean hozzá sem ért a farkamhoz.Sajnos.
A végén Dean, nem öltözött fel, hanem kinyitott egy titkos ajtót, amely mögött modern fürdőszoba helyezkedett el.
- Gyere, itt rendbe szedheted magad!
A végén amikor újra öltönyben állt előttem, csak ennyit mondott:
- Ami itt történt soha nem derülhet ki.Megértetted?
- Igen.
- Jól van, most hazamehetsz.Holnaptól itt dolgozol fent, mint irattáros. A szerződéseteket meghosszabbítom, de még évekig kell szolgálnod engem.Világos?
- Igen.
- Talán, igen uram!
- Igen uram!

Azon az éjjelem nem tudtam aludni. Anyámnak nem szóltam a dologról semmit, de Dean betartotta, amit ígért. A szerződést is megmutatta még azon a héten.
Végtelen hálát éreztem, és egyre inkább kezdtem belezúgni a férfiba, még akkor is, ha ugyanolyan passzív volt, a hatalmas és férfias testével mint én.
Vágytam rá, hogy más legyen a helyzet, hogy ne én dugjam rendszeresen a dildóval, hanem ő engem a farkával, de erre nem került sor, soha. Másfél évig tartott a kapcsolatunk, akkorra unt meg, és cserélt le engem, egy nálánál is magasabb és izmosabb pasira.
Sokat tanultam mellette a testiségről, és merem remélni, egyszer találok majd egy olyan volumenű férfit, amilyen ő, csak éppen aktívba.
Szóval várom, hogy megtaláljam.