A MÁS

Valaki feküdt rajtam. Súlyos, alvó férfitest, és a merevedése a csípőmnek nyomódott. Nem emlékeztem semmire, de ki az ördög lenne más, mint Áron? Alkalmi szeretőmön kívül nemigen szoktam más férfival egy ágyban aludni. Arccal tőlem elfordulva aludt, így nem lehettem biztos. A hajszín stimmelt, mindössze a frizura volt hosszabb a megszokottnál. Egy lábszár furakodott a lábaim közé, miközben a keskeny csípő célratörően kereste helyét a combjaim között. Tenyerem automatikusan végigsimított a széles háton, és altestemben azonnal felébredt az ösztönös, reggeli vágyakozás. Egy borostás áll súrolta az ajkaimat, aztán lecsúszott a nyakamra, míg én ujjaimmal a sötétszőke tincsek közé túrtam. Végigfutott rajtam a jóleső borzongás és felül akartam lenni! Hirtelen lendülettel lefordítottam magamról terhemet és lovagló ülésben fölé kerekedtem. Váratlanul sok és sokkoló információ talált képen. Idegen arc, nem túl jóképű, de megnyerő. Áronénál kissé robosztusabb testalkat, mégis elegáns, áramvonalas. De a legmeghökkentőbb az volt, hogy a finom tapintású bőr alatt megfeszülő testben nem éreztem az élő húst és izmokat, helyette sokkal inkább valamiféle acélsodronyokra emlékeztető huzalokat. Kőkemények, riasztóak, a nyak jobb oldalán egy négyzet alakú, átlátszó kis felület alatt szemmel is jól láthatóak.
Mi a fene ez? Egy robot, vagy droid?
Sokkal jobban meg kellett volna ijednem, félnem kellett volna! Rettegnem! A dolgok derék alatt azonban túlságosan is klappoltak. Két erős kéz markolta meg a csípőmet két oldalról, a hosszú ujjak begyei egész hátul, a fenekemen nyugodtak. Kis híján öntudatlan mozgásba kezdett a testem, mikor hatalmas fáziskéséssel ugyan, de lesújtott rám a valóság, és riadtan felugrottam az ágyból.
- Ki maga? – rebegtem alvástól még reszelős hangon.
Hirtelen az egész világ, a hely, a tegnap, MINDEN éles és világos lett, megelevenedett, visszazökkent. Meztelenül álltam egy vadidegen férfi (férfi?!?) előtt, és elért a rettegés, mely az előbb még nem hatolt át ködös gondolataimon. Egy lepedőt rántottam magam elé, és aggodalmasan néztem a csukott ajtóra, ami utat nyithatott volna a folyosóra, onnan pedig egy szomszédos szobába, ahol ki tudja melyik barátom még valószínűleg az igazak álmát alussza. Az alpesi Hütte csendes volt, elszigetelve a külvilágtól, az esetleges segítségtől.
A férfi felemelkedett az ágyról és egyik karját felém nyújtotta. Riadtan ugrottam hátra egy lépést, közben bizarr módon képtelen voltam levenni a tekintetem a testéről. Ami emberi léptékkel megformálhatónak tűnt, az mind tökéletes volt rajta. Valódi munkában, nem pedig fitness teremben edzett izmok és inak (vagy sokkal inkább huzalok?), igazi napon barnult bőr és ingerlően kiszőkült szőrszálak. Még a lanyhuló erekció látványa is bizsergető volt. Az egyetlen szépséghiba a felső ajka fölötti, apró kis heg volt. Valaki tökéletesre tervezte ezt a gépet, miért épp ott ejtett rajta foltot? – futott át a kérdés a fejemen.
- Vivien – szólt meglepően bársonyos hangon ahhoz képest, hogy valami fémes, élettelen, művi hanghatásra számítottam, mikor láttam, hogy mozdul a szája.
Közben egyik lábát máris a padlóra helyezte, én pedig eszelősen ugrottam még hátrébb, szinte meg se hallva, amit mondott. Az egyetlen tény, amit pillanatnyilag kezelni tudott az agyam, hogy mivel az ágy a szoba közepén áll, ha elég ügyesen mozgok, mindig lesz köztünk akadály, hogy ne tudjon elérni.
- Vivien – ismételte.
Nem akartam, és nem is tudtam foglalkozni azzal, amit mondott, de az információ ezúttal mégis megtalálta az utat egy megfelelő agytekervényhez.
- Nem Vivien vagyok – suttogtam. – Maga kicsoda?
- Kádár. Azért vagyok itt, hogy Vivient boldoggá tegyem – jött a rövid, sallangmentes válasz.
Az agyam úgy tűnik, kezdett alkalmazkodni a helyzethez, hogy rövid idő alatt rendszerezzen abszurd információkat. Először is: ez az izé szemmel láthatóan azért van itt, hogy boldoggá tegye szintén szingli, az életbe kissé belekeseredett barátnőmet, aki ráadásul el se jött velünk erre a hegyi kirándulásra?
Micsoda hülye vicc ez? És mégis ki találta ki?
Na és ez a név! Kádár. Rövid, lényegre törő, ami lehet akár egy vezetéknév, vagy a dolgos munkás, mesterember szinonimája is. Milyen frappáns egy robotnak. Vajon minek a mestere ez a gépezet? Az örömszerzésé?
- Ha maga nem Vivien, mennem kell, hogy megkeressem őt – közölte, és megindult az ajtó felé.
Uram atyám, anyaszült meztelenül akar kimasírozni a szobámból?
- Várjon! – nyúltam a csuklója után valami megmagyarázhatatlan ingertől vezérelve. – Vivien nincs itt, nem jött velünk.
A fickó értetlenül nézett rám.
- 7-es szoba, Viviené – jelentette ki, enyhe kérdő hangsúllyal a hangjában.
- Úgy lett volna – bólintottam. – De mégsem jött. Én Kata vagyok. És tudja, attól még elvégezheti, amiért ide küldték.
Mivan??? Ezt én mondtam? Nemnemnem, ebből valahogy azonnal ki kell hátrálni! Igaz ugyan, hogy a pasi őrült vonzó, és úgy tűnik, valamiféle szexgép, ráadásul, ha őszinte akarok lenni magamhoz, alig három perce még alatta feküdtem, vagyis érthető, miért nem múlt el belőlem teljesen a bizsergő vágy, de ez akkor is AGYRÉM!
- Maga szép – jelentette ki látszólag minden átmenet nélkül. – Maradok, ha arra utasít.
- Nem akarom utasítani – engedtem el a csuklóját, amit azóta is fogva tartottam.
- Akkor is maradok, ha kér.
- Itt maradna? – kérdeztem, és közelebb léptem az ágyhoz, miközben elejtettem a lepedőt, amit eddig magam elé szorítottam.
Ő is utánam lépett és óvatosan hanyatt döntött az ágyon. Tenyerét szétterpesztett ujjakkal a bordáim ívére fektette a melleim alatt.
- Maga nagyon izgatott már így is. Eltekinthetünk az előjátéktól?
Az egész nagyon tudományosnak és titokzatosnak tetszett, mintha ezzel a futó érintéssel mérte volna fel a testfunkcióimat, egyszersmind nagyon kiábrándítónak is. Arca céltudatosan közelített az ágyékom felé, mintha csak belé programozták volna, hogy ez a következő lépés. Valószínűleg így is volt.
- Jobb szeretném, ha mégsem tekintenénk el tőle – suttogtam, és a vállainál fogva feljebb húztam, hogy arcunk egy szintbe kerüljön. – Tudja, alig öt perce ismerjük egymást.
- Igazság szerint én itt töltöttem az egész éjszakát, volt időm alaposan tanulmányozni a testét – szúrta közbe.
- De én aludtam! – csattantam fel, mert iménti kijelentésével meglehetősen zavarba hozott. – Nekem nem volt alkalmam… Egyébiránt szeretném tudni, hogy maga képes élvezni…az ilyesmit? – kérdeztem, miközben ajkaimmal végigsimítottam borostás állán, majd a halántékán át lejjebb siklottam nyaka finom bőrére.
- Hogy érti? – kérdezett vissza, de közben hallottam, hogy elakad a lélegzete.
Apró elégtételt éreztem.
- Ó, hát kétségem sincs afelől, hogy maga percek alatt kielégítene engem, de önnek ez jó érzés?
Valahogy mókás volt, hogy még mindig magázódunk, de azért újra végigsimítottam a hátán, végig az izmos fenéken, körmeim vonalakat húztak a testén, míg meg nem érkeztek a farpofák alatti, selymes részhez, a comb tövébe. Finoman meghúztam néhányat az apró szőrpihék közül.
Minden kétséget kizáróan a fülembe sóhajtott.
- Ezt igennek veszem – mosolyogtam rá, és a szájára tapasztottam az enyémet.
Mikor előre toltam a nyelvem, tanácstalan ellenállásba ütköztem.
- Nocsak, hát pont a csókot nem programozták? – leheltem közvetlen közelről. – Nem túl funkcionális. Főleg, hogy az előbb minden teketória nélkül kinyalt volna. Nyissa ki egy kicsit a száját! – utasítottam, miközben tenyeremet a tarkójára csúsztattam, és ujjaimat a hajába fúrtam.
Finoman megborzongott az egész teste. Óvatosan előre toltam a nyelvem, míg el nem értem az övét, aztán csaknem azonnal vissza is húztam. Fogaimmal összecsíptem a felső ajkát, közvetlenül a sebhely alatt, majd vártam. Izgató hirtelenséggel és hévvel rántott még közelebb magához, támasztotta meg hatalmas tenyerével a tarkómat és nyomult a nyelve a számba. Imponálóan gyorsan tanult, ráadásul bámulatos kreativitásról tett utóbb tanúbizonyságot.
Hosszan, hol gyengéden, hol szenvedélyesen csókolóztunk, kezünk bejárta a másik egész testét. Mikor tenyerem az ágyékára simult, elakadt a lélegzete.
- Élvezi! – vigyorogtam rá.
- Még sosem éreztem ezt közben – rebegte.
- Mert eddig mindig kötelességből tette? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Lehetséges – súgta alig halhatóan és az ő ujjai is a combjaim közé nyomakodtak.
Felsikkantottam és mindenről megfeledkeztem magam körül. Önkéntelenül az ágy fejtámlájába kapaszkodtam mindkét kezemmel, az ő arca pedig visszasüllyedt az ölem fölé. Hűvösnek tűnt a nyelve, különösen ahhoz képest, milyen forrónak éreztem magamat belülről. Hűvösnek és elképesztően gyakorlottnak.
- Ezt sokáig tanították? – hörögtem az alig pár szótagot is dadogva.
Elfojtott morgás volt csupán a válasz. Éreztem, hogy nagyon-nagyon közel vagyok. Milyen jó döntés volt, hogy nem egyből ezzel kezdtük!
- Kérem…jöjjön! – lihegtem, és ismét igyekeztem őt feljebb vonni magamhoz a hóna alá kapaszkodva.
Fölém térdelt és újra szájon csókolt. Éreztem a saját ízemet a nyelvén. A bőre nyirkos volt a fülledt izgalomtól, csak úgy, mint az enyém. Aztán ahogy lassan rám ereszkedett, viharos hirtelenséggel ütött szöget valami a fejemben:
- Csak egy pillanatot várjon, kérem! – súgtam kapkodva a fülébe. – Teherbe eshetek ettől?
Gyengéd szánalommal nézett rám, mintha valami igazán triviálist kérdeztem volna.
- Persze, ha akar – válaszolta. – Ha nem akarja, akkor nem fog.
Gondolatébresztő, ugyanakkor zavarba ejtő lehetőség volt, amit nem volt türelmem alaposan mérlegelni.
- Akkor ne – húztam magamhoz.
- Rendben – hajol hozzám, és megcsókolta mindkét szemhéjamat.
Aztán az oldalamra fordított, mögém feküdt, a felső lábamat megemelte és alá csúsztatta az egyik karját. 34 éves vagyok, de sosem csináltam még így. Egyszerre volt őrjítő, hogy alig tudok hozzá érni, ugyanakkor végtelenül izgató, ahogy a lábunk ujjától a fejünk búbjáig az egész testünk összesimul. Miközben belém hatolt, végigcsókolta az összes csigolyámat, amit elért az ajkaival, mellem a tenyere kupolájában pihent. Rövid, szakavatott lökésekkel mozgott bennem, kétség nem fért hozzá, minek a specialistája. Szerettem volna hozzá érni én is, de képtelen voltam annál többre, mint hogy görcsösen kapaszkodom a fenekébe. A levegő mintha tökéletesen elfogyott volna közülünk, úgy tapadt izzadt hátamhoz. Ajkai már a nyakamat simogatták, nem törődve az oda ragadt, nyilvánvalóan zavaró, nedves hajtincsekkel. Az első orgazmusom egész szobát megrázó hulláma után azt hittem, pozitúrát váltunk majd, de ő csak még erőteljesebben szorított magához. Ujjai a húsomba vájtak, a lökések egyre rövidebbekké, már-már rángásszerűekké váltak, majd az egész teste megfeszült, végül pedig elernyedt mögöttem. A belsőmet bőven folyó forróság öntötte el, miközben lassan lecsengő, apró gyönyörhullámok remegtek végig rajtam. Fáradtam feszülő combomat végre leereszthettem.
Lehetetlennek éreztem, hogy megmozduljak, mégis megfordultam és arcomat a mellkasába temettem. A szőrszálak tövében megülő izzadságcseppek friss illatúak voltak, és só helyett csak tiszta víz ízét éreztem a nyelvem hegyén.
- Fizetnem kell érte? – szűrődött ki elfojtott hangom az öleléséből.
- Hm? – hallottam a csendes hümmögést.
Lehunyt szemhéjai széppé varázsolták tökéletesen kisimult arcát. Előtte ő sem volt ennyire relaxált, áltattam magam gondolatban.
- Nem – susogta végül. – Majd azt mondom, hogy a célszemély nem tartózkodott a helyszínen. Ami végeredményben megfelel az igazságnak.