A mostohatestvér

A mostohatestvér
Én Erik vagyok, 18 éves és a végzős évemet járom. Apámmal (akit a legjobban tisztelek) régóta éltünk kettesben. Édesanyám még kiskoromban meghat, nem nagyon emlékszem már rá, de azt tudom, hogy jólelkű asszon volt. Édesapámmal nagyon szerették egymást, ennek köszönhető az, hogy apámmal 15 éve kettesben éltünk. Nemrégiben azonban megváltozott minden, édesapám randizni kezdett egy nővel. Nem mutatta be nekem addig, amíg nem volt annyira komoly, hogy megkérje a kezét. Mint kiderült a hölgy az egyik évfolyamtársam anyja, aminek nem nagyon örültem, mert Dávid (Apám menyasszonyának fia.) meleg, nyíltan. Ő a suli „kis köcsöge”. Féltem, hogy ezzel megbélyegez engem is. Egy nap apám szólt, hogy ma együtt fogunk vacsorázni és szeretné, hogy a legjobb formámat hozzam. El is jött az este és meg is vacsoráztunk. Szinte némán, csak a szokásos rutinbeszélgetések folytak le. Pl: Milyen volt a napod? Nagyon finom a vacsora. Stb. Vacsora után apám behozott egy üveg jó évjáratú Merlot-ot és beszélgetést kezdeményezett. Magához híven nem kertelve, egyből a lényegre térve.
-    Erik! Szeretném, ha tudnád, hogy a másságoddal semmi bajunk! Szeretem édesanyádat és már az elején tisztáztuk ezt a témát. A fiamat ismerve… neki sincs ezzel semmi baja.
-    Köszönöm Norbert. - szólt Erik- (Norbert az apám)
-    Szeretném folytatni és most inkább a fiamhoz szólnék.
-    Igen? – néztem rá kérdőn
-    Arról lenne szó, hogy hallottam, hogy Dávidot piszkálják az iskolában és azt is hallottam, hogy nem egyszer megverték. Szeretném, ha ez még egyszer nem fordulna elő. Tehát a kérésem az lenne, hogy ha tudod, akkor védd meg. Hisz ő már a családunk tagja, sőt a testvéred. Tudod, mi megvédjük egymást. Mi már egy család vagyunk.
Egy kicsit elgondolkozva apám lelkesítő monológja alatt, arra jutottam, hogy ha ezt megteszem, akkor elég kellemetlen helyzetekbe keverem magam. Visszagondolva egyszer még én is bántottam Dávidot –remélem, ez nem derül ki-, nincs bajom a melegekkel, de mikor a csoporttársaim jól megagyalták és megkérdezték, hogy én miért nem csinálok semmit, akkor odamentem és szó szerint belerúgtam a földön fekvőbe. 
-    Természetesen figyelni fogok rá. – válaszoltam tömören-
-    Köszönöm – szólalt meg Viktória, Dávid anyja-
Apám ezt a beszélgetést egy bejelentéssel zárta le. Mégpedig azzal, hogy összeköltözünk. Ennél nem is lehet jobb. Mint említettem nincs bajom a melegekkel, de ez már sok. Ez egy vasárnapi vacsora volt. Másnap suli. Reggel a szokásos rutinnal indult a napom addig, amíg meg nem láttam Dávidot. Épp felém tartott a folyóson és nem tudtam volna úgy kikerülni, hogy észre ne vegye, hogy kerülöm, ezért megálltam és üdvözöltem. Apám jutott eszembe és az, hogy számára milyen fontos ez a dolog.
-    Csá!
-    Szia! Azt szeretném megkérdezni, hogy ebédkor mellém ülnél?
-    Hát… ööö, izé. Nem!... Vagyis ma nem, mert nem ebédelek ma a suliba, de holnap szívesen. –válaszoltam összezavarodottan, mikor kimondtam a nemet láttam a tekintetében a kétségbe esést és eszembe jutott apám, azonnal korrigálnom kellett. Nem tudom, hogy fogom leigazolni a mai lógásomat, mivel ma nekem nem lenne semmi programom, de valahogy ki kellett húznom magam ebből a helyzetből.
-    Rendben és köszönöm- azzal sarkon fordult-
Persze az osztálytársaim máris megjegyezték, hogy „Bebuzultál?” és „Buzi lettél?” kérdéseket. Én hárítottam, de kitudja, meddig bírom ezt csinálni.
Szerencsére a mai napot megúsztam azzal, hogy rosszul vagyok. Másnap reggel gyomorgörccsel mentem suliba. Ahogy megszólalt az ebédszünetet jelző csengő tudtam, hogy végem van. Szép lassan lesétáltam az ebédlőbe. Szinte mindenki már ült és épp arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet skandálja. Erik! Erik! Odafordultam és láttam, hogy az egyik nem normális haverom épp pofozgatja Dávidot. Egy pillanatra lefagytam. Most mit tegyek? Menjek oda? Védjem meg? Fogalmam se volt. Kirohantam volna az ebédlőből, ha nem jut eszembe a vacsora és az ígéretem APÁMNAK. Odamentem Dávidhoz, a kezemet nyújtottam neki, ő belekapaszkodott és felhúztam a földről. Majd szóltam a haveromnak, hogy hagyja békén. Majd leültünk egy üres asztalhoz és nekiálltunk ebédelni. Dávid folyamatosan csak azt szajkózta, hogy „köszönöm, köszönöm, nagyon hálás vagyok”. Én csak azt válaszoltam, hogy semmiség és az ebéd hátralévő részét csendben töltöttük. Szerencsére a mai napunk rövid volt, mert a szüleink elkértek minket, hogy segítsünk a költözködésben. Mivel a mi házunk a nagyobb, ezért Dávidék költöztek hozzánk. De a mi házunk se túl nagy csak kétszobás, ebből kifolyólag úgy alakult, hogy én és Dávid egy szóbába kerültünk. De a legrosszabb az volt, hogy egy ágyban is kell vele aludnom, mivel a nappali tele van cuccokkal és Dávid ágyát nem hoztuk el (mert apám szerint régi és a szállítást se élné túl). Apám azt mondta, hogy körülbelül egy-két hét és vesznek új ágyat Dávidnak. Én persze nem ellenkeztem, mert láttam, hogy apám milyen boldog. Eljött a lefekvés ideje. Pizsamát vettem fel és még alsógatyát is alá a biztonság kedvéért. (Amúgy meztelenül alszom.) Dáviddal beszélgetni kezdtünk erről, arról. Felhozta megint az ebédlőben történteket, de mondtam neki, hogy ez alap és, hogy nem kell folyton megköszönnie. Ma már rengetegszer megköszönte: az ebédlőben, vacsoránál és most is. Ő előbb elaludt, mint én. Én nem éreztem jól magam, folyamatosan csak forgolódtam, talán amiatt, hogy ruhában kell aludnom vagy nagyobb valószínűséggel amiatt, hogy Dáviddal kell aludnom. Nagy nehezen elaludtam. Furcsa álmom volt a helyzethez képest. Azt álmodtam, hogy egy jó csajjal vagyok és épp a szájával kényeztet, mikor kinyitottam a szemem, akkor életem legundorítóbb és legvisszataszítóbb látványa tárult elém. Dávid játszott a péniszemmel. Hirtelen leblokkoltam és kellett néhány másodperc, míg magamhoz tértem. Azt tettem, amit szerintem ilyenkor minden normális heteró pasi tenne. Megütöttem. Ő rám nézett és látva a haragot a szememben az ágy végébe „ugrott”. Kiabáltam vele és már emeltem a kezem és elcsattant még egy öklös. Ő már sírt én meg ki voltam borulva. A szüleink semmit sem hallhattak mivel a szobám az alagsorban van, az ő szobájuk meg az emeleten. Elhallgattam, gyorsan visszacsomagoltam félig merev péniszem és kimentem a szobából. Kimentem a teraszra és elszívtam egy szál cigit. Majd bementem a nappaliba, leültem az egyik zsákra. Furcsa gondolatok kerülgettek. Először az a gondolat futott végig az agyamon, hogy mi lesz akkor, ha apám megtudja, hogy bántottam Dávidot, majd az, hogy kinek adna igazat és az után az, hogy milyen jól tud Dávid a szájával kényeztetni. Mi van? Nem! Nem! Verd ki a fejedből! Parancsoltam magamra.  Hajnali 5 óra volt, tudtam, hogy lassan meg fog szólalni az ébresztőórám. Lementem a szobámba és leültem az ágyamra. Dávid úgy tett mintha aludt volna, de tudtam, hogy nem alszik mivel reszketett.
-    Dávid! Ne beszéljünk erről senkinek. Jó? –mondtam ridegen-
-    Jó? –kérdeztem már ingerültebben
-    Jó. –egy alig halható választ kaptam-
Kivettem pár ruhát a szekrényemből és felmentem lezuhanyozni. Mire végeztem már az egész család ébren volt. Apa meg is jegyezte, hogy milyen korán felkeltem -15 perccel előbb-, mert máskor még el is alszom. Mikor elindultam az ajtó felé apám szólt utánam:
-    Nem várod meg Dávidot? Tudod, neked kell suliba vinned, mert neki nincs autója.
-    Ja, tényleg. –játszottam az álmosat-
Dávid erre a szóra már fel is jött és egy gyors „Sziasztok”-kal elköszönt mindenkitől. Az autónál várt, beültünk és mikor beindítottam az autót, Dávid halkan megszólalt.
-    Elég, ha csak az utca elejéig viszel. Onnan elsétálok a sulihoz.
Nem is válaszoltam neki. Mi a sulitól kb. 6 km-re lakunk. Természetesen nem raktam ki. Különben is, apám munkahelye is arra van, és ha meglátja, hogy Dávid sétál, akkor kérdőre vonna. A visszapillantó tükörből megláttam Dávid arcát. Nem nézett ki szépen, igaz nem is volt annyira csúnya. A szeme alatt és a szájával egyvonalban voltak zöldes lilás zúzódások.  A sulitól egy utcányira parkoltam le és mikor Dávid ki akart szállni megállítottam.
-    Várj! –szóltam rá kicsit parancsolóan-
-    Igen? –felelt félénken-
-    AZT azért meg kellene beszélnünk és valamit kéne csinálnod az arcoddal.
-    Rendben. Akkor beszéljünk.
-    Jó! Még is mi a francot képzeltél?
-    Sajnálom. Félreértelmeztem a jeleket.
-    Miféle jeleket? –vontam fel a szemöldököm-
-    Hát a tegnapit… az ebédlőben.
-    Azt nem miattad csináltam te kis… - nyeltem egyet majd folytattam- csak apám miatt tettem, mert megkért rá.
-    Még egyszer nagyon sajnálom. –közel járt a síráshoz, ezért rövidre zártam a beszélgetést-
-    Rendben. De még egyszer ne forduljon elő.
Miután megbeszéltük a dolgokat, mind a ketten elindultunk az óráinkra. Első órám osztályfőnöki volt. Még óra előtt a srácokkal tisztáztam a helyzetet. Elmondtam, hogy a szüleink összejöttek és, hogy mit kért tőlem az apám. A közelebbi barátaim megértették mivel ismertek és tudták, hogy mennyire tisztelem apámat. A hülyék meg … hülyék. Az első órámon volt időm gondolkodni és egyszerűen csak Dávidra és a szájára tudtam gondolni. Egyszerre megundorodtam magamtól. Egésznap nem tudtam figyelni semmire. Csak ezen tudtam kattogni. Végül odáig jutottam, hogy a negyedik órán felkiáltottam, hogy: Nem! A legjobb barátomnak elmondtam, hogy Dáviddal kellett aludnom és, hogy ma is vele kéne. Ő egyből felajánlotta, hogy aludjak nála és én bele is mentem.
Mikor haza értünk Dáviddal, akkor már a szülein is otthon voltak Viktória épp kész lett a vacsorával és szólt, hogy üljünk asztalhoz. Először csak ketten voltunk az asztalnál, úgy éreztem mindjárt összehányom magam. Nem tudtam pontosan mitől, a tegnap estétől vagy a mai gondolataimtól vagy az ezek okozta stressztől. Nem akartam ránézni Dávidra, de akarva vagy akaratlanul rá-rá pillantottam, amit ő észre is vett. Egyszer azt bántam, hogy miért nem vertem meg jobban máskor meg azt, hogy egyáltalán megütöttem és azt, hogy nem hagytam, hogy befejezze a „furulyázást”. Mikor megérkezetek a szüleink Viktória egyből észrevette Dávid arcát. De szerencsémre Dávid kimentett. Azt mondta, hogy két gyerek meg akarta verni és mivel erőfölényben voltak ezért majdnem sikerült is, de ekkor jöttem én és megvédtem. Apám nagyon büszke volt rám. Mikor elkéretőztem apám elengedett. A legjobb barátom Dani (ő ilyen lelkis típus, pszichológusnak készül) megpróbált segíteni nekem a „melegség elfogadása” témában. Meghallgattam és sok új információt megtudtam, mint például, hogy az AIDS rendszeres védekezéssel megelőzhető stb. Egész éjjel alig aludtam valamit csak Dávidra tudtam gondolni és olyan erős vágy fogott el akárhányszor rágondoltam, hogy még a legyet is röptibe… elég sokszor gondoltam rá, egész éjjel. Reggelre-ágyékfájdalomra ébredtem, ami annak volt köszönhető, hogy egész éjjel állt a cerkám. A Csütörtöki tanítás gyorsan elment, mert rövidített óráink voltak. De én ma is csak rá tudtam gondolni. Ma is szintén együtt vacsoráztunk, és ahogy eljött az este és a lefekvés, egy szál törölközőben mentem be a szobánkba. Oda álltam Dávid elé. Ő már is mentegetőzni kezdett volna, de én a mutatóujjamat a szájára helyezve elhallgattattam. A fülébe súgtam, hogy szeretném, ha befejezné, amit elkezdett. Rám nézett kerek szemekkel. Látszott rajta, hogy nem ért semmit. Erre elengedtem a törölközőt, amit eddig szorosan tartottam. Ott álltam előtte teljesen meztelenül merev hímvesszővel. Ekkor megértette mit akarok. Láttam rajta, hogy megint szólni akar, de egy pillantásom elég volt ahhoz, hogy megértse, nem kell szólnia semmit. Leültem az ágyra széttárt lábakkal, ő elém térdelt és szépen lassan végignyalta a péniszemet, én egy pillanatra sem vettem le a szemem róla. Láttam, ahogy nyalja, falja a heréimet, láttam gyöngyözni a makkomon az elő váladékomat. Azt hittem mindjárt szétdurranok. Láttam, ahogy először csak a makkomat majd az egész péniszemet elnyeli. Fulladozott, de az egészet akarta. Mikor már nem bírtam tovább az egész táramat a szájába lőttem. Azt hittem, hogy ki fogja köpni, de e helyett nyelet és közben folytatta a „furulyázást”. Olyat élveztem, mint még soha. Ernyedésig játszott a péniszemmel. Majd lefeküdtünk és elaludtunk. Odabújt hozzám, hogy öleljem át. Nem tudtam ellen állni hisz kimondhatatlanul kielégített. Reggel 4:45 perckor arra ébredtem, hogy orálisan kényeztet. A fejem alá tettem mind kéz kezem és csak élveztem – hangosan és kéjesen -. Egyszer csak abbahagyta és megcsókolt majd a fülembe súgta: „Tégy teljesen a magadévá!”. Nem állhattam ellen a kérésnek. Kihúztam az éjjeliszekrényem fiókját és kivettem belőle a síkosítót és egy óvszert. Hasra fordítottam majd a síkosított ujjam segítségével síkossá tettem az ánuszát. Felhelyeztem az óvszert a kőkemény férfiasságomra majd azt is bőven bekentem síkosítóval, nem akartam, hogy nagyon fájjon neki. Ezután szép lassan az ánuszához helyeztem a hímvesszőmet és fokozatosan –tövig- hatoltam. Majd érezve, hogy Dávid ismét ellazul, fokoztam a tempót. Egyre ütemesebben hatoltam belé. Majd mikor a durranás közeli állapotba kerültem. Dávid megszólalt: „ A számba élvezz!” . Gyorsan kivettem a péniszem és levettem a gumit majd a szájába raktam. Felvettem az előző ritmusomat és újból előre-hátra ringattam a csípőm. Egy percbe se telt bele és robbantam. Lenyelte és folytatta, ismét a szájában ernyedtem el.
Ezek után tisztáztam Dáviddal, hogy mi nem járunk, és nem vagyok szerelmes beléd (még). Ő belement ebbe a kis játékba, de hozzátette, hogy ezek a dolgok és akkor megismételte a szavaimat: „Mi nem járunk, és nem vagyok beléd szerelmes!” változni fognak. Ettől fogva napjában annyiszor, ahányszor csak tehettük szexeltünk.



Így történt az, hogy egy heteró fiú szexuális kapcsolatot kezdett el folytatni egy meleg fiúval.
Ez az első írásom. Szívesen fogadom az építő kritikákat. Ja és a helyesírási hibákért bocsi.