A meccs 3. rész - A félidő és a lelkes szurkolók

Valóban egy gyártelepen voltunk, és a koncert egy kicsit félreeső csarnokban volt, amit –gondolom ideiglenesen- átalakítottak a zenekarnak. Egy általam kedvelt együttes játszott, de gondoltam, ez sem véletlen, mint ahogy aznap éjjel semmi sem volt az – leszámítva az inflagrantit a biztonsági őrrel. Én mentem elöl, ő pedig a derekamat fogva tuszkolt át a tömegen. Gondoltam, középen-középen a legjobb a hangzás, ezért arra vettem az irányt. Amikor sikerült bepréselnem magunkat egy izzadt 120 kilós fiú és egy langaléta, pattanásos srác közé, megálltunk, és ő hátulról hozzám bújt. A lábam ösztönösen kezdett mozogni, és észre sem vettem, de egyre jobban belelendültem a táncba. Ő is velem hullámzott, és amikor időnként hátrapillantottam a vállam fölött, láttam, hogy csukva van a szeme. Én élveztem a fényeket is, ő csak a zenét engedte magába. Teljesen elkápráztatott a ritmus lüktetése a fények cikázása, és felizgatott a keze a derekamon, ahogy csúszkált a trikómon, miközben táncolt.

Sajnos a tömegnek nagy hátránya, hogy ha józan vagyok, akkor zavar. Most is, a nagydarab srác egyre közelebb izzadt hozzám, ezért én egyre hátrébb nyomultam, egyre jobban préseltem magam hozzá. Kirázott a hideg, ahogy a leheletét éreztem a nyakamon és a vállamon, de ő még mindig a zenével, és nem velem volt elfoglalva. „Na, akkor változtassunk ezen!” – gondoltam, és közelebb bújtam hozzá, kicsit kidugtam a fenekemet, és úgy táncoltam, hogy minél erősebben dörzsöljem magam hozzá. Ez persze neki is feltűnt (érdekes lett volna, ha nem, hiszen úgy rámásztam, hogy egy papírlapot sem lehetett volna közénk préselni), és a hasamra csúsztatta a kezét, majd belepuszilt a nyakamba. Ettől mindig teljesen elgyengülök: hátravetettem a fejemet, hagytam, hogy ott, a tömegben nyalogasson. Közben a fenekem egyre gyorsabban és erőteljesebben izgatta őt, ezért a farka egyre keményebben adta jelét, hogy tetszik neki, amit csinálok.

Egyre inkább belelendültünk egymás izgatásába: a keze a mellem és a hasam találkozásánál járt valahol, és a hüvelykujja minduntalan hozzáért a halmokhoz, de az is lehet, hogy fordítva, a kisujja volt csak a mellem alatt, a többi… Én pedig igazi termékenység-táncot jártam a csípőmmel, eljátszva egy állva-szeretkezés mozdulatait. Teljesen megfeledkeztünk a tömegről, a zenéről, olyan volt, mintha egy szobában lennék kettesben, és a háttérben szólna csak valami zaj. Persze, a tömeg nem így gondolta, egyre többen figyeltek minket, ami azért már nekem is feltűnt, és zavart is. Ezért kézen fogtam, és megpróbáltam elhagyni a táncteret. Körbe asztalok, és székek voltak, odahúztam, és a sarokban, egy elég félreeső helyen találtunk is egy szabad ülőhelyet. Leült, én pedig az ölébe, háttal neki. A lábamra tette a kezét, én pedig hátradőltem, és hagytam, hogy tovább puszilgasson a nyakamon, a fülemen, a vállamon, az arcomon. Az ujjai a térdemtől végigzongoráztak a combomon, kipróbálva, hogy bírom-e a hét fogást (persze nem). Amikor a szoknya széléhez ért, elkezdett játszani vele, néha-néha becsúsztatta egy-egy ujját a szegély alá, aztán egyre többet, egyre mélyebbre. Ahhoz azért nem volt elég bátor, hogy teljesen benyúljon, de oldalt már majdnem a csípőmig ért.

Oldalra fordultam, hogy segítsek neki megtalálni végre a bejáratot, mert így kényelmesebben férhetett hozzám. A keze újra bejárta a combomon az utat, de most –mivel végre leesett neki, mit akarok- nem állt meg a szoknyánál, hanem határozottan csúszott alá, majd hirtelen kikapta a kezét, mint aki megégeti magát, és csodálkozva nézett rám (azt hiszem, egy kicsit még a szája is kinyílt):
- Rajtad nincs bugyi? – kérdezte, de válasz helyett csak megcsókoltam, ő pedig belemosolygott a számba, majd visszanyúlt a szoknya alá, és megérintette a szeméremdombomat, és próbálta elérni a csiklómat. Kicsit szétnyitottam a lábamat, de még így sem tudta, csak a tetejét megsimítani, úgyhogy alig érezhetően felemelkedtem, de szinte rögtön vissza is ültem. Ez az idő azonban épp elég volt arra, hogy az ölébe tegye a kezét, én pedig –ahogy kell- rátettem magam a játékos ujjakra. A súlyomtól igaz, kicsit nehezebben tudta mozgatni az élő vibrátorokat, de becsületére legyen mondva, eszméletlen volt, amit művelt. Valószínűleg már eleve a helyzet felizgatott volna, de ahogy becsúszott az ujja a hüvelyembe, ahogy én ritmusosan –de feltűnésmentesen (legalább is azt hittem, hogy észrevétlenül)- mozogtam, ő pedig felvette velem az ütemet, és a vágy a tekintetében, hát ez már több volt, mint elég egy eszméletlen orgazmushoz! De természetesen nem így akartam elélvezni.

- Vedd elő a farkad! – súgtam a fülébe, és újra felemelkedtem, de csak annyira, hogy a szoknya még takarja az ügyködését. Ahogy kiszabadította az égre mutató férfiasságát, én belőttem a célt, és rácsusszantam. Felszisszent, én pedig sóhajtottam, jó volt, hogy újra kitölt,, hogy bennem van. Még egy kicsit „ücsörögtem” így, minél jobban magamba akartam engedni, hogy aztán ne tudjon csak úgy kiszökni, ezért erősen összeszorítottam az izmaimat. Azzal tisztában voltam, hogy nagy ugribugrit nem csaphatunk itt, és mivel a minimális mozgás még nekem sem elég, ezért az ingerlést belülről kellett megoldani. Nagyon finoman, és nagyon aprókat köröztem a csípőmmel, mintha csak a zenére mozognék, átöleltem a vállát, és kifejezéstelen arcot erőltettem magamra. Ő a derekamra tette az egyik kezét, úgy irányított, a másikkal a combomba markolt, olyan erősen, hogy féltem, hogy nyomot hagy. Látta, hogy kicsit fájt, amit csinált, ezért elengedett, és inkább megint a puncim felé vette az irány. Kicsit feljebb tűrte a szoknyát, majd az ujjait az összeszorított combjaim közé préselte, így minden mozdulatomnál egyszerre izgatta a csiklómat és a hüvelyemet. Ez a gyengém, ettől teljesen bevadulok: hiába próbáltam ellenállni, egyre gyorsabban köröztem a csípőmmel. Még szerencse, hogy nem voltak csak részegek körülöttünk, mert még egy hülyének is lejött volna, mit művelünk mi a sarokban.

Neki tetszett a szemérmetlenségem, bár ő jobban tudta leplezni a vágyat, csak néha árulta el magát egy-egy szenvedélyes pillantással, de azt is csak én láthattam, előttem meg ugye nem volt titok a lefolytatott perverzió… Számomra kezdett kényelmetlenné válni a helyzet, ezért körülnéztem, és miután tiszta volt a levegő, leszálltam róla, majd szemben a lábaimat terpeszbe rakva úja visszaültem a farkára. Így egyrészt ő is jobban tudott mozogni, másrészt nekem sem zsibbadt már annyira a lábam.
- Te tiszta hülye vagy! – mondta mosolyogva, amikor újra rácsúsztam. – Bárki kiszúrhat!
- Cssssssss! – tettem a szájára az ujjam, - Csak mozogj!
Mélyen a szemembe nézett, kicsit szétnyitotta a térdét, megszorította a derekamat, és egy erős mozdulattal belém döfött. Felnyögtem, majd vigyorogva néztem rá:
- Méééég!
- Még? – kérdezte nyers vadsággal a szemeiben, és újra felnyársalt a farkával.
- Mééé … ééé… ééég! – ismételtem akadozva a lökésektől, ő pedig ütemesen nagyokat vágott belém.

Már nem érdekelt semmi, az sem, hogy ki lát meg és mit lát meg, és őt sem, mert egyre gyorsabban és még hevesebben mozgott, én pedig kicsit felemelkedtem, hogy így szabadon csúszkálhasson bennem. Igazság szerint eléggé önös érdekek vezéreltek, mivel egyre inkább éreztem, hogy nagyon közel vagyok, és pillanatok kérdése, hogy elélvezzek. Ezt ős is látta rajtam, vagy érezte a puncim lüktetését, úgyhogy nagyobb amplitúdóra és gyorsabb sebességre kapcsolt, és én már nem éreztem mást, csak hogy a farka a hüvelyemhez dörzsölődik, és hogy egy képzelt görbén egyre feljebb és feljebb jutok, olyan magasra, ahonnan már csak lefelé van. Aztán amikor azt hittem, hogy ennél már nincs tovább, még rátett egy lapáttal, és még följebb értem. Nem volt jó szó a „csúcs”, én inkább fennsíkhoz hasonlítanám. J

Arra, hogy kiabáltam, vagy néma voltam, dobáltam magam, vagy csak tűrtem a kényeztetést, nem emlékszem, de arra igen, hogy amikor minden erőm elhagyott, és szabályosan rárogytam, ő mosolygott.
- Eszméletlen vagy, kislány! – ölelt át.
- Tudom! – lihegtem. Amikor már újra elkezdtem érezni az altestemet, feltűnt, hogy ő még mindig teljes nagyságában bennem van és lüktet. Annyira magammal voltam elfoglalva, hogy észre sem vettem, hogy ő még mindig nem élvezett el.
- Te nem mentél el? – kérdeztem bágyadtan.
- Ööö… nem, tudod, engem kicsit zavar, ha közönség előtt kell csinálnom.
- Miiiii? – kiáltottam, és hátrafordultam: egy 20 fős embercsoport állt minket körbe, fiúk-lányok vegyesen. Hülyén vigyorogtam, majd visszanéztem rá, valószínűleg nagyon szúrós szemekkel, mert így felelt:
- Azt hittem, tudod.
- Hülye vagy, honnan tudtam volna! Na húzzunk innen, ez életem legnagyobb égése! – mondtam, és azzal a lendülettel fel is pattantam az öléből, szabad utat engedve a kíváncsi tekinteteknek a férfiassága felé. A lányok részéről éljenzés kísérte eme cselekedetemet, és már én sem fogtam fel olyan tragikusan a helyzetet, úgyhogy ránevettem:
- Na, tedd el a kígyót, és gyere! – fogtam meg a kezét és húztam kifelé, miközben ő egy kézzel próbálta visszatenni a nadrágba az odavalót. Már a telepen jártunk, amikor eszembe jutott, hogy azért remélhetőleg nem volt náluk kamera, vagy fényképezőgép, ugyanis nem hiszem, hogy jót tenne bimbózó karrieremnek, ha az állásinterjún megkérdezik, hogy erősségemnek tartom-e a nyilvános helyen való kufircolást!

- Hazamegyünk? – kérdezte a terület kijáratához érve.
- Hm. Te is haza, és én is haza? – kérdeztem vissza.
- Hééé, kislány, ne húzz fel ennél is jobban, ha jól tudom, nekem ma már két orgazmust is köszönhetsz! És velem mi lesz?
- Hát, így legalább kvittek vagyunk: 2:2! – nevettem, ő pedig elővette a mobilját, és hívott egy taxit. Azon már meg sem lepődtem, hogy egészen véletlenül ugyanaz a sofőr vitt el minket, aki hozott. Kaján vigyorral üdvözölt, amikor kinyitotta nekem az ajtót, és újra azt a gagyi rádiót hallgatta.