A pók hálójából szabadulva

Amikor megébredtem, sok ember mászkált körülöttem. Kíváncsian szemléltem, ahogy a sok ember idegesen toporog és azt is, ahogyan Melissza unottam ül az egyik fotelban, úgy mintha nem is történt volna semmi, mintha nem mászott volna rám, mintha nem is próbált volna velem kikezdeni. Ahogy egyre inkább kezdtem magamhoz térni, meghallottam Robi hangját. Egy nagyot sóhajtottam, hiszen ez a hang nyugtatóan hatott rám, tudtam, hogy mostmár nem érhet baj, vélhetően Melissza is mellőzni fogja a társaságomat. A mély sóhaj után az a sok nyüzsgő ember mind körém gyült. Egy fehér köpenyes ember állt hozzám a legközelebb, ő érdeklődően vizsgálgatott. A háziorvosom volt az.
- Jó reggelt!- köszöntött.
- Köszönöm, viszont. - válaszoltam, közben pedig Robira néztem.
Nem kellett csalódnom, Robi továbbra is ugyanolyan vonzó volt. Sportos, vékony test, szép vágású kék szem, a szokásos hosszúságú, szőke haj. Számomra kívánatos testét sportos öltözet takarta a kíváncsi tekintetem elől. Robi mint mindig, most is világosba öltözött. Jól állt neki, hiszen szerencsés alkata van, nem kell félnie, hogy túlságosan teltnek látszódna egy világosabb nadrágban. Aggódóan nézett rám, őszintén szólva, én viszont cseppet sem féltem, mert akármi legyen a bajom, semmi sem lehet rosszabb annál, mintha elveszteném Robit. Ő pedig most mellettem van, nincs mitől tartanom.
Az orvos szinte mindenkit kizavart, a szinte mindenki pedig a tesómat, Melisszát, a többi doktor kollégát és az egyik rokont jelentené, csak Robi maradhatott a szobában, de ő is csak az én kérésemre.
- A fiatalember előtt is hajlandó személyes kérdésekre válaszolni?- kérdezte az orvos.
Én Robi szemébe néztem és mosolyogva válaszoltam:
- Igen.

Robi leült mellém a kanapéra, a lábamat kezdte simogatni.
- Az egyik hölgy azt mondta, hogy már elég régóta vannak rosszulétei. Arról is mesélt, hogy mik azok. Mint orvos, köteleségem megkérdezni, hogy van esély arra, hogy ön várandós legyen? Tehát, élt nemi életet akármilyen fogamzásgátló eszköz nélkül?
Robival rögtön összenéztünk, mind a kettőnknek eszébe jutott az a kismilliónyi alkalom, hogy nem védekeztünk.
- Igen.- válaszolt helyettem is Robi.
Az orvos kérdő tekintettel nézett Robira, majd rám, de én megerősítettem egy bólintással Robi állítását.
- A fiatalember csak nem a hölgy kedvese?- kérdezte egész más hangnemben az orvos, mintegy bizalommal fordulva Robi felé.
- Az lennék. - válaszolta Robi, és megfogta a kezemet, egy puszit nyomott rá.
- Én azt tanácsolom, hogy végezzenek el egy terhességi tesztet.
Mély csend ereszkedett a szobára. Ezt a dermesztő csendet a doktor telefonja törte meg, mint pár másodperccel később kiderült, újabb esethez hívták. Elköszöntünk, és közben a feltétlen diszkréciót kértünk, hogy a hallottak csak hat szem közt maradjanak. Robi elkísérte a nappali ajtajáig a doktort, onnantól a nővérem kísérte őt ki. Mi megkértünk mindenkit, hogy hagyjanak minket magunkra. Melissza beljebb lépett, gyilkos tekintettel nézett rám, szemei villanásából azt néztem ki, hogy meg tudna ölni, puszta kézzel. De Robi is észrevette Melissza eddigiektől eltérő vonásait, a féltékenység intő jelei voltak ezek. Teszem hozzá ezen helyzetben valószínűleg én is féltékeny lettem volna. Robi kitessékelte Melisszát és a díszes kis társaságot, kettesben maradtunk.

Robi magához húzott és megcsókolt. Ebben a csókban minden benne volt, amit ő érezhetett: a bizonytalanság, a határozatlanság, a féltés és szeretetre való vágyás is. Nyelve határozott volt, mégis óvatos. Érzékien csókolt, mint ahogy mindig. Hiányzott ez a csók, érthetően jobban, mint Melisszáé. Hiszen mig Melissza határozottan, durván csókolt, addig Robi... nos, ő teljesen máshogy. Sokkal érzékiebben, izgatóbban, Robi csókjában mást éreztem. A birtoklási vágyat, hogy ő engem akar és azt, hogy csak az övé legyek, senki másé. Persze ez teljesen elképzelhetetlen, hiszen én sem vagyok tulajdon, nehezen befolyásolható vagyok. És ez is tetszett Robinak. Hogy gyakran megyek a saját fejem után, neki pedig meg kell küzdenie azért, hogy az legyen, amit ő szeretne. Én is szeretem Robiban, hogy makacs, akaratos és eltökélt. Nehezen adja fel. Amíg együtt voltunk, sokat küzdöttünk egymás akarata ellen, de ha ki kellett állni a másik mellett, azt szó nélkül megtettük. Sohasem hagytuk, hogy valaki bántsa a másikat. Igaz, sok küzdelem volt a kapcsolatunkban, főleg mert sok szempontban tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak, leszámitva a makacsságot, akaratosságot, mert ebben mind a ketten jeleskedtünk, de szerelemben nem volt hiány. Sohasem unatkoztunk egymás mellett. Néha vitáztunk, de ez minden kapcsolatban előfordul.

Most Robi nyakamat kezdte cirógatni, mutatóujjával lágyan simogatni, közben továbbra is folytatódott nyelveink őrölt tánca. Teljesen lúdbőrös lettem, még a hideg is kirázott, persze pozitív értelemben. Robi keze most a hátamat vette célba, finoman nyúlt be a felsőm alá, gerincem vonalát kezdte cirógatni, ami izgatóan hatott rám. Robi jól tudta, hogy ezzel csak izgat, egyre jobban. Eközben pedig nyelveink szenvedélyesen kutatták fel egymás ajkának minden szegletét. Szőke hajába túrtam, egy tincsével kezdtem játszadozni. Elhúzta a száját, adott a nyakamra egy puszit, aztán először csak finoman, majd egyre erőteljesebben kezdte szivni a nyakamat. Én megadóan hátradöntöttem a fejem, hagytam magam kényeztetni. Közben Robi hasát simogattam, köldökével játszottam. Egymással szemben ültünk a kanapén, csak mi ketten. Azaz talán hárman. Robi elkezdett lefektetni, óvatosan, gyengéden. A hasamat kezdte féltő érintésekkel simogatni. Gyönyörű kék szemeiben láttam a megrettenést a hasamtól, érdeklődően szemlélte, mindegy rácsodálkozva arra, hogy ott bent bizony egy pici emberke éldegél, aki belőle és belőlem van. Aki hasonlítani fog ránk, és egész életében mi leszünk számára a biztos pont, akikre bármikor számíthat.
Egy hosszú csókot nyomott a pocimra, majd mosolyogva figyelte ahogy lélegzek.
- Pici Robi, hahó!- suttogta - Én vagyok az apukád!
Nem tudtam nem mosolyogni ezen a megható képen.

Ekkor Robi egy apró puszit adott a pocimra, majd egyre lejjebb. Végül a nadrágomat kezdte lehúzni rólam. Ott feküdtem előtte egy felsőben, melltartóban és bugyiban. Egy fekete bugyi volt rajtam, amire rózsaszín betűkkel volt felírva, hogy "LOVE". De Robi ezt a piciny bugyit is megpróbálta lehámozni rólam, sikerrel, majd pedig a hasamhoz bújt, apró puszikat adott rá, széthúzta a lábam és ölembe fúrta magát. Vad csókokat adott, nyalogatott, a csiklómmal játszadozott, amiket én halk, de kéjes nyögésekkel háláltam meg.
- Hmm... - nyüszögte Robi, minden bizonnyal őt is felizgatta a helyzet.
Ezen felbátorodva magam fölé húztam Robit, elkezdtem őt vetkőztetni. Izmos felsőtestének látványa izgató, kéjes élményt nyújtott nekem. Levette róla nadrágját, nehézkesen, ugyanis merev pénisze ebben olykor akadályozott. Már alig bírtam magammal, hogy ne ugorjak rá, ezt a feladatot Robira akartam bízni. Az én szerelmem az ujjával kezdett tovább izgatni, a csiklómat dörzsölgette, cirógatta, majd egyik ujját óvatosan belém vezette. Én megfogtam az ő merev, ágaskodó férfiasságát, a makkját simogattam, amire Robi legféltettebb testrésze apró rezzenésekkel válaszolt, Robi pedig halk nyöszörgéssel, kéjes sóhajtással.
- Áhh...- hangzott Robi szájából.

Imádtam nézni a vonzó testét, ahogyan a kéj végigjárja azt. Bőre világos színű volt, teste vékony és izmos.
Egy csókot adtam Robi hasára, aztán pedig elkezdtem finoman szívni, egy apró vörös lett rajta. Folytattam, egészen addig, amíg egy nagyobb vöröses folt nem lett Robi hasán. Ő halk nyüszögéssel hálálta meg azt, hogy kiszívtam a hasát. Merev péniszén már az előnedvek első cseppjei csillantak meg, csábítva engem arra, hogy engem őt magamba. Nem kellett sokat csábítgatni, magamra rántottam Robit, ő széttárta a lábam, majd gyengéden belém hatolt.
Nagyon jó volt, leírhatatlan. Csodás érzés egy nőnek magába fogadnia azt, akit teljes szívéből szeret. Robi örömmel hatolt belém, közben pedig szeretettel és odafigyeléssel simogatott, leginkább a hasamat. Mozdulatai ösztönösek voltak, ragyogó kék szemeit nem láthattam, mert becsukta azokat. Halkan nyöszörgött, velem együtt. Testünk eggyé vált, egyszerre mozogtunk.
Lassan kezdett elönteni a forróság, Robin pedig éreztem, hogy az ő teste is kezd megfeszülni, hasonlóakat élhettünk át.

Aztán egyszerre megfeszült a testünk, elöntött a forróság, belülről pedig a meleg kéjnedv.
Őrülten kapaszkodtunk egymásba, soha nem akartam Robit elengedni, de szinte teljesen elgyengültünk. Pihegve dőltünk el a kanapén, egymás szívverését és szuszogását hallgatva.
Robi az arcomat simogatta tovább, majd néhány pillanatra elszenderedtünk, aztán öltözködni kezdtünk. Szótlanul, gyakran egymás szemébe néztünk, és csak mosolyogtunk.