A nászéjszaka - Bella & Edward

Nyeltem egyet. Hát, elérkezett a pillanat…Itt voltam egy gyönyörű 17. század szerint berendezett szobában; a Cullen-ház nászutas lakosztályában… Mivel 3 házaspár is itt töltötte mézesheteit - vagy inkább csak napjait, mert utána elutaztak valahová, ahol teljesen csak egymással törődhetnek- minden egyes alkalom után máshogy rendezték be a szobát; az összes bútor és a stílus is váltakozott. Azért ez jó hír. Kényelmetlenül érezném magam ugyanabban az ágyban Edwarddal, mint ahol Carlilse meg Esmée…De várjunk csak…Már az a gondolat is elég, hogy egy ágyban Edward Cullennel... Hirtelen megszédültem. Edward lágyan elkapott és magához szorított.
- Minden rendben, édes? – kérdezte bársony hangján.
- Hát, persze… Ismersz, már a gondolattól is elájulok, hogy te meg én, nemhogy igazából… Lesütöttem a szemem. Haragudtam magamra, amiért még mindig ennyire el tudok gyengülni a jelenlététől. Nem mintha bántam volna…
Felnevetett.- Csak nem félsz tőlem?
- Őszintén?- Nem kívántam befejezni a mondatot. Amikor látta rajtam zavarodottságomat, az arcomat a kezei közé vette, és mély, arany szemeivel az enyémbe nézett.
- Tudod, hogy mindennél fontosabb vagy nekem. Soha, de soha nem tennék olyat, ami neked fájdalmat okozhat.
- Tudom - válaszoltam elfúló hangon. Mézédes illata megrészegített.
- Mellesleg… szerinted én nem félek? Kérdezte azzal a hamiskás fél mosollyal az arcán, amiért beleszerettem. Legalább is, ami a külsejét illeti.
- Gondolom nem –válaszoltam nem túl meggyőzően.
- Tévedsz – felelt már-már remegő hangon. - Olyan boldoggá akarlak tenni, amennyire lehetséges. Mindenféle szempontból…
Megremegtem… Edward Cullen boldoggá akar tenni. Engem. Még mindig alig fogtam fel szavait, pedig hozzászokhattam volna. Éreztem, hogy a szívem elkezdi felvenni megszokott ritmusát, amikor Edward közelében vagyok.
- Én is… én is szeretnélek boldoggá tenni… - válaszoltam olyan halk hangon, hogy azt emberi lény meg sem hallotta volna már.
- Akkor…nem kell félnünk…egyikünknek sem…hiszen, itt vagyunk egymásnak…- suttogta a fülembe. A pillangók szétáradtak az egész testemben szavaitól. Lehunytam a szemem, és éreztem hűvös ajkait, amint enyéimhez érinti. Tudtam, hogy most már nincs az a bizonyos határvonal. Tudtam, hogy leomlott minden fal. Tudtam, hogy visszavonhatatlanul és végérvényesen Edward Cullené leszek- testestől, lelkestől…

Csókja egy pillanatra meglepett. Lassan és gyöngéden indult, majd átváltott heves és szenvedélyes áramlatokba, melyek előttünk eddig még ismeretlen örömforrások kapuit nyitották meg. A vágy érezhetően mindkettőnkben erősödött. A vágy, hogy egymáséi lehessünk. De Edward nem volt türelmetlen… Hihetetlen, de tudta, hogy mikor és hogy hol a legjobb nekem. Pedig még csak a gondolataimban sem tudott olvasni. Megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy én sem csinálhatom rosszul, mivel érintéseimet egy- egy kisebb vagy nagyobb sóhaj kísérte. Aztán Edward rám nézett. Tekintetében felismertem, hogy mennyire is szeret engem. Szívének összes eddig – akarva akaratlanul-elnyomott irántam való érzelme a felszínre tört és topáz szemeiben mutatkozott meg. A legtisztább szerelem jele volt ez. A szemeim könnybe lábadtak. Tekintete hirtelen megváltozott, ijedten nézett rám.

- Jól vagy, Bella?
- Csak… Szeretlek… - ziháltam és könnyel áztatott arcommal beborítottam az övét. Szenvedélyesen magához vont és megcsókolt. Teljesen átadtam magam az ölelésének. Azután azon kaptam magam, hogy a szemhéjamat cirógatja hideg ajkaival. Majd az orrom és az arcom vonalát egészen az államig, majd le a nyakamig. Csak úgy lüktetett bennem a forróság. Ahogy Edward a nyakamat becézgette egyre nagyobb hullámokban tört rám a bizsergés. Halkan felnyögtem, mire pillantásunk találkozott. Hirtelen eltolt magától, de csak annyira, hogy hanyatt fektessen az ágyra és ő fölém kerüljön. Becsuktam a szemeim és teljes biztonsággal rábíztam magam. Kezeit most a hálóingem gombjainál éreztem, melyeket finoman és tökéletes kézügyességgel sorra gombolt ki. Éreztem, ahogy a vállaim szabaddá válnak, majd az egész felsőtestem és végül a lábujjaimat súrolta a pihekönnyű selyemruha. Így feküdtem hát alatta, úgy, ahogy vagyok. Ekkor kinyitottam a szemem egy pillanatra és láttam, hogy leveszi hófehér ingét, majd visszahajol hozzám. Hűvös bőre az enyémhez ért, de ez egyáltalán nem zavart. Tudtam, hogy felmelegítem őt. És különben is, a belső hőmérsékletemtől már szinte szénné égtem. A szemébe néztem, majd egy gyöngéd csók után ismét átadtam magam érintései minden egyes pillanatának. Edward keze megsimította a vállaimat, majd lefelé vándorolt, követve karom ívét. Hosszasan cirógatta és csókolgatta kezeim, majd visszatért a nyakamhoz. Úgy éreztem, mindjárt szétrobbanok a melegtől, a pillangóktól és a feszültségtől. Majd Edward más irányban kezdett el haladni. Lefelé indult a nyakamtól, egy ideig középen haladt, majd lágy csókokat lehelt melleimre. Felsóhajtottam. Ő folytatta tovább. Finoman, minden egyes pillanatot kihasználva kényeztetett. Arca tovább csúszott le a hasam vonaláig, ahol ismét puha, hűvös csókokkal ajándékozott meg. Hallottam, amint ő is felsóhajt. Hirtelen irányt változtatott. Lekúszott egészen a bokámig és kezeivel átkulcsolta őket. Beleremegtem. Kezei egyre feljebb kúsztak, elidőzve a térdemnél, majd a combomnál és számomra elérkezett a pillanat, amikor már nem bírtam tovább.
- Edward… kérlek… - sóhajtottam alig hallhatóan.
- Várj… még egy kicsit… - válaszolt szintén hangtalanul.

És ekkor valami különös jéghideg illetve forróság keverékét éreztem a lábaim között. Szinte felsikoltottam az érzéstől. Edward ellenőrzött egy pillanatra, hogy minden rendben van- e velem, de amikor megláthatta kipirult arcomat és ajkaim, amint a nevét formázzák, visszatért és folytatta ott, ahol abbahagyta. Úgy éreztem, forog velem minden. Apró, hullámszerű lökéseket érzékeltem, melyek elborították egész testemet. Felnéztem, és attól, amit láttam, az érzés még jobban fokozódott; Edward…a lábaim között…csókol és kényeztet…Egyik kezemet a hajába temettem, másikkal pedig a párna szélébe kapaszkodtam, hogy valamennyire egy helyben tudjak maradni. Erre a reakciómra valami Edwardnál is megváltozott. Sóhajtott egyet majd fölém hajolt és a szemeimbe nézett.
- Megmondtam… a lehető legboldogabbá akarlak tenni…
- Azzá tettél… - pihegtem neki…
- Még nem… nem teljesen… - és megjelent az a bizonyos féloldalas mosoly az arcán.
El sem tudtam képzelni, hogy ennél mi jobb következhet. Pedig következett…Magamra vonta magát, a lehető legmélyebben szemembe nézett.
- Készen állsz?
- Igen…

És ekkor egy időben 2 dolgot éreztem. Ajkai az enyéimhez tapadtak, amilyen lágyan csak lehetséges volt, a lábam között pedig az eddig lüktető forróságot és ürességet, valami hűvös és kemény töltötte be. Edward felnyögött. Én is. De nem a fájdalomtól. Egyszerűen gyönyörű volt együttlétünk minden perce. És egyébként sem tudott volna fájdalmat okozni nekem, ezt meg is mondta.
- Bella…- a nevemet suttogta.
- Szenvedélyes csókkal feleltem. Testünk fokozatosan elkezdett ugyanarra az ütemre mozogni. Edward nagyon gyöngéd volt ugyanakkor szilaj. Kinyitottam a szemem, mert látni akartam angyal- arcát. Édes izzadságcseppektől csillogott. Az ütem egyre gyorsabbá vált. Éreztem, hogy mindketten száguldunk, szorítva egymást, elveszve a másikban… Én értem el előbb arra a pontra, amikor az összes gyönyörűség szétáradt a testemben. Mélyeket sóhajtottam és zihálva Edward vállára tettem fejemet.
- Edward…- ismételgettem halk hangon. Ő pár pillanat múlva jutott el oda, ahová az előbb én, majd hangosan felnyögött. Valami langyosság áradt szét bennem… Sóhajtva fölém hajolt majd homlokon csókolt. Mellém feküdt én pedig tökéletes mellkasára hajtottam fejemet. Gyors levegővételünk percről percre csökkent, mígnem visszatért eredeti ritmusába. Én törtem meg a csöndet.
- Ez… ez varázslatos volt… - Edward mosolygott és a hajamba csókolt.
- Igen… az volt… miattad… Egyetlen Bellám.
Még közelebb húzódtam hozzá. Pilláim elnehezedtek. Hallottam Edward halk, egyre távolodó hangját, mely a nevemet ismételgeti. Boldogan merültem el az álmok tengerében…