A Nílus gyöngye 7. - Merititesz árulása

Másnap reggel Merititesz már hajnalban kibontakozott Nebet karjai közül, hogy utánajárjon napi teendőjének, míg a hercegnő édesdeden aludt tovább. De hiába vitte a folyóhoz a mosnivaló vásznakat, majd vásárolt illatos szappanokat a kereskedőknél, gondolatai vissza-visszatértek Szinuhéhez és kőkemény, feszülő férfiasságához. Beleremegett a bensője, ahogy visszaemlékezett a hüvelyét kitöltő érzésre, majd a végeérhetetlen gyönyörre. Önmagát is meglepte az érzés, hogy egyre csak azon ábrándozott milyen lehet a szájával érinteni a férfi falloszát, miközben tekintetük egymásba fúródik. Ahogy visszaért a palotába, alig várta, hogy elvonulhasson a szobájába, és egyéb híján saját ujjai nyársalják fel lüktető punciját, mikor az egyik folyosón sietve egy erős kéz érintését érezte a vállán:
- Várj, Merititesz! – szólt egy kellemes mély hang, és a nő térde megremegett, ahogy Szinuhe alakja magasodott fölébe. – Ugye így hívnak?
- Igen – felelte a nő, míg szemét végigjártatta a férfi testén, melyet most katonai egyenruhája fedett, mélyen redőzött leplek képében.
- Jöjj velem egy szóra! – mondta körbepillantva, és megragadva a nő karját, magával húzta egy függönnyel fedett átjáró felé.
A feltáruló folyosón félhomály uralkodott, csupáncsak néhány fáklya törte meg a sötétséget, és Merititesz dobogó szívvel követte a férfit. Hamarosan egy néptelen zsákutcába jutottak, ahol poros hordók és ládák vártak sorukra, talán már évek óta. A nő szinte hallotta a heves szívverést, ahogy felemelte a fejét és a férfi szemébe nézett, mely titokzatosan csillogott rá.
- A tegnap éjjelről szeretnék veled beszélni… - kezdte Szinuhe, de Merititesz a szavába vágott.
- Sajnálom, tudom, a hercegnő önfejű, és a véleménye is hamar változik, de… - magyarázkodott, de ahogy meglátta a férfi értetlen arckifejezését, abbahagyta.
- Nem erről van szó. – Legyintett türelmetlenül a férfi. – Szemrevaló leány, de én rólad akarok beszélni. Rólunk.
Szinuhe egy lépést tett Merititesz felé, aki nem tudott arrébb húzódni, hisz háta már a falat érintette. De a férfi tekintetétől sem tudott szabadulni, mely mintha a fejébe látott volna.
- Nem értem… - szólalt még tétován a nő.
- Tényleg? – húzódott mosolyra Szinuhe szája, majd kezét felemelve végigsimított a nő arcán és száján, mutató ujját lágyan egy pillanatra a piros ajkak közé tolva. – Pedig azt hiszem, pontosan tudod, mire gondolok.
Merititesz levegőt sem mert venni, érezte, ahogy nedvei már végigfolynak a combjain, annyira kívánja a férfit, s mégis, szabadulni akart tőle.
- Nem… - kezdte újra Merititesz.
- Akkor majd segítek, hogy emlékezz… - felelte Szinuhe, és keze lejjebb csúszott a nő arcáról, a nyakán keresztül egészen a keblekig.
Keze ügyesen behatolt a ruha ráncain keresztül a csupasz bőrig, míg Merititesz kemény melle a kezébe nem simult. A nő felnyögött, ahogy a férfi erős, mégis gyengéd keze megmarkolta a keblét, Szinuhe pedig mosolyogva hajolt közelebb hozzá, fülébe sugdosva vágyait.
- Úgy hallom mégis csak emlékszel valamire… - mondta, majd belecsókolt Merititesz nyakába, amit a nő újabb nyögéssel fogadott, hisz Szinuhe fáradhatatlan keze a mellbimbóin munkálkodott.
Beléjük csípett, morzsolgatta őket, míg Merititesz tehetetlenül vonaglott a vágytól, csípőjét egyre a férfi felé tolva.
- Szereted, ha a kebleidet kényeztetik, ugye? – súgott újra a fülébe a férfi, forró lehelete szinte perzselte a nő bőrét. – Láttam, hogy a hercegnő is ezt tette veled.
Szavait követve erősebben markolt a nő melleibe, mint eddig bármikor, Merititesz kőkemény bimbói erős ujjainak feszültek.
- Igen… - nyöszörgött a nő, mire Szinuhe kéjesen elmosolyodott.
Keze hirtelen kikúszott a ruhából, és lejjebb nyúlva belemarkolt Merititesz ruhájába, melyet egészen a derekáig felrántott. Feltárult a csupasz, nedvesen vöröslő puncija, melynek nyílására Szinuhe keze késlekedés nélkül rátalált.
- Olyan izgató vagy… - súgta a nő fülébe, míg egy kutató ujja a nő nyílásába nyomult.
Meritiesz kéjes nyögését elnyomta, hogy Szinuhe a szájára tapasztotta az ajkait. Nyelve vad táncot járt a nő szájában, finoman harapdálta az ajkait, míg Merititesz a férfi nyakába kulcsolta kezeit, a hajába túrt, és a hátát simogatta. A nőt teljesen magába kerítette a vágy, nem tudott gondolkodni, nem is akart, s bár tudta, hogy nem helyes, keze szinte öntudatlanul ragadta meg Szinuhe keményen meredő férfiasságát.
A férfi felnyögött, és ajkát elszakítva a Meretitiszétől, mosolyogva tekintett a nő sötét íriszébe. Ágyékát ruhástól a nő puncijának nyomta, mire Merititesz kéjesen megvonaglott.
- Akarsz engem? – suttogta a férfi, egyik kezével kibontva falloszát a ruhájából.
Merititesz, ahogy megpillantotta Szinuhe duzzadó férfiasságát, megremegett. Magában akarta érezni, de nem itt, ahol bárki megláthatja őket.
- Ne… - nyögte erőtlenül, mikor a férfi végighúzta a makkját a nő nedves punciján.
- A szád nemet mond, a tested igent. – felelte Szinuhe, mosollyal az ajkain, és egy ügyes mozdulattal a csípőjénél fogva felemelte a nőt, a fal nyomnak, fallosza pedig rögtön tövig csúszott a forró nyílásba.
- Árghh. – nyöszörgött a nő, és egyszerre Szinuhe is, míg Merititesz arcát a férfi vállába fúrta, szemét elhomályosította a gyönyör, és a punciját kitöltő kemény rúd, de mielőtt még jobban belemerülhettek volna a másik élvezetébe, hangok harsantak a folyosó bejárata felől.
- Ne itt – súgta Merititesz erőtlenül, míg ujjai a férfi hátába vájtak. – Gyere éjfélkor a szobámba…
A férfi egy pillanatig tétován meredt rá, fallosza mereven lüktetett a nedves barlangban, majd a nő tekintetét látva mégis megadóan kihúzta férfiasságát a nőből, nem kis önuralomról téve tanúságot, elrendezte a ruháját, és magához húzva megcsókolta a Merititeszt. A nő érezte, hogy Szinuhe is még mindig egész testében remeg a vágytól, akárcsak ő, s ahogy elváltak a férfi biccentett felé:
- Éjfélkor. – Majd elsietett a folyosó felé.
Merititesz hatalmas sóhajjal rogyott le egy ládára, percekig tartott, míg annyira megfékezte a lába remegését, hogy fel tudott állni, és elsétálhatott a dolgára, míg tüzelő ágyéka csak Szinuhére vágyott.
*
A délután meglepően eseménytelenül telt, melyet Merititesz valamiféle lázalommal szőtt kábulatban töltötte a szobájában, melleit cirógatva, ellenállva a kísértésnek, hogy annyiszor kielégítse magát, ahányszor csak tudja. Szerencséjére, Nebet és a fáraó az egész napot, sőt az  éjjelt is a Nílus partján töltötték lakomával és heverészéssel, a papok és nemesek társaságában, továbbra is a dicső hadjáratokat és a virágzó Egyiptomot ünnepelve. Így miután Szinuhével való kalandja után belépett Nebet szobájába, épp csak búcsút tudott venni tőle, hogy útjára engedje, rögtön szaladt is vissza a szobájába, ahol meztelenre vetkőzve várta a férfit, hogy végre beteljesülhessen a vágyuk.
Az órák csigalassúsággal teltek, teste tüzelt, ahogy a hűvös takarón feküdt, hisz kitárta szobája ablakát, melyen be-befújt a lágy éjszakai szél. A beáramló fuvallatok lágyan simogatták a testét, kőkeményre változtatva a mellbimbóit, míg ő nyögve igyekezett kordában tartani vágyait, míg Szinuhe megérkezik. Épp, mire feladta volna a várakozást, halk kopogtatás után nyílt az ajtó, és a férfi besétált Merititesz szentélyébe. A nő tágra nyílt szemmel itta be a férfi izmos alakját, ahogy az kibontakozott az árnyékokból, melyeket a beáramló holdfény festett a szoba sarkaiba. Feltérdelt az ágyban, s Szinuhe kezeit előre nyújtva belemarkolt a nő fedetlen kebelibe. Merititeszben egy hatalmas nyögéssel átszakadt az egész napos várakozás feszültsége, így felszólítás vagy egyéb szó nélkül az ágyra húzta a férfit, lábait átvetve az ágyéka felett. Szinuhe vágytól izzó tekintettel meredt a csípőjén ülő nőre, aki erre előrehajolva forrón megcsókolta, s míg nyelvük érzékien simogatta egymást, Merititesz érezte, hogy a férfi kemény férfiassága a hasfalának nyomódik. Nem is tétovázott tovább, egy mozdulattal kiszabadította az ágaskodó falloszt a szövetből, s miközben végig a férfi szemébe nézett, nedves nyílásával ráereszkedett a szerszámra. A hatás leírhatatlan volt, egyszerre nyögtek fel, ahogy testük egymásnak feszült, Merititesz szeme elhomályosult, ahogy tövig engedte magába a férfi szerszámát, mely így teljesen kitöltötte a hüvelyét. Majd lassan mozogni kezdett rajta, szapora nyögések közepette, míg a férfi feltámaszkodva szájába szívta Merititesz mellbimbóját. A nő sikollyal feszítette hátra a fejét, teste már nagyon közel volt az orgazmushoz, így egyszerre teljesen kicsúsztatta magából Szinuhe falloszát, hogy aztán újra teljes egészében magában érezze. A férfi ezt kéjes nyögéssel vette tudomásul, kezei a nő csípőjébe markoltak, gyorsabb ütemre késztetve az ölében mozgó nőt. Ahogy Merititesz utoljára nyársalta fel magát a férfi kőkemény férfiasságára, hirtelen egy, az eddigieknél nagyobb sikoly szakadt fel belőle, szeme fennakadt, és körmei a férfi mellkasát szántották, ahogy átélte az egész nap várt orgazmust. Teste megfeszült, és érezte, ahogy ritmikusan összehúzódik a hüvelye Szinuhe fallosza körül, majd hatalmas sóhajjal borult a férfi mellkasára, hogy másodpercekig csak az ő zihálása hallatszott. Szinuhe mosolyogva cirógatta meg az alélt nő haját, majd kihúzta belőle a falloszát, és lassan, de határozottan a nő fölé mászott. Mire Merititesz felocsúdott, Sziszune már a lába között térdelt, még mindig kemény férfiasságát pedig a puncijához illesztette, s alig egy másodperc múlva újra tövig merült Merititesz nedves barlangjában. Testük egymásnak feszült, a nő kemény bimbói a férfi mellkasának nyomódtak, s ajkaik fáradhatatlanul tapadtak egymásnak. Merititesz úgy érezte mindjárt szétszakad, olyan mélyen van benne a férfi, s mégis fel akart robbanni az élvezettől. Kéjesen simított végig a férfi izmos fenekén, mire Szinuhe teste megfeszült, s a forró anyagát mind Merititeszbe ürítette. Fáradtan, de kielégülten rogyott le a nő mellé, egy-egy csókot nyomva a tökéletes mellekre, mire a nő újra felnyögött. Szinuhe elmosolyodott, és az éjszaka folyamán először megszólalt:
- Élvezed, ha kényeztetlek?
- Igen – búgta kéjesen Merititesz, a férfi fejét a sajátjához húzva, s gyengéden megharapdálta az ajkait.
Szinuhe erre elnevette magát, és kezeibe fogta a kerek kebleket. Körkörösen masszírozta őket, finoman rájuk is markolt, majd átmenet nélkül összecsippentette a nő bimbóit, amibe Merititesz beleremegett. Majd Szinuhe kiengedve a kezéből a finom halmokat, csókokkal borította a nyakát, majd a melleit is. Végignyalt a keblek között, éhes szája végigszalad a bimbók vonala mentén, őrült vágyba kergetve ezzel Merititeszt, aki máris kéjesen tekergette a csípőjét a férfi előtt.
- Mindjárt… - suttogta a férfi a nő fülébe. – Nagyon felizgatsz…
Majd visszatért a nő melleihez, egyenként szájába szívta a bimbókat, hosszú percekig kényeztetve őket, hol csak a nyelvével cirógatta őket lágyan, hol pedig rászorította az ajkait a vöröslő bimbókra, amit Merititesz hangos sóhajokkal és nyögésekkel hálált meg. Puncijából újra patakként csorogtak a nedvei, s ahogy élvezete közben kinyitotta a szemét, látta, hogy Szinuhe fallosza is újra ágaskodni kezdett.
- Kérlek – nyögött fel, ahogy a férfi erősen rászívott a bal mellére. – Hatolj belém hátulról, ahogy először…
Szinuhe vágyakozó mosollyal szakadt el a nő melleitől, késlekedés nélkül négykézlábra állította, hogy feszes, kerek, remegő popsija az égbe nyúlt. Merititesz kíváncsian pillantott hátra a válla fölött, még elkapta Szinuhe pillantását, majd rögtön érezte is, ahogy a férfi fallosza mélyen a hüvelyébe hatol. Hatalmas nyögéssel nyugtázta újra a bensőjét kitöltő keménységét, és ahogy a férfi egyre szaporább ütemet diktálva nyársalta fel nedves nyílását, Merititesz egyre hangosabban nyöszörgött. Szinte eszét vette a vágy, bőrét égette a férfi érintése, ahogy kezei körbejárták a csípőjét és a melleit, végül a fenekén állapodnak meg. Szinuhe pedig lehunyt szemmel fáradhatatlanul szeretkezett Merititesszel, egyre magasabb gyönyörbe, de egyre mélyebb vágyba taszítva mindkettőjüket. Egyikük sem vette észre, hogy Merititesz szobájának ajtaja egy pillanatra kinyílt, és egy döbbent szempár villant meg az ajtót rejtő árnyak között. Nebet, miután férje borgőzös álomba merült a király naszádon, egy kocsist előre lefizetve visszavitette magát a palotához, majd lábujjhegyen lopózott végig dajkája szobájához vezető úton, hogy finom csókokkal ébressze fel a nőt álmából, de amit végül talált, arra egyáltalán nem számított.
Ahogy az ajtórésben megtorpant, kezét szája elé kellett kapnia, hogy elfojtsa döbbent sikolyát, s még így is kicsúszott belőle egy apró nyögés, melyet viszont elnyomott az ágyon szeretkező pár kéjes hangja. Nebet tágra nyílt szemmel, rémülten nézte, ahogy a férfi egyre gyorsabban nyársalja fel Merititesz nyílását, melyet a nő láthatóan egyre jobban élvezett, fejét hátravetve a gyönyörtől. Nebet első meglepetésében legszívesebben rájuk üvöltött volna, hogy mit művelnek, sőt, egy tétova lépést is tett az ágy felé, de ahogy szeméből kihullott az első könnycsepp, megtorpant, majd gyorsan elhagyta a termet, az ajtót halkan behúzva maga mögött.
Sietve iszkolt vissza a szobájába, bebújt a takarója alá, és könnyek záporával áztatta el a párnáját. Ám az elméje meglepően tiszta maradt, és ott, könnymaszatos arccal megfogadta, hogy Szinuhe ezért még meg fog fizetni. Merititesz csak az övé. Az eltökélt fiatalság szellemével száguldoztak fejében a gondolatok, s mire a nap első sugarai elérték a palota márványtömbjeit, a szíve nyugodt volt, a szeme pedig száraz.