A PC doki

1. fejezet
Meet at the disco

Egyetemisták feküdtek a Velencei-tó partján, mind kinyúlva. Alig aludtak valamit az elmúlt három napban, viszont annál több alkohol csörgedezett másnapos ereikben, amit a kánikula csak még elviselhetetlenebbé tett számukra.
- Menjüüüüüünk már vissza a légkondicionált betondzsungelbe kérlek! – siránkozott Paul, aki miután elrontotta a hasát, kibírhatatlanabb volt, mint egy menopauzás öreglány.
- Rendben. Szedd össze a cuccod, és megyünk haza az első vonattal, legalább elhallgatnak a fejemben a hangok… Nem szoktam hozzá, hogy ne aludjak egyáltalán.
Ezzel George legjobb barátjával – Paullal - be is fejezte élete legfelejthetetlenebb pár napját, és elnyűtten elindult hazafele, búcsúzóul lecsapva még pár szúnyogot, ami rájuk szállt, habár az alkohol úgyis megártott volna a kis vérszívó dögöknek.
Lehangoltak voltak mindketten, nem akarták befejezni azt őrült pörgést, amitől érezték, hogy most élnek igazán. Vonaton vegetálva be-beugrott egy kép villanásszerűen, min is mentek keresztül. Tűző nap, strandlabda és levakarhatatlan atom biztos naptej… éjjeli meztelen fürdőzés… szórakozó helyek sora, egy pizzériázó, rengeteg tequila és egy játszótér, majd egy csapat hermafrodita óvodás, akikről józanabb pillanataikban kiderült, hogy csak egy színjátszó kör tagjai.
- Ilyen is csak egyszer van az ember életében, sajnos. – sóhajtott George. Ilyen nem is volt többet, de a következő napokban történteket se fogja elmesélni a gyóntató fülkében…




Pár nappal később, az életre szóló élményt nyújtó nyaralásról megismert Kate elhívta discóba, hogy ismerkedjen meg néhány másik barátjával is. Finoman szólva is sikerült közelről megismerni az egyik leányzót.
George - nem tudva kit várnak - szemlélődött miközben koktélját szürcsölgette, egyfolytában az újonnan jötteket mustrálva. Egyszer csak belépett egy párocska, akin megakadt a tekintete. A lány magával ragadó volt. Nem volt feltűnően szép, se tökéletes, sőt kissé furán hatott a testtartása és az arcvonulatának együttes hatása, mintha ívelne az egész teste a lábától a feje tetejéig. De mégsem bírta nem nézni őt, főleg, hogy a lány is a mélyen ülő szemeit rászegezte. Egyre csak közeledtek, majd George nagy döbbenetére leültek az asztalhoz, köszöntek, majd elkezdtek diskurálni Kate-ékkel.
Kezdeti meghökkenéséből kizökkenve hősünk azonnal kapott az alkalmon, hogy beszélgetést kezdeményezzen az igéző leányzóval. Nem is tartott sok ideig, hogy Ariel vele foglalkozzon a többiek helyett. Egyenes hosszú haja követte a vállának vonulatát, hátul tökéletesre fésült hajzuhatagban végződve. George-nak vége volt innentől kezdve… ez volt a gyengéje… Arielnek pedig úgy tűnt hibátlan volt a frizurája.
- Tánc! Tánc! Tánc! – kántálták a lányok. Ekkor következett a nemek harca: a lányok a fiúkat a tánctér felé, a fiúk a lányokat a bárpult felé próbálták elhúzni. Végül a tánctéren kötöttek ki természetesen, ami alapjáraton hősünknek tetszett is volna, ha neki is jutott volna egy izgatóan hozzásimuló női test. Épp azon volt, hogy szerezzen magának egy társat a ruhás-dugáshoz, amikor is Kate odasimult hozzá oldalról.
- Hellóóóóó szépségem! Mi a helyzet? – kérdezte Joey-t utánozva a Jó barátok című sorozatból.
Választ nem kapott, helyette csak egy széles mosolyt, mert Kate már tudta mi fog következni.
Ariel féltékenyen majd kitépte George-t Kate karjaiból, de nem volt elég erős hozzá, hogy el tudja őket szakítani, így a srác a két lány közé szorult, amit meglehetősen élvezett.
- Igen! Szendvics!
Úgy érezte ő a discó császára, kiérdemli a Bajnoki övet Barney-tól a leendő tricikliért. Nagy bánatára nem tartott örökké a szám és az idő múltával egyre rosszabb zenét adtak, így a baráti társaság tartott egy kis pihenőt.
- Hol van Ariel?
- Nem tudom… mindig elmászkál… majd előkerül.
- Te komolyan képes vagy elhagyni a saját barátnőd, miközben legalább annyit ivott, amennyire szép?
- Jól van na, megyek megkeresni… - ezzel Ariel pasija halálra unt ábrázattal elindult, hogy előkerítse a csajt.
Kate látta George-n, hogy nem bír megülni a fenekén, és nem bízik benne, hogy Ariel pasija tényleg Arielt fogja megtalálni, és nem egy másik ittas pláza cicát.
- Menjél már, keresd meg magadnak, én jól elleszek Zeke-el – adta ki az ukázt.
George kicsit eltöprengett, majd elindult végignézni az eldugottabb sarkokat. Kis idő után meg is találta álmai nőjét.
- Szia!
- Szia… - válaszolt Ariel kissé szomorúan.
- Jó neked itt?
- Nem…
- Elmondod mi a baj? – George egyenesen beszélt, elhagyva az összes klisét és felesleges illem köröket. Látszott rajta, hogy már halotta az összes kamu dumát, amit csak a lányok használni szoktak. Tömör, könyörtelenül az igazsághoz ragaszkodó stílusa megnyitotta a legbezárkózottabb embereket is, mert érezték, hogy ez az ember a valóságban él, a valóságot mondja. Ő a valót látja - szereti, nem kell előtte megjátszani semmit, mindenki saját maga lehet.
- A barátom… Michael… szemétkedik velem, mert úgyse fogok vele szakítani és ezt ő jól tudja. - kissé elgondolkodva folytatta - Mondjuk ez fordítva is igaz, én is szoktam idegesíteni, és nem félek attól, hogy kidobna érte.
- Ennek mi értelme? Most őszintén, szerinted ez egy normális kapcsolat?
Innentől már megállíthatatlanul folyt tovább a beszélgetés a két fiatal közt. Alig ismerték egymást, de ez fel se tűnt nekik, úgy viselkedtek, mintha rég ismerték volna már egymást. Rövid idő alatt sikerült kettejükre terelni a témát, és George épp fitogtatta a határtalan bátorságát, amikor Ariel beszólt neki:
- Beképzelt vagy…
- Nem igaz! Nekem nem csak a szám jár, én valós érdemmel kérkedek csak! Tegyél próbára!
- Rendben, akkor menjünk táncolni, majd meglátjuk mekkora szád lesz, ha a parketten vagyunk.
Hősünk boldogan fogadta az engedélyt a lánytól a testi kontakthoz, most már bátran lépte át a barátság íratlan szabályait.
Megfogta a lány kezét, és elindult a hullámzó emberrengeteg közepébe, ahol eltűnnek a kéretlen tekintetek elől. Beérve egy határozott mozdulattal maga elé fordította a lányt, megfogta a derekánál, majd nagy erővel magához rántotta, de megállította, mielőtt a szájuk összeért volna. Érezte, ahogy Ariel piheg a karjai közt, kapkodja a levegőt, lélegzetvételével simogatva George ajkát.
- Remélem elég hajlékony vagy!
- Már megint ez a bekéééééé.. – a leányzó nem tudta befejezni a mondatot, mert táncpartnere azonnal megfordította, szorosan hozzásimulva elkezdett a zene ütemére hullámzani, egyre lejjebb és lejjebb guggolva, majd a végén egy nagy lendülettel visszaállította magukat a kiinduló helyzetben. George keze satuként szorította Ariel testét a sajátjához, így teljesen együtt mozogva, egy pillanatra el nem válva egymástól.
A lány élvezte, hogy végre egy férfival táncol, aki irányít. Érzi a férfierőt, de közben mégis gyengédnek érzi a tapintását. Testét már nem ő irányította, mintha partnere átvette volna uralmat felette.
Miután kiélvezte a helyzet adta összes lehetőséget, elkezdett ő is játszani. Megállította a srácot, hátat fordított neki, majd fenekét hozzádörzsölve a másikhoz keringő csípővel végigmasszírozta deréktól lefelé, majd vissza. George kezdett megőrülni, alig bírt a gatyájába férni, érezte, ahogy lüktetnek a verőerei, de uralkodott magán. Ariel ezután szemből támadt, melleivel finoman végigsimítva hősünk mellkasát többször is, majd körbejárva kezeivel felfedezte gyorsan partnere testét. Tetszettek egymásnak, nem is kicsit, már csak olyan apró bajuk volt ezzel, hogy mindkettejüknek volt kapcsolata. Sőt, az egyik ilyen baj időközben pár méterre megjelent tőlük, ami csak fokozta az izgalmakat, vajon mit látott a történtekből?
- Ott van Michael… hmmm…
- Igen, én is látom.
Felváltva tekintettek egymásra, és Michael-re. Majd kimondatlanul is megegyezve folytatták tovább kellemes elfoglaltságukat.
Most már mindketten szabadon mozogtak, alig pár centire elsuhanva a szájukkal egymástól, mindig a másikra várva, hogy behozza a fennmaradt kis távolságot.
- Mennyire vagy bátor?
- Ennyire – és egy laza mozdulattal belenyúlt Ariel bugyijába, egyenesen a szemérméhez. Keze gyakorlottan kerülte ki a ruharétegeket, mintha ott se lettek volna. Ujjai finom, puha és selymes szeméremdombbal találkozott először, amit végigsimítva haladtak tovább céljuk felé. Elérve a szeméremajkakhoz érezte a kellemesen megszokott nedvességet, ami elégedettséggel töltötte el George-t. Duzzadt csiklót körbesimogatva izgatta őrületbe Arielt, aki remegve kapaszkodott a másik testébe, és kizárva a külvilágot csukott szemmel átengedte magát a kényeztetésnek, elfeledve, hogy hányan láthatják azt. Az egyik ujj a sok közül hirtelen beléhatolt, körbejárva hüvelyének falát, mint aki csak körülnéz, mi van ott. Öntudatlanul is elkezdte meglovagolni a benne meredő testet, de ekkor mindennek vége szakadt.
Magához térve kinyitotta szemét, és a győzedelmes pillantásokat vető George-t látta maga előtt, akin még mindig teljes erejéből csimpaszkodott.
Nem jutott szóhoz… Majd hirtelen elkezdett sírni.
- Mi a gond? Nem mondom el Michael-nek, ígérem!
- Nem érdekel az a bunkó…
- Akkor?
Két könnycsepp eldörzsölés közt végül is kinyögte: - Nem foglak többé látni… Aki nekem tetszik, annak általában én nem tetszem…
- Még jó, hogy én mindig árral szemben úszok! Figyelj, csak rajtunk múlik, hogy… - ekkor megjelentek a többiek – Megtaláltam Arielt!
- Rendben, de most már mi megyünk haza, az előbb beszéltük meg. – közölte Kate rezzenéstelen arccal, ami sejtette, hogy többet látott az történtekből, mint szeretett volna.
Ezzel vége volt…
A titkos románc résztvevői elváltak egymástól és nem tudták, mit hoz majd a jövő, hisz semmit sem tudtak egymásról.